2015. július 5., vasárnap

05. // Lusta vagyok.

Hiiiii,
LÁNYOK! Ahhhh, a következő részek a kedvenceim lesznek, és fogalmam nincs, hogy miért. :D Oh, és köszönöm a 19 feliratkozót! Bár, ami azt illeti, szeretném ennek nyomát is látni, a komment szekcióban, a részek alatt. ;) Sokat segítene, ha kifejtenétek a véleményeiteket. Csak hogy tudjam, hogy tetszik-e vagy sem. :) Jó olvasást. xx

// Peyton Hollingsworth

Kellett már egy kis nyugodtság. Olyan nyugodtság, amikor nem csinálok semmit, csak a házban lustálkodom és fittyet sem hányok a világra. Valószínűleg most úgy hangozhattam, mint egy vénasszony, aki egész életében dolgozott és egy perc szabad időt sem kapott, amikor ez közel sem igaz. A helyzet az, hogy az elmúlt pár napban megállás nélkül úton voltunk Harryvel és akár hiszitek, akár nem, ez kimerítő. Az időről nem is beszélve.

Ez előtt még egyszer sem töltöttem a nyaram Londonban, így semmit nem is tudtam az időjárásról ideát, amely mellesleg eléggé meglepő. Mindenki, aki Nagy Britannián kívül él, minden bizonnyal úgy gondolja, hogy itt az eső mindig esik, amikor ez nem igaz. Példa erre az idei nyár. Rettentően meleg volt, szóval már csak ezért sem akartam kimenni az nap.
- Felfogtam, hogy bírod az alkoholt, de biztos vagy abban, hogy ebéd előtt még le szeretnél részegedni? – kérdezte Harry édes mosollyal az arcán, melyet valószínűleg a szeszes ital váltott ki belőle, mire én megvontam a vállam. 
- Még egy üveg sem fogyott el, és ketten isszuk – magyaráztam miközben a boros üvegre célozgattam – Különben is el kell, lazuljunk, nem? 
- Ha lenne miért ellazulni, megérteném – mondta tovább én pedig tehetetlenül felsóhajtottam.
Nem akartam a semmit sem érő kis problémáimról beszélni, mivel nem hiszem, hogy érdekelte volna. Jobbnak láttam, ha megtartom magamnak őket. 
- Van okom, csak nem akarom az orrodra kötni – válaszoltam – És tudom, hogy neked is van. Nem igazán tűnsz felszabadultnak mióta itt vagy. Egyáltalán
- Ezt még is, hogy érted? 
- Úgy, hogy legyünk akárhol, akármilyen szituációban, mindig érzem, hogy feszült vagy. A találkozásunk napján sem voltál valami boldog, aztán két nappal ezelőtt, mielőtt bementünk volna az egyetemre, akkor is eléggé ki voltál, bár inkább megtartottad magadnak. Amit természetesen megértek és nem várom el, hogy azonnal kitálald nekem. 
- Múltban történt dolgok – válaszolta röviden majd a szájához emelte a poharat és belekortyolt – Nem szívesen beszélek róluk, mert nem szeretek rájuk gondolni. Örülök, amiért túlléptem rajta. Majdnem
- Ha nem szeretnél róla beszélni, én meg értem – közöltem vele őszintén – Tudod, nem hiszem, hogy meséltem, de egyszer majdnem megtéptem egy csajt közép suliban. 
- Valamit nagyon elronthatott, hogyha bevadultál – nevetett fel. 
- Én voltam a darts táblája az első pillanattól kezdve aztán a dolgok elfajultak. Többször is mondta már, hogy verekedni akar én meg belementem, mert tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. És igazam is volt. Aztán tizenegyedikben kihúzta a gyufát én meg lángra lobbantottam. 
- Iskola területén történt? 
- Assembly előtt, egy gyönyörű, hétfői reggelen – nevettem, ahogy visszaemlékeztem – Sajnos csak egy pofont sikerült adnom neki, de legalább nem sajnáltam az erőmet. 
- Mi történt utána? Mármint veled? És a csajjal? 
- Velem nem történt semmi. Utolsó évem volt, szóval nem látták jelentőségét annak, hogy kidobnak-e vagy sem. Meg hát valószínűleg apa úgy is közbe lépett volna, és itt nem arra értem ezt, hogy lefizette volna az igazgatót, hanem elbeszélt volna a tanárokkal, és a másik csajt állította be volna a rossznak. De hát ez nélküle is megtörtént. 
- Kirúgták? – bólintottam ő pedig felnevetett – Hogy vizsgázott le akkor? 
- Őszintén nem érdekel. Mindig is egy beképzelt lány volt. Másrészről meg nem hiszem, hogy jelentett neki valamit is az, hogy jó jegyei legyenek. Tudod, gazdag szülők. 
- Ezt úgy mondod, mintha mi különbek lennénk. Mármint családilag. 
- Különbek is vagyunk – erősítettem meg a szavaim – Őt nem érdekelte az oktatás, minket, legalábbis engem pedig igen. El akarok érni valamit a jövőben, nem pedig a családom pénzét költeni. Vagyis, amíg be nem fejezem az egyetemet, így is-úgy is őket fogom lehúzni, de nem hiszem, hogy bánják. 
- Ha így nézzük, akkor igazad van – értett egyet – Azért kíváncsi lennék, hogy az ilyeneknek mi folyik le a fejükben? Nem gondolnak az előttük álló életre? 
- Nem igazán. Egy, nincs mivel, kettő mivel el vannak kényeztetve nem is igazán fordul meg a fejükben, hogy egyedül kell boldogulniuk miután a szüleik már nem, lesznek. Na, nem mintha ez az én problémám lenne, vagy valami. Nekik kellene gondolkodni, és nem azon agyalni, hogy mennyi partin tudnak részt venni, vagy, hogy mikor tudnak elmenni, vásárolni. 
- Minden egyes nap elteltével úgy érzem, hogy sikerül jobban megismernem téged és nem is tudod, hogy mennyire örülök, amiért egy normális lakótársat kaptam! 
- Tudom, én is tiszta ideg voltam. Ami azt illeti, fújtam a saját apámra, amiért vele többet beszéltél, mint velem. 
