2015. augusztus 21., péntek

23. // Harry sosem tudna téged csak úgy elhagyni.

Hiii,
Niall Horan Lelkitancsásadás – jelentkezni lehet: most. Lol. :D De amúgy kajak, Lesz majd egy kis Neyton a végén és nekem különösen tetszett. :3 És amint majd olvashatjátok, lehetséges, hogy újabb szereplő bukkan fel. ;) Mellesleg Heyton itt is lesz majd, tehát aggodalomra semmi ok. ^^ Jó olvasást. Xxx
P.S.: Drag Me Down videó valami eszméletlen, szall ha nem láttátok még, akkor nézzétek meg.. SOKSZOR. :D Meg kell dönteni a rekordot. :3

// Peyton Hollingsworth

Lüktetett a fejem mióta felkeltem, és az sem segített, hogy az osztályban folyamatosan dumáltak. Na, de mit is várhattam volna egy dráma órától? Alap, hogy mindenki beszélni fog és nem sakkozni. Néha még a mai napig megkérdőjelezem, hogy miért is választottam ezt az ágat, de aztán rá kell jönnöm, hogy imádok szerepeket játszani és minden álmom, hogy filmekben lehessek. Pár perc erejéig, eme gondolat megmosolyogtatott, aztán emlékeztetnem kellett magam arra, hogy olyan emberek vesznek körül, akiket ki nem állhatok. Kezdésnek vegyük Daisyt.

Annak a lánynak egy pillanatra sem állt be a csőre. Mindig, minden körülmény között talált valamit, amit megoszthatott volna másokkal. A tanárunk tulajdonképpen már el is hagyta a termet, amikor látta, hogy menthetetlen a helyzet. Eleinte elítéltem Daisyt, majd idővel egy normális énjét mutatta mindenkinek és kezdtem rá máshogy tekinteni. Ez persze tartott körülbelül November elejéig, aztán egy totális picsaként jelent meg egyik nap. Mindenkit lenézett, és azt gondolta, hogy ő itt a mindenség. Vártam már, hogy majd megjelenik két nyávogó cicababával az oldalán, mint ahogy egy filmben szoktak, de sajnos, ez nem történt meg. Helyette egyedül próbálta uralni az iskolát, amihez semmi köze nem volt. Ő egy volt közülünk, egy kezdő, egy senki ebben az épületben. Viszont ő még is máshogy látta a dolgokat.

