2015. június 20., szombat

00. // Prológus

Hiiii,
Nos, új történet. Személy szerint már nagyon várom és csak remélni tudom, hogy nektek is tetszeni fog! Köszönöm a hét feliratkozót, igazán sokat jelent!♥ Remélem, hogy innentől már csak szaporodni fogunk! Véleményeitekre mint mindig, most is kíváncsi vagyok. ;)
Nos, akkor hát kezdődjék az új blogom, Roommates! Jó olvasást! xx

// Peyton Hollingsworth

Közel tizennyolc éve kell azt hallgatnom, hogy mennyire fenn hordom az orrom, mert gazdag családból származom. Közel tizennyolc éve kell együtt élnem azzal, hogy az emberek elítélnek, mert nem ismernek, viszont ha kell nekik valami, akkor mindig én vagyok az első, akihez fordulnak.

Az iskolás éveim alatt sok mindent megtanultam. Többek között azt, hogy nem szabad megbízni az első emberben, akibe belebotlasz. Legyen az az utcán, vagy iskolában esetleg a boltban. 
Az általános iskolában töltött napjaim borzalmasak voltak. Legalábbis addig, amíg elhittem, hogy mindannyian az igaz barátaim, de mint az később kiderült, csak a szüleim pénze miatt kellettem. Középsuliban könnyebb dolgom volt. Hetedikben megismertem egy srácot, akivel lassan, de biztosan megtaláltuk a közös hangot. Mindent együtt csináltunk, és nem hagytuk, hogy a semmirekellő, érdekbarátok szétszakítsanak minket, vagy megpróbálják akármelyikünket is terrorizálni. 
Ez után, a két év, melyet a főiskolán töltöttünk, szinte elrepült, magával cipelve a már jól megérdemelt nyarat. 

A bökkenő csak itt jött.

Xander és a családja visszaköltözött Amerikába, amint elvégeztük a főiskolát, tekintve, hogy a munka kedvezőbb volt számukra a világ másik felén. Nem tarthattam vissza Őt, és még ha tehettem volna, sem álltam volna az útjába. A legjobb barátom volt, és csak is a legjobbat akartam neki. 
Miután Ő teljesen kiesett a képből, semmi kedvem nem volt már ahhoz, hogy egyedül menjek a manchesteri egyetemre.

A változásról akkor még fogalmam sem volt.

Egyik nap felhívtak a főiskoláról, ahova jártam, hogy közöljék velem az örömhíreket, miszerint bejutást nyertem London egyik legismertebb egyetemére, ahova mellesleg mindig is menni szerettem volna, de kevesebb, mint egy százalék esélyem volt a bejutásra. Alig mertem elhinni, és nálam boldogabb embert a világon nem találhattak volna. Amikor Mr. Morris tájékoztatott arról is, hogy biztosítva van számomra, és egy másik tanuló számára egy apartman – mely inkább hasonlított egy kis kertes házra való életben – egy évig, bérmentesen, alig bírtam a bőrömben maradni.

És az életben lévő csavarok? Nos, minden ott és akkor kezdődött el, amikor tekintetem találkozott egy smaragdzöld szempárral.

8 megjegyzés:

  1. édes istenem....mar most imadom :) az előző történet is az egyik kedvencem volt így biztos hogy ez is nagyszeru lesz és a kedvencek táborát erősíti majd :) ügyes vagy így továb xxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! :) Elképesztően örülök annak, hogy tetszik és remélem hogy a közeljövőben is így marad, haha. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Hú, érdekesnek tűnik a prológus alapján! Tutira olvasni fogom a folytatást. Remélem nemsokára meg is tehetem ;) Izgatottan várom!!
    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, nagyon szépen köszönöm! Igen, az első rész holnap érkezik! :)

      ♥xx

      Törlés
  3. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJGOOOOOOOOOTTTTTTTTTT
    NEM LEPŐDSZ MEG, HA MÁR MOST AZT ÍROM, HOGY IMÁDOM:)))))
    LOVEEEEEEEEEEEE*-*<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahaha, kicsit megkésve, de látom, itt vagy. :)

      ♥xx

      Törlés
  4. Körömlakkozás közepette elkezdem olvasni megint. :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awwwwwww hahahaha, rendben. :D

      ♥xx

      Törlés