2015. július 12., vasárnap

07. // Tartsd meg.

Hiiiii, 
Bahhh köszönöm a 20 feliratkozót és a sok-sok oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok! :) Remélem, hogy tetszeni fog a rész! :) Jó olvasást! xx

// Peyton Hollingsworth

Balszerencse. Egy dolog, ami valamilyen úton-módon mindig megtalált, lehettem bárhol, bárkivel. Már majdnem egy tulajdonságomnak is besorolhatnám, hiszen olyan, mintha velem született volna. Ha jobban belegondolunk, az egész életem egy balszerencse – kívülállók számára már kevésbé tűnik így.

A talpam vérezni kezdett, miután beleléptem egy éles, eltört kagylóba a tengerparton. Saját hibámból történt, mert ha nem akartam volna bemenni a tengerbe annyira akaratosan, akkor nem sértettem volna fel a bőröm. Harry eszeveszettül édes volt, amikor egyik kezét a derekam köré fonta a másikkal pedig a kezemet fogta mely a nyakát ölelte körbe, míg elsegített egy padhoz. Egy zsebkendőt nyomott a kezembe, azzal a céllal, hogy töröljem meg a talpam mire fintorogva ugyan, de beleegyeztem. Egyáltalán nem bírtam a vért, de ugyanakkor nem várhattam el Harrytől, hogy megcsinálja helyettem. 
- Biztos, hogy nem akarsz vissza menni? – kérdezte még egyszer Harry, amikor felálltam a padról és felszisszentem, ahogy ráálltam a lábamra – Ha kell, akkor felveszlek a hátamra. 
- Körbe szerettél volna nézni szóval azért, mert egy kicsit megvágtam magam, nem fogunk visszafordulni. 
- Nos, így volt – értett egyet velem miközben bólintott egyet hogy megerősítse szavait – Viszont megsérültél és alig tudsz a lábadon megállni. Arról nem beszélve, hogy fáradt lehetsz a repülőút miatt. Nem lenne jobb hazamenni és aludni egyet? Holnap majd feltöltődve, lehetőleg több szerencsével újra eljövünk ide. 
- Ezt szeretnéd? 
- Igen – válaszolta kimérten – És tudom, hogy te is. 
- Rendben – sóhajtottam fel, ahogy beadtam a derekam. Arcán széles, öntelt mosoly terült el – Ha viszont unalmas nyaralásod lesz, ne engem hibáztass. Én mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy ne menjünk még vissza. 
- Már hogy lenne unalmas? Ne nevettess már, Peyton. Család nélkül, szerintem ez lesz az egyik legjobb nyaralásom.
- Csak később ne bánd, meg amit mondtál – figyelmeztettem nevetve mire szemeit forgatta.

Végül tényleg a hátára vett és úgy cipelt vissza. Jared, mint egy jó báty, kiröhögött és mutogatott rám, mondván, hogy milyen balfasz vagyok, és hogy semmit nem változtam az idő alatt, míg nem láttuk egymást. Hiányzott már az a fajta szarkasztikusság, ami belőle áradt; tulajdonképpen tőle tanultam mindent. 
Elütöttem a tusolóban az időt, csak úgy, mint mindig. Énekelgettem, gondolkodtam és játszottam a vízzel. Újabb szokások, amit ha idegen emberek megtudnának, életük végéig nevetnének, ha eszükbe jutna a történetem. Így miután végre kiszálltam a párás fülkéből, megtörölköztem majd felvettem a pizsamám. Míg végig sétáltam a folyóson, volt esélyem elmenni a szoba előtt, amit Harry birtokolt az itt létünk alatt. 
- Jelenleg a szálláson vagyunk, mert vissza kellett jönnünk – magyarázta valószínűleg a telefonba, a vonal másik felén lévő személynek – Találkoztam a bátyával és annak haverjaival, akik egész jó fejek. 
Ez megmosolyogtatott majd gondolván, hogy már eleget füleltem, tovább mentem, egészen, amíg el nem értem a szobámba. 
Fél óra is eltelhetett már azóta, hogy elhelyezkedtem az ágyamon és a laptopom előtt hasaltam, amikor halk kopogásra lettem figyelmes. Elkiáltva magam, hogy, „Szabad”, Harry jelent meg előttem, mosolyogva. Egy laza tank top volt rajta egy ugyancsak lezser térdnadrággal. Haja rakoncátlanul ült a feje tetején és ez, mint mindig, akkor is vigyorgásra késztetett. 
- Hogy van a lábad? – érdeklődött miután leült az ágyamra – Vérzett még a fürdőben? 
- Őszinte leszek, nem igazán figyeltem rá – vallottam be nevetve – Amikor a fürdőben vagyok, legtöbbször átlépek a saját kis világomba ahol minden tökéletes, mert tudok énekelni. 
- Oh, értem – nevetett fel ő is – Na, jól van, látom, ki vagy úgyhogy hagylak aludni. Reggel találkozunk. 
- Ne – szóltam gyorsan utána, pedig még meg sem moccant. Éreztem, ahogy elpirult egy kicsit az arcom, de nem zavart igazán – Maradhatsz még. Ha szeretnél és nem vagy fáradt. Beszélgethetnénk, vagy mit tudom én. Jared és a haverjai úgy is fenn lesznek egész éjszaka, és ha bepiálnak, van esély arra, hogy bevetik az összes csínyüket. 
- Ez esetben csatlakozni kellene hozzájuk – jelentette ki mire az arcomon lévő halvány mosoly eltűnt.
- Tulajdonképpen ez is egy opció – mondtam halkan – Nyugodtan menj, ha gondolod. Nekem nincs kedvem. Bár ha már ott vagy, akkor kérlek, ne engedd meg nekik, hogy csináljanak valamit ellenem. 
- Gondolod, hogy azonnal bevetnének a titkaikba? Fenéket! Több mint valószínű, hogy csak megiszunk egy-két sört és jövünk aludni. 
- Oké – vontam vállat, beletörődve abba, hogy nem fog itt maradni, hogy beszélgessünk. Miért is maradna velem, ha az alsó szinten van öt, menő srác, akikkel ihat? Gondolkodj, Peyton! – Ha mész kifele, lekapcsolod majd nekem a villanyt? 
- Persze – mosolygott rám – Jó éjszakát, Pay.
- Mhm, jó éjt – válaszoltam és megvártam, amíg lekapcsolja a villanyom, becsukja, az ajtóm majd végleg elhagyja a szobámhoz közel lévő területet.

Különösen furcsán éreztem magam amint betakaróztam és csak bámultam magam elé. Érthetetlen volt számomra, hogy miért érintett meg ennyire Harry döntése. Valahol mélyen bíztam abban, hogy velem marad és beszélgetünk, nevetgélünk. Úgy értem, alapból velem jött és nem a tesómékkal ami szerintem elég indok arra, hogy velem töltse az időt. De ugyanakkor nem szabhatom meg neki, hogy mit csinál és kivel. Ha Jareddel, Travissel, Evannel, Ryannel és Ethannel szeretne lenni, akkor velük lesz, még ha ez ki is tép egy kis darabot a szívemből. 
Az alatt az egy hét alatt, Londonban, valahogy találtam egy bizonyos komfort zónát Harrynél és ez őrülten normálisnak tűnt. Kényelmesen éreztem magam a közelében és olyan volt, mintha már régóta ismertük volna egymást, amely csak még egy indokot adott arra, hogy vakon megbízzak benne és elmondjak neki mindent. Mégis, nem tudtam, hogy el kellene-e és ha igen, akkor hogyan? Igazából nincs sok köze hozzá, de ugyanakkor érdekel, hogy mit gondolna. Vajon őt is annyira meglepné az egész, mint Xandert? Hasonlóan reagálna, mint Eleanor, és azt mondaná, hogy most már minden jobb? Rengeteg opció, de egyikre sem tudok száz százalékosan támaszkodni, mert még nem ismerem annyira, hogy csak egy pillantásából is tudjam, mit akar mondani.

**

Én, ellentétben minden más emberi lénnyel, aki a Föld nevezetű bolygón él, képtelen voltam mosolyogva felkelni reggelente, még akkor sem, ha az a bizonyos napsugár édesen simogatta, melengette az arcomat. Helyette, morogva fordultam a másik oldalra és húztam a fejemre a takarómat, hogy eltakarhassam az irritálóan világos fényt mely kis híján megvakított. Tegnap miután gondolataimba merülve elaludtam, nem keltem fel semmi neszre így tökéletes alvásban volt részem. 
Telefonom után kutattam a kezeimmel, ugyanis nem volt bennem löket ahhoz, hogy felüljek és szemmel megtaláljam a készüléket. Miután nagy nehezen beleütközött az egyik kezem a keresett tárgyba, apró mosoly kunkorodott az arcomra. Az óra délután fél egyet mutatott, amely megint megvigyorogtatott. Imádtam későig aludni, meg úgy eleve. Mindenhol képes voltam letenni a fejem és egy-két órára kizárkózni a világból. 
Elvonszoltam magam a szobaajtómig majd a fürdőbe indultam, hogy megmoshassam, a fogam majd felfedezhessem, hogy mit csinálnak a többiek, hogyha egyáltalán ébren voltak. Fogaim tisztítása közben persze nem maradt el az éneklés és táncolás így ebből kifolyólag az előttem lévő tükör tele volt fogkrém pöttyökkel, melyek a fogkeféről pattantak le, mire végeztem. Felsóhajtottam majd megvonva a vállam előre nyúltam és kézzel letöröltem az üveget. Majd rá fogom a fiúkra.