Második órám angol volt, amely igazából egyenlő az unalommal. Elképesztő, hogy mennyire lapos egy óra. Egyetlen pozitívum, hogy Niall velem van. Az esetek többségében eszünk és zenét hallgatunk, esetleg fedezzük a másikat, hogyha véletlen bealszik, mert olyan fáradt. 
- Tényleg Harry volt az újévi csókod? – kérdezte pimasz vigyorral az arcán Niall, miközben fel-le vonogatta a szemöldökeit. 
- Mi van? – sokként ért a kérdése. Még is honnan a fenéből tudott róla?
- Oh, mindenki erről beszél az évfolyamunkon. Az egyik csaj látott titeket apukád buliján, legalábbis ezt hajtogatják. 
- Popmás – ahogy kiejtettem a számon, szerencsére megszólalt a csengő. 
Mint mindig, akkor is utolsónak léptünk ki a teremből Niallel. Egészen addig, igazából észre sem vettem, hogy mennyien megnéztek. Bár nem értettem, és ami azt illeti, Niall hibája volt. Ha nem mondta volna el nekem, hogy rólam beszélnek minden folyosón, és teremben akkor valószínűleg nem néztem volna minden embernek a szemébe, aki körülöttem volt. 
- Milyen volt amúgy? 
- Micsoda? 
- Hát a csók – vont vállat, és továbbra is előre meredt – Eddig valahogy mindketten elfelejtettétek megemlíteni, hogy megtörtént. 
- Mert nem akartuk, hogy akárki is tudjon róla – sóhajtottam fel – Éppen az ilyen esetek miatt. 
- De élvezted, igaz? 
- Most komolyan… miért olyan fontos neked az, hogy élveztem-e vagy sem? 
- Csak feltérképezem a terepet – magyarázkodott mire megforgattam a szemeim.
- Niall, imádlak, de néha tényleg nem tudom, hogy mit kellene kezdeni veled. 
Erre csak felnevetett, majd elfoglalta a szokásos helyét az asztalnál. Zayn már ott ült, és Liammel beszélgetett, majd amikor megláttak minket, felénk mosolyogtak. 
- Hol van a szerelmes lovagod? – kérdezte nevetve Zayn. Tudtam, hogy itt sem úszom meg.
- Eddig egyikőtök sem csesztetett ezzel. Miért van az, hogy mindenki egyszerre dörgöli az orrom alá azt, ami lehet, hogy nem is történt meg? Miért hisz mindenki egy lánynak, akit én még csak nem is ismerek? 
- Tudod, egy jó kis pletyka, percek alatt szárnyakra talál és egy ideig nem tervezi a leszállást.
- Akkor gondolom, hallgathatom a nevemet non-stop.
- Egy hónap a maximum – vont vállat Zayn – Annál tovább még semmi nem volt itt főtéma. Sőt, szerintem egy egész hónap is sok. 
- Sok mindenkit ismersz itt, nem igaz? – kérdeztem ezúttal én.
- Mondhatni – vont vállat – Bár nem igazán haverkodtam senkivel az első évemben, amikor ide jöttem.
- Megkérdezhetem, hogy te miért jöttél egy évvel korábban ide? – kíváncsiskodtam. 
- 1993. Januárban születtem, ami előretesz engem egy évvel. Az általános iskolába, ahova jártam, egy évvel előbb kerültem be, mert Június előtt születtem, ellentétben Niall és Liammel. Ha mondjuk, Júliusi lennék, akkor veletek lennék egy évfolyamban. 
- Oh. Értem.