- Hah, mik ki nem derülnek – mosolygott – Gondolkodtam azon, amit mondtál múltkor. A focin. 
- Oh? Mire jutottál? 
- Lehetsz az első számú rajongóm, aki velem él – viccelődött és rám kacsintott – Nem emlékszel hova tettük azt a prospektust, amit az a nő adott a recepción? 
- Te olvasgattad – válaszoltam egyszerűen – Vagy a kocsiban van vagy a szobádba. 
- Mennyi esélye van annak, hogyha most bemegyünk a suliba, akkor találkozunk egy rendőrrel az úton, aki megállít és megszondáztat? 
- Passz. Minek akarsz most bemenni? 
- Egy, unatkozom, kettő a foci miatt. Egyéb kérdés, amire tudni óhajtod a választ? 
- Muszáj mennem?
- Igen – jelentette ki magabiztosan – Szükségem van az első számú rajongómra. 
- Mostantól mindig ezzel fogsz jönni?
- Elképzelhető. 
- Cseszd meg! – neki dobtam az egyik párnát, ami a kanapé szélén lógott majd nevetve felálltam és a konyhába vittem a boros üveget és a poharam – Most komolyan ki kell mozdulnunk ilyen melegben? Ahelyett, hogy inkább valami aquaparkba mennénk? 
- Oké, akkor mit szólsz ahhoz, hogy elmegyünk egy aquaparkba, de előtte bemegyünk a suliba, hogy lerendezzük ezt az egészet? Tényleg megjött a kedvem ehhez az egészhez. Két évig hanyagoltam a folyamatos edzést, szerintem rám férne megint. 
- És mi lenne, hogyha bevetném a hihetetlenül édes énemet a szüleimnél, és rábeszélném őket, hogy foglaljanak nekünk valahova egy pár napos nyaralást? Unatkozom, és az idei lenne az első olyan nyár, hogy nem megyek sehova, plusz hófehér vagyok. 
- Nem sok beleszólásom van abba, hogy mit csinálsz – mondta – De hogyha a szüleid kifizetik az én részem, akkor számítsanak arra, hogy visszakapják. 
- Ugyan már – legyintettem felé miközben a telefonom után kutattam – Nem kell. Ajándék. Tőlem neked. Vagy a szüleimtől neked. Ahogy gondolod. 
- Azért ne menjünk valami hihetetlenül szuper és drága helyre. Nekem tökéletesen megfelelne az is, ha mondjuk, valami kis tó mellé mennénk. 
- Ne rontsd el a hangulatot, Harry! 
- Oké-oké! – nevetett és maga elé tette a kezeit védekezésképpen – A döntés a te kezedben van. 
- Kedvenc helyed? – kérdeztem kíváncsian – Ahova mindig is el szerettél volna menni vagy már jártál ott és vissza szeretnél menni? 
- Görögország – válaszolta azonnal én pedig szélesen elmosolyodtam – Két éve oda mentünk és alig akartam eljönni. 
Aprót bólintottam majd tárcsáztam anya számát, aki szinte azonnal felvette. Hogylétem felől érdeklődött meg hogy milyen egyedül élni, egy „idegennel”. Tömören beszámoltam neki arról, hogy minden a legnagyobb rendben sőt, több mint rendben. Eztán, persze mint mindig, negyedórányi „felesleges” társalgás után, rákérdezett arra, hogy mit akartam valójában, mire eldaráltam neki a kis tervünket. Mindeközben felöltöztem, hogy el tudjunk menni a suliba Harry foci izéja miatt. 
- Már ennyire jóban vagytok? – kérdezte, Harryre és rám utalva, na meg arra, hogy együtt szeretnénk menni, nyaralni – Nem szeretném, ha megint bántódásod esne. Tudod, hogy mi történt évekkel ezelőtt. 
- Igen – válaszoltam erőteljesen – Pontosan tudom, hogy mi történt. De hinned kell nekem, amikor azt mondom, hogy Harry más. Nem kell neki a pénz, mivel az ő tárcája is eléggé vastag. 
- Én bízom benned, Peyton – ez után pár perces csend telepedett ránk, és csak billentyűzet kopogását hallottam – Oké, a repülőjegyetek meg van. Holnapra szólnak, délután háromra már a repülőtéren kell lennetek. Jared a repülőtéren fog várni rátok Görögországban. 
- Tessék? Mi az, hogy Jared ott fog várni ránk? 
- Oh, kislányom, én és apád teljesen el vagyunk havazva a munkával, így idén nem igazán érünk rá arra, hogy nyaralni menjünk. Jared és egy-két haverja a szállásunkon vannak. A hét elején repültek és valószínűleg az egész hónapot ott töltik. 
- Szerencsés dög – motyogtam az orrom alatt – Oké, szóval, délután három? 
- Igen. A repülőtérig el tudtok menni vagy szükségetek van egy taxira esetleg? 
- Az már rajtunk áll – feleltem – Köszönöm amúgy. 
- Igazán nincs mit! Érezzétek jól magatokat. Viszont most már mennem kell, mert találkozóm van pár ügyféllel. 
- Még egyszer köszönöm – ismételtem – Sok sikert. Szeretlek, szia. 
- Én is szeretlek, kicsim, és vigyázzatok magatokra. 
- Mindent megteszünk ennek érdekében – nevettem fel mire ő is felkuncogott majd bontotta a vonalat. 
Egyedül találtam magam a házban miután letettem a telefont így miután felvettem a papucsom és magamhoz vettem a táskám kiléptem az ajtón. Harry a kocsiban ült és a telefonját nyomkodta, valószínűleg így próbálta meg elütni az időt. 
- Hosszú telefonálás volt – jegyezte meg – Mire jutottál? Nem mehetünk? 
- Dehogyisnem! Holnap délután, háromkor már a repülőtéren kell lennünk bár a taxit nekünk, kell fizetni. 
- Úgy érted nekem, ugyanis a szüleid állják az én részemet is. 
- Ahogy akarod – vontam vállat, teljesen ráhagyva a dolgot – Oh, és a bátyám fog ránk várni a repülőtéren. 
- Félnem kellene? 
- Jaredtől? Ne nevettess már! Talán kemény csávónak tűnik, de sosem tudna ártani senkinek. Tökéletesen olyan a személyisége, mint neked. 
- Szóval, Jared a neve. Oké, kezdésnek ez is megfelel.

