2015. július 24., péntek

11. // Gazdag kölkök találkozója.

Hiii,
24 feliratkozó woaaaaaaaaaaaah♥ Thankyou so damn much babies.☺♥ Gondoltam, hogy hozok egy meglepetés részt, hiszen alig várom már, hogy a kedvenc-kedvenc részeimhez érjünk. :D Remélem, hogy tetszeni fog a kis meglepi rész, lolz. Jó olvasást. :) xx
P.S.: Új szereplők jönnek a sztoriba, és a továbbiakban is hatalmas szerepeik lesznek. ;)

// Peyton Hollingsworth

Én magam is izgultam, amikor Harry először találkozott Mattel, aztán nem sokkal később anyuval. Az adrenalin a testemben jobban dolgozott, mint az előtt valaha, de sosem mondtam volna el Harrynek. Elég volt, hogy az ő idegessége rám szállt, szóval nem hiszem, hogy szüksége volt még az enyémre. Mellesleg eléggé édesnek találtam, ahogy parázott a találkozás miatt, és tudom, hogy sokszor illetem meg ezzel a jelzővel, de tényleg nem tudok ellene mit tenni. Az egész lénye egy csoda és néha elgondolkodtat a tény, hogyha valaha, akárcsak egyszer, bárki is merte bántani őt, legyen az bármilyen formátumban, mi zajlott le az illető fejében, ugyanis Harry egy olyan személy, aki tényleg nem érdemli meg a rosszat az életében. Mióta együtt élünk, én egyszer sem észleltem volna, hogy rossz ember lenne, éppen ellenkezőleg. Ő az egyik legaranyosabb, legédesebb, leghelyesebb, legtisztább srác, akivel valaha találkoztam, de ez a lista még simán tudna bővülni. Bruh, Peyton, elég legyen. Értjük, hogy oda vagy érte, de azért még ne tegyük közzé a világhálón.

A nagy találkozás után, Harryt mintha elnyelte volna a föld, úgy eltűnt, és nem tudtam, hogy aggódnom kellett volna vagy sem. Hiszen benne volt a pakliban, hogy Jareddel volt, vagy találkozott valakivel és azzal társalgott. Mióta megérkeztünk, én már kétszer körbe jártam ugyanazt a helységet és ez frusztrált. Nem szerettem barátok nélkül lenni… nem szerettem társaság nélkül lenni. Minden rossz volt Xander nélkül. Hiányzott, és ezen egy telefonhívás sem tudott változtatni. Fizikálisan, magam előtt, élőben szerettem volna látni őt, és nem kamerán keresztül. Meg szerettem volna ölelni, és csak úgy, mint régen, randalírozni szerettem volna vele a helyen. Ki szerettem volna beszélni az embereket, míg a lépcsőn ültünk, aztán nagy viháncolások közepette eldőlni a hideg kövön, mert vagy én, vagy ő valami eget rengetően vicceset mondott. 
Nem volt vitás, hogy hiányzott. Jobban, mint azelőtt bármikor. Mióta ő elment Amerikába, én pedig Londonba költöztem, még elkülönítettnek éreztem magam. A családom még messzebb került tőlem, a legjobb barátom egy másik kontinensre költözött és egy teljesen idegennel kerültem egy házba az iskola miatt. Melyet nem bánok, ha jobban belegondolok, de remélem, hogy érthető a kisebb kiborulásom oka.

Figyelmemet azonban felkeltette amint pár srác hangosan nevetgélt az egyik fapadnál. Körülbelül annyi idősek lehettek, mint én, de még ha nem is lett volna így, valószínűleg akkor is oda mentem volna. Harryt már méterekről is felismertem ezért a magabiztosságom is nőtt egy kicsit. Vigyorogva haraptam az alsó ajkamba, amikor már csak pár centi választott el a sráctól így felemeltem a kezeim majd eltakartam a göndör hajú srác szemeit. A beszélgetés abban a pillanatban elhalt, bár nem mintha rólam beszéltek volna, így nem sértődtem meg miatta. Meg amúgy sem zavart volna nagyon. 
- Az emlegetett szamár – Harry hangjából hallani lehetett, hogy mosolygott, és amikor megfordult, az arcán valóban ott ült a szokásos, csíntalan vigyora. 
- Mondtam, hogy a kedved azonnal jobb lesz, ha inni kezdesz.
- Ez most úgy hangzott, mintha le akarnál itatni – nevetett fel – Oh, srácok, ő itt Peyton. Pay, ők itt Niall Horan és Liam Payne. 
- Nos, örülök a találkozásnak – feléjük nyújtottam a kezem, mire mindketten, egyszerre kaptak utána – Annyira ismerős vagy. Nem te vagy az a srác, akit véletlen leöntöttem egyszer Londonban az egyik flancos ebéden? 
Liam felnevetett, és akkor már biztos voltam benne, hogy eltaláltam.
- De, bizony – bólogatott – Én voltam az, akinek volt esélye egy pohár alma lében megfürdenie. 
- Utána rád sem néztem – vallottam be enyhén elpirulva – Anya mindig is keményebb volt, így csak egy hajszál választott el attól, hogy ne kerüljek szobafogságba. 
- Haver, sosem mesélted, hogy leöntött Hollingsworth lánya! – nevetett fel a szőke gyerek, Niall, ha jól emlékeztem – Szerinted mennyire lettél volna „menő” ha kitudódott volna? 
- Tudod, hogy engem nem érdekelnek az ilyen rang dolgok – felelte komolyan Liam – Nézd el neki, sok baromságot hord össze vissza. 
- Honnan ismeritek Harryt? – kérdeztem végül, miután az említett elnézést kért majd távozott tőlünk és felvette a csörgő telefonját. 
- Én már kiskora óta ismerem – vont vállat Niall – Fogalmam nincs, hogy hogyan találkoztunk, de együtt nőttünk fel. Nos, majdnem. 
- Én pedig nem ismertem a mai napig személyesen – szólalt fel Liam is – Beszélgettünk már egyszer-kétszer, amikor ilyen ebédeken összefutottunk, meg Niall is említette tekintve hogy elég jó barátok Harryvel, és a mi kapcsolatunk sem egy futódolog, szóval, ja. 
- Elég erős az akcentusotok – jegyeztem meg fültől-fülig érő szájjal, hiszen elkápráztatott, hogy mennyire hallani lehetett – Tetszik. 
- Akárcsak a tied – kacsintott rám Niall – Keverék, de kitűnik a többi emberétől. 
- Félig amerikai vagyok, de nem hiszem, hogy ez sokat dobna azon, ahogy kiejtem a szavakat. Világéletemben-Angliában éltem, ide születtem, és nem igazán tervezek elmenni egy darabig. 
- Azért van benne egy kis pikánsság – folytatta a flörtölést, mely eléggé feltűnő volt, de próbáltam viccesen felfogni.
- Uh, nem hiszem, hogy tovább kellene menni a bókolással – motyogtam bizonytalanul, mert nem akartam megbántani őt, de ugyanakkor kezdett kényelmetlenné válni a helyzet. 
- Sajnálom, nem szerettem volna, ha így jön le a helyzet – szabadkozott azonnal – Mondanám, hogy van barátnőm, de kinek kellene egy fogszabályzós, szőke, Ír gyerek, huh? 
- Miért becsülöd magad ennyire le? – kérdeztem elképedve – Igen is helyes vagy! 
- Az előbb még is hárítottál – nem tudtam eldönteni, hogy most csak viccel-e vagy komolyan mondta, éppen ezért, én így cselekedtem. 
- Nem hárítottalak, egyáltalán nem. Csak nekem is van egy olyan vonalam, amikor kezdem kellemetlenül érezni magam egy teljesen idegen srác kedves, túl kedves szavai miatt. Sajnálom, hogyha úgy jött le neked, hogy hárítalak. Ha így lenne, akkor hidd el, elküldtelek már volna a búsba. 
- Wuh, srácok, azért ne ugorjatok egymásnak – nevetett fel Liam amint tekintete köztem és Niall között járt – Oh, képzeld, egy egyetemre fogunk járni! 
- Uh, tényleg? Te is oda jössz, Niall? – kérdeztem a szőkeséget, mire aprót bólintott. Remélem, nem fog sokat változtatni az előbbi kis kiborulás a kapcsolatunkon. 
- Pár perc távolságra van a mi házunk a tietekétől – közölte velem – Harry mondta, hogy merre vagytok, szóval így tudom, ha érdekelne. 
- Akkor biztos sokat fogunk találkozni. Várj, ti együtt laktok? – pillantottam a két srácra. Bólintást kaptam válaszul. 
- Inkább lakok vele, mint sem egy ismeretlennel – röhögött fel Niall, ahogy Liam felé biccentett – Nem akarok célozni, mellesleg. 
- Nyugodj meg, nekem sem volt az ínyemre, hogy egy olyan emberrel lakjak, akit még soha életemben nem láttam. De végül is nem bánom.

Kisebb társalgásunk egy hosszabba torkollott, egészen addig, míg a szüleik el nem csábították őket tőlem, hogy találkozhassanak „fontos” emberekkel. Így hát volt esélyem egy újabb felfedezőtúrára menni, azzal a céllal, hogy megtaláljam Harryt. Szerencsére nem kellett sokat sétálni, mely teljesen jól jött a lusta énemnek, mert szinte azonnal kiszúrtam, amint a kőfalon ült és telefonált. Mosolyogva lépdeltem felé, bár az arcán lévő kissé mérges, és zavart fintor elbizonytalanított. 
- Tudom, hogy mit csinálok és tudom, hogy mit akarok. Az én döntésem, oké? – hangerejéből automatikusan visszavett, ahogy elé értem, és ráncolt homlokkal illetve szemöldökkel néztem rá – Jól van, majd még beszélünk. Én is, szia. 
Amint letette a telefont, a mellette ülő ital után nyúlt, a szájához emelte majd meghúzta az üveget. 
- Minden rendben? – kérdeztem végül halkan, tekintve hogy nem akartam még annál is jobban felidegesíteni. 
- Persze – válaszolta rám sem nézve – Már is elkergetted a srácokat? 
- Elmentek azok maguktól is – kuncogtam fel – Már három ember lesz, akit ismerni fogok az egyetemen és valamiért érzem, hogy mindhárom elég nagy kapás lesz a lányok körében. 
- Aw, csak nem féltesz minket? – gagyogott nekem miközben mindkét kezével az arcomat kezdte dögönyözni, mint amikor a nagymamák üdvözlik az unokákat – Mert ha így van, akkor nekünk is óvatosnak kell lennünk nehogy a sok rossz fiú majd, elkobozzon tőlünk. 
- Tehát már egy kisebb csapat vagyunk, akik együtt fognak ülni ebédnél? 
- És ha van közös óránk – bólogatott vigyorogva – Ha matekon együtt leszünk, te mindenképpen mellettem fogsz ülni. 
- Azt hiszed, hogy engedni fogom, hogy lemásold a válaszokat? Előbb magyarázom el neked az egészet, minthogy megmutassam a helyes számokat. Lehet, hogy mellettem ülsz majd, de nem miattam fogsz át menni a dolgozatokon. 
- Ah, nagyszerű. 
Beszélgetésünk persze gyorsan átváltozott az iskoláról a két srácra, akikkel volt esélyem ma találkozni és pár szót váltani. Megtudtam, hogy Niall Ír, azonban mivel a családja sokat ingázott Írország és Anglia között, magántanuló lett,  így ismerik egymást kiskoruk óta Harryvel. Liam az Ír srác egyik jó barátja volt, így rajta keresztül, Harryvel is volt esélye találkozni. Én az ital leborítós eseményen kívül nem találkoztam vele, Niallel pedig egyáltalán nem egészen a mai napig. Hah, gazdag kölkök találkozója. Azt is megosztotta velem, hogy mindkét srác jelentkezett a focicsapatba, így ahogy ismeri Niallt, a csapat már jobb lesz, mint valaha volt, Liamben pedig bízik, hogy tényleg olyan jó, mint ahogy azt mondja. Hát, én egy dologban voltam biztos, és az az volt, hogy alig vártam már az első edzést, ahol remélhetőleg sikerül majd ott lennem. Harryt nézni amint focizik, szerintem az egyik legszórakoztatóbb dolog a világon pedig még nem is láttam egyszer sem.