Harry nem jelent meg ebédszünetben. Furcsa volt nélküle, tekintve hogy eddig mindig együtt voltunk ebédkor, de megint emlékeztetnem kellett magam, hogy nem voltam a bébiszittere, sem az anyja, a barátnője meg főleg nem, hogy számon kérjem. Mások még is úgy gondolták, hogy több volt köztünk, mint barátság, csak mert egy lány látott minket újévkor. 
- Helló, drága barátnőm! – fejem felkaptam az ismerős Brit akcentus hallatán, csak hogy egy széles mosolyú, csillogó szemű Harryvel találkozhassak – Tudtad, hogy együtt vagyunk? 
- Aha. És ahogy látom, téged egyáltalán nem zavar.
- Felőlem nyugodtan gondolhatják, hogy együtt vagyunk – vont vállat vigyorogva, majd leült mellém.
Megforgattam a szemeim és elfeküdtem a padon. Mikor lesz már vége a napnak?  Borzalmasan unatkoztam és úgy éreztem, mintha már évek óta tartana az ebédszünet. Így hát, mivel a fiúk teljesen el voltak merülve a fociedzés megbeszélésében, eszembe jutott a videó, amit Harryről csináltam még pár napja a klubban. Nevetés hagyta el a számat amint megláttam őt az asztal tetején rugózni, mint egy labda, mutatva, hogy ő igen is tud táncolni. Zayn hangját tökéletesen hallottam a videón keresztül, hiszen azon az estén mellettem állt, és szörnyülködött a haverja láttán.
- Te még is mi a faszt nézel? – kérdezte tőlem az előbb említett srác, mire csak felé mutattam a telefonom képernyőjét – Megmutattad már Harrynek? 
- Dehogyis – nevettem el magam megint – Nem volt rá időm. 
- Akkor most már megmutathatod – mondta a göndör hajú srác, majd fejét a vállamra hajtotta és a képernyőt kezdte el bámulni.
Újra indítottam a videót, és közben őt néztem a reakciója miatt, csak úgy, mint Zayn és Liam. Niall valószínűleg beszorult a vécébe, hiszen már vagy negyed órája felszívódott. 
- Ahh, hahaha! Nézzenek oda! Milyen kis vörös lett valaki! – nevetett fel Liam, míg Harryre mutogatott. 
Én ezt persze nem láttam, ugyanis elbujtatta a fejét a vállamba plusz eltakarta két oldalról az arcát is. 
- Oké, belátom, jó ötlet volt felvenni videóra! – vallotta be Zayn egy önelégült mosollyal az arcán – Így legalább van mivel zsarolni. 
- Na, azt csak nekem szabad! – szólaltam fel végül, hirtelen védőmódba váltva.
- Ugyan már, kislány – forgatta meg a szemeit Zayn s felhorkantott – Megértjük, hogy véded a barátocskád, de azért ne lányosítsd el nagyon. 
Csak nevetni tudtam a megjegyzésén. Őszintén, mi mást tehettem volna? Ezzel együtt a csengő is megszólalt és Harry végre lehámozta magát a bal felemről. Arca olyan volt, mintha ott és akkor kelt volna fel egy mély alvásból; a haja rendezetlen volt, az arca pirospozsgás és ajkain egy lusta mosoly csücsült. 
- Na, hogy tetszett az alakításod? – érdeklődtem felvont szemöldökkel, s ő csak kuncogva rázta a fejét.
- Többet tényleg nem iszok!
- Oh, kérlek! Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.
- Akkor viszont mindig velem kell jönnöd, és leállítanod, ugyanis Liam nem volt valami hasznavehető.
- Rajtad kívül ott volt Niall is – emlékeztettem a szőke hajú srácra – És azért valljuk be, nem hiszem, hogy Liam számított arra, hogy ennyire elengeded magad.
Felsóhajtott és felkelt mellőlem, csak, mint a többi srác, akik már lassan ki is értek az ebédlőből vagy mi a csudának hívják ezt. 
- Szerencsés vagy, hogy minden pénteken bent maradok, és megvárlak, amikor haza is mehetnék – mondta, miközben felém nyújtotta a kezét, és felhúzott a helyemről.
- Felőlem hazamehetsz – ajánlottam – Majd haza megyek Liamékkel. Tudom, hogy ma valamilyen foci izé van a tévében, szóval menj és nézzed, ha akarod.
- Honnan tudod? – valószínűleg szórakoztatónak találta, hogy tudok róla; elárulta a mosoly, ami az arcára szökött és az egekbe repülő szemöldökei is.
- Niallel volt angolom, és azért káricált, mert ugye nem tud hazamenni, hogy megnézze tekintve, hogy túl kell élnie még egy angolt velem. 
- Ohhh! Hát, szívás – vigyorgott – Akkor tuti, hogy nem baj, ha hazamegyek? 
- Nem. Miattam ne pazarolj a szabadidődből, amit iskolán kívül tölthetnél. 
- Már várom, hogy ezzel piszkálj majd amúgy. „Jaj, haza kellett menned egy kibaszott focimeccs miatt. Nem igaz, hogy nem tudtad volna megnézni a neten vagy az ismétlést belőle másnap!”
- Kikérem magamnak, Harry Styles! – a szám elnyílt, s egy szisszenés is kibukott belőlem. 
- Héj, ne ütögess már! – nevetett újra, amikor a tenyerem hangosan csattant a felkarján – Mindig csak sértegetsz! 
- Mert megérdemled – mosolyogtam rá angyalian.

