2015. augusztus 14., péntek

20. // Lincoln.

Hiii,
Nem tudtál semmit Peyton múltjáról? Itt az idő, hogy egy kicsit mélyebben belelássatok. ;) Persze, lesz benne Heyton rész is, illetve Jared is feltűnik majd. :3 Remélem, hogy tetszeni fog, ugyanis én eléggé biztos voltam/vagyok ebben a részben. :D Jó olvasást. Xxx

// Peyton Hollingsworth

Szerintem mindannyian tudjuk, hogy nem a legkellemesebb dolog felkelni arra, amikor csapkodják az ajtót a házban korán reggel. Az alvókám tökéletes, képes vagyok úgy aludni, mint a medvék télen. Viszont amikor mást nem hall az ember csak is a hangoskodást, akkor még nekem is sikerül visszatérnem a valóvilágba. Na, meg az ébresztő óra az, ami még képes úgy felverni az álmomból, mintha nem lenne holnap.

Komótosan átfordultam a másik oldalamra, telefonom-elvettem az éjjel szekrényről hogy megnézhessem mennyi volt az idő. Tudtam, hogy balhét rendeztem volna lent, ha tíznél előbb felkeltettek volna, de szerencséjük volt; 11:01. Felmorrantam aztán letettem a készüléket, felemeltem a plüss kutyámat magam mellől és a fejemre nyomtam azt, míg felsikítottam. Miért ilyen nehéz minden reggel? Telefonom pityegni kezdett mellettem, mire felkaptam a fejem és hunyorítva pillantottam a képernyőre.

Feladó: Harry Tarzan Styles

Mi újság arra fele, Napsugár? Kikészítetted már a testvéreid? Szüleid hogy vannak? Oh, és… mikor lesz már vége ennek a kicseszett szünetnek? Várom már, hogy végre Londonba lehessek veled.:) Sajnálom, ha felkeltettelek, de már korán reggel az agyamra megy a nővérem és jelenleg te vagy az egyetlen, akire támaszkodhatok. H .xx

Összevont szemöldökkel olvastam át többször is az üzenetet. Meglepett, hogy négy nap elteleltével végül ő volt az, a kettőnk közül, aki először írt a másiknak. Ahogy az is, amit az üzenet tartalmazott. Mielőtt azonban válaszolhattam volna, a szobaajtóm kicsapódott és egy bizonytalan Jared lépett be rajta. Végül lassan be is csukta azt és felnézett rám.
- Karácsony előtt két nappal nem a legjobb időzítés volt felbukkannia.
- Még is miről beszélsz, Jar? – törökülésbe ültem, míg a telefonom-lezártam és magam mellé helyeztem – Mi volt ez a veszekedés az előbb? 
- Apa kiakadt, mert… Istenem, Pay, én először azt hittem, hogy anya csalja aput, de nem! És annyira rosszul érzem magam, mert olyan dolgokat mondtam, amit nem kellett volna! 
- Jared, vegyél, egy mély levegőt aztán fújd ki – mondtam – Most pedig rendesen mondd el, hogy mi a fene történt apuék között. 
- Oké. Szóval. Reggel felkeltem, akkor anya már a telefonon volt valakivel. Mivel úgy hittem, hogy csak nagyszülőkkel beszél vagy ügyfelekkel, nem igazán figyeltem oda, meg amúgy sem az én dolgom. Rá pár perce apa is megjelent, a lehető legnagyobb kérdő jellel az arcán, amit valaha láttam. Megkérdezte, hogy nem-e tudom, hogy kivel beszél anya, mire megráztam a fejem. Aztán minden kurva gyorsan történt. Veszekedni kezdtek valami Lincoln nevezetű pasi miatt, mert, hogy azóta a nap óta hogy mi ketten megjöttünk, ez az alak hívogatja anyut. Apa erre felkapta a vizet, amikor megtudta, hogy ez a pasi van a vonal másik végén és elviharzott itthonról. Én meg idióta módon beleszóltam az egészbe. De csak annyit, hogy jó lenne, ha anya nem csalná meg aput, mire ő is kiakadt és ő is elment. Matt még alszik, ami jó, mert mindketten tudjuk, hogy mennyire a szívére veszi a dolgokat és nem hiszem, hogy kell neki a sok tanulás mellé még egy családi probléma.
Lincoln. Annyira ismerős volt a név. Párszor már hallottam róla, de sosem tudtam meg igazán, hogy ki ő és mi köze van a családunkhoz, ha így is van.
- Tehát mindkét szülőnk elment, uh, kitudja hova? 
- Igen – sóhajtott fel – És jobb esetben megbeszélik ezt az egész helyzetet, mert őszintén nincs kedvem haragban eltölteni az ünnepeket. 
- Nem tudok mit mondani – feleltem halkan, finoman megrázva a fejem – Én is észrevettem, hogy anya folyamatosan frusztrált lesz, miután leteszi a telefont, de nem adtam túl sok figyelmet rá. Úgy értem, ha valami nagy gond van, akkor csak megossza velünk, nem? 
- Gondolom. 
- Addig meg ne stresszelj emiatt. Lehet, hogy nem kellett volna azt mondanod, hogy csalja aput, de érthető, hiszen pánikoltál. Én is sok hülyeséget mondok, hogyha kellemetlen helyzetben vagyok vagy félek. Plusz anya is tudja, hogy nem gondoltad komolyan, szóval nem hiszem, hogy haragban lesz veled, vagy másként fog rád tekinteni. Elvégre, te vagy az ő nagy fia! 
- Remélem, hogy így lesz – válaszolta halvány mosollyal az arcán – Na, de beszéljünk másról. Nem akarok erre az egészre emlékezni.
- Először fogat mosnék és átöltöznék, ha megengeded – aprót bólintott s helyet foglalt a gurulós székemen, kezébe vette a laptopom, majd elfoglalta magát, míg én készülődtem.

