2015. augusztus 16., vasárnap

21. // Nem is olyan rossz ez az újévi buli.

Hiii,
DAMN KÉSZÜLJETEK. :D Szerintem elég jó rész lett, szall remélem, hogy nektek is tetszeni fog. :D Főleg, hogy innentől Heyton egy újabb szintre lép. :D Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, szóval ne fogjátok vissza magatokat. :D Jó olvasást. Xxx

// Peyton Hollingsworth

Tizennyolc év elteltével hallani a biológiai apádról nem hiszem, hogy egy kecsegtető dolog. Már ha persze a kapcsolat olyan, mint köztem és Lincoln között. Soha életemben nem láttam az alakot, és ha még tükörbe is nézek, anyát látom, nem a férfit, akit apának kellene szólítanom. Helyette, egy majd nem hogy idegen pasast hívok az apámnak, és tudjátok mi a helyzet? Igen is megérdemli! Mindent vele éltem meg. A dolgokat, amelyeket az igazival kellett volna. Nos, a helyzet csak az, hogy sosem volt velem. Lemerem fogadni, hogy én sem voltam tervezett, csupán elszakadt a gumi aktus közben. Azok után, hogy tizennyolc évig egyszer sem keresett, el tudom képzelni, hogy így volt.

Aztán most meg hirtelen hiányzik neki az első szülött lánya? Kikérem magamnak! Ha eddig nem kellettem, akkor ne is gondoljon arra, hogy tárt karokkal fogom fogadni. Talán nem ismertem soha, és mindenki más rajtam kívül élne a lehetőséggel, hogy találkozhasson az igazi apjával, én nem fogok így tenni. Nekem van családom, még ha igen elcseszett is néhány úton-módon. Nincs egy normális, vér szerinti testvérem sem, az apám nem a biológiai, de őszintén, kit érdekel? Az életem tökéletes! Van egy bátyám, aki talán mostoha, de úgy tekint rám, mintha igazi lennék neki! Az öcsémmel és apámmal ugyanez a helyzet. Nem tekintek rájuk másként, hiszen ha ők elfogadtak, akkor nekem is így kell tennem, semmi kényszer nélkül. Több szeretetet, odafigyelést kaptam tőlük, mint Lincolntól valaha is!

Éppen ezért elutasítottam anyut, amikor azt mondta, hogy megadja a számát. Nem akartam beszélni az emberrel, aki elhagyott, amikor még meg sem születtem. Nem akartam még csak látni sem azt az embert, aki képes volt megfutamodni, mert az élet egy akadályt dobott elé. Talán fiatalok voltak anyuval, amikor én megtörténtem, de basszuskulcs! Csak úgy ott hagyni a nőt, aki élete szerelme volt, hogy tudja, hogy gyermeket vár, ráadásul az ő gyermekét, szánalmas tett. És őszintén nem értem, hogy miért akarta velem felvenni a kapcsolatot, amikor eddig a szó szoros értelmében szart a fejemre. Szörnyű egy ember volt és mindennél jobban örültem annak, hogy semmiben nem hasonlítottam rá illetve semmi közöm nem volt hozzá.

Egymás után több sóhaj is elhagyta a számat, míg készülődtem apa és anya nagy újévi bulijára. Mint minden évben, idén sem tartották itthon, azzal az indokkal, hogy nem szeretnék, ha munkatársak és kívülállók betekintést nyerhetnének a mi mindennapi életünkbe. Nekem igazából mindegy volt az elején, végül beláttam, hogy sokkal praktikusabb volt egy ismeretlen helyen lenni, mint sem otthon, ahol azon idegeskedne mindenki, hogy ne turkáljanak a cuccaink között.

Fekete farmer volt rajtam, melynek a szárait felhajtottam, így egy kicsit stílusosabb volt. Fekete-fehér, Nike Roshe Run cipőt viseltem, persze zokni nélkül, hogy fenn tartsuk a divatot. Egy egyszerű, kicsit lazább, fehér pólót és fekete blézert vettem felülre. Bal kezemen viseltem az órát, amit aputól kaptam, de nem vittem magammal Londonba, csak mert teljesen elfelejtettem, valamint a nyakamban viseltem a Xandertől kapott nyakláncomat is. 
A hajamat kifésültem majd itt-ott belecsempésztem egy-két fürtöt a hajvasalóval, hogy azért ne legyen olyan egyhangú. Felkentem a szokásos sminkem, fújtam magamra a kedvenc parfümömből, felvettem a telefonom, mely szerencsére száz százalékon volt, s csatlakoztam a többiekhez a nappaliba. 
- Peyton, nem tudod, hogy Harry és a családja jön-e? – pillantott rám apa egy rövid időre, míg a cipőjét kötötte be – Nem emlékszem, hogy meghívtam-e volna őket.
- Nem beszéltem vele erről, szóval nem tudom. De ha nagyon érdekel, akkor megkérdezhetem? 
- Megtennéd? – válaszként bólintottam – És ha nem is hívtam meg őket, akkor kérj elnézést a nevemben és hívd meg őket. 
Többet se kellett mondania, kikerestem Harry telefonszámát a között a rengeteg ember között, aki a telefonomban volt – érzitek, a szarkazmust remélem – és már tárcsáztam is. 
- Helló, Pay.
- Erm, szia. Nos, csak érdeklődni szeretnék, hogy meg lettetek-e hívva az újévi partira? Apa kérdezi, mert nem emlékszik.
- Igen – válaszolta, amely őszintén meglepett. Nem gondoltam volna – Utolsó pillanat dolog volt. Legalábbis anya azt mondta, hogy Karácsony napján kapott egy levelet anyukádtól, aki kérdezte, hogy elmennénk-e, mire anya, természetesen igennel válaszolt.
- Oh, oké – mosolyodtam el – Akkor ott találkozunk.

**

Belekaroltam Mattbe, aki felém nyújtotta bal kezét, s így sétáltunk be az épületbe. Jared és a barátnője, Cameron előttünk mentek, anya és apa pedig előttük. Míg az utólag említett két páros kedves gesztussal köszöntötte a már ott lévő vendégeket, én és az öcsém vicceket meséltünk egymásnak. Hihetetlen volt, hogy mennyire nem vettük komolyan az egészet. Nos, a családból mi voltunk ketten az egyedüliek, akik sosem ittak alkoholt egy ilyen eseményen sem, hiszen ez részben rossz színben tűntette volna fel aput, másrészt nem kellett nekünk szeszesital ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

Éppen az egyik fotelban ültünk Matthewval, és nevettünk apa munkatársain, akik már eléggé becsiccsentettek, amikor egy váratlan pillanatban megéreztem öcsém könyökét a bordáimban. 
- Kit kell nézni? – kérdeztem nevetések közepette, aztán hirtelen még jobban felnyerítettem, amikor Mason seggest ült.
- Harry kilenc óránál – jegyezte meg egy pimasz mosollyal az arcán s felkelt mellőlem. 
Kezet rázott Harryvel, váltottak egy pár szót, majd le is ült mellém a srác, akit elég rég óta nem láttam. Fekete nadrág, fekete cipő, fekete ing és egy szürkés blézer volt rajta. A haja ugyanúgy ott csücsült a feje tetején, mint mikor utoljára láttam, s zöld szemei mindennap elteltével, egy árnyalattal vagy világosabban, vagy sötétebben csillogtak. Ott és akkor éppenséggel világítottak, mint a gyémánt.
- Bahhh, már nem is örülsz nekem? – ajkait lebiggyesztette, noha még ez sem tudta eltakarni széles mosolyát mely oly’ sokszor elérte, hogy én is jobb kedvemben legyek. 
- Ha nem hívlak fel, akkor nem is tudom meg, hogy látlak az év utolsó napján?
- Meglepetés! – emelte fel tenyereit szinkronban azzal, ahogy beszélt majd megrázta őket és hagyta, hogy mosolya körbeölelje az arcát. 
- Na, de most komolyan! És ha nem találtál volna meg? 
- Ugyan, kérlek! Pont én ne találtalak volna meg téged? Édesem, a nevetésed már a bejáratból hallottam! 
- Nem nehéz felismerni a nyerítésem – nevettem el magam – És merre van a családod? 
- Uh, csak anya, Trenton és a menyasszonya vannak itt. 
- Akkor gondolom nem igazán tudtál beszélni a nővéreddel?
- Menthetetlen egy személy – horkantott fel – De mindegy is, ne beszéljünk erről. Hogy van Jared? Nem láttam még. 
- Cameront nyeli le valahol – vontam vállat.
- Barátnő? – bólintottam – Akkor nem hiszem, hogy zavarom ma este. Oh, mellesleg Matt tudja, hogy nem kellett volna elmennie, amikor meglátott? 
- Harry a családom mindegyik tagja… – kezdtem volna a magyarázkodást, de aztán rájöttem, hogy mennyire furán is hangzott volna az, ahogy befejeztem volna a mondatot, így inkább csak változtattam a válaszomon – Furcsa. 
- A családod mindegyik tagja furcsa? – kérdezte felvont szemöldökkel – Egy vagy közülük, édes pofa. 
- Megnézzük, milyen kaják vannak? Éhes vagyok. 
- Valamiért nem lep meg – mosolyodott el – Menjünk. Addig sem kell annak a pasinak a tekintetét éreznem magamon.
Fejével a táncparkett felé bökött, ahol Mason valóban minket vizslatott. Kezemmel intettem felé, mutatva, hogy forduljon el mire ő csak nevetett majd belekortyolt az italába.
- Ő apa munkatársa. Jobban mondva bal keze. Elég régóta barátok, szinte már családtag. 
- Akkor valószínűleg engem csekkol, és azt, hogy miért vagyok veled. 
- Lehetséges.

Nagyon jól éreztem magam Harry társaságában. Igazándiból ő volt az egyetlen, akivel lenni tudtam. Matt lepasszolt, s elnyelte a föld. Jared a barátnőjével volt és… um, körülbelül ennyi. Ők lettek volna a társaságom, így igazán hálás voltam, amiért Harry velem volt. Elképzelhető, hogy egy magamban ültem volna a kanapén, a telefonomba bújva, az ingyen internetet használva, amelyet az épület tartalmazott. Mondjuk néha így is üzenetben beszélgettünk Harryvel, és nem szemtől-szembe. 
- Aw, nézzenek oda! Milyen kis tokája lett valakinek! – mutatóujjamat Harry álla felé mozdítottam, tekintve hogy előre volt esve egy kicsit a feje így a felszedett felesleg összegyűlt az álla alatt – Istenem, hogyhogy nem vettem észre?
- Te most engem baszogatsz? – kérdezte nevetve amint elütötte a kezemet onnan.
- Tudod, hogy igazából oda meg vissza vagyok érted – bújtam oda hozzá, ami talán egy kicsit túl intimre sikeredett, nem vette észre senki. Harry meg már megszokta, hogy rajta lógok, így ő sem tett különösebb megjegyzést. 
- Kimegyünk majd megnézni a tűzijátékot? – eltette a telefonját, jobb kezét a kanapé fejtámlájára helyezte s nekem szentelte minden figyelmét. 
- Felőlem – vontam vállat – Eddig minden évben kint voltam, és nem fűznek hozzá jó emlékek.
- Mi történt? 
- Tavaly még nem is volt annyira vészes. Az egyik nő a cipőmre öntötte a vodkát, így az totál elázott és végül mezítláb, alkoholtól bűzlő lábbal mentem haza. Utána hónapokig azt hallottam vissza. 
- Nem furcsa, hogy Xander nincs veled itt idén? Gondolom eddig mindig megjelent veled.
- Amíg nem említetted, nem is jutott eszembe – lepődtem meg – De amúgy nem. 
- Nem hiányzik, hogy veled legyen?
- Itt vagy te, szóval nem is tűnt fel, hogy nincs itt idén. És őszintén nem is tudnám a mai napot elképzelni vele. Tudod, imádom Xandert, mindent megtennék érte, de valahogy nem érzem, hogy ma itt kellene, hogy legyen. 
- Ah, tudom, elképesztő társaság vagyok! 
- Igen – értettem vele egyet – Na, menjünk ki, hogyha látni akarod a tűzijátékot, amit amúgy egy órával előbb elkezdenek, mint kellene. 
- Hogyhogy? 
- Apa azt mondja, hogy ezzel elindítja a hangulatot. Fogalmam nincs.
- Uh, tényleg, mit mondtak a tetkódra? – váltott témát gyorsan.
- Matt beárult – forgattam meg a szemeim – Nem sikerült úgy elmondanom, ahogy terveztem, de legalább kiszedték belőlem az első nap, és nem kellett tovább „rejtegetnem”.
- De ugye visszaengednek téged Londonba? Emiatt nem fognak maguk mellett tartani!? Ugye nem gondolják azt, hogy elrontalak? 
- A véleményük messze áll ettől – nevettem fel amint arra gondoltam, hogy a családom mennyire oda van Harryért – Ne aggódj, imádnak.
Szívdöglesztő mosolyát megvillantotta, aztán belekortyolt a pezsgőjébe s amint azt lenyelte, az ádámcsutkájára terelődött a tekintetem. 
- Ah, láttad azt a lilát? – kérdezte miközben az ég felé mutatott, utalván a tűzijátékra.
- Aha – oh, ha tudnád.
- Pay, nem is lila volt, hanem zöld – nevette el magát – Min agyalsz? 
- Semmiség – ráztam meg a fejem s éreztem, amint enyhén elpirult az arcom – Fél óra éjfélig. 
- Igen, tudom – bólintott egyet, mosolyogva – Szerinted milyen lesz az újév? 
- Nos, remélem, hogy nyugalmas, olcsó és boldog. Te mit gondolsz?
- Remélem, hogy sikerül túl jutnom minden múltban történt dolgon és végre nem cseszek el semmit – ide-oda forgatta a poharát melyben még volt egy kis ital, amely elárulta, hogy ideges és/vagy zavart volt. Úgy éreztem, hogy a válasza egy kicsit mélyebbre sikerült, mint ahogy azt ő szerette volna.
- Fogalmam nincs mi történt veled, míg nem jöttél Londonba, de hidd el, hogy minden rendben lesz, és jobb ember leszel, mint valaha. Már ha ez lehetséges, hiszen néha még most is irigyellek. 
Zavart kuncogás szökött ki ajkain, ahogy lehelyezte a poharat az asztalra és felém fordult. Karjait ölelésre tárta, én pedig azonnal közéjük siettem. Állát a fejem tetején támasztotta meg, köszönhetően az alacsonyságomnak.

