2015. augusztus 5., szerda

16. // Pedig lennék a macid. Vagy életed szerelme.

Hiii,
OH MY GOSH! Imádlak titeket. :D Mondtam már? Ha nem, akkor most itt vagyok, mondom. Imádlak titeket! Ah, az előző részhez érkezett 5 komi, egy csomó pipa, az oldalmegjelenítések is tovaszálltak! Valamint a 28 feliratkozó! Csak így tovább, lányok. Tartsuk fel a jó munkát lol.:D Ah, ebben a részben beleláthattok egy kicsit Pay életébe, mert hát eddig nem igazán volt szerencsétek akármit is megtudni róla, ami egy kicsit talán személyesebb lehetett volna. Jó olvasást. Xxx

// Peyton Hollingsworth

Szombat reggel körülbelül már hatkor fent voltam és nem azért, mert annyira jót aludtam, hanem mert izgultam. Úgy értem, ki nem izgult volna, ha a helyemben lettek volna? Tegnap, miután végül hazaértünk Harry borzalmasan unalmas fociedzéséről, valóban rendeltünk kínait és miközben félig elaludtunk evés közben, feldobta a kérdést, hogy benne lennék-e egy kis utazásban?! Én persze fáradt fejjel rávágtam, hogy igen, akkor még nem is tudva, hogy mibe mentem bele. Percekkel később azonban megtudtam, hogy a bátyjának születésnapja ma – tegnap holnap – lesz és én vakon belementem az egészbe. A helyzet nem is lett volna ennyire idegőrlő, ha ismertem volna a testvérét. Csak hogy ez nem éppen így volt. Egyedül az édesanyjával volt esélyem találkozni, azzal is csak azért, mert Harry vele jött az első nap. És akkor még nem említettem a nővérét és az édesapját. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy nem kaptam semmiből házit, így nem kellett még azon is idegeskednem.

Miután már nem bírtam tovább az ágyamba maradni, felkeltem és szinte azonnal elmentem fogat mosni. Visszatérve a szobámba, felvettem egy melltartót a pizsamám alá, majd magamhoz vettem a telefonom és a konyhába indultam. Már csak rutinból kinyitottam a hűtőt és megnéztem, hogy mi volt benne, mely tulajdonképpen egyenlő volt a semmivel. Nos, eszünk-eszünk és eszünk, de boltba már nem járunk, helyette inkább gyorskaját rendelünk. Mi tulajdonképpen eszembe juttatta, hogy egy jó ideje nem vettem le pénzt a kártyámról, mert Harry sosem engedte, hogy én fizessek. Ami azt illeti, a pénztárcám tele volt azzal a pénzzel, amit múlt hónapban vettem le, gyakorlatilag teljesen feleslegesen.

Sóhajtozva csuktam vissza a hűtőajtót s foglaltam helyet az egyik bárpult széken. Telefonom kis híján felrobbant az üzenetektől melyek folyamatosan érkeztek be. Eleanor és Jared felváltva üzengettek nekem percenként. Halk kuncogások törtek fel belőlem, míg végig olvastam Eleanor üzeneteit, hiszen már akkor levágtam, hogy be volt csiccsentve, amikor egymás után jöttek az értesítők. Este általában kikapcsolom a WiFit mert így nem villog a telefonom este, mint a karácsonyfa, ellentétben reggel, amikor visszaállítom azt és szembesülök barátnőm jó kedvével. Végül aztán nem válaszoltam Elnek, hiszen biztosan az igazak álmát aludta a tegnapi bulizása után. 
Jared már sokkal értelmesebb beszélgetést kezdeményezett. Nos, igen, kezdeményezett, mert miután válaszoltam neki átváltott normális énjébe. És a normális nála éppen az ellenkezőt jelenti. Mindenféle marhaságról kezdtünk el csevegni, és őszintén hiányzott. Nem csak ő, hanem az a sok móka, amit annak idején véghezvittünk, szóba sem hozva az aranyat érő veszekedéseinket. 
Vihogásom azonban nem tudtam visszafogni, amikor Jared szarkasztikusabbnál szarkasztikusabb megjegyzéseket tett a barátnőjének ruháira. Ha nem említettem volna esetleg, akkor most mondom, hogy igen, van barátnője és azt hiszem már két éve együtt élnek. Ez alatt a két év alatt egyszer sem kezdte el kritizálni a lány ruháit, azonban az unalom sok mindenre képes. Képeket kezdett csinálni a darabokról, majd igazán vicces kommentekkel megtoldva, elküldte nekem őket.

Nevetésem egy kisebb sikolyba fulladt, amikor két kar körbe ölelte a derekam s mély kuncogás zümmögött a fülembe. Végül Harry meleg mellkasának dőltem a hátammal, míg gyorsan elköszöntem bátyámtól majd fejemet a vállára hajtottam. 
- Remélem, tudod, hogy nagyon szerencsés vagy – kezdtem a beszélgetést, remélhetőleg felkeltve ezzel a figyelmét.
- Hmm? 
- Elmegyek veled a családodhoz, mert a bátyádnak születésnapja van. Úgy, hogy nem is ismerjük egymást.
- Nos, anyut már ismered.
- És mi van apukáddal és a nővéreddel? 
- Ami a nővéremet illeti, nem hiszem, hogy haza jön azért, mert a tesónknak születésnapja van. Anya dolgozik, Robin, a nevelőapánk megint csak dolgozik, így igazából Manchesterbe megyünk, ahol apukám él, és ott töltjük el a napot. Mit szólsz? 
- Sosem említetted, hogy a szüleid elváltak.
- Sosem kérdezted – válaszolta egyszerűen s közben elengedett majd a mellettem lévő székre ült. 
- Több közös van bennünk, mint gondoltam – mosolyodtam el – Bár az én szüleim sosem voltak házasok. 
- Igazán? – arckifejezése meglepett lett – Nem mondtam volna meg, hiszen apának szólítod Markot. 
- Már akkor nem voltak együtt, amikor megszülettem. Anya hét hónapos terhes volt velem, amikor apa megkérte a kezét, mert a biológiai apám lelépett mikor megtudta, hogy én úton vagyok. Így automatikusan Hollingsworthként jelentettek be és őszintén nem bánom. Ha az elmúlt tizennyolc év alatt egyszer sem tudott felkeresni, akkor köszönöm szépen, nem kérek belőle többet. 
- És akkor Jared? És Matt? 
- Jared apa nagyobb fia, az első házasságából. A nő meghalt szülés közben, ami szomorú, de ugyanakkor Jared közel került anyumhoz is, és úgy tekint rá, mintha a sajátja lenne. Aztán Matt anya és apa közös gyereke.
- Hű, ez igazán kacifántos. 
- Az – értettem vele egyet – De semmi pénzért nem változtatnék a mostani helyzetemen. Mind Jared, mind apa elfogadott úgy, mintha a saját vérük lennék, így nekem több nem is kell. Matt csak egy kapocs volt, ami még szorosabbá húzta a családot. 
- A mondás igaz; a látszat néha csal.
- Hogy érted? 
- Kérlek, ne értsd félre, de míg nem tudtam ezt az egészet, a családod tökéletesnek tűnt. Aztán most kiderült, hogy még sem voltak a dolgok ennyire helyén. 
- Mhm, igen, valóban – bólogattam miközben jobban belegondoltam abba, amit mondott – És igazából emiatt ítélnek el gyorsan az emberek. Azt hiszik, hogy nekem mindenem meg van és hogy minden hibátlan a családommal kapcsolatosan, holott semmit nem tudnak rólam vagy arról, ami velem történik. 
- Nos, örülök, hogy ezt megosztottad velem – mosolyodott el – Sokat jelent az, hogy megbízol bennem.
- Eddig nem adtál okot arra, hogy ne tegyek így, szóval ne cseszd el. 
- Igyekezni fogok – válaszolt rám kacsintva – Reggeliztél már? 
- Nem, mivel nincs semmi a hűtőben – sóhajtottam fel lemondóan – El kellene mennünk, bevásárolni egyik nap. 
- Én hétfőn szabad vagyok, egészen ötig.
- Hogyhogy? Akkor egyedül megyek suliba? 
- A matektanár azt mondta, hogy nem lesz bent és valószínűleg helyettesítő jönne be, ahol elképzelhető, hogy csak a múlt órai anyagot vennénk át. Aztán második órám lyukas, harmadik meg ének, de a tanár megint nem lesz bent, szóval felesleges bemennem. Ötkor meg ugye edzés van, szóval arra bemegyek. 
- Nekem angolom van reggel. Ami azt illeti, kettő. Első és második óra. Szóval lehet, hogy csak megkérem Niallt, hogy hozzon haza.  
- Vagy, bemegyek én érted, és onnan mehetünk boltba. 
- Nekem mindegy – vontam vállat – Mikor indulunk amúgy?
- Manchesterbe?
- Ühüm.
- Tekintve hogy nem tudunk mit enni, szerintem kezdjünk el készülődni és majd beugrunk valami pékségbe vagy a Tescoba ami pár utcával lejjebb van. 
- Ugye nem kell kirittyenteni magam!? 
- Kényelmesen öltözz fel – ajánlotta – Én sem fogok zakót meg ilyenek húzni. Na, jó, azt lehet, mert az megy a felszerelésemmel.
- Erre nem igazán tudom, hogy mit kellene mondanom – nevettem fel zavartan – Uh, mi lenne, ha te választanál ki nekem ruhát én meg neked? 
- Felőlem.

Hangulatom a tetőkofára hágott, amikor beleegyezett a gyerekes ötletembe. Széles vigyorral léptem be a
szobájába, miközben az agykerekeim megállás nélkül forogtak. Fél óránk volt arra, hogy összeszedjünk a másiknak egy olyan felszerelést, amely tökéletes volt egy születésnapra. Nagyjából már tudtam, hogy mit szerettem volna, a kérdés csupán az volt, hogy a szekrénye tartalmazta-e a darabokat. Mivel eddig szinte csak fekete csőfarmerben láttam őt, arra gondoltam, hogy egy sötétkéket adatnék rá, hiszen a lábai nőket megszégyenítően jók, így még szép, hogy dicsekedni kell vele. Fehér Converse tökéletesen ment a nadrághoz, azonban a felsőnél elakadtam. Rengeteg volt neki – többsége fekete és fehér. Megbújt néhány darab mintás is, és ing is, de mivel egy „kényelmes kinézetet” szerettem volna kreálni számára, az ingeket szinte azonnal kizártam a felsorolásból. Percek elteltével végül egy fehér, háromnegyedes felsőt vettem magamhoz. 
- Én meg vagyok – jelent meg az ajtóban lakótársam mire egy kicsit megijedtem. Nem számítottam rá – Ah, te csak egyet választottál ki nekem, látom. Akaratosak vagyunk, huh? 
- Ha már én választok neked ki ruhát, akkor azt is vedd fel, amit eléd teszek – mentem bele a játékba, így kissé komolyabb hangnemre váltottam.
- Bocsánat, anyu.
Felnevettem, aztán megforgattam a szemeim. Az ágy mellé állt, ahova leterítettem a ruhákat, majd mit sem foglalkozva azzal, hogy ott voltam, letolta a melegítő nadrágját és felhúzta a farmert. Ezután leült az ágyra és egy pár fekete zoknit is húzott a lábaira. Tekintetem persze egyszer sem szakítottam el róla. Úgy értem, ki takarta el volna a szemét? Miközben a zoknijával babrált, a hátán lévő, még nem igazán kidolgozott izmok mozogtak, és uh, ha tehettem volna, levideóztam volna, amint felöltözik. Őszintén szólva, vártam már hogy elkezdjünk egy edző terembe járni, hiszen akkor sokkal jobban fog látszódni az izom a testén. Átsétált a szekrényéhez, befújta magát és magára rántotta a felsőjét. Hajába beletúrt majd megállt előttem, huncut mosollyal az arcán.
- Tetszett a show, Hollingsworth? 
- Imádtam, Styles – kacsintottam rá – Főleg mikor csak megizéltad a hajadat a kezeiddel és akkor oldalra dobtad és ennyi. 
- Felesleges kifésülni, nem? Vagy én túrom össze vagy szét fújja a szél. 
- Én megcsinálhatom neked? – néztem rá kérlelően, mire ő csak összeráncolta a homlokát – Olyan selymesnek és puhának tűnik a hajad, kérlek! 
- Tőlem aztán – rántotta meg a vállát, míg ajkait, egy mit sem törődöm kuncogás hagyta el.
Helyet foglalt az ágyán, míg én kihoztam a fésűmet a szobámból. Igazából annyira izgatott voltam a hajával kapcsolatban, hogy meg sem néztem, nekem milyen ruhákat választott ki. Lábait kissé szétnyitotta, így tökéletesen be tudtam állni közéjük és neki is eshettem a fésülésnek. 
- Ugye tudod, hogy én is nézni foglak miközben felöltözöl!? – kérdezte miközben felnézett rám. 
- Majd ha piros hó esik, édes szívem. Még is mikor gondoltad te azt, hogy majd én beengedlek amikor éppen egy szál semmibe vagyok, huh? 
- Nem látnék semmi újdonságot. Vagy igen? – pillantott rám kérdőn.
- Ha együtt lennénk, talán megengedném. De mivel ez nem így van, sajnálattal közlöm, hogy kint maradsz, míg én felöltözöm.
- Amúgy elég sok jó melltartód van – motyogta pár perces késéssel – Kedvencem a sima fekete, de végül is az citromsárga csipkés sem rossz.
- Remélem feltúrtál mindent, mindenhol.
- Próbáltam nyomtalanul elhagyni a terepet.
- Mi értelme volt, ha tudtad, hogy úgy is elmondod nekem? – érdeklődtem kuncogva – Ah, imádom a hajad! – jelentettem ki miközben végig szántottam a tincseken az ujjaimmal.
- Szeretnél tudni egy tényt? 
- Na.
- Mikor lefekszünk, és szenvedélyesen beléd lököm magam, majd tudsz mibe kapaszkodni – arcára pimasz mosoly ült, szemei csíntalanságról árulkodtak.
- Valaki nagyon biztos a dolgába – ujjaim még mindig a hajával játszadoztak s karjait végül a derekam köré fonta – Nem azt mondtad, hogy nem akarsz párkapcsolatot? 
- Nem feltétlenül kell együtt lennünk ahhoz, hogy szexeljünk, vagy igen? 
- Egy-null a javadra.
- Uh, ezt is megéltük végre? – kérdezte meglepődött arccal – Mióta együtt lakunk, végre én vezetek! 
- Ne szállj el magadtól, fürtös. 
- Szépfiú, fürtös. Mi lesz a következő? 
- Hmm – vágtam gondolkodó fejet – Tarzan? Aw, igen! Te leszel az én kicsi Tarzanom!  
- Ez nem ér, Peyton! Én, miért nem tudlak semmilyen ciki becenévvel ellátni?! 
- Kikérem magamnak! Egyik sem ciki! Valld be, hogy imádod, amikor azt mondom neked hogy szépfiú! 
- Talán – forgatta meg a szemeim – De szívesebben hallanám tőled azokat a mézes-mázos becézéseket. 
- Ugh, rossz emberrel beszélsz ilyenekről. 
- Pedig lennék a macid – vonogatta a szemöldökeit – Vagy életed szerelme.
- Akkor dolgozz meg érte – nevettem fel tehetetlenül – Na, de nekem is öltözni kell, Rómeó. Negyed óra és itt vagyok.

