2015. július 31., péntek

14. // Az idei év kedvenc párja lesztek!

Hiii,
Első iskola nap Heyton & Niam számára. :D Vagyis, nem fejtettem annyira ki a dolgot, but ne aggódjatok, lesz erre még időnk. Ebben a fejezetben láthatjátok, hogy Peyton mennyire zárkózott, és szinte lehetetlen számára, hogy új emberekkel ismerkedjen lol. Számomra egy kicsit vicces, ahogy a rész végül megszületett, bár remélem, hogy nem lesz sok Pay viselkedése, vagy valami. Ez csak egy dolog, amely összeállítja az ő karakterét. Egy karaktert, amelybe Harry az idő múltával beleszeret, remélhetőleg. :D Na, nem húzom tovább az időt, jó olvasást! Xxx
P.S.: Damn, köszönöm a 26 feliratkozót.:*

// Peyton Hollingsworth

Különös érzés járta át a testem, míg reggel készülődtem. Vártam már hogy az egyetem falai között sétáljak, de ugyanakkor kedvem lett volna az ágyamba maradni egész nap. Alig vártam, hogy végre hazaérhessek, pedig még el sem indultam. Hét ötvenre beszéltük meg a találkozót Niallel és Liammel az utca elejébe és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor láttam, hogy még húsz percünk van odaérni. Hiper-szuper gyorsassággal felöltöztem plusz megreggeliztem, annak ellenére, hogy egy csomó üldögélt a hasamban.

A konyha egyik bárpult székén ülve folytattam komoly beszélgetést Xanderrel. Nem igazán értettem, hogy miért nem aludt, hiszen Amerikában akkor hajnali kettő volt és ő még is velem társalgott. Ami Amerikát illette, számomra túlságosan komplikált és nehéz volt az iskolarendszer. Xander velem végezte el a főiskolát, ott pedig még csak most került középiskola utolsó évébe. Sok tanulás állt előtte, hiszen kiemelkedő jegyek kellenek neki ahhoz, hogy bekerüljön egy fősulira, onnan meg majd egyetemre. Ilyen szempontból ő rosszul járt, hiszen hozzám hasonlítva igazán lemaradt, azonban korosztályához hasonlítva sokkal okosabb volt. Elvégre, kivégezte a közép- és főiskolát itt, Angliában. 
Beszélgetésünk közben megtudtam, hogy a lány, akivel randizni kezdett, közben teljesen megváltozott, így külön utakra tértek. Ez egy kicsit elszomorított, ugyanis hihetetlenül örültem, amikor Xander bejelentette, hogy végre van valakije. Bár még jobb is, hogy dobta és nem maradtak együtt, hiszen ki tudja, hogy a lány mibe rántott volna bele őt. 
- Ugye tudod, hogy van még időnk elindulni? – tekintetem felkaptam a telefonom képernyőjéből, amikor Harry beért a konyhába – Csak nem izgulsz? 
- Kérdés, hogy neked az „izgul” mit jelent a szótáradban. 
- Nos, az esetedben valószínűleg negatívumot – tapintott rá a lényegre, egy szelíd mosollyal az arcán – Mellesleg felőlem mehetünk már most. Maximum bemegyünk Niallékhez.
- Oké – egyeztem bele – Úgy sem jártam még náluk.

Aztán persze búcsút inthettem az ötletnek, miszerint meglesem a két srác lakását; indulásra készen álltak. Noha ez nem okozott sokáig gondot, hiszen Harryvel találtunk útközben mindenféle témát, amiről beszélgetni tudtunk. 
- Na, és készen állsz a csajokra, akik mind rajtad fognak lógni? – kérdeztem miközben fel-le mozgattam a szemöldökeim – Főleg ha megtudják, hogy focista vagy! 
- Arról nem beszélve, hogy te vagy az egyetlen, aki bejöhet az edzésre. 
- Oh, igen! – tapsoltam egyre hangosabban, ajkaimra ördögi vigyor ült – Istenem, alig várom már, hogy megegye mindegyik lányt a fene! 
- Gonosz vagy – nevetett fel – Komolyan engem fogsz felhasználni önvédelemként? 
- Annyi jó kis megszólalás van már a fejemben, hogy alig várom, hogy végre használhassam őket! 
- Melletted nem hiszem, hogy sok barátnőm lesz egyetem alatt! 
- És ez rossz dolog? Talán tervezted, hogy összejössz egy csinos szöszivel, kinek keblei nagyobbak, mint a feje? 
- Peyton. 
- Mi van? – kérdeztem nevetve – Láttam már egy párat, és hidd el, tudom, hogy minden pasi az olyanokra bukik.
- Valóban?! – tette fel a kérdést kihívóan – Nos, szerintem minden lány olyan csávóra bukik, aki magasabb százhatvannál és nem stréber. 
- Mert mi baj van az olyan srácokkal, akik okosak? Bevallom, nekem sem kellene egy nálam alacsonyabb srác. 
- Szóval, ha alacsonyabb lennék, nem kellenék? 
- Ki mondta, hogy kellesz nekem? – tapsot, tapsot Peytonnak! Had halljam! 
- Egy-null a javadra – felelte miközben arcára kiült a csalódottság és veszteség keveréke. 
- Még szép, hogy a javamra! – nevettem fel győztesen – De amúgy komolyan. Neked kellene egy nálad magasabb lány? 
- Ezt nem fogom megválaszolni, mert nem akarom megbántani a nálam magasabb lányokat. 
- Elég lett volna egy egyszerű nem is – forgattam meg a szemeim – Talán nem veszed észre, de néha elárulod magad, még ha nem is akarod. 
- Örülök neki, hogy legalább te ki ismertél engem – mondta egészen halkan – Sajnos téged leheletetlen. 
Ezután elhalt a társalgásunk. Rosszat mondtam volna? És még hogy én kiismertem őt? Meg hogy engem lehetetlen? Szerintem inkább ő az, akit nem lehet kiismerni. Úgy értem, semmit nem tudok róla. Azon kívül, hogy van két idősebb testvére; egy lány és egy fiú. Meg hogy az édesanyjának a neve Anne. És hogy mindig is focizott, csak mikor fősulira került, abba hagyta. Plusz hogy imádja a zenét – mind az órát, mind magát az előadókat és azok számait. És az alap dolgokat; kedvenc szín, hely, autó márka és a többi. De ezeket ő is tudja rólam, így szerintem egyelőek vagyunk. Vagyis nem, mert én sokkal több mindent megosztottam vele. Ő már találkozott az egész családommal, tudja, hogy majdnem neki mentem az egyik lánynak középiskolában és hogy nem vagyok egy olyan személyiség, aki a legkisebb megjegyzésre ugrik. És szerintem ezek nagy dolgok. Mármint nagyobb jelentőségük van, mint például egy kedvenc színnek. Beengedtem az életembe egy kicsit, ő pedig távol tart az övétől. De mint már a legelején is mondtam, nem fog a hidegsége megállítani abban, hogy megismerjem és megtudjam, hogy min ment keresztül. Ahhoz túl kíváncsi voltam…

**

Új iskola, új barátok, új környezet. Mindenki mindig oda van a változásokért, én valahogy mindig mellőzöm, ha lehet. Nem szeretek költözni, nem szeretek másik iskolába menni. Egyszerűen csak túl kényelmetlennek találom azt, hogy új emberekkel kell találkoznom, új környezetet kell megszoknom.
Ahogy a folyóson sétáltam végig, megint eszembe jutott Xander. Mint akármelyik nap, akármelyik percében. Hiányzott. Ő maga, igazából. Meg hogy velem legyen. Együtt éltük át a főiskolát, most meg nélküle kell elkezdenem az egyetemet? Ez egyáltalán nem fair. De mint mindig, akkor is azt ismételgettem magamban, hogy jobb lesz neki Amerikában. Vagyis a szüleinek biztosan. 
- Hé, minden rendben? – egy vörös hajú lány állt előttem s hatalmas, tengerkék szemeivel pásztázott – Eléggé elveszettnek tűnsz. 
- Uh, persze, minden oké – válaszoltam lassan – És, erm, igen, nem igazán tudom, hogy merre kellene mennem. 
- Király, mert én sem – nevetett fel – A nevem Daisy, mellesleg.
- Aha, én Peyton vagyok – válaszoltam eléggé laposan, hiszen nem volt kedvem neki állni, csevegni, amikor ki tudja hol kellett volna lennem – Nézd, nekem mennem kell. Majd még később találkozunk. Gondolom.
- Oh, oké – mosolyodott el mire intettem egyet felé és még sosem voltam annyira hálás, mint ott és akkor, amint kiszúrtam Harryt egy kisebb csoport mellett. 
Daisy tekintetét éreztem magamon miközben lakótársam felé igyekeztem és nem mondanám, hogy zavart, de érdekelt, hogy miért talált engem ennyire szórakoztatónak a lány.
- Hallod, hova kell mennünk most? Mintha azt mondták volna reggel, hogy csak délig leszünk mi bent.
- Igen – bólogatott Harry – Éppen neked akartam elküldeni az üzenetet, hogy merre vagy ugyanis mehetünk haza.
- Ah, köszönöm istenem – sóhajtottam fel amint neki dőltem a vállának a homlokommal – Már majdnem megörültem, hogy senkivel nem kellett ma bájcsevegnem, erre nem belefutok egy csajba? Ráadásul ő is ma kezdi az egyetemet. Valami Daisy a neve.
- Ideje, hogy elkezdj barátkozni más emberekkel is – közölte velem mintha ez lenne a világ egyik legegyszerűbb dolga – Ne nézz így rám a gyönyörű szemeiddel, mert mindketten tudjuk, hogy én, Niall és Liam nem lesz elég neked. 
- Már hogy érted, hogy nem lesztek elegek? 
- Szerinted mi lesz, ha el akarsz menni, vásárolgatni? Menni fogunk veled? 
- Ezt úgy mondod, mintha eddig nem jöttél volna el velem – néztem rá zavart tekintettel, halvány mosollyal az arcomon. Említettem már, hogy Harry közelében mindig jó kedvű vagyok? Legalábbis én ezt figyeltem meg – Gyerünk, Harry, mire akarsz kilyukadni?! 
- Gondolod, hogyha fiúkkal haverkodsz, akkor nem kerülsz balhékba lányokkal? Vagy mi? 
- Nem – feleltem szinte azonnal – Csupán úgy gondolom, hogy srácokkal gyorsabban és könnyebben megtalálom a közös hangot. Most az előbb is, amikor ez a Daisy lány oda jött, kellemetlenül éreztem magam. 
- Látom, nem tudom megváltoztatni a véleményed és rávenni sem tudlak, hogy találj magadnak haverokat a saját nemedből.
- Talán zavar, hogy mindig veletek vagyok? – kérdeztem felvont szemöldökkel – Csak meg kell mondani és lelépek.
- Tudod, hogy nem így értettem – mosolyodott el, ahogy megrázta a fejét – Örülök, amiért ennyire jól érzed magad velem és a srácokkal. 
- Akkor meg ne halljalak panaszkodni a jelenlétemről – könyökömmel az oldalába vágtam finoman, amikor ő átdobta a karját a vállamon és a kijárat felé indultunk. Daisy szinte azonnal ott termett.
- Sziasztok! – mosolyodott el kedvesen. Túl kedvesen – Peyton, akkor holnap tudnánk találkozni ugyanitt? 
- Miért is kell találkoznunk? – érdeklődtem mivel tényleg sejtésem sem volt arról, hogy mit akar. Eközben pedig észre sem vettem, hogy a kezem automatikusan összekulcsoltam Harryével mely a jobb vállamról lógott le, de persze Daisynek fel kellett hívnia a figyelmet erre is.
- Aw, együtt vagytok? – terelte el a témát, miközben tekintete köztünk és a kezeink között cikázott – Van egy érzésem, hogy az idei év kedvenc párja lesztek! 
- Köszönjük, de most mennünk kell! – szakította félbe őt Harry – További szép napot, Daisy. 
Értetlen tekintettel, zavaros gondolatokkal lépkedtem Harry mellett egészen az autóig, ahova beszállva még mindig csak meredtem magam elé. 
- Kényszert érzek arra, hogy visszamenjek és felfessem a falra annak a lánynak a vérét. 
- Woah, Pay, micsoda erőszakos lettél! – kuncogott fel Harry, ahogy beindította a motort. Legalább ő jól szórakozott. 
- Jobban teszi, hogyha leszáll rólam, ugyanis ha holnap is rám lesz tapadva, mint egy pióca, lehet, hogy kap egy-két pofont. Ez a lány előhozza belőlem a rosszat. 
- Ő csak egy ártatlan lány. Mint te.
- Te nem érted, hogy mennyire boldog voltam, amikor megláttalak az előbb az ablaknál. Azt hittem, hogy meghalok az unalomtól és kényelmetlenségtől, amit amellett a faj mellett éreztem.
Erre már nem válaszolt, csak nevetett. Hátra vetett fejjel, öblösen. Olyan tipikus Harrysen. Hah, ez még rímelt is! 
- Miért van az, hogy te mindig jól szórakozol az én nyomoromon? – tettem fel neki a kérdést, mely amúgy már régóta érdekelt.
- Ezt én is kérdezhetném tőled – vágott vissza – Te is mindig kinevetsz, szóval így fair az egész, nem?
- Addig szájalsz nekem vissza, amíg el nem költözök Liamhez és Niallhöz.
- Tőlem rendben van – vont vállat, mintha nem érdekelte volna – Majd összehaverkodok Daisyvel és beköltözik a helyedre. 
- Na, az lenne az utolsó napod, hogy érzed a szerszámod a lábaid között. 
- Miért vagy ennyire előítéletes? Hiszen nem tudod, hogy min ment keresztül. 
- Amikor megszólalt, kedvem lett volna elfutni. Nekem nem volt szükségem társaságra, ő jött oda és kezdett el baszogatni az unalmas kérdéseivel. Néha tényleg megkérdezem magamtól, hogy miért születtem lánynak? Szinte ki nem állhatom a saját nemem! Sokkal egyszerűbb lenne, ha pasi lennék. 
- Szerintem betett neked ez a mai nap – közölte velem teljesen komolyan, majd végül megvillantotta híres-nevezetes mosolyát – Komolyan, Pay. Ha kell, akkor csinálok neked valami vacsorát, aztán míg eszel, engedek neked egy kád vizet, habbal, gyertyákat gyújtok neked és relaxálhatsz egy kicsit. Utána nem érdekel, hogy mennyi az idő, befekszel az ágyba a pizsamádban és holnap reggelig fel sem kelsz. Világos voltam? 
- Jobban jársz, ha nem üres ígéreteket teszel – pillantottam rá szúrósan – Nem szeretem, ha játszanak az érzéseimmel és elképzeléseimmel. 
- Bennem bízhatsz.

És betartotta az ígéretét. Míg én lemostam a nagyon egyszerű, nagyon alap sminkem, ő a konyhában tevékenykedett, majd ahogy ott végzett hívott is. Kedvenc bögrémből szinte kifolyt a tejszínhab, alatta pedig kellemesen meleg kakaó csücsült. Két meleg szendvics is várt rám a fehér tányéron, eléggé alaposan megpakolva sajttal. 
Azonban megköszönni sem volt időm, hiszen amint leültem, megpuszilta a fejem búbját, majd sietett a fürdőbe. Az igazat megvallva, tetszett, hogy ennyire gondoskodott rólam és minden figyelmét nekem szentelte. Rég éreztem már magam fontosnak. Mert ott és akkor bizony úgy éreztem, hogy jelentek valamit Harrynek. De aztán lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem és igazából csak kedveskedni szeretett volna nekem, ki tudja. Minden esetre nem foglalkoztam sokáig a vegyes gondolataimmal és erre Harry is segítséggel volt. 
- Ha befejezted, akkor mehetsz is a relaxáló vizecskédbe! – jelentette ki mosolyogva mire muszáj volt felnevetnem – Csak vigyázz amikor belépsz, a kádba nehogy beleessenek a vízbe a gyertyák. 
- Mond csak, mivel érdemeltem ki ezt a különleges bánásmódot? 
- Frusztrált vagy – vont vállat, mintha az egyik legnormálisabb dologról beszélt volna – És ha hiszed, ha nem, jót fog tenni egy kis nyugalom. Ellazulsz majd és minden visszaáll a régi kerékvágásba. 
- Év közben mennyire leszek még frusztrált. És stresszes – sóhajtottam fel mielőtt beleharaptam volna a szendvicsembe.
- Oh, nyugodj meg. Mr. Styles majd kezelésbe veszi a dolgokat! – kacsintott rám – Anya szerint jó masszázst tudok adni, szóval ez is egy dolog, mely a tarsolyomban csücsül és vár arra, hogy végre használhassam. 
- Ne aggódj, én is várom már – kuncogtam fel – Mellesleg miért nem mondtad Daisynek, hogy nem vagyunk együtt? Elfogadtad a bókot, amit igazán keservesen bökött ki.
- Valld be, hogy tökéletes páros lennénk együtt – nézett rám magabiztosan – Mellesleg nincs szükségem arra, hogy a fél egyetem rajtam lógjon, mint mondtad, hogy fognak. Tanulni szeretnék, nem csajozni. Azok után, ami történt, meg főleg nincs kedvem egy újabb párkapcsolatba belevágni.

6 megjegyzés:

  1. JÉZUSOM VISÍTOK HÁT ÉN IMÁDOM EZT
    SÍROK TÖKÉLETES
    ASDFGGHJKLÉÁŰ
    HÁT CSESZD MEG NEKEM KELL HARRY
    ÉN AKAROK PEYTON LENNI
    VELE ÉLNI MEG MINDEN
    ÚRISTEN
    SZÓÓVAL A PÁRBESZÉDEIKET IMÁDOM
    EZ MOST KEDVENCEM VOLT: - Szóval, ha alacsonyabb lennék, nem kellenék?
    - Ki mondta, hogy kellesz nekem? – tapsot, tapsot Peytonnak! Had halljam!
    - Egy-null a javadra – felelte miközben arcára kiült a csalódottság és veszteség keveréke.
    ÚRISTEN NAGYON NEVETTEM PEYTONONXDDDDDDDDDDDDDDD♥
    SZERINTEM JÓ, HOGY NEM ÍRTAD LE AZ EGÉSZ ELSŐ NAPJÁT. MÁRMINT REMÉLEM A FÜRDŐ UTÁN, VAGY ESETLEG MÁSNAP EMLÍTÉST TESZ AZ ÓRÁIRÓL, A TANTÁRGYAKRÓL, MEG ILYENEKRŐL:3
    DAISY KONTRA PEYTONON MEGINT NAGYON RÖHÖGTEMXDDDDDDDDDDDDDDDDD♥
    ÉS HEYTON MEG A KEDVENCEM♥
    ÉS AZTÁN ÚRISTEN HARRY A KAJCSI MEG A FÜRDŐ ÉS A PUSZI A FEJÉRE MEG MINDEN ÚRISTEN AWWWWWWWWWWWWWW*-*:3♥
    NAGGGGGYON REMÉLEM, HOGY PEYTON VALAHOGY MEGHÁLÁLJA! ;)
    ISZONYATOSAN JÓ LETT, TÖKÉLETES SZIVI, VÁROM A KÖVIT:33 VASÁRNAAAAAAAAP♥

    Ölel,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszerűen imádom, amikor ilyen kommentekkel lepsz/leptek meg. :3 Imádom őket olvasni, mert mindig jobb kedvre derítenek és kedvem van még többet és többet írnom.:D

      Ah, damn man, ha már attól meghaltál, hogy a fejére adott puszit, mit fogsz csinálni pár résszel később? :D Már alig várom a véleményed, a reakciód. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Oké mivel az előző részénél kétszer is kiléptem miután megírtam a kommentet *lenézőtapsmagamnak* úgy gondoltam hogy többet érek ha hozzáteszem ehhez...
    Szóval az előzőhöz: annyira szeretem a kettőjük közötti kapcsolatot. Elfogadnék egy ilyen barátot. Sokkal szebb lenne az élet:) és persze az is tetszik hogy Payton tudatalattijában ott bujkál az a kis jövendőbeli csókocska;) amit szerintem Harry sem ellenezne túlságosan... Ah meg mennyire édes amikor Harry bizonygatja hogy jóban vannak és mindig is barátok lesznek ^^ örültem hogy elkezdte beavatni Paytont az életébe, ha nem is teljesen de már jó úton haladunk.
    Őőőőő azt hiszem talán ennyi volt amit ahhoz szerettem volna írni. Csak persze normálisan megfogalmazva és kicsit jobban kifejtve, de már annyira el szeretném olvasni ezt a részt hogy nem tudom rávenni magam hogy koncentráltak. Szóval akkor olvasom is a részt *-*

    *olvas*

    OMG. Nem tudom hogy mondtam-e már valamelyikre, de ha igen akkor visszavonom, mert eddig ez a KEDVENC részem ! Jézus kétszer is elolvastam egymás után. És aaaa. Nem tudom miért. De ez iszonyatosan megfogott. Úgy viselkednek mint akik már régóta együtt vannak és tudják hogy kinek mikor mire van szüksége. És az hogy Harry ennyire "gondoskodó" az csak szépít a szituáción. Na meg az a puszi mielőtt elmegyek megcsinálni a fürdőt... a gyengém ha egy fiú homlokon/arcon/"fejtetőn" puszilja a lányt. Hát jesszus. És annyira szeretem azokat a kis apró pillanatokat mint amikor Pay a vállára hajtja a fejét. Vagy amikor összekulcsolják a kezüket és úgy sétálnak. Vagy amikor éppen nem tagadják le ha azt mondják nekik hogy együtt vannak.
    Oh oké kiakadtam. Ha tudom hogy ennyire imádni fogom (bár várható volt hisz Rólad van szó) akkor nem érdekelt volna a szülinapi buli és az első dolgom lett volna elolvasni.. huh. Oké. Megnyugodtam.
    Amúgy Paytontól nem azt várná az ember hogy nem barátkozik könnyen. Kíváncsi leszek hogy tényleg csak a fiúk lesznek neki, vagy lesznek más barátai akikkel tényleg barátkozni akar. Nagyon várom hogy úgy igazán elkezdődjön az évük, és kiderüljön hogy milyen is ott valójában. És persze boldogan fogadnám ha tényleg ők lennének az év párja ;)

    #legyenmárvasárnap

    ui: bocsi hogy ilyen kis szedett-vetett lett ez a kövi :/

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, igazán örülök, amiért ennyire tetszik! Személy szerint, ez a történetem a legösszeszedettebb és ez azért valamilyen szinten meg is látszik szerintem. :) Bár néha még mindig vannak bennem bizonytalan érzések a kapcsolatukat nézve. Szall, hogy nem-e gyors vagy valami.:D

      Oh, még nem hiszem, hogy mondtad volna, hogy volt kedvenc-kedvenc részed. :D És most még talán ez a kedvenced, lehetséges, hogy idővel meg fog változni a véleményed. ;D Erm, Peytonnak nem igazán megy a barátkozás, és ez majd kiderült későbbi részekben, hogy miért. Illetve jobban kifejtem majd. :D

      Ugyan, semmi baj. :D Imádtam ezt a kommentet is, mint a többit lolz. :3

      ♥xx

      Törlés
    2. Nyugi a kapcsolatuk így tökéletes ahogy van. Nem gyors, nem vontatott. Olyan amilyennek lennie kell!
      És ha Te mondod akkor tutira lesz olyan rész ami megdönti ezt amilyennek álláspontomat :D

      Törlés