Miután beértünk a suliba, körülbelül negyed órába telt, míg megtalálták az egyik fociedzőt számunkra, aztán még fél-egy órát elpazaroltunk azzal, hogy Harry és a pasas beszélgettek. Ahogy kezet fogtak, már tudtam, hogy végre mehetünk is, és ennek örültem. Izgatott voltam a másnap miatt és már pakolni szerettem volna a cuccaimat nem pedig egy fociedzővel tölteni a drága időmet. Oké, ez eléggé beképzeltnek hangzott.
- Bahh, el sem hiszem, hogy újra játszhatok! – amint beültünk a kocsiba Harryből kifakadtak az érzelmek én pedig csak nevetve néztem őt – Elkérte a cipőméretem, meg a nadrág és pólót is. Harmadik vagyok, aki jelentkezett a csapatba. Az edzések Augusztusba kezdődnek. Alig várom már! 
- Azért ne felejts majd el engem, ha már nagyon összehaverkodtál a focis társaiddal, oké? 
- Már hogy felejtenélek el, Pay? Soha nem fog megtörténni, én mondom neked! Látom magam a jövőben, amint a gyerekeimnek mesélek rólad és arról, hogy milyen volt veled élni egyetem alatt. 
- Wow, ez jól hangzik – válaszoltam és komolyan úgy is gondoltam – Remélem, hogy egyszer, ha majd találkozunk és elmegyünk egymás mellett, és a gyerekeiddel leszel, számon kérhetem rajtuk. 
- Jól van, elég legyen a jövőből! – bal kezével felém nyúlt és összeborzolta a hajam – Menjünk haza és álljunk neki pakolni.
- Erre várok már azóta, hogy letettem a telefont anyuval.