A szám éppen tele volt fogkrémmel, amikor a telefonom csörögni kezdett, így Jared, megmutatva, hogy mennyire jó testvér ő, felvette helyettem. Nem volt semmi, amit rejtegetni akartam vagy kellett volna előle így nem volt semmi problémám vele. Miután átöblítettem a számat és megtörölköztem, visszaindultam a szobámba, ahol rálátásom volt bátyámra, amint elterült az ágyamon és olykor-olykor felnevetett. Volt egy érzésem, hogy Harryvel beszélt. 
- Oh, ne, már itt is van – morgott Jared amint értesítette a vonal másik felén lévő személyt – Ha lehet, akkor ne telefon szexeljetek, oké? Kösz.
Megforgattam a szemeim mielőtt visszaadta volna a telefonom. Akkor már biztos voltam benne, hogy Harryvel beszélt. 
- Megjöttek anyuék, szerintem megyek és beszélek vele – motyogta Jared mindannak ellenére lenémította a telefont, így Harry nem hallhatta – Nyugodtan húzd el vele a beszélgetést, mert eléggé szar kedvében van. 
- Igen, tudom. Üzent is, csak elfelejtettem válaszolni. És ne aggódj, anya nem mérges rád. Lehetetlen. 
Felnevetett, aztán elhagyta a szobámat. A telefont a fülemhez emeltem, s köszöntöttem rég nem látott lakótársam. 
- Na, mondja, ide bele kérem szépen! – próbáltam viccelődni, mely végétre sikerült is, hiszen halk nevetése átszűrődött a telefonon. 
- Mondtam már, hogy Gemma az egyik legbosszantóbb teremtmény a földön? Mármint, hogy került ő a családunkba? Jesszus. 
- Történt valami? – kérdeztem – Megint veszekedtetek? 
- Amint első nap beléptem a házba, hallottam, amint anyunak magyarázott rólam. Szerinted, így van kedvem itt lenni? Legszívesebben elmennék apuhoz, de ő ki tudja, melyik kontinensen van jelenleg a munkája miatt. 
- Tényleg ennyire rossz ott lenni? 
- Ne érts félre, szeretem a családom és itthon lenni is mindennél jobb érzés, de egyszerűen soknak találom, hogy még az ünnepek kedvéért sem képes normális, emberi módon viselkedni. 
- Sajnálom, hogy ezen kell keresztül menned – vallottam be s egy sóhaj hagyta el a számat – Nálunk sem tejfel az élet, ne hogy azt hidd. Anya és apa veszekednek, aztán Jared beleszólása a dolgokba sem tett semmit jóvá. 
- Igen, említett valami olyasmit, hogy áll a bazár és hogy szégyelli magát meg minden. És… ezen felül történt valami érdekes? Mi van az öcséddel? Mi mellett döntött végül? 
- Iskolatéren? – hümmögéssel válaszolt – Utazás és turizmus. Éreztem, hogy végül arra felé hajlik majd. Azt mondta, hogy élvezi, bár sokat kell tanulnia. 
- Persze, ez alap dolog – felelte – Milyen érzés újra a régi közegben lenni? Változott valami? 