**

Fájt a hasam a nevetéstől. Niallt eleve úgy ismertem meg, mint egy laza srácot, aki imád szórakozni és nem veszi komolyan az életet. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem veszi folyamatosan komolyan a dolgokat, hiszen ha kell, akkor még a szempillája sem rebben meg néhány pillanatban. Azonban a viccei nem ezt árulták el róla. Meg úgy körülbelül semmi. A jó ízű nevetése rám ragadt, meg még jó pár emberre körülöttünk. Amikor pedig leesett a székről, még a helyettesítő tanár is eltakarta az arcát, és csak a reszkető vállait lehetett látni. Legalábbis a könnyfátylas szemeim mögül úgy látszott. Az egész osztály zengett a nevetéstől, melyet Niall váltott ki mindannyiunkból. 
- Istenem. Niall, jól vagy? – kérdeztem még mindig felszakadó nevetések és könnyek között. 
Aprót bólintott, és bár nevetett, látszott rajta hogy kicsit fájt neki, bármijét is ütötte be. Magamhoz húztam őt a fejénél fogva és bár nem bírtam megállítani a kacagásom, megsajnáltam szegény srácot. Látszott már, hogy péntek volt és mindenki elfáradt teljesen, pedig még csak az első hét volt a hosszú téli szünet után.

Szerencsénkre megszólalt a csengő is, mely a szabadulást jelentette Niall és az én számomra. Alig vártam, hogy végre hazamehessek, és akadályok illetve limitek nélkül netezhessek. Így jár az, akinek nincs szociális élete. Valószínű, hogy minden más korombeli fiatal tűkön ülve várja, hogy lemenjen a nap és indulhassanak bulizni. 
- Ah, végre vége ennek a hétnek is – sóhajtott fel Niall, miközben megtörölte a szemeit – Bár még mindig nem hiszem el, hogy lekéstem a meccset egy semleges angol óra miatt.
- Semleges? Basszus, ennyit még nem nevettem egy helyettesítő tanárral sem! 
- Jó, ez igaz – értett egyet velem – Én sem. Ilyen szempontból tényleg jó volt. De még mindig nem érte meg teljesen. A foci, az foci. 
- Téged csak ez érdekel? 
- És a golf. Meg a piálás. És az evés. 
- Lányok?
- Minek? Úgy is csak átvernek, nem? Nincs szükségem arra, hogy kihasználjanak, mert van pénzem, tudod? 
- Jogos – bólogattam – Szóval… akkor csak vársz az igazira? 
- Valami olyasmi – mosolygott, miközben beindította a kocsit – És mi van veled? Történik valami közted és Harry között? 
- Dehogyis – ráztam meg a fejem miközben zavartan nevettem – Te tudod, hogy ki az a Lisa? 
- Erm, van egy pár az egyetemen – válaszolta vigyorogva és valamiért éreztem, hogy tudja, kiről beszélek – Miért? 
Nem tudtam, hogy el kellett-e volna neki mondanom. Hiszen ha valóban tudja, akkor csak lejáratom magam, nem? Mert tulajdonképpen, ha megemlíteném neki, akkor tuti, hogy azt hinné, féltékeny vagyok. 
- Őszintén nem tudod? – kérdezgettem tovább, remélvén, hogy meg adja magát.
- Ne bámulj már – nevetett fel, mint ma már oly’ sokszor – Lisa Eastwoodról beszélsz? A fekete hajú csajsziról? 
- Ja.
- Oh. Hát, egyszer-kétszer beszéltem csak vele és normálisnak tűnik. Miért érdekel? – kíváncsikodott ezúttal ő – Pay, rajtad és rajtam kívül nincs más a kocsiban, nyugodtan elmondhatod, ami nyomja a lelked. Tudom, hogy nehezen bízol meg emberekben, de tőlem senki nem fogja megtudni. 
- Még Harry sem? 
- Még Harry sem.
- Begyszó? – kérdeztem s kinyújtottam felé a kisujjam, várva, hogy elfogadja azt. 
- Begyszó – halvány mosoly kúszott az arcomra, mikor megrázta az összekulcsolt kisujjainkