2015. augusztus 19., szerda

22. // Hihetetlen, hogy mennyire élveztem nézni a bénaságát!

Hiii,
Ah, valószínűleg legeslegutolsó rész Horvátországból. :( A kövit, már Magyarból kapjátok. :3
Részeg Narry, segítőkész Peyton & Zayn, kissé ideges Liam a részeg Narry miatt és persze Heyton. :D Minden van ebben a részben. Várom már, hogy olvashassátok, szóval nem is tartalak fel titeket. :3 Jó olvasást. Xxx
P.S.: Amint láthatjátok, a kinézet egy kis változáson ment át, hiszen új évbe léptünk meg minden, szóval gondoltam, hogy akkor a design is megváltozhat egy kicsit :D Ezen felül a szereplős képeket is megváltoztattam, ha gondoljátok, csekkoljátok. :)

// Peyton Hollingsworth

Mosolyogtam. Folyamatosan. Szerintem apunak már elege volt belőlem, mert akárhányszor rám nézett, és én rá pillantottam, úgy vigyorogtam rá, mint egy bohóc. Elképzelhető, hogy megijesztettem a hirtelen jött jó kedvemmel. Ami igazából nem is olyan hirtelen.

Egy hét telt el az újévi buli óta. Sokkal többnek tűnt, de csekkolhattam az nap akármennyiszer a naptárat, mindig Január hetedike jelent meg a kijelzőn. 2013. Annyira furcsának tűnt, hogy a kettes helyén immáron már hármas szerepelt. Ez eszembe juttatta az összes elcsépelt filmet, és teóriát, miszerint újév, új én. Kár, hogy egy éjszaka alatt nem lehet csak úgy eltörölni a múltban történt dolgokat. De hát ki vagyok én, hogy elítéljem őket emiatt?

Muszáj volt kirázódnom a gondolataimból, amikor apa lefékezett, mint mindig, akkor is csak úgy a semmiből. 
- Ki adott neked jogosítványt? – kérdeztem kissé felbosszantottan – Nem ez az első, hogy kis híján elvágom a nyakam ezzel a szar biztonsági övvel. 
- Jó dolog, hogy rajtad van – vont vállat – Örülj neki hogy belevágott a nyakadba, mert így legalább nem repültél ki a szélvédőn. 
- Vicces vagy – forgattam meg a szemeim. 
- Mellesleg mitől vagy ennyire boldog? Már napok óta?
- Talán baj? – érdeklődtem felvont szemöldökkel.
- Woah, kicsi lány. Ne harapd le a fejem – nevetett fel – Csak kérdeztem. 
- Már azt hittem, hogy valami gondod van vele.
Ez után percekig csendben maradtunk. Tekintetem az előttünk lévő kocsikon tartottam, annak ellenére is, hogy éreztem magamon apa tekintetét. 
- Lehet egy kérdésem? – bólintottam – Megígéred, hogy őszintén válaszolsz rá? 
- Lássuk mi a kérdés.
Hezitált, mielőtt szavakba formálta volna a gondolatait.
- Beszéltél Lincolnnal? – megbújt az aggódás a tekintetében, amikor ránéztem és egyből tudtam, hogy miért érdekelte.
- Semmi közöm nincs ahhoz az alakhoz. Miért kellett volna vele beszélnem? 
- Ő mindig is az apád marad.
- A szememben nem az apám. Te vagy az apám, nem az az ember. Lehet, hogy az ő spermája vagyok, de ezen kívül semmi nem köt hozzá – halkan felnevetett a szóhasználatomon, és ez engem is megmosolyogtatott – Veled több mindent megéltem, és rád mindig számíthattam, számíthatok. Anya mellett voltál mindvégig, és engem is elfogadtál. Úgy neveltél, és nevelsz, mintha a saját véred lennék, és őszintén? Nekem ennél több nem kell. Jared pedig megint csak elfogad, amelynek leírhatatlanul örülök. Matt? Oh, az életem nem lenne kerek a kis csöves gyerek nélkül! Talán nem vagyunk vérszerinti rokonok, téged, titeket jobban szeretlek, mint azt az embert valaha is tudnám. Azóta, hogy megszülettem, te vagy az apám. A te neveden vagyok, nem az övén. Kell ennél több?
Igazából oda sem figyeltem arra, amit összehordtam, ahogy apura sem. A végén néztem rá, és wow, ennyire jól bánnék a szavakkal? Könnyek fényesítették a szemeit, arcán boldog mosoly húzódott. Átnyúlt a váltó fölött és egy egykaros ölelésbe vont. 
- Szeretlek, kislányom – suttogta a fülembe és mielőtt elhúzódott volna, megpuszilta a homlokom.
- Mhm, én is szeretlek, apa.