- Nem. Viszont szokatlan, hogy nem bukkansz fel itt-ott.
- Oh, igen – nevetett fel – Én is kicsit megrémültem az első két napban, amikor felkeltem, mert nem tudtam, hogy hol vagyok. Anya kérdezősködött rólad. 
- Ne aggódj, te sem maradtál tapintatlan téma.
- Odáig van érted, pedig csak egy kicsit meséltem rólad. Vagy talán egy kicsit sokat.
- Ugye nem adtál neki teljes életleírást meg minden egyebet? 
- Nos, tudja már, hogy nézel ki, ezért azzal nem volt gondom. Leginkább a személyiségedről érdeklődött, de mivel voltam annyira édes, nem árultam el neki hogy mennyire szarkasztikusan beképzelt vagy és hogy mennyire imádsz parancsolgatni. 
- Héj! Ugye nem gondolod ezt rólam!? 
- Nem, dehogy – kuncogott – Egy gyönyörűséges leányzó vagy, akinek más vágya sincs csak az, hogy ehessen élete végéig, igazam van? 
- Aw, milyen kedves és okos vagy! Mindjárt oda teleportálom magam és megölellek! 
- Argh, pompás – hangulata egy csettintés alatt megváltozott melyet a morgásából szűrtem le – Anya beszélni akar velem meg a nővéremmel. 
- Oh, fel a fejjel, Tarzan! Tudom, hogy képes vagy leülni és megtárgyalni mindent. Imádod a nővéred, még ha úgy is hiszed, hogy nem, csak hát megbántotta az egódat vagy valami, és kicsit másképp nézel rá.
- Még ha az egómat bántotta volna meg – dünnyögött tovább – Késztetést érzek arra, hogy kinyomjam a szemeit. Hihetetlen, hogy milyen mérges leszek, ha csak ránézek vagy érzem, hogy ő néz engem. 
- Nyugodj le szépfiú. Minden rendben lesz. Elvégre, ők a családod és a nap végén ők azok, akikre számíthatsz. Mindenképpen hívj, hogyha átbeszéltetek mindent, jó? 
- Ha nem beszélünk át semmit, akkor is hívni foglak – horkantott fel – Néha tényleg úgy érzem, hogy te vagy az egyetlen, akire számíthatok. 
Szavai hallatán, olyan volt, mintha a szívem megfordult volna a mellkasomban és fel-le ugrándozott volna. Hangja teljesen elveszettnek tűnt és nem tudtam, hogy mit kellett volna mondanom. Egy kicsit megfagyasztott, amikor ténylegesen felfogta az agyam, amit hallottam.
- Hova tűnt a magabiztosságod? Hm? Ne beszélj butaságokat, Harry! Persze, hogy nem én vagyok az egyetlen, akire számíthatsz! Ott van Niall és Liam, a bátyád, apukád, anyukád, a nevelőapád, és akár hiszed, akár nem, még a nővéred is. Mindenki melletted áll, csak észre kell venned. 
- Túlságosan bölcs vagy, Pay. De köszönöm, azt hiszem. Most mennem kell, mert túl akarok rajta esni. 
- Minden rendben lesz, ne aggódj. 
- Legyen igazad. További szépséges napot, kedvenc lakótársam.
- Haha, neked is, Tarzan.

**

Feszült volt a csend ebéd közben. Anya mindannak ellenére, ami történt, ki tett magáért és megint egy ínycsiklandozó kosztot varázsolt. Azonban még ez sem engedett megnyugodni teljesen, hiszen a fejemben folyamatosan egy név cikázott. Lincoln. Annyira nagyon ismerős volt, de sosem tudtam rájönni arra, hogy még is honnan vagy miért. 
- Ráncos leszel idő előtt – nevetett fel Matt, amint megböködte a saját homlokát, célozva az enyémre. Elfintorodtam, aztán egy újabb falat ételt kezdtem el rágni – Miért ilyen halott a hangulat ma? 
- Hogy érted, kincsem? – kérdezte anya teljesen nyugodtan, lopva apura pillantva.
- Nem tudom – vont vállat – Csak senki nem beszél, hanem a saját gondolataiba van fulladva. 
- Hiszem, hogy mindannyian fáradtak vagyunk, és csak szeretnénk lepihenni – mondta okosan apa, mire én egyáltalán nem nőiesen felhorkantottam – Valami probléma van, kislányom?
- Nem, dehogy – ráztam meg a fejem, hogy elhitessem, minden rendben – Anya, beszélhetnék veled kajálás után? 
- Valami baj van, Peyton? – arcára az aggódás minden jele felrajzolódott.
- Nem. Csak már régóta böki a csőröm, és eddig sosem tudtam, hogyan kérdezzem meg. 
- Nos, ebédelés után rátérhetünk a dologra.

Matt percekkel később felkelt az asztaltól, megköszönte a kaját s folytatta az autóversenyzést a nappaliban. Ez a gyerek mást sem fog csinálni a szünetben, mint játszani? Mondjuk nem hibáztathattam. Jared segített elpakolni apunak, így anyu feljött velem az emeletre, az irodájába. Volt egy e-mailje, amit tovább kellett küldenie a kollégáinak. 
- Miről szerettél volna beszélni? 
- Oké. Tehát. Tudok a mai veszekedésről. Jared azt mondta, hogy már napok óta hívogat egy szám téged. Helyesbítenék. Egy pasas, Lincoln névvel ellátva. Hallottam már ezt a nevet tőled. Mi köze van ennek az alaknak hozzád? 
- Jared honnan tudja a nevét? 
- Nem tudom – sóhajtottam fel – De nem is ez a lényeg. Hanem hogy ki ez a hapi és miért beszélgetsz vele folyamatosan? Lehet, hogy nem az én dolgom, de mióta itt vagyok, többször is felkeresett és apuval is összevesztetek. Ugye nem történt semmit?
- Kislányom, nézd, nem szeretem, ha komoly és felesleges témákról kell beszélnem veled. Veletek. Apád… nos, ő már mondta, hogy leállítja, de nem engedtem neki. Az én múltam, nekem kell elintéznem. Habár már nem tehetek sok mindent.
- Miről van szó, anya? 
- Az egyetlen dolog, amit még tehetek, az, hogy rendőrségre viszem az ügyet, de családja van. Nem szeretném, ha miattam menne szét az élete. 
- Én teljesen elveszítettem a fonalat – bámultam magam elé, lazán megráztam a fejem s hátradőltem a fotelban – Kiről van szó? Nem érdekel az élete.
- Peyton, nem szeretném, ha bármilyen kapcsolatod lenne vele – nyújtotta tovább a témát – Az életed sínen van, és nem szeretném, ha le kellene térned róla egy olyan személy miatt, aki meg sem érdemli. 
- Akkor nekem kell kitalálnom, hogy ki ő. Tekintve hogy sok köze van hozzám.
- Tudod, hogy nem szeretek titkolózni, szóval elmondom. Lincoln a biológiai apád, aki képes volt arra, hogy elhagyjon, amint megtudta, hogy te az úton vagy. Lincoln, az ember, aki hónapok óta üzenget, mert szeretne veled találkozni és látni. Lincoln, a személy, akit én soha életembe nem tudnék az apámnak hívni, de nem mondhatom meg neked, hogy mit csinálj. Ha fel szeretnéd venni vele a kapcsolatot, akkor megadom a számát. Rajtad múlik. Az elmúlt napokban próbáltam lekoptatni, de semmi nem működik. Tudni akarja, hogy hogy van az első szülött lánya, miközben le sem szart az elmúlt tizennyolc évben! Undorító, ha engem kérdezel. 
A levegő a torkomon akadt, szemeim elnyíltak és úgy éreztem, hogy képes lettem volna elájulni. A biológiai apád. A mondat perceken keresztül ismétlődött a fejemben, egyszerűen szürreális volt az egész. 

4 megjegyzés:

  1. Hey:)
    Hát, ha van csavar egy történetben akkor ez az volt. Biológiai apa?! Jézusom. Mondjuk legalább nem megcsalás van a dologban. Bár ez sem a legkellemesebb hír így karácsonykor... nem lennék Peyton helyében :( kíváncsi vagyok hogy még akarja-e ismerni majd Lincolnt.
    De vissza a mi kis Heytonunkhoz. Az a kis SMS, és utána a telefonbeszélgetés. Annyira látszik hogy szükségük van egymásra. Remélem ezek után a dolgok után tényleg találkoznak majd. Vagy legalább egy jó hosszú telefonbeszélgetést megejtenek. Bár a találka lenne az igazi. Pay tuti nagyon ki lesz akadva..:/ Esküszöm rendesen izgulok amiatt hogy mi fog majd történni! De remélem hogy megoldódik majd és mindenki happy lesz :)
    #legyenmárvasárnap

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lincoln szerepelni fog még a történetben, persze egyenlőre még nem rendes, emberi formában. Már ha ez érthető. :D Heyton együtt lakik már egy ideje, persze, hogy nincsenek meg egymás nélkül. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Ajj, én totál befostam, mikor feljött az, hogy Pay anyja csalja az apuját. Mármint, komolyan? Az a cuki nő, azt a jó férfit? Ne már!
    Matt -ot tökre imádom, nagyon édes srác, nekem nagyon bejön, haha.:3
    Mondanám, hogy Peyton reggeli, vagyis inkább délelőtti ébredésén meglepődtem, de akkor hazudnék!:D Az ő őrült személyisége, mindig eszembe juttatja Step őrült személyiségét. És tetszik, hogy ennyire hasonlít egymásra a két lány, hisz emiatt mindig nosztalgikus állapotba esek, és ennek példájára az előző két résznél is említettem az őrült Horan lányt.:D♥
    Aztán mikor Peyton anyukája belekezdett a mesélésbe, már kapisgáltam, hogy ki lehet Lincoln. Én remélem, hogy Pay nem szán rá TÚL sok időt, mert alapból nem kedvelem a csávót. Az pedig szerintem egyértelmű, hogy Peyton lesz annyira kíváncsi, hogy legalább egyszer találkozik vele. De aztán az is lehet, hogy nem, és benéztem, lol.
    Igazán nagyon kíváncsi vagyok már a mi szeretett legjobb Styles testvérünkre, mert ez a sok probléma vele nekem új. Új Gemma a láthatáron, azt hiszem!:3
    Heyton, Heyton, Heyton. Imádni valóak!:3

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából nem csalt senki senkit. :D És ez majd kiderül a jövőbeli részekben, ugyanis lesz egy, ahol Lincoln újra felbukkan. Steph & Peyton személyisége hasonló, de szerintem ez nem meglepő. :D Steph és Peyton is belőlem indul ki egy téren, szóval nem tudtam elkerülni ezt. :D
      Új Gemma? Hmm, lehetséges. Hiszen Gemms mindig kedves, szerető, támogató és a többi, azonban lehet, hogy most egy másik oldalát láthatjuk majd. ;)

      ♥xx

      Törlés