2015. július 15., szerda

08. // Így sem utasítottak még el.

Hiii,
Hahahahahaha, alig várom már, hogy a végére érjetek! Csak mert a kedvencem lett a befejezés. :D És uh, 21 feliratkozó!! Köszönöm!♥ Oh, és egyébként van egy-két kérdésem! Hogy tetszik eddig a történet? Mi a véleményetek Peyton karakteréről? Harryről? Egyéb ötlet, amivel jobbá lehetne tenni a sztorit? :) Válaszaitokat várom! ;) Jó olvasást! xx

// Peyton Hollingsworth

Kisebb kitörésem után, Harry magától betolta a megmaradt tojást majd visszament a medencébe melyet vigyorogva néztem. Ütemesen tette egyik lábát a másik elé, majd amikor közelebb ért a széléhez, beleugrott. Amint feljött a víz felszínére a haja teljesen lekonyult és az arcára tapadt mitől úgy nézett ki, mint egy megázott pulikutya. Semmi sértés a kutyákra nézve, de Harry hibátlan hasonmása volt egynek. Mikor megrázta a fejét és a kezével elsimította a vizes tincseit nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam és ez természetesen feltűnt bátyámnak is, aki azonnal értesítette Harryt. Az említett persze rögtön felém nézett, miután Jared mondott neki valamit és vigyorogva felmutatta a hüvelykujját az öntelt mosolyáról nem is beszélve, ami az ajkaira volt festve.

Miután az arcom eléggé felforrósodott már, megtörtem a hosszasnak ígérkező szemkontaktust, felvettem a tányért az asztalról és befelé indultam. Tekintve, hogy még mindig a pizsamámban voltam és már az érkezésünk óta napozni szerettem volna, amint beértem a szobámba, az egyik kedvenc, fekete-fehér csíkos fürdőruhám után nyúltam. Miután felvettem magamra a darabot, elhúzott szájjal mértem fel magam a tükörben. Nem igazán tetszett, amit láttam; volt egy kis felesleg a hasamon, na meg a combjaimon, amit a lustaságom által szedtem fel, de hát nem lehet mindenki egy fogpiszkáló. Úgy értem, nincs azokkal a lányokkal semmi bajom, akik nagyon vékonyak vagy éppen kerekebbek, hiszen én sem vagyok egy tökéletesség.

Szóval, míg a tükörben nézegettem magam, a kezeimmel megfogtam a hasam és összenyomtam azt, melynek következtéből az összes felesleg egy kis gombóccá alakult a két kezem között. Ez megnevettetett, de ugyanakkor el is szomorított, mert plusz kilókat szedtem fel arra meg nem tudom teljesen rávenni magam, hogy napi szinten edzek így hát tulajdonképpen a saját hibám, amiért nem tudok úgy megjelenni fürdőruhában, mint a lány populáció nagy része. Na, nem mintha annyira érdekelne. Az esetek többségében jól érzem magam a bőrömben. Meg amikor nem. De azt hiszem, ez az, ami a legfontosabb, nem? Ha te jónak látod magad, és elégedett vagy – ami én éppenséggel nem vagyok – azzal aki, és ami vagy, akkor nem kell másra hallgatnod.

Egy idő után abba hagytam a hasam gyurmázását és végleg elléptem a tükör elől. Hajamat egy rendezetlen gombócba összefogtam a fejem tetején, magamhoz vettem a telefonom és a fülhallgatóm, meg a napszemüvegem majd lefelé indultam. A nappaliban lévő szekrényből kivettem a naptejet – melyhez egyik fiú sem ért, mióta itt vannak, gondolom én – azzal a céllal, hogy amint kiérek, bekenem magam vele. Miért, mi mást csinálnál vele? Meginnád?
- Nézzenek oda, ki csatlakozott hozzánk! – megforgattam a szemeim Travis megszólalása után – Komolyan napozni fogsz? Megint? Mindig ezt csinálod, ha itt vagy! Kipróbáltad már a medencét egyszer is? 
- Igen – szóltam vissza – Viszont egy jó ideje nincs kedvem bemenni egy olyan kádba, ami tele van olyan vízzel, amiben magad fajta kanok fürdenek. 
Erre persze mindegyikük felmorajlott én pedig győztes vigyorral az arcomon lepakoltam az egyik kis asztalra. 
- Viszont mivel annyira szerettek, valamelyikőtöknek be kellene kennie naptejjel a hátam – jelentettem ki, nemleges választ nem ismerve. 
- Gyerünk, Harry, kend be a nődet! – kiáltotta Ethan mire szántam volna gyomorszájon rúgni.
- Már azt hittem sosem marad rám a feladat – jegyezte meg az említett mire a levegő a torkomon akadt – Szerencse, hogy Evan vécén van. Valószínű, hogy elkobozta volna tőlem a nemes feladatot. 
Hogy eltakarhassam a vigyorom, inkább elfordultam és lefeküdtem az egyik napozóágyra. Istenem, mióta viselkedek így egy srác közelében? Nem mellesleg Harryében? Egy hét alatt nem éreztem magam ennyire zavarban. És ez a zavartság jóféle zavartság volt.
- Csak nem elpirultál? – kezeimet a fejemhez tettem, hogy még véletlenül se lásson rám – Aw, Peyton, ez édes! 
- Édes a nagy francokat! – motyogtam bár nem tudtam semmit tenni a hatalmas vigyor ellen, ami az arcomat díszítette – Komolyan be fogod kenni a hátamat? 
- Miért olyan nagy dilemma? 
- Azért, mert a fiúk így azt hiszik, hogy ők nyertek – vallottam be bosszúsan – Nem szeretem, ha nyernek. 
- Oh, haha! Még mindig szerencsésebb helyzetben vagy, mint én – mesélte, miközben lassan felém kerekedett, majd semmi jelzés nélkül a kikapcsolta a bikini felsőm és a hátamra kente a hűs naptejet.
- Bazdmeg, ez hideg! – jobb kezemet hátra vezettem és amilyen erősen csak tudtam abban a pozícióban, megütöttem a lábát – És nem hiszem, hogy megengedtem a felsőm kikapcsolását. 
- Akkor még is, hogy akarod, hogy bekenjem a hátad? Ami nem hiszem, hogy le fog égni, ugyanis eleve barna vagy. 
- Argh! – megadva magam inkább a törülközőbe nyomtam a fejem és nem szólaltam meg többet. Nem láttam értelmét tovább „veszekedni” vele. 
Pár perccel később már készen is volt a masszázzsal – el kell, mondjam, tökéletes kezei vannak és ezt már akkor tudtam, amikor megláttam őket. Viszont azután, hogy milyen minőségi munkát végzett az előbb csak bebizonyította. 
- Bejössz a vízbe? – kérdezte mielőtt elment volna – Vagy egész nap itt fogsz feküdni? 
- Ha tudod a választ, minek kérdezted meg? – motyogtam, még mindig az arcomon feküdve – Amúgy is megmondtam, hogy nem megyek bele egy kanokkal teli medencébe, nem? 
- Azt hittem, csak vicc volt – kacagott fel.
- Igen – mondtam – De van benne igazság. 
- Csak egy kicsit gyere! – unszolt mire hümmögéssel adtam a tudtára, hogy nem történik meg az, hogy én bemenjek hat fiú közé a vízbe. Lehet, hogy ki sem tudnék jönni onnan élve – Megvédelek, ha valamelyik a víz alá akar nyomni! 
- Aw, Harry, ez édes! – használtam a saját szavait, mire nevetéssel válaszolt – Nem. 
- Mindig ennyire makacs vagy? – kérdezte ironikusan – Az egy hét alatt Londonban nem voltál ennyire nehéz eset.
- Ha nehéz eset vagyok, akkor ennyi erővel el is mehetnél, és nem kellene velem bajlódnod. 
- Ugye tudod, hogyha folytatod a visszabeszélést, én magam doblak bele a medencébe? 
- Oh, most aztán nagyon megijedtem, apuci! – nevettem fel hangosan.
Szavak helyett cselekedetekkel válaszolt, és elmondom nektek, nem volt jó élmény. Megmagyarázhatatlan módon, a hasam találkozott a víz felszínével, melynek következtéből a bőröm égni kezdett, szinte már csípős érzés kerített hatalmába. A fiúk nevetése átszűrődött a vízen, amely csak azt érte el nálam, hogy tovább maradjak lent a víz alatt. 
- Mindig ezt csinálja – jegyezte meg Jared hangosabban, hogy én is tökéletesen halljam. Éppen ezért összeszedtem minden megmaradt levegőmet, és a megszokottnál tovább maradtam lent a víz alatt. 
Pár perccel később éreztem, amint valaki felhúz bár a vicc kedvéért továbbra is csukva tartottam a szemeim és elnyomtam a kitörni készülő mosolyom. 
- Peyton, hagyd abba a játszást! – Harry komoly hangja csak még inkább rá tett a helyzetre, és arra, hogy ne adjam fel magam – Ez nem vicces. Egyáltalán. 
Egy finomabb pofon érte az arcomat, mire felkiáltottam és összevont szemöldökkel néztem rá.
- Mi volt ez, huh? Nem ájultam el igazából, vagy igen? – végül csak elvigyorodtam, azonban ő úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna. 
Néhány percig még a szemeimbe nézett majd felkelt mellőlem és elsétált. Csak úgy. A másik öt srác a medencében volt és hasukat fogva nevettek én pedig érthetetlen módon rosszul éreztem magam. Harry komolyan emiatt szomorú lett? Hiszen csak egy ártatlan játék volt az egész! Mármint tudom, hogy nem a legésszerűbb és ezzel nem igazán kellene viccelni, de néhanapján be kell vetni valami ilyesmit. És különben is ő kezdte a vízbedobálózást! 
Végül aztán én is felkeltem és elindultam abba az irányba, ahova Harry ment, mert felelősnek éreztem magam. Egy érzés, ami ritkán lép a testembe, ha egy srácról van szó, a családon kívül. 
- Miért ijesztett meg ennyire az, hogy talán elájultam? – kérdeztem rá egyenesen, amint leültem mellé a kanapéra, mit sem foglalkozva azzal, hogy mennyire vagyok vizes.
Megvonta a vállát miközben maga elé bámult és nem szólt egy szót sem. Éreztem, hogy volt valami emögött a félelem mögött, de nem mondta el hihetőleg azért, mert nem bízott meg bennem teljesen. És őszintén szólva, egy hét után én sem bíznék meg egy srácban, de ugyanakkor nem is mennék el vele egy teljesen másik országba egy kis nyaralásra. Harry logikája furcsán volt összetéve, csak úgy, mint az agya, de hát ki voltam én, hogy véleményt alkossak erről? 
- Szerinted mekkora idiótát csináltam magamból a többiek előtt? – hangja halk volt és sebezhetőnek hangzott. Egy olyan dolog, amit nem szerettem az emberek hangjában hallani.
- Honnan veszed, hogy így történt? – kérdeztem csak olyan csendesen – És ha még is, akkor kit érdekel, őszintén? Ők csak egy csapat hisztis picsa, akik egyáltalán nem érdemlik meg, hogy rájuk gondolj vagy adj a véleményükre. 
- Istenem, tényleg egy hisztis picsának hívtad a bátyád és a haverjait? – hangja hirtelen megtöltődött élettel és szórakozottsággal.
- Na, ne mond nekem, hogy nem ribancoztad le egyszer sem a nővéred. Vagy hívtad kurvának ha ideges voltál és veszekedtetek, esetleg viccből. Lehetetlen
- Akármilyen nehéz elhinni, sosem történt meg – vallotta be kuncogva és Istenemre esküszöm, láttam, amint az arca halvány rózsaszínné változik – Volt szerencsém egy jó testvért kifogni. Bár a bátyámat hívtam már fattyúnak, ha ez számít. 
- Van bátyád? – kérdeztem teljesen meghűlve – Jesszus, miért nem tudtam róla? Van olyan helyes, mint te? Vagy helyesebb nálad? 
- Woah – nevetett fel – Van olyan helyes, mint én? Szóval, azt mondod, hogy helyes vagyok.
- Azt hittem, hogy ezt már akkor tudtad, amikor megszülettél, na de visszatérve a drága tesócskádra… mennyi idős a kicsike? 
- Most komolyan a bátyámra fogsz hajtani? Rajtam keresztül?
- Erm… bocsánat, talán tényleg nem rajtad keresztül kellene – játszottam meg a bűntudatot ismerő kislányt mielőtt újra felszólaltam – Megadod a telefonszámát? 
Harry megint felnevetett, hátravetett fejjel, és oh, ember! Azért éltem, ha nevetett! A hangja hasonlított egy angyaléhoz, a kinézetéről nem is beszélve. Nedves tincsei nem rugóztak, mint általában, amikor éppen nevetés rázza az isteni testét, bár úgy is beleszántottam volna az ujjaimmal. 
- Na, most komolyan! Mióta van neked bátyád? Soha életembe nem gondoltam volna, hogy így van, mivel mindig csak a nővéredről beszélsz.
- Sosem tértünk rá a család témára, szóval nem volt esélyem elmondani és így jobban belegondolva, örülök, amiért nem mondtam el előbb. 
- Bruh, rátérsz még ma? Tudni akarom a családfádat, hátha van más valaki is, akire rá tudok mozdulni.
- Esetleg a nővérem? – kérdezte szarkasztikusan.
- Ha ő fele olyan jóvágású, mint te, akkor ne állítson meg semmi attól, hogy biszexuális legyek! 
- Sosem fogsz találkozni a családommal! – jelentette ki vigyorogva mire összevont szemöldökkel és csücsörített ajkakkal próbáltam elérni egy csúnya nézést – Mészároljanak le, de kedvem lenne megcsókolni téged. Itt és most. 
Mi. A. Fasz.
Tényleg azt mondta, amit hallottam? 
Ő? Megcsókolni? Engem?
A szívem valószínűleg megállt pár pillanatra és a levegővétel sem ment. 
Hangja komoly volt, és szemei sem nevettek, szóval nem lehetett vicc, átverés, amit mondott. Újból elpirultam, és ez nem tetszett. Új volt. Sosem pirultam el eddig ennyiszer, egymás után, ugyanattól a fiútól. Erre itt van ő, egy totálisan normális srác, aki történetesen a szobatársam, Harry Styles névvel ellátva és romba dönti az összes eddigi rekordom. Egy sráccal nem találkoztam még, aki képes lett volna egy nap alatt ennyiszer pírt csalni az arcomra és bruh. Kezdett frusztrálóan jó lenni. 
- Mennyi pofont kapnék, ha csak úgy rád mozdulnék? – nagyot kellett nyelnem, amikor tényleg kezdett előre hajolni, a lehető legkomolyabb tekintettel az arcán. 
Ajkaim elnyíltak amint éreztem a belőle áradó melegséget a kezeimnek, a mellkasomnak és az arcomnak csapódni. Lehelete tele volt sörrel és mentollal és ez valahogy behúzott magával. Tekintetem a szája és szemei között cikázott. Krisztusom, gyönyörű ajkai vannak a srácnak!
Persze, vártam, hogy közbeszóljon valaki vagy valami, és tönkre tegye a pillanatot, de nem jött. És ez is megőrjített. Arról nem beszélve, hogy már alig volt hely az én és az ő szája közt. 
Aztán, mint mindig, akkor is egy tökéletesen időzített pillanatban az orrom viszketni kezdett majd nem sokkal rá egy tüsszentés hagyta el a számat, melyet a kezemmel akadályoztam meg. Ekkora már vörösebb voltam, mint egy megérett paradicsom. Talán egy cseresznye féltékeny lett volna rám, ha meglátott volna ott és akkor. Harry persze mosolygott, ellenállhatatlanul, mint mindig. 
- Így sem utasítottak még el – közölte velem viccesen, és ha ránéztem volna, valószínű, hogy láttam volna a csillogó szemeit és gyönyörű mosolyát. De ugye nem mertem rá felnézni. 
- Én… basszus, ez rohadt égő – motyogtam még mindig a kezeimet nézve, melyek az ölemben pihentek – Tényleg nem terveztem.
- A csókot vagy a tüsszentést? – halálos szemekkel néztem rá, mire azonnal abba hagyta a tréfálkozást – Jól van, tudom, hogy a másodikra értetted. Igaz?
- Menj. A. Jó. Büdös. Frász. Karikába! – mindegyik szó között megütöttem egy párnával, ő pedig nevetve próbálta meg túlélni a támadást-melyet ellene indítottam – Nem elég, hogy majdnem a szádba tüsszentettem, még viccet is csinálsz belőle! Kegyetlen vagy, Harry Styles! 
- Na! – húzta el az „a” betűt – Nem illik ilyet mondani! Tudod, hogy ez nem igaz! 
- Oh, igen! Mert még egy legyet sem tudnál leütni, annyira jó ember vagy! – mondtam az igazságot bár nem hagytam abba az ütést.
- Ha mindketten tudjuk ezt, akkor miért kell egy szegény párát bántanod? Mit tettem ellened? 
- A kérdés az, hogy mit nem
- Hát még nem csókoltalak meg, szóval ez egy dolog – hozta fel megint a témát mire már tényleg nem tudtam, hogy mit kellene, csinálom.
Így hát feladva a párna harcot, az ölébe ültem és dögönyözni kezdtem az arcát, melyet eleinte egyáltalán nem élvezett. Én viszont annál is jobban. Szemöldökének húzásától az állkapcsa szétfeszítéséig mindent véghezvittem, de nem igazán láttam, hogy szenvedett volna. Éppen ellenkezőleg. Kacagott, mert élvezte, hogy ő van a középpontban. Arról nem beszélve, hogy tipikus srác, és élvezte, hogy felette voltam. 