Egyre többen jöttek ki, míg végül már elállták az utat a bejárathoz a házba. Apa mindig nagy eseményeket tervezett, ahova sokan eljöttek és ilyenkor lehetett ezt igazán látni. És hát, mint arra számítani lehetett, több kíváncsi szempárral is találkoztam. E között szerepelt az öcsém perverz arckifejezése is, és amikor meg láttam, képes lettem volna belelökni őt a medencébe. Bár nem hiszem, hogy meglepte volna, hiszen megszámlálhatatlan alkalommal végezte már a vízben. 
- Mondtam már, hogy örülök, amiért megismertelek? – egymás mellett álltunk már ekkor, kezeim a mellkasom előtt voltak összefonva, és nem tehettem róla, amikor kicsúszott a számon a fejemben lévő gondolat – Csak mert így van. Először féltem, hogy nem lesz jó kapcsolatunk, de boldog vagyok, amiért felém terelt a sors téged.
- Nos – kezeivel az enyém után nyúlt s maga felé fordított – Nem akartam veled együtt élni, amikor először megláttalak. Túl gazdagnak tűntél. Aztán rá kellett jönnöm, hogy téged nem érdekel a családod keresete, és azt kell, mondjam, hogy egy igazán jó fej csaj vagy. 
Vigyor terült szét az arcomon, egészen addig, míg a pofazacskóim fájni nem kezdtek. Harry mindig olyan szavakat használt, amikkel elérte, hogy jobban érezzem magam, még ha ő észre sem vette. Ő egy volt a közül a pár fiú közül, akik sokat jelentettek nekem és örültem, amiért az életembe került. Azonban nem voltam biztos abban, hogy annak örültem, ami ezután történt.

Harry jobb tenyere a nyakamra simult, miközben a körülöttünk lévők visszaszámoltak. Mindenféle gondolat cikázott a fejemben, szemeim azonban csakis telt, rózsaszín ajkain legeltettem. Tizenötnél tarthattak a számolással, amikor Harry orrát az enyémhez érintette és még közelebb hajolt. Lehelete végig suhant az ajkaimon mely miatt kirázott a hideg. Nyolc volt, amikor az alsó ajka súrolta az én felső ajkamat és akkor már tökéletesen értettem, hogy mi fog történni. Négynél már nem játszadozott, hanem száját az enyém ellen nyomta, s várta, hogy reagáljak. Kezeim ekkor már a derekát ölelték, az emberek körülöttünk pedig már kettőnél tartottak. Aztán mindenki elkiáltotta az utolsó számot. Harry ajkai ekkor már szinkronban mozogtak az enyémmel miközben próbáltam elrejteni a kitörő mosolyom. Nem is olyan rossz ez az újévi buli. 

4 megjegyzés:

  1. GAME OVER.
    AAKÉHDLÁÁFSÉDHFJLfblgkhnídésaj
    TUDTAM, HOGY EGYÜTT SZILVESZTEREZNEK
    TUDTAM, HOGY CSÓKOLÓZNI FOGNAK
    ÉS TUDTAM, HOGY PEYTONNAK EZ TETSZENI FOG
    ÉS ASKFHDDSFKÁLH HAZZA VÉGRE MEGCSÓKOLTA
    ÉS ÚRISTEN FOGALMAM SINCS MI LESZ EZUTÁN
    NEM HINNÉM HOGY MÁRIS EGYÜTT LESZNEK
    VAGY MÉGIS?
    ASDSFDGFH
    PAY ÉRZÉSEIT AZ APJA IRÁNT TÖKRE MEGÉRTEM
    ÉS REMÉLEM HOGY MÉG EGY IDEIG NEM HALLUNK A PASI FELŐL
    MATTHEWET IMÁDOM OLYAN ÉDES AZ A KÖLYÖK.
    ASDFGHJLKLS HEYTOOOOOOOOOOOOOOOOOOOON
    HEYTON
    HEYTON
    HEYTON!

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. DAMN YOU GIRL. :D A KIBORULÁSOS KOMIK VISSZATÉRTEK.:D
      Örülök, hogy tetszik Heyton & Matt & Pay véleménye az apján & minden egyéb. :3 És hogy mi lesz ezután, az még a jövő zenéje, melyet nem sokára megtudhatsz. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Well. Bocsánatkérés következik.:/
    Tudom, eltűntem és nem is szóltam egy szót sem... de mentségemre legyen hogy úgy volt hogy a szállásunkon lesz wifi. De nem volt és mivel Horvátországban voltunk ezért a mobilnet nem jöhetett szóba:/ szóval most hogy hazaértem olyan gyorsan megpróbálom behozni a lemaradást amilyen gyorsan csak tudom. Sajnálom:(
    Na de a részről: OMFG.!! Az érzés hogy végigolvastam a részt és annyira rápörögtem a végére hogy újra kellett olvasnom az elejét. Durvaaaa. Imádtam. Az egészet. Payt megértem az "apjával" kapcsolatban. Mármint én is tuti ki lennék akadva ha velem történne. Lehet hogy később megbékél majd, de az ő szíve joga hogy hogyan dönt majd.
    A Heyton momentek pedig. Huh. Tudod mennyire imádom. Az a tűzijátékos jelenet nagyon édes volt^^ a csók a végén pedig tökéletes. És végre megtörtént. Mondjuk kíváncsi vagyok a következményére, de mivel már az a rész is fent van legalább nem kell szétizgulnom magam miatta^^
    Még egyszer nagyon sajnálom az eltűnésem :(

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, ugyan, semmi gond. :D Észre vettem a hiányod, de gondoltam, hogy nyaralni vagy, szóval nem fújtam fel a dolgot. :3 Örülök, hogy visszatértél. :3 És Horvátba? OMFG, én is ott voltam nsdksjédokwoewk. *-*

      Yassssssss girl!! Első Heyton csók! :D Lesz még több is, ne aggódj. :3 Uh, Pay biológiai apuja megjelent, ami azt jelenti, hogy a múltbeli történetek megkezdődnek.:D

      ♥xx

      Törlés