Az ebéd volt az, ami félbeszakította a kis magánbeszélgetésünket. Mindenki helyet foglalt a maga kis csoportjával egy kerek, faasztalnál, így mi is csatlakoztunk Niallhöz és Liamhez. Míg én ettem, a három srác belekezdett egy témába, melyre sajnos nekem nem volt időm oda figyelni. Nem igazán akartam bele szólni amúgy sem, megérteni pedig végképp nem volt szándékomban. 
Idő közben Matt is leült hozzánk, ami meglepett, de nem szóltam semmit. Engem személy szerint nem zavart, és ahogy elnéztem a többi srácot, őket sem nagyon. Sőt, még bele is vonták a társalgásba. 
- Holls, tényleg van Xboxotok Londonban? – érdeklődött Matt, mire csak megvontam a vállam. 
- Én nem vittem, ha Harry igen, akkor eléggé jól elrejtette – pillantottam az említettre, aki szélesen vigyorogva nézett minket. 
- Néha annyira lennék a helyedben – motyogta öcsém, miközben a vállamnak dőlt – Kiköltözhettél és annyit játszol az Xboxon, amennyit csak szeretnél. Anya folyamatosan a tanulással nyaggat és azzal, hogy mit akarok csinálni a fősulin. Az agyamra megy. 
- Én is voltam ott egyszer, ahol te jársz most – jegyeztem meg nevetve – Túl éltem, szerintem neked is menni fog. 
- Csak hogy veled ellentétben, nekem fogalmam nincs, hogy mit akarok csinálni. A videojátékozáson kívül semmiben nem vagyok tehetséges. 
- Persze, a rajztudásod meg a kis ujjadból rázod ki, igaz? – kérdeztem amint a szemeim forgattam – Miért nem viszed tovább a rajzot? Lehetne belőled grafikus, és ezzel összeköthetnéd valamilyen szinten a videojátékokat. 
- Nem tudom – sóhajtott fel – Amikor te beszélsz róla, jól hangzik, de belegondolok, és elmegy tőle a kedvem. 
- A te döntésed – közöltem az alap tényeket – Leteszed a vizsgáidat most nyáron, aztán majd minden adja magát. 
- Mi érdekel? – szólt közbe Harry, ezzel szinte azonnal belevonva magát a társalgásunkba – Biztos van valami, ami felkelti az érdeklődésed. 
- Utazás – bökte ki végül Matt – Mindig is érdekelt az utazás. Szeretek különböző, újabb helyekre elmenni. Éppen ezért vagyok mindig izgatott, amikor üzleti útról van szó, és nem csak apa van meghívva, hanem mi is. 
- Utazás és Turizmus? – ajánlotta Harry – Volt évfolyamtársam azt választotta, és amennyit hallottam felőle középiskola óta, élvezi. 
- Fogalmam nincs – mondta Matt teljesen lehangoltan, mely az én kedvemet is lerombolta egy kicsit – És ha nem menne? 
- Ha nem próbálod meg, sosem fogod megtudni. Ha van még időd jelentkezni rá, akkor szerintem tedd meg. Szeptemberben pedig majd eldöntöd, hogy akkor mit is szeretnél. Rajz vagy Utazás és Turizmus. 
- Te mit választottál, amikor a helyemben voltál? 
- Éneket, természetesen – válaszolt mosolyogva a göndör hajú srác – Mindig is érdekelt a zene, mondhatjuk úgy is, hogy nélküle elveszett voltam. Még fiatal koromban volt egy kis bandám néhány haverommal. Elég sokszor felléptünk az iskolában, meg édesanyám egyik barátnőjének esküvőjén is. 
- Tehát a zene a szenvedélyed. Nekem nincs ilyenem. 
- Azt mondtad, hogy szeretsz utazni. Nincs ezzel semmi gond. Mi lenne? Peyton szenvedélye az evés, nem igaz? – pillantott rám egy szemtelen mosollyal az arcán Harry, mire csak a szemeim forgattam meg és kis híján bemutattam neki. 
Harry és Matty legalább két-három órán keresztül beszéltek arról, hogy az öcsém mit szeretne, vagy éppen mit nem szeretne csinálni a jövőben. Teljesen el volt ájulva Harrytől, és még csak mondania sem kellett, hiszen látni lehetett, ahogy a szemei felcsillantak, amikor a srác nevetett az egyik vicces megjegyzésén esetleg komolyabb tanácsot adott neki. Élmény volt elnézni, azonban a semmit tevésben is el tud fáradni az ember, élő példa; én.

Harry és én egy szobát kaptunk, ahol két külön ágy volt. Míg én az ágyon elterültem, Harry befoglalta a fürdőszobát, mely a szobánkból nyílt és csak a mienk volt. Elég gyorsan letudhatta a fürdést, mert kevesebb, mint negyed óra alatt, az ajtó kinyílt és Harry, egy szál boxerben sétált ki rajta. Már majdnem tettem volna egy megjegyzést a megjelenésére, azonban ellenben velem, ő nem igazán tűnt boldognak. Elkerülve minden lehetőségét annak, hogy beszéljünk, felkeltem és magamhoz ragadva a pizsamám és törülközőm a fürdőbe zárkóztam. Zavart Harry hirtelen hangulatváltozása, így az átlagosnál gyorsabban végeztem a tusolással. A tőlem telhető leggyorsabban megtörülköztem és felöltöztem majd kitárva az ajtót egy elterült Harryvel kellett szembesülnöm az ágyon, mely közelebb volt az ajtóhoz – mindig is jobban preferáltam az ablakhoz közeli alvóhelyet. 
Szemöldökeim ráncolódva ékesítették az arcom amint füleimet szokatlan csuklás és nehéz lélegzetvételek keveréke ütötte meg. Minden bizonnyal a sráctól jött, kinek feje a párnába volt nyomva, és hason feküdt az ágyon. Még is mi a fene történt?

5 megjegyzés:

  1. SAÉÁJLDDEHGAEH
    IMÁDUNK♥
    MEGLEPETÉS RÉSZ AWW:3♥ ((MÉG JÓ, HOGY TUDTAM RÓLA, LOLXD))
    WTF
    MI TÖRTÉNT HAZZÁVAL??:((((((((
    PAY ÖCCSÉT BÍROM, UND AWW A SRÁCOKAT IS IMÁDOM!*-*
    OLYAN JÓ, HOGY BELEÍRTAD ŐKET IS:333333♥
    NAGYON ÉDES VOLT HAZZA PEYTON ÖCCSÉÉÉVEL*-*:3
    UND ÉN SZERINTEM AZ ANYUKÁJÁVAL BESZÉLT HAZZA.
    UND IDK:((((((((
    NAGYON VÁROM A KÖVI RÉÉSZT<3333

    Ölel,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lol, majd kiderül. ;) Nem fogom eladni a lényegét, hahahahaha. Bah, örülök, hogy bejön Matty, ugyanis mint mondtam már, sok szerepe lesz még a jövőben. És semmiért nem hagynám ki a fiúcskákat.:3
      Ne aggódj, a következő rész már a sarkon van. ;)

      ♥xx

      Törlés
  2. Oké engem hivatalosan is utál ez a kommentes szekció. Másodjára törli ki a hozzászólásomat. Juhú... Tehát akkor nekikezdek harmadjára is. (:

    PER - FECT! Ennyi ami legelőször eszembe jut. Annyira örülök hogy ma kaptunk részt. Ha hiszed ha nem reggel mikor felkeltem azon gondolkodtam, hogy mikor lesz a következő rész. Majd szomorúan konstatáltam hogy ma még csak péntek van és két nap van még a részig. Erre Te pár órával később meglepsz minket egy résszel. Tudod mennyire Boldog vagyok? (Segítek: iszonyatosan!!!)

    Egyre jobban érdekel, hogy mi okozza Harrynél ezeket a hirtelen hangulatváltozásokat. Annyira rossz azt olvasni hogy szomorú és most meg ráadásul még sír is ( ha jól vettem le a dolgokat ). Remélem, hogy Pay kiszedi belőle és valamivel jobban fogja érezni magát utána. De persze annak meg örülök hogy Pay bevallotta végre hogy odáig van érte. Remélem tesz is az úgy érdekében valamit..:D Niallnek és Liamnek pedig még inkább örülök. Remélem Niall nem akad ki Pay " hárításán " de hát köztudott - máramennyire - hogy HARRYVEL EGYÜTT KELL LENNIÜK!!!! Oké nem akadtam ám ki nagyon :D ja és remélem hogy a történet folyamán végig egy jó kis csapat lesz belőlük.
    Harry. Annyira édes hogy így érdekli hogy mi van Mattel. Tök jó olvasni hogy ennyire jól kijönnek egymással. Nem szeretem ha szomorú, főleg hogyha sír is :(

    Ja és nagyon remélem hogy egy ilyen befejezés után nem hagysz minket sínylődni szerdáig, hanem kapunk egy részt vasárnap.. (ugye?!) Úgy érzem jót tenne nekem majd a hétvége után(:
    #nagyonváromafolytatást ♡

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw♥ Mondtam már, hogy odáig vagyok a hosszú komikért? Csak mert elmondom még egyszer, hogy imádom őket.:D

      Ah, nagyon örülök neki, hogy sikerült feldobnom a napod. ^^ Gondoldtam megleplek titeket, és addig is egy résszel előrébb leszünk, hiszen én már alig várom, hogy mélyebben bele merüljünk a sztoriba. :)

      Húzni-vonni fogom még egy ideig Harry furcsa hangulatingadozásait, tekintve a múltjára, de amikor majd kiderül minden, talán érthető lesz, hogy miért ennyire zárkózott. :)
      Niall és Liam még csak a kezdet, és ahogy a történet fejlődik, a kapcsolatuk is szorosodik, nő.
      Harry egy igazi cukorpofa, alap, hogy jóban van Pay tesóival. És ha úgy nézzük, akkor ez valószínűleg sokat jelent Peytonnak is. :)

      Oh, nyugalom, a rész ugyanúgy érkezik vasárnap! Csupán gondoltam, hogy bedobok egy részt, haha. :D

      ♥xx

      Törlés
    2. Mivel Rólad van szó, tuti hogy a legmegfelelőbb helzetben/időben fogjuk megtudni a dolgokat szóval nem aggódom:)
      #legyenmárvasárnap

      xx

      Törlés