Leérve a nappaliba, már a kanapé mellől láttam amint a medencében ökörködnek. Ez elszomorított és nem azért, mert nem hívtak meg vagy nem keltettek fel, hanem mert sehol nem láttam kaját a konyhapulton mely azt jelentette, hogy mindent megettek és nekem nem hagytak.
Pizsamában álltam a hűtő ajtó előtt, míg szidtam a fiúkat. Tele volt a készülék, de tekintve hogy milyen lusta személyiség vagyok alapból, nem tudtam rá venni magam arra, hogy kaját csináljak magamnak. Lebiggyesztett ajkakkal csuktam be az ajtót, majd nyitottam ki újra, hátha kiugrik belőle valaki, aki megcsinálja nekem a reggelit – korai ebédet – vagy valami, ami már el van készítve és csak meg kell enni. És mivel ez nem történt meg, végleg bezártam a gépezetet, megfordultam és elindultam a terasz ajtó felé melyet eltolva egészen a medencéig mentem. 
- Jó reggelt, Holls! – vigyorgott rám bátyám, mire még jobban lebiggyesztettem az ajkaim és bevetettem a kis kutya szemeket – Jót aludtál? 
- Csinálj nekem reggelit, kérlek – nyafogtam mire megforgatta a szemeit majd lement a víz alá, ezzel mutatva, hogy semmi esélye a próbálkozásaimnak. 
Így hát bepróbálkoztam Ethannél, Harrynél, Tarvisnél és Ryannél is, és mindannyian elküldtek a fenébe, mondván, hogy idős vagyok és meg tudom csinálni magamnak is. 
- Bezzeg, amikor bulizni akarok, akkor mindig kicsi vagyok! – szóltam vissza Travisnek majd kinyújtottam rá a nyelvem, amit persze nevetéssel és fejrázással tekintett lezártnak. 
- Gyere, Hercegnő, majd én csinálok neked kaját – lépett ki a medencéből Evan és édes mosollyal az arcán jött mellém. 
- Evan, ha nem tudnánk, hogy a kolbászt szereted, azt mondanám, hogy nyomulsz a húgomra! – kiáltott felénk Jared, a medence hátuljából mire az említett srác bemutatott neki. 
- A húgod egy kilences a tízes táblán. Félre téve a szexualitásom, honnan veszed, hogy nem húztam már meg egyszer-kétszer, huh? 
- Peyton már rég az arcomba dörgölte volna – jelentette ki magabiztosan Jared, vigyorogva – Ha meg még is megtörtént, remélem jól éreztétek magatokat. 
- Több volt, mint jó – kontráztam rá, csak hogy ne Evan vigye el az egészet és bosszantsam Jaredet – Lehet, lenyomunk egy gyors menetet bent, míg itt vagytok kint. 
Evan nevetve tolt be a házba a vállaimnál fogva. Mindig is bírtam a srácot, talán éppen azért, mert meleg volt és minden viccben, tréfában benne volt. Akármikor átjött hozzánk a többiekkel volt, hogy velem nézte a tévét, és amiről csak tudtunk, pletykáltunk. Eleinte azonban rettegett attól, hogy felvállalja a kilétét. Nem voltunk annyira-annyira jóban, hogy megosszunk a másikkal ennyire fontos és személyes élményeket, gondolatokat így sosem derült fény arra, hogy miért érezte azt, hogy akárki elítélné. Én tulajdonképpen sikítva keltem fel aznap a kanapéról és ugrottam a nyakába, azt kántálva, hogy végre van egy meleg barátom. 
- Nem tudom, hol szerezted ezt a Harry gyereket, de jó munkát végeztél. Tartsd meg. 
- Sehol nem szereztem őt – horkantottam fel – És mi az, hogy tartsam meg? 
- Tegnap lejött hozzánk inni és elkezdtünk dumálgatni. Nevetgetett meg minden, de amint te voltál a téma, olyan volt, mint amikor felkapcsolod a villanyt; teljesen kivilágosodott és vigyorgott.
- Oh – nevettem zavartan – Erre nem tudok mit mondani. 
- Én csak azt javaslom, hogy ne engedd el egy könnyen. Két napja sem ismerem, de el tudom róla mondani, hogy nagyszerű srác és a bátyád is eléggé leengedte a kapuit előtte. 
- Igen, Jared eléggé a tenyerén hordozza – értettem egyet vele, bólogatva – Bár nem hiszem, és remélem, hogy nincs semmi terve Harry ellen. 
- Nem, valóban nem hiszem én sem – a pultnak dőlt és összefonta a kezeit a mellkasa előtt majd a lábait is – Meddig maradtok? 
- Fogalmam nincs – válaszoltam őszintén, halkan felkuncogva – Harrytől függ. 
Hümmögött válaszul majd folytatta az omlettem elkészítését. Míg a tojás a serpenyőben volt, reszelt sajtot szórt rá majd két kenyeret a pirítóba tett, hogy megsüljenek. 
Köszönetképpen egy hatalmas, cuppanós puszit nyomtam az arcára majd egy villát fogva megindultam kifelé. Helyet foglaltam az asztalnál, ahol tegnap is ettük a pizzát majd elkezdtem eltűntetni az isteni rántottát. Ha más csinálta helyettem, mindig jobb ízűen fogyasztottam el. 
- Jó reggelt-jó, reggelt! – telepedett le mellém egy váratlan pillanatban Harry – Micsoda kis rabszolgasereged van! 
Megjegyzése hallatán csak bólogattam és hümmögtem meg a körmeit piszkáltam. Mit kellett volna mondanom? Azt, hogy egyetértek vele? Esetleg el kellett volna kezdenem mesélni neki egy múltban történt eseményt? 
- Erm, amikor tegnap kérdezted, hogy mit gondolok Evanről… akkor arra céloztál, hogy tudom-e hogy meleg? – újból bólintottam válaszul. Minek használjam a hangom, ha cselekedetekkel is lehet válaszolni? – Hát nem tudtam, egészen addig a pillanatig, míg Jared beszólt neki. És tudd, hogy emiatt nem ítélem el. Hé, Peyton, minden rendben? Történt valami, ami miatt nem vagy beszédes? 
- Nem – böktem ki végül – Nincs semmi. Kell neked ez a rántotta? Van benne sajt. 
Válaszként kinyitotta a száját, jelezve, hogy etetnem kell. Erre erőltetetten felnevettem majd megforgattam a szemeim, várva, hogy becsukja a száját, de természetesen ez nem történt meg. Ezért kihasználva az alkalmat, belenéztem a szájába, így volt esélyem felfedezni, hogy egy foga sem hiányzik és mindegyik tökéletesen egyenes. Halkan felkuncogott, de nem csukta be a száját szóval megadva magam felvettem a villám, beleszúrtam a tojásba majd kis híján lenyomva a torkán az evőeszközt elkezdtem etetni.
- Finomabban, Pay! – szólt rám teli szájjal mire a mutatóujjam az ajkaim elé tettem, mutatva, hogy csönd legyen. 
Enni akart? Akkor fogja be és rágja a szájában lévő kaját. Mivel teljesen elragadott a hév, nem is vettem észre hogy szegény gyerek már fulladozott előttem. Bár nem csodáltam, mivel folyamatosan lapátoltam belé a tojást aztán a kenyeret, időt sem hagyva neki arra, hogy rendesen megrágja, majd lenyelje. 
- Most már komolyan nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy megfullassz! – jelentette ki komolyan majd egy tetetett nevetéssel próbálta eltussolni az egészet – Az bánt, hogy tegnap lejöttem a fiúkkal inni? Ha ez a helyzet, akkor tudd, hogy sajnálom. Ha mondtad volna, akkor maradtam volna, ugye tudod? Viszont mivel szinte kirúgtál a szobádból, nem tudtam mást csinálni, mint lelécelni. Én eleinte vicceltem az egésszel, de te valahogy komolyan vetted. 
- Nem vagyok senkid, és ha lennék is valakid, akkor sem szabhatnám meg, hogy mit csinálhatsz és kivel, meg mikor. Talán egy kicsit rosszul érintett, noha nem tudom, miért. Felesleges akadtam ki, sajnálom. 
- Bocsánatkérés elfogadva – mosolygott – Bár legközelebb kérlek, ne próbálj meg megfojtani. 

4 megjegyzés:

  1. Hello!
    Amikor már végre elhiszem hogy ottmarad este és majd jól ellesznek... Persze hogy nem az történik. Viszont nem gondoltam volna hogy Payt ennyire szíven üti a dolog. Ebből is látszik, hogy egyre jobban kedveli Harryt. Aminek én persze csak örülök. És annak is hogy Harry is kedveli őt, bár ez talán mindig is biztosabbnak tűnt mint Payton véleménye. És harry milyen kis gondoskodó volt a kagylós esetnél. Ott is látszott hogy törődik Paytonnal^^ Viszont kezd érdekelni hogy mit akarna elmondani Pay harrynek. Ha jól értettem és egyáltalán van valami amit el akar neki mondani.. De gondolom úgy is kiderül egyszercsak:D addig is agyalhatok azon hogy hogyan fogja őket (még ennél is) közelebb hozni egymáshoz a sors:)
    Várom a szerdáááááát!!

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, nem, nincs semmi, amit ebben a részben elszeretett volna mondani Peyton Harrynek. Vagy arra értetted, amikor Pay szótlan volt evés közben a végén? Akkor csupán csak az érintette rosszul, hogy Harry előző este a fiúkkal volt és nem vele, annak ellenére is, hogy elküldte őt. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. BECCSUUUUUUUU
    TARTOZOM NEKED RENGETEG KOMIVAL BASSZUS
    DE TUDOD, HOGY NEM TEHETEK RÓLA:((((((
    ÉS JESUS, IMÁDOM!
    AWW HARRY NAGYON ÉDES MEGHALOK
    ÉS PEYTON.
    UGYANOLYAN KEDVENCEM MINT STEPH UND KIM♥♥
    ANNYIRA JÓ A KARAKTERE. ROHADT JÓL MEGFORMÁZTAD. IMÁDOM, HOGY ILYEN BOLONDOS. ÉS EGY ICIPICIT HASONLÍT STEPHRE:3♥
    AZT IS IMÁDOM,. AHOGY ÉPÜL A KAPCSOLATUK HARRYVEL! ÉS HOGY EGYRE JOBBAN BELEHABARODIK HARRYBE, HARRY MEG PAYBA OMFG*-*♥
    ÉS JESUS MA ÚJ RÉSZ*------*
    NAGYOON VÁROM CSAJE:*
    A NYARALÁST MEG SZERVEZEM, LOLXDDD
    IMÁDLAK!♥

    Ölel,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. AH VÉGRE! HIÁNYOZTÁL MÁR!☺♥♥♥ Nagyon örülök, hogy tetszik a sztori! Bár valahogy nem lep meg, hiszen akármelyik történetemet olvastad, mindegyikbe belehabarodtál, számomra még mindig érthetetlen okok miatt. :D De maradjon csak meg a jó szokásod. ;)

      ♥xx

      Törlés