8 megjegyzés:

  1. JESSZUSOM
    VISÍTOK HÁT EZT IMÁDOM
    NE CSINÁLD EZT
    ÚRISTEN
    KIBORULÓS KOMI
    KIBORULTAM
    JESSZUS AZT HITTEM CSÓKOLÓZNI FOGNAK
    ÉS MÉG CSODÁLKOZOK HOGY MÁR A HARMINC VALAHÁNYAS RÉSZT ÍROD.
    SÍROK.
    MAJDNEM CSÓKOLÓZTAK.
    PEYTON MOST MÁR GONDOLHATJA AZT, HOGY MAJDNEM CSÓK VOLT.
    ÚRISTEN.
    ÉN MÁR AKKOR KI VOLTAM, MIKOR A HÁTÁT KENCÉZTE.
    NA JÓL VAN BECCSU.
    HAGYJÁL.
    MIÉRT
    ILYEN
    TÖKÉLETES
    HM??????????????
    MI
    A
    TITKOD
    ÁRULD
    EL
    KÉRLEK
    IMÁDLAK
    PUSZI
    KÉRLEK
    MONDD
    EL
    KIBORULTAM
    MAJDNEM CSÓK
    HARRY
    PEYTON
    KIBORULTAM

    Ölel,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól van, látom nem csak én haltam meg írás közben, hanem te is olvasás után. :D Örülök, amiért ilyen reakciót váltott ki belőled. :D És húha, mi lesz, ha tényleg megtörténik majd? :D Ah, már várom!

      ♥xx

      Törlés
    2. Alig várom a folytatást!!! Jahj NAGYON tetszik *--* Áááá egész nap olvasnám!!! :D x

      Törlés
    3. Aw, nagyon örülök, hogy tetszik! Ne aggódj, hamar eljön a vasárnap! ;D

      ♥xx

      Törlés
  2. Na, így hogy másodjára is nekikezdek...:D ( Igen, voltam olyan béna hogy kiléptem miután begépeltem egy kisebb novellát. Sebaj.:D )
    Az elején kicsit megijedtem mikor megláttam a címét. Azt hittem hogy durvábbra kell számítani. De szerencsére a végére megnyugodtam. ( mellesleg ne akard hogy szívinfarktust kapjak!!! )
    És nem hiszem el. Már a srácok is látják hogy vonzódnak egymáshoz. És talán most már Pay is kezdi lassan beismerni magának:D Mondjuk remélem ebből a helyzetből ami a végén volt csak meglesz az a bizonyos első csók. Btw rengeteg lehetséges variáció átfutott az agyamon és szeretném valamelyiket a vasárnapi részben visszaolvasni ;)
    Harryvel meg tuti volt régen valami vizes incidens, vagy nem? Jó Igen tudom ha volt valami az úgy is kiderül majd :D de remélem hamar megtudjuk majd:)
    A kérdések pedig. A sztori iszonyatosan jó. Imádom ( bár szerintem ez nyilvánvaló :D ) nem kell semmi hogy jobbá tedd mert EZ ÍGY JÓ AHOGY VAN!
    Payton karakteréről minél többet tudok annál jobban tetszik. Ugyanúgy ahogy Harryé is. Amennyire az elején féltem hogy arrogáns kis pöcs lesz most annyira kedvelem mert látszik hogy törődik és belül pedig igenis egy érző lelke van. Ezért is remélem hogy hamar megnyílnak egymásnak.
    Well.. azt hiszem ennyi lenne. Remélem nem túl csapongó :D
    Ps: esküszöm Miattad várom a szerdákat és a vasárnapokat. :D
    #legyenmárvasárnap

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awwwwwww, imádom a hosszú kommenteket olvasni! :D
      Oh, ne aggódj! Meg lesz azaz első csók. Előbb vagy utóbb, de biztosan! :D Ah, a fiúcskák is bizony tudják/látják haha. :D Remélem, hogy tetszenek, ugyanis idővel fel fognak még bukkanni a sztoriban! Uh, Harry múltjáról sok minden ki fog derülni, csupán ki kell várni a dolgokat. ;)

      Harry karakterét szerettem volna megtartani olyannak, amilyen valójában. Kedves, édes, törődő! A múltja viszont közel sem hasonlít a valósra, well, talán egy kicsit, haha. :D Hah, ne aggódj, én is várom már, hogy megnyíljanak egymásnak, ugyanis ideje lenne már egy érzelmesebb részt írnom, lol.

      Haha, ne aggódj, nem túl csapongó. Sőt, tökéletes. ;) Mint említettem, oda és vissza vagyok a hosszú komikért, szóval máskor is várlak. :D Aww, ez édes! Én is mindig nagyon várom már őket, hiszen végre feltehetem a részeket és olvashatom a véleményeiteket! :)

      ♥xx

      Törlés
    2. Szerintem ez életem eddigi leghosszabb komija. :D meg is lepődtem amikor megláttam a végén :D annyira rossz hogy nem tudom éjjel- nappal ezt olvasni.. :( de nem baj legalább amíg várok, tudok egy kicsit fantáziálni^^
      Ja és igen bejönnek a srácok szóval Szívesen hallok/olvasok róluk később is ;)
      xx

      Törlés
    3. Oh, nem baj! Én csak örülök, ha elengeded a fantáziád, és leírsz mindent, ami eszedbe jut. :D Legyen szó akármiről. :D
      Damn, jó hallani. :D És még mennyi új karakter lesz a sztoriban.:D

      ♥xx

      Törlés