**

Meglepődtem, amikor apa felparkolt a feljáróra, és nem láttuk sehol Harry kocsiját. Azt mondta, hogy itthon lesz, mikor hazaérek, bár nem hibáztathattam. Egész nap várt rám, én meg este nyolc óra felé állítok be? Időben megjelenni valahol, sajnos nem az én asztalom. Így miután elköszöntem aputól, egyenesen a szobámba mentem, hogy kipakoljak majd bekapcsoltam a gépem. Nem voltam éhes, és igazából nem is akartam zargatni Harryt. Esélyes volt, hogy csak a haverjaival volt valahol és mivel nem voltam az anyja, a barátnője meg megint nem, nem láttam értelmét a számonkérésnek.

A csók után semmi nem történt. Ugyanúgy viselkedtünk egymással, és őszintén jónak láttam az egészet. Mivel már megtörtént, semmit nem tehettünk ellene, és egy részem igazából örült is ennek. Valamilyen szinten közelebb éreztem magamhoz Harryt; olyan volt, mintha egy újabb réteget hámoztunk volna le a kapcsolatunkról, jó értelemben. Rajtunk kívül azonban senki nem tud róla, és nem hiszem, hogy tervezzük is megosztani más emberekkel. Megfordult a fejemben, hogy elmondom Eleanornak, tekintve hogy ő lány, és ő is mindig megoszt velem mindent, de aztán elvétettem az ötletet. Mindenféle baromságot kitalált volna, és szinte már hallottam a fejemben amint arról álmodozott, hogy mennyire jó kapcsolatom lehetne Harryvel, hogyha mernénk lépni. Nem kellett, hogy összezavarjon. Sem engem, sem a gondolataim és érzéseim. Minden jó volt a maga módján. Emellett Xanderre is gondoltam, de a sok tanulása mellett inkább nem zargattam egy olyan dologgal, ami úgy sem fog soha többet megtörténni. Mivel visszatették középsuliba, fel kellett zárkóznia az ottani évfolyamával, és kis híján az egész téli szünetet végig tanulta.

Értetlen tekintettel pillantottam a zörgő telefonomra, melyen Niall neve villogott megtoldva azzal a szőke hajú smileyval és egy söröskorsóval. Végül rányomtam a zöld gombra és a fülemhez emeltem a készüléket. 
- Jó estét, uraság! – szóltam bele azonnal – Mi újság? Hogy teltek az ünnepek?
- Uh, Liam vagyok, de köszönöm minden tökéletes volt. Nézd, beszélnék még veled, de most nem a legalkalmasabb. Tennél egy szívességet nekem? 
- Miről lenne szó? – kérdeztem – És hol vagy, hogy ilyen hangos a zene? Buliban? 
- Err, igen. Ami azt illeti, Harry és Niall is velem vannak. Kellene egy kis segítség. 
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy totál részeg mindkét srác?
- Valami olyasmi. Szóval, már felhívtam Zaynt, hogy jöjjön ő is, és izé, már Londonban vagy, igaz? 
- Igen, két és fél órája. 
- Oké, akkor gyorsan üzenek Zaynnek, hogy menjen el érted. Ugye ez rendben van?
- Gondolom.
- Rendben, akkor készülődj el, pár perc és ott lesz. Oh, és Peyton. 
- Igen? 
- Köszönöm – hálálkodott.
- Nos, igazán nincs mit.

Negyed órával később, egy fekete Mercedes húzódott fel a feljáróra, majd az első két lámpája megvillant, jelezve hogy itt van. Bezártam magam mögött az ajtót, majd a kaput is, és helyet foglaltam a srác mellett. Nem igazán ismertem, hogyha felmerülne bennetek a kérdés. Mármint beszéltem vele napi szinten, az iskolában természetesen, de nem volt köztünk olyan szoros kötelék. Aztán ez hirtelen el is rejtőzött a fejemben, hiszen beszélgetést kezdeményezett, mint minden alkalommal. Ott és akkor az ünnepekről kérdezősködött, így miután én befejeztem a kis monológom, ő folytatta. Zayn aranyos srác volt, nem igazán értettem, hogy miért féltek tőle. Talán a tetkói miatt? A sötét bőre volt az, ami egyfajta rossz hatást keltett az emberekben? 
- Imádom, ha fel kell kelnem a kényelmes ágyamból, csak hogy elmenjek egy buliba, ahol segíteni kell egy havernak, de még csak meg sem vagyok hívva! – magyarázta barázdás homlokkal Zayn amint befordult egy utcába. A zene csak úgy dübörgött, és volt egy olyan érzésem, hogy megérkeztünk a fiúk „megmentésére”. 
- Ne is mondd – nevettem fel – El voltam terülve az ágyamban és a neten lógtam, mikor Liam hívott, hogy SOSbe kell neki segítség. Mit csinált volna, hogyha még mindig Manchesterbe vagyok? 
- Hát, az egyszer biztos, hogy engem még akkor is elrángatott volna.
Zayn leparkolt Niall autója mellé, majd szinte azonnal kiszállt és a járda felé ment. A szőke hajú srác a földön ült, Liam lábának dőlve, tekintve hogy az orra hegyéig sem látott el.
- Úgy érzem magam, mintha meg lennék mentve! – nevette el magát Liam amint meglátott engem és Zaynt – Niallt sikerült elrángatnom, nagy nehezen. Harryt viszont utoljára a pulton láttam táncolni? 
- Istenem, látnom kell! – váltottam izgatott állapotba, mert, hogy tényleg szerettem volna egy jót nevetni. 
Zayn karját megragadtam majd átléptünk az ajtón. Meglepett, hogy nem volt biztonsági őr, de nem sokáig foglalkoztam vele, hiszen szinte azonnal kiszúrtam a göndör hajú srácot, az asztal tetején. Szinte hallottam a zenén keresztül, ahogy énekelt, vagyis csak próbált, hiszen az állapota hasonló volt, mint Niallé. 
- Peyton, le kell, szedjük onnan – morogta Zayn mellőlem – Totális hülyét fog csinálni magából, ha továbbá is hagyjuk.
- Először is, már azt csinált magából, ha nem látnád, de mivel rajtunk és az itt dolgozókon kívül mindenki a sárga földig leitta magát, senki nem fog emlékezni erre. Éppen ezért kell engedned, hogy levideózzam Harryt, és képeket csináljak róla. 
- Még is miért akarod? Hogy megmutasd neki holnap? 
- Igen! – nevettem tovább – Ezzel majd tudom piszkálni a jövőben is. Most mondd azt, hogyha ránézel Harryre, nem neveted el magad? 
- Jó haverként le kellene onnan segítenem, de igazad van, eléggé vicces – mosolyodott el végül – Hát még milyen vicces lesz, amikor telehányja a fürdőszobát másnap reggel.
- Ugh, ne is mondd. Fel is takaríthatja majd, mert, hogy én nem fogom, az is holt biztos.
- Na, meg vagy már a videóval? – sürgetett én pedig csak a szemeim forgattam. 
Csináltam róla még egy-két képet és videót majd biccentettem egyet Zayn felé, jelezve, hogy mehetünk a göndör hajú srác megmentésére. Én csak nevetve figyeltem, amikor Harry leguggolt, Zayn pedig élt a lehetőséggel és a karjaiba vette a srácot. Erről is csinálnom kellett egy képet, bár nem hiszem, hogy képes lettem volna elfelejteni az arckifejezéseiket. Harry olyan volt, mintha majdnem elsírta volna magát, Zayn meg totálisan ideges volt, amiért az ölében lévő srác nem bírt meg maradni egyhelyben. 
Amikor kiértünk a klubból, Zayn letette Harryt, aki amúgy majdnem elesett. Ez megint megnevettetett. Hihetetlen, hogy mennyire élveztem nézni a bénaságát. 
- Niall! – kiáltott fel Liam – Basszus, haver, miért nem tudtál szólni, hogy hánynod kell? Ahhh! 
- Ugye te nem fogod kiadni a gyomrod tartalmát? – fordultam Harry felé, egy kicsit ijedt tekintettel. 
- Úgy hasonlítasz valakire – szavait néha egy-egy csuklás szakította félbe, arcára egy fintorral keveredett mosoly húzódott.
- Oh? 
- Penelope a neve azt hiszem? – kérdezte nevetve – Nem tudom, de jó segge van, hahaha! 
- Harry! – még ha nem is volt magánál teljesen, akkor is elérte, hogy a szavai pírba borítsák az arcom s már csak emiatt is megcsaptam a karját – Többet nem ihatsz alkoholt.
- Rendben, anya – vigyorgott rám majd elbüfögte magát – Upsz! 
- Maradjon is csak egy büfögés, és ne jöjjön vele tartalom – motyogtam halkan, míg elvettem Zayntől a kocsi kulcsot, melyet ő talált Harry zsebében – Te komolyan autóval jöttél, amikor tudtad, hogy lerészegedsz? 
- Hát, reméltem, hogy egy olyan jó csaj, mint te, majd jön és hazavisz. Úgy látszik sikerült.

Niall egy fokkal jobb állapotban volt, mint Harry, ami meglepő volt. Liam azt mesélte, hogy Niall csak úgy nyakalta a szeszes italokat egymás után, még is jobb formában volt, mint lakótársam. Aztán persze arról is hallottam, hogy az Írek olyanok, mint a szivacsok, szóval nem aggódtam annyira Niall miatt. Egy kicsi kijött belőle, de nem volt olyan vészes állapotban, mint Harry. Miután Zayn, Liam és Niall lelépett, én még vagy fél óráig ott maradtam Harryvel. Folyamatosan émelygett és öklendezett, de semmi nem jött ki belőle. 
- Ugye képes leszel kibírni egy fél órás utat? – inkább magamtól kérdeztem, mint sem Harrytől.
Amint beült a kocsiba, a fejét az üvegnek döntötte, és csak nyöszörgött. Hát, ez történik azokkal, akik limit nélkül isznak, édes fiam. Kicsit bunkónak éreztem magam, amikor próbáltam úgy viselkedni, mintha nem érdekelne a nyomora, pedig higgyétek el, legszívesebben úgy gondoskodtam volna róla, mintha a saját gyerekem lett volna.

Mikor hazaértünk, az emelet felé indultunk, egyenesen a fürdőszobába. És még milyen jó ötlet volt! Harry azonnal a vécé fölé hajolt, és minden kijött belőle. Vagy csak én gondoltam úgy. Miután azt hittem, hogy befejezte, hiszen leült a földre, újra öklendezni kezdett és már azon voltam, hogy lenyomom az ujjam a torkán, csak hogy segítsek neki és ne kelljen ennyit szenvednie. 
Nagy nehezen, egy olyan egy és fél óra után, végül beállt a tusolóba és hideg vízzel lefürdött. Addig én, mint jártas ember a szobájában, kikaptam a szekrényéből egy boxert és bevittem neki. Ha az este folyamán úgy is csak a vécé fölött fog görnyedni, akkor minek öltözzön fel? Hogy lehányja magát?

Fürdés után fogat mosott, aztán lenyelettem vele két szem hányinger csillapítót egy pohár kólával. 
- Na, hogy érzed magad? – kérdeztem percek elteltével, amint a nappaliban feküdt a kanapén. Totálisan úgy nézett ki, mint aki beteg volt, pedig csak segg részegre itta magát. 
- Szarul – morogta miközben a fejét masszírozta – Van fejfájás csillapító? Mert, hogy azt nem adtál.
- Oh, hát, bocsáss meg – forgattam meg a szemeim s felálltam, hogy teljesítsem a „kérését” – Legközelebb nem kell addig inni, amíg már az sem tudod, hogy hol vagy. 
- Lehet – elvette tőlem a kapszulát, meg az inni valót majd két kortyolással el is tűntette a kólát – Még most sem vagyok teljesen józan.
- Őszintén mondom, hogy nem lep meg – sóhajtottam fel – Mi lenne, ha inkább az ágyadba mennél? 
- Itt is van vécé – mondta – Ha menni kell, akkor majd futok. Ha felmennék, akkor csak megszédülnék, aztán ki tudja, kidobnám a taccsot a lépcsőre. 
- Elhiheted, hogy feltakaríttatnám veled még ilyen állapotban is! – feleltem szinte azonnal.

