2015. augusztus 12., szerda

19. // Az én hihetetlenül lüke családom!

Hiii,
Első Roommates rész Magyarországról lol! :D Hollingsworth család a láthatáron! :D Élmény volt írni ezt a részt, néha elnevettem magam egyes részeken, szóval, remélem, hogy nektek is legalább fele ennyire fog tetszeni a fejezet. :D Nem igazán tudom, mi mást kellene mondanom, azon kívül, hogy köszönöm a sok-sok oldalmegtekintést és pipákat. :) Jó olvasást babies! Xxx

// Peyton Hollingsworth

Napok, hetek, hónapok teltek el, olyan gyorsasággal, hogy szinte fel sem észleltem, amikor már téli szünet volt. Ami még jobb volt, hogy végre tölthettem egy kis szabadidőt a családommal. Talán sosem mondtam, de hiányoztak és alig vártam, hogy újra Manchesterbe lehessek. És mindannak ellenére, hogy előző este korán lefeküdtem aludni, másnap nem tudtam felkelni az ágyból. 
- Csak még öt percet, Harry – motyogtam amint átfordultam a másik oldalamra és magamhoz öleltem a plüssmackóm.
- Tudod, csináltam neked reggelit, és ha nem sietsz, a kakaód kihűl. Plusz a bátyád nem sokára itt van érted, és ha nem akarod, hogy ő ráncigáljon ki az ágyból, akkor ideje lenne felkelni. 
- Csináltál nekem reggelit? – kérdeztem mosolyogva, miközben kinyitottam a szemeit. Mely igazából egy rossz húzás volt, hiszen a fény, mely besütött az ablakomon, kis híján kiégette a szemeimet – Aw, egy igazi angyal vagy. Hogy leszek meg nélküled Januárig? 
- Hidd el, nekem is hiányozni fog a jelenléted, de ideje kiszállnod. Mintha tegnap még azt mondtad volna, hogy reggel még pakolni is szeretnél?
- Ah, nem érdekel – morogtam miközben ide-oda forgolódtam az ágyba – Miért kell ilyen korán felkelnem? 
- Hogy minél előbb otthon lehess – adott választ Harry, annak ellenére, hogy kérdésem ironikus volt – Na, egy, kettő. Kifele a takaró alól, hercegnő. 
- Csak a holt testemen keresztül! – ragadtam meg a paplant s minden erőmet összeszedve szorítottam azt. 
- Pay, miért kell ilyen gyerekesnek lenned? Azt akarod, hogy ne beszéljek veled? Az azt is jelenti, hogy nem köszönök el tőled, hanem csak ki megyek a szobádból, felkapom a cuccom és már indulok is haza, hiszen ellentétben veled, nekem van autóm és már az úton is lehetnék, ha nem lennék ennyire brutálisan édes és törődő, hogy meg várom, míg a bátyád ide ér.  
- Uh, ez egy baszott hosszú mondat volt – kuncogtam fel – Na, segíts felkelni innen, mert képes lennék visszaaludni.
- Oh, hidd el, tudom nagyon jól.

Alulöltözöttnek éreztem magam Harry mellett, míg a reggelimet ettem. A kedvenc melegítőmben voltam, meg egy laza felsőben s lábaimon egy fekete Vans cipő díszelgett. Ki sem sminkeltem magam csak kifésültem a hajam és nyammogtam a tojásrántottámon. Valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan ember, aki szinte minden reggelente kakaót iszik, legyen szó bármilyen kajáról. Harry addig volt olyan angyal, hogy kihozza a szobámból a táskámat, melyre természetesen megjegyzést is tett, mondván, hogy olyan könnyű a táskám, mintha csak a laptopom lenne benne. És tulajdonképpen majdnem igaza is volt. Pár darab ruha volt benne, a sminkes táskám, a laptopom és nagyjából ennyi. Nem mindent hoztam el Manchesterből, így felesleges lett volna olyan nagyon bepakolni. 
- Argh, ne már! – nyögtem fel elégedetlenségemben, amikor észleltem, hogy Harry kikapcsolta már az internetet az egész házban – Komolyan? És még csak nem is kérdezted meg, hogy rendben van-e! 
- Ne nyavalyogj, inkább vedd fel a cipőd, ugyanis azt is megemlítetted tegnap, hogy tizenegyre jön a bátyád. Nos, negyed óra és itt van.

Negyed óra, aha. Vagy fél órája álltunk kint a ház előtt, várva a bátyámra, aki amúgy nagyon is híres volt a késésről. Aztán öt perccel tizenkettő előtt begördült a házunk elé, széles vigyorral az arcán.
- Sajnálom, nagy volt a forgalom – mentegetőzött azonnal, mire Harry csak bólintott egyet majd mikor Jared kiszállt, kezet fogtak.
- Ugh, haver, azt a karomat, ha lehet, akkor ne nagyon nyomogasd – figyelmeztette Harry bátyámat, aki meg akarta ütögetni egy kicsit a felkarját – Új tetkó, és mivel nem kente le teljesen a csávó krémmel a kezemet miután végzett, egy kicsit elfertőződött a teteje.  
- Oh, értem. Mit varrattál? – érdeklődött, míg én felkaptam a táskámat a földről és a kezébe nyomtam azt, jelezve, hogy be kéne, tegye azt a kocsiba. 
- Egy hajót. Régóta szerettem már volna egyet, szóval gondoltam, hogy itt az ideje. Na, de nem is tartalak fel titeket, mert még nekem is el kell érnem Holmes Chapelbe. 
- Ah, ne is mondd – sóhajtott fel bátyám – Egyáltalán nem vagyok felkészülve három-négy óra vezetésre. 
- Ha gondoljátok, akkor én felveszem hazafele – célzott rám Harry – Elvileg másodikán jönnék vissza. De majd úgy is megbeszéljük, nem? 
- Aha – bólogattam miközben a szám elé téve a kezem elnyomtam egy ásítást – Ugh, ki fog nekem kaját csinálni két hétig? 
- Anya – nyögte be Jared mire felkuncogtam – Vagy Matt – adta hozzá, és mennyire igaza volt. 
- Azért intézd el, hogy a szüleid ne boruljanak ki, oké? – kérdezte Harry halkan, s karjait körém fonva egy ölelésbe vont.
- Majd akkor mutatom meg nekik, ha kérdezik, hogy kaptam-e tőled valamit, vagy amikor sokan vannak nálunk, ugyanis kinézem a szüleimből, hogy Karácsony előtt összedobnak egy ebédet a munkatársakkal meg ilyenek. 
- Jó, csak mondom, hogy ne kend rám az egészet.
- Ha meg is tenném, nem sok mindent tudnának ellene tenni. Vagy igen?
- Oké, talán igazad van – nevetett fel – Akkor fogd rám. Csak engedjenek vissza. Nem lenne kellemes egyedül élni. 
- Elszököm, ha nem engednek. 
- Na, befejeztétek már a könnyes búcsút? – kérdezte pimasz vigyorral Jared.
Még egyszer szorosan magamhoz öleltem Harryt, aztán elhúzódtam tőle, hogy megpuszilhassam az arcát. Ezután ő rám kacsintott, így én beültem Jared kocsijának anyósülésére, míg ő is elköszönt lakótársamtól. 
- Kellemes ünnepeket, srácok! – intett felénk Harry, mire én egy puszit küldtem neki, Jared pedig ugyancsak integetett. 
- Szóval, miért ne boruljanak ki anyuék? – intézte felém a kérdést bátyám amint vezetni kezdett. Sejtettem, hogy nem fogja kibírni. 
- Nos, nem akartam, hogy Harry ajándékot vegyen nekem Karácsonyra, és mivel ezt nem akarta elfogadni, megfenyegettem egy kicsit. Aztán ugye én elkísértem őt a tetováló szalonba, amikor varratta a hajót és feljöttem az ötlettel, hogy mi lenne, ha kifizetné nekem a tetkót, mint ajándék. Aztán belement.
- Tehát alapvetően van egy tetoválásod? 
- Pontosan, ahogy mondod – bólogattam vigyorogva – Megnézed? 
- Nagy tetkó lett? 
- Közepesnek mondanám. Na, de akarod látni vagy nem? 
- Oké, gyerünk, mutasd – adta meg magát végül, arcán egy nyugodt mosoly terült el. 
Éppen pirosnál álltunk, így volt ideje megnézni a darabot. Mindig is szerettem volna egy lepkét magamra varratni, és Harry ezt lehetővé tette számomra. Nem csak azért, mert nálam ott és akkor nem volt pénz, így kifizette, hanem mert anya nem engedte meg volna, hiszen ő tartotta magát ahhoz, hogy csakis húsz éves korom után tetováltathatok magamra. Ne is kérdezzétek. Szóval, azért döntöttem emellett a tetkó mellett, mert mikor még anya terhes volt velem, egy lepke a hasára szállt és ez valamiért megragadt bennem. Illetve mert a nagybátyám – apa részéről – azt mondta, hogy a lepke bájt és kecsességet szimbolizál melyet ő totálisan lát bennem. Hát, kinek mi. 
- Ugye tudod, hogy nagyobbra számítottam, amikor azt mondtad, hogy közepes? Mellesleg szép lett, gratulálok – mondta – Mennyire fájt? 
- Sírás szélén álltam, de csak az elején, ugyanis mire még kiszínezte teljesen elzsibbadt a nyakam.

**

Mosoly húzódott az arcomra mikor már felismertem az utcánkat, majd nem sokkal később a házunkat. Az idő öt-hat óra fele járhatott, és éppen akkor, mikor magunk mögött hagytuk a kaput, éppen akkor kapcsolódtak fel a kis lámpák is két oldalt. Valami, amiben mindig szórakozottságot találtam már kis korom óta. Egyszer apa mesélte, hogy amikor öt éves lehetettem megpróbáltam felmászni mindegyik oszlopra, amelyen a lámpák helyezkedtek el, csak hogy megérinthessem azok tetejét, hiszen egy gömb díszítette. 
Igazából semmi nem változott. És amikor beléptünk a házba, akkor is olyan érzésem volt, mintha el sem mentem volna otthonról. Szinte minden ugyanott volt, legalábbis az előtérben. A nappaliba érve egy teljesen új, fehér bőr kanapé ragadta meg a tekintetem mely mellett ott fetrengett Matt, kezében a konzollal, míg a hatalmas képernyőjű tévén egy autóversenyzős játék ment. Valami, amivel minden alkalommal játszottunk iskola után, hétvégén. Amikor csak időnk akadt. 
- Hát, szerintem akkor mehetek is vissza Londonba – jegyeztem meg egy kicsit túl hangosan, hogy felkelthessem Matt figyelmét. 
Jared elnevette magát mellettem, öcsénk pedig szinte azonnal felénk nézett. Arcára széles mosoly kerekedett majd intett felénk és visszafordult a játékhoz. Meg kellene, hogy lepjen a reakciója? 
- Apa a munkahelyén van még – szólalt fel végül Matty – Anya meg valamilyen hapival beszél telefonon. Legalábbis mikor felvette, akkor szinte azonnal kitette hangosbeszélőre, mert azt hitte, hogy te hívod Harry telefonjáról valamiért. Kint van a hátsó kertben, ha érdekel. 
Aprót bólintottam és a kert felé vezető irányba indultam. Érdekelt, hogy ki hívta anyut, bár lehet, hogy csak egy munkatárs. Régen láttam, szóval amúgy is megközelítettem őt s mikor meglátott, arcára hatalmas mosoly húzódott. Valami, amit hónapok óta nem láttam és őszintén bevallom, egy kicsit hiányzott. Meg az a sok veszekedés is, ami köztünk szokott lefolyni. 
- Hát hazatalált az én nagylányom? – vidám hangja hallatán nevetnem kellett, s pár perccel később már szoros ölelésében találtam magam – Apa hozott haza? 
- Nem, Jareddel jöttem – válaszoltam szinte azonnal – Matty azt mondta, hogy az irodában van még.
- Oh, igen. Le kell rendeznie a következő hetet az ünnepek miatt meg minden egyéb. 
- Értem.
- Na, és mesélj, mi újság? Összejöttél már Harryvel? – szemöldökét fel-le húzogatta, s kérdése hallatán majdnem hogy elpirultam. Komolyan, Peyton? 
- Már hogy jöttem volna össze vele? – kérdeztem félig nevetve, hiszen eléggé szürreális volt a kérdése – Dehogyis. És igazából nem is tervezünk. Jól megvagyunk, szóval minek elrontani? 
- Igen jóképű lakótársad van, én mondom neked – kacsintott rám s mikor elment mellettem finoman a fenekemre ütött – Szívesen megismerném, ugyanis a kerti partin nem sokat tudtunk beszélni.
- Igazából nem tudom, hogy merjem-e ide hozni valaha is – jegyeztem meg pimasz mosollyal az arcomon – Amilyen felelőtlen szülők vagytok apuval, plusz a két perverz tesó mellett, lehet, hogy inkább nem kellene.
- Kikérem magamnak! – fordult felém anya azonnal, jobb kezét a plafon felé tartva, összeráncolt homlokkal. Őszintén szórakoztató volt elnézni őt, amint megsértődötten védeni kezdte magát – Én vagyok a valaha volt legjobb anya a világon, szóval maradj csöndbe, kisasszonyka. Tizennyolc évesen megengedtem, hogy elköltözz egy másik városba és együtt élj egy sráccal. Aki mellesleg eléggé helyes, ha még nem mondtam volna. 
- Oh, valóban? Mielőtt még elkezdenéd sorolni az összes jó tulajdonságod, én megemlítem neked az ellenkezőket. 
- Mi folyik itt, lányok? – ezúttal én fordítottam el a fejem a lehető leggyorsabban, amikor egy harmadik hang beszállt a beszélgetésünkbe – Míg a fiaim normális emberek módjára játszanak, életem két legfontosabb nője megint tépi egymás haját. Hogy van ez? 
- Apa! – mint aki nem is látott mást az apja figuráján kívül, elkezdtem futni, míg nem öregem karjaiban találtam magam – Ah, a kedvenc szülőm! 
- Ugye ezt nem azért mondod, mert végül összejöttél Harryvel és nem szeretnéd, ha lecuppantanám az összes húsát a csontjairól, amiért megtette eme lépést?! 
- Oké, miért van az, hogy a családom mindegyik tagja Harry megszállottja lett? Még csak nem is ismeritek! 
- De helyes – szólt közbe Anya, míg felém intett a fakanállal melyet éppen elrakni készült. 
- Na! Te csak ne kacsintgass az én lányom udvarlója felé! – mordult rá játékosan apa majd felém fordult – Jól megmondtam neki, igaz? 
- Anya! – figyelmünk ezután Mattre terelődött, ki mögött egy igazán esdeklő Jared tűnt fel – Miért engedted meg Peytonnak? 
- Mit, szívem? Én nem engedtem meg semmit ennek a boszorkánynak! Még arra sem volt képes, hogy összejöjjön a lakótársával. 
- Kajak? – nézett rám elámultan öcsém – Pedig már azt hittem, hogy naponta veszitek a gumit, mert egy nap alatt elfogy egy doboz. Harry jó fej, és jó lenne, ha a sógorom lenne. 
- Látjátok? Mindannyian perverzek vagytok és imádjátok Harryt! Miért nem hívjátok meg legközelebb őt ide? 
- Kislányom, mi nem hívtunk téged – szólalt fel anya, míg megrázta a fejét – Te jöttél, szóval muszáj volt beengednünk téged.
- Oh, menj a búsba! – nevettem fel tehetetlenül.
- Hol tartottál, Matthew? – kérdezte apa a legkisebb fiát, mire az egy furcsa grimaszt vágott, mint aki nem értette, hogy miről van szó. A megvilágosodás úgy érte őt, mint derült égből villámcsapás. 
- Miért engedted meg Peytonnak hogy tetoválása legyen? 
- Jared? – ha tekintettel ölni lehetett volna, akkor a bátyám már rég porhanyós hamuként terült volna el a lekövezett padlón – Miről beszélsz, te colos? – kérdeztem ezúttal az öcsémet, s próbáltam elsimítani a helyzetet, de persze, hogy nem ment. 
- Ugyan már Pay, ne is próbáld meg elhomályosítani az igazságot. 
- Srácok, miről beszéltek? – kérdezte apa, míg tekintete hármunk között ingázott – Milyen tetoválás? 
- Az enyém – adtam meg maga végül. Felsóhajtottam aztán a pultnak dőltem. Nem volt kiút.
- Még is mikor csináltattad? – érdeklődött tovább Matt.
- Még Novemberben. 
- És… – kezdte anya – Legalább Harry nevét varrattad magadra? Vagy kezdőbetűit? 
- Hogyne! – kontráztam rá – Meg egy kiskori fényképet róla a hátamra.
- Legalább valami értelmeset csináltattál – hümmögött.
- Amúgy egy lepkét, a nyakamra – adtam meg a végső, színtiszta választ.
Anya áll-csalódottan felsóhajtott, de végül ő is, apa és Matt is felém gyűltek, hogy megnézhessék a tetkót. Igen, azt hiszem, tudom mi hiányzott. Az én hihetetlenül lüke családom! 

4 megjegyzés:

  1. Hello^^
    Nos, Harry még mindig édes ezzel a reggelikészítős oldalával. Jó persze mindenhogyan édes de ez már más kérdés :D Esküszöm, nem is lesz feltűnő ha majd összejönnek. Legalábbis a viselkedésük semmiképp nem lehet túl meglepő majd mert már most is olyanok mint egy pár, amit imádok. A tetoválás meglepett, először azt hittem hogy az ünnepekkel kapcsolatban lesz valami. Hogy átmegy Harryékhez, vagy éppen fordítva. De végülis elég cool ajándék volt. És tök jó hogy nem akadtak ki a szülei miatta. Na és ha már szülők és család. Imádom ahogy a kerítő szerepet átvették. Konkrétan mindenki akarja Harryt a családba, amin mondjuk nem tudok meglepődni ;)
    Remélem töltenek majd valamennyit együtt az ünnepekből :)
    Ui: sajnálom hogy csak most írok. Még aznap elolvastam a részt hogy felkerült csak éppen a reptérről jöttünk haza és full elfelejtettem hogy nem írtam komit :(

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Peyton családját szándékosan szerettem volna ennyire lazára venni. Igen, gazdagok, igen, "nagy emberek" de mind ez nem jelent semmit. :D Nem szerettem volna, hogyha sznobok lettek volna, ez a vicces oldal valahogy jobban illett ide. :D A tetoválás nekem is hirtelen ötlött eszembe, igazából nem is gondoltam rá, egyszer csak rájöttem, hogy Vanessának van tetoválása és csak úgy jött az ihlet.:D

      ♥xx

      Törlés
  2. NEM CSAK PEYTON ISZIK MINDEN REGGEL KAKAÓT, BÁRMIT IS REGGELIZIK.
    Élő példa, muhaha!:3 Kicsi korom óta minden reggel!:33
    Ohh, ODA VAGYOK PAY TETKÓJÁÉRT! Uh, Heyton, majd lesz közös szerelmes tattoo is meg minden?:3 Remélem!
    Hazza nagyon édiii volt, és én paráztam be, hogy mi lesz velük JANUÁRIG. JÓÉG, HOGY FOGJÁK KIBÍRNI? ÉS AMI MÉG FONTOSABB!! HOGY FOGOM ÉN KIBÍRNI??
    Remélem, hogy nem hagyod ki megint a karácsonyt, mert ember Stephbe is rohadtul hiányoltam!
    Nos, Pay anyját imádom! Már az elején megkedveltem Peyton apukáját, de most már az egész famíliáért oda vagyok!:3
    Csak remélni merem, hogy mondjuk szilveszterre Hazza áttolja a seggét Payékhoz!*-*
    Ahw, nagyon imádtam ezt a részt, tuti, hogy kedvencem!:3

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. WELL... :D Majd meglátod, hogyan bírják ki Januárig. :D Nem lesz nehéz, ne aggódj. :D Plusz nem írtam le annyira részletesen szall. :D És a karácsony sem lesz megemlítve. sorry. :DDDDD Szilveszter azonban igen... és here we go. Elmondtam. :'D damn.

      ♥xx

      Törlés