Se perc alatt felvettem a ruhákat, melyeket Harry az ágyamra pakolt, kifésültem a hajam és feltettem az alap sminkem. Mihelyst mindennel megvoltam már indultam is a kijárat felé, bezártam az ajtót majd a kaput is és beültem Harry mellé a kocsiba, aki már a motort járatta. 
- Trenton most ért oda apuékhoz és vele van a nője is – értesített Harry, mellyel együtt elárulta bátyja nevét, tekintve hogy eddig egyszer sem mondta. 
- És ez egy rossz dolog? – kérdeztem miközben becsatoltam az övem és elhelyezkedtem az ülésben.
- Nem feltétlenül – válaszolta, ahogy kitolatott a feljáróról a kocsival – Csupán Trenton mindig is egy tűzről pattant személyiség volt, ha pedig a csaja is vele volt, akkor meg főleg. Csak nem akarom, hogy rossz szemmel nézz rá emiatt. Ő valahogy mindig kitűnt a családból, viszont hatalmas szíve van. 
- Szóval azt mondod, hogy olyan köcsög lesz először, mint te velem szemben mikor először ide jöttél?
- Nem akarom elvenni a kedved az úttól, de szerintem rosszabb – felelte halkan – És ami a legjobb, kívülről ugyanolyan, mint én, így simán lehetnénk ikrek is.
- Bízzunk benne, hogy jó kedvében van és nem fog nekem esni, amiért váratlanul megjelenek majd veled. 

4 megjegyzés:

  1. Hú, ez a rész is elég király lett. (Like always...:D)
    Azon a reggeli jeleneten annyira "meghatódtam". Olyan édes hogy így viselkednek egymással. Ahogy Harry átkarolja Pay meg nekitámaszkodik.. hát meghaltam.
    Az hogy Pay beavatta a családja történetébe szerintem sokat jelent Harrynek.
    És nem furcsálltam hogy Pay ki akarta fésülni Harry haját, én is szívesen turkálnék benne. Na és persze ott is átfogja a derekát,mert miért olvashatnám végig a részt normális vernyomással. Harry kis perverz megszólalása..:D de Pay hogy igazat ad neki végül. Kíváncsi leszek hogy mi lesz itt még. Az öltözködős "show" is tetszett, és Pay milyen lazán vette a melltartós dolgot. Én tutira kiakadtam volna:D viszont a becézgetős téma nagyon cuki volt. A Tarzanon nagyon nevettem:D
    Megtudjuk majd hogy milyen ruhákat választott Harry Paytonnak? A bulira is nagyon kíváncsi vagyok már!

    Ui: Bocsi az összevisszaságért..:/

    xxHeni


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, ne aggódj, nem volt zavaros. :D És szerintem már meg kellett volna tanulnod, hogy egy részt sem olvashatsz végig normális vérnyomással, ugyanis Heyton mindig csinálni fog valamit annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. :D Peyton egy laza karakter, nem fog harmadik világháborút rendezni, mert Harry feltúrta a fiókját, elvégre ő jött fel az ötlettel, hogy egymás felszerelését kellene kitalálniuk. :D Számítania kellett arra, hogy Harry már pedig megnéz mindent. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. OMFG IMÁDTAM HAGYJ BÉKÉN MIÉRT ILYEN JÓ
    HEYTON NOTYEH - ODA MEG VISSZA VAGYOK ÉRTÜK SZIVI

    Tiszteletbeli Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lolz, örülök, hogy imádod őket. :3

      ♥xx

      Törlés