Végül én sem mentem fel a szobámba aludni. Jobbnak láttam, ha van valaki Harryvel. Hiszen ki tudja… ez a gyerek képes lenne megfulladni a saját hányásában! Legalábbis azok után, amit leprodukált abban a klubban, minden lehetséges volt. 
Hajnali két óra felé járhattunk, amikor Harry öklendezésére keltem. Felsóhajtva keltem fel a kanapéról, és már tudtam is, hogy mit kellett csinálnom. Miután átöblítette a száját, szinte ráparancsoltam, hogy hánytassa meg magát, és tudjátok mi történt? Egészen másnap délután kettőig aludtunk. Mindig is tudtam, hogy okos vagyok, haha.

6 megjegyzés:

  1. ugh, imádtam!:3
    Az apukájával nagyon édes volt, nagyon bírom amúgy is a csávót!:3
    Részeg Narry, ahw! Fogalmam sincs Niall hogyan tudott annyit inni, én egyszerűen nem tudom elképzelni róla:D Hazza baby viszont ahh, drunk Harry a legjobb:3 Szóval Penelope, akinek jó segge van! Ejej, Harry, elszóltad magad!:D Javasolhatnék több drunk Harryt?
    A végén sajnáltam Harryt, but tudom, hogy megérdemelte:D Nem kellett volna annyit innia, bár imádom ahogy Peyton próbál nem anyáskodni felette, de azért egy kicsit mégis sikerül neki!:3 Mikor lesz még jövőhét szerda, mikor olvashatom a következő részeket?!

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is imádom Marcust. :3 Cukipofa. :3 Niall alap járton szerintem nagy piálós. :D Harry meg.. hát idk. Szerintem vele is képes elszaladni a szekér, but ő a jól nevelt kisfiú, szall. :3 Peyton yas, ő a másodanyuja, ha már az igazi nincs vele, hahaha. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Szia! :)
    Ma délelőtt találtam rá erre a blogra és most végeztem vele. Nagyon tetszik! Nagyon-nagyon. Maga a történetben tetszik az, hogy nem híresek, így egy kicsit könnyebb azonosulni mindennel és tetszik, hogy teljesen reálisan írod le őket, így nem is nehéz elképzelni, hogy esetleg tényleg ilyenek. Tetszenek a karakterek és nagyon várom már, hogy kiderüljön mi történt a Mia nevezetű lánykával, és hogy mi folyik Harry és Gemma között.
    Boldog vagyok, hogy megtaláltam ezt a blogot! Remélem hamar hozod a következő részt. Csak így tovább, imádom! :)
    Sok puszi! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahhhh, nagyon szépen köszönöm!♥ Eszméletlenül örülök, hogy tetszik a történet, valamint azt is, hogy kommenteltél! Remélem, a továbbiakban is megtalállak itt. ;D Megint csak nagyon boldog és részben büszke is magamra, ha lehet ezt mondani, hiszen akkor ezek szerint sikerült eddig úgy írnom, hogy az hihető legyen!

      A dolgok Miával kapcsolatban lassan, de biztosan ki fognak derülni, és Gemma nővérünk még egy ideig bujdosik, legalábbis addig, amíg valaki le nem rántja a leplet róla. :D

      Aw, hát még én milyen boldog vagyok, hogy ennyire nagyon tetszik!:)♥ Pénteken már olvashatod is! :D

      ♥xx

      Törlés
  3. Ajaj. Részeg Narry a legjobb Narry :D Én is tutira élveztem volna ha valamelyik barátom az asztalon táncol. Örök szívatási lehetőség :D Niall meg jó írhez hűen jobban bírja a piát. Bár szegény Liamet egy kicsit azért sajnáltam Narry miatt. Egyedül elég nehezen boldogult van az biztos.. De ott van Pay és Zayn, a felmentősereg. Pay annyira aranyos mikor anyáskodik Harry fölött. Imádom az ilyen pillanatokat (is).
    Bocsi a rövid komi(k)ért, de annyira bepörögtem a sok új rész miatt hogy muszáj minél hamarabb olvasnom őket..

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, imádom olvasni a folyamatos komikat, hahaha. :D

      Drunk Narry ahhh buliznék velük, még ha under age vagyok, akkor is. LOL. :D És ah, Liam, az apa, aki mindig, minden feltétellel vigyáz a fiaira. :3♥ Bár hozzá kell tennem, hogy ő is eléggé nagy piás lett az elmúlt időben. :D Nem mintha bánnám.:3

      ♥xx

      Törlés