Aztán amikor arra került a sor, hogy neki álljak bepakolni, fogalmam nem volt, hogy mit kellene magammal vinnem. Betettem egy-két fürdőruhát, meg fehérneműt és megakadtam. Sosem ment a pakolás, bár annak gondolata igazán csábító volt. Minden évben vagy anya pakolt be, vagy az öcsém állt rendelkezésemre. Ott és akkor azonban egyik személy sem volt közel szóval egyedül maradtam. Egészen addig, míg feladtam a próbálkozást, mely abból állt, hogy a földön hasaltam és a lábaimat lóbáltam a levegőben, azon gondolkodva, hogy vajon készen leszek-e időben vagy sem. Négy kéz láb elindultam az ajtó felé majd elvonszoltam magam Harry szobájának ajtajáig és bekopogtam rajta. Nem sokkal később, kinyitotta azt, és mint ahogy arra számítottam, elnevette magát, amikor lenézett és a földön talált engem. 
Ellentétben velem, az ő utazótáskája majdnem tele volt melynek láttán egy ördögi mosoly terült el az arcomon. 
- Segíts bepakolni! – nyafogtam, ahogy a lábai köré fontam a karjaim és a lábfejére ültem ezzel lehetőségem volt a lábaimat is köré tekerni – Nem tudom, hogy mit vigyek, és nem akarok pakolni! Utálok pakolni! 
- Mi a fasz, Peyton? – vigyorogva néztem, ahogy nevetett. Gödröcskéi megjelentek az arca két oldalán, és ember, régen láttam már olyan gyönyörű mosolyt, mint az övé. 
- Lusta vagyok – vallottam be a csúf igazságot egy zavart kuncogással kísérve – Na, segíts! 
- Ha a lábamon ülsz, nem hiszem, hogy sokra megyünk – jegyezte meg vigyorogva mire lefejtettem magam a lábáról – Oké, mindjárt másabb. 
Megvártam, míg kijött a szobából majd utána másztam. Igen, másztam. Pontosan úgy, ahogy megközelítettem a szobáját. 
- Még is mi a fene történt itt? Miért van az ágyad tele minden szarral? 
- Kerestem egy lakkot, de nem találtam. Aztán meguntam annak keresését, és megpróbáltam bepakolni a táskámba, de ideges lettem, mert eszembe jutott, hogy nem találtam meg a lakkot szóval szétdobáltam mindent, ami a kezembe volt. Ez után lefeküdtem a földre és azon gondolkodtam, hogy végezni fogok-e a pakolással vagy nem és ezután mentem át hozzád. 
- Oké, akkor mi lenne, ha előbb az ágyadat tennénk rendbe, huh? – közelebb lépett az említett tárgyhoz és felvette a dobozt a földről, amiből kipakoltam a lakkokat – Minek kerested a lakkot, ha műkörmöd van?
- Ne is emlékeztess rá! – szóltam rá ahogy mélyen belélegeztem egy nagy adag levegőt – Csak segíts, mert ha ránézek a szobára, felrobbanok. 
Erre persze felnevetett és folytatta a kis üvegek pakolását. 

4 megjegyzés:

  1. Hey!
    Bocsi hogy kicsit eltűntem, csak fesztiválon voltam és nem igazán volt lehetőségem olvasni:(

    Imádom. Egyre jobban imádom ezt a történetet. Payton olyan kis hülye - és ezt most jó értelemben gondolom- tud lenni néha. És tok nyilvánvaló hogy bejön neki Harry szóval kíváncsi leszek hogy mikor jön erre rá ő is:D
    Na meg persze a nyaralásra is kíváncsi vagyok. Főleg hogy azt mondtad hogy a kedvenc részeid következnek!!
    Várom a szerdát!!;)

    Ui.: bocsi hogy rövid és lehet hogy össze vissza egy kicsit de iszonyat fáradt vagyok. Ígérem a szerdainál már összeszedettebb leszek!:)

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Heni:)

      Oh, tényleg? Milyen volt? Jól érezted magad? :) És ugyan, semmi gond, a lényeg, hogy most itt vagy. :D

      Nagyon örülök, hogyha tetszenek a részek, és Peyton karaktere is bejön; néha még mindig félek egy kicsit, hogy nem-e túl sok amit írok, haha. Igen, a kedvenc részeim jönnek, talán mert szerettem őket írni, nem igazán tudom. :D Bízom benne, hogy nektek is tetszeni fognak!

      ♥xx

      Törlés
    2. Hú, iszonyatosan jó volt. Bastille, John Newman, David Guetta, Middlemist Red, Ivan and the Parazol és még sorolhatnám.. :D kár hogy már vége is. De majd jövőre újra !:D

      El sem tudod képzelni hogy mennyire várom ezeket a részeket. Ha te szeretted őket biztosan nekünk is tetszeni fog!^-^
      Minden esetre holnap kiderül majd :)

      xxHeni

      Törlés
    3. Na, örülök, hogy jól érezted magad! :D Olyan jó néha így csevegni egy kicsit az olvasókkal, haha. :D Oh, és igen, holnaptól jönnek a nyaralós részek. :3

      ♥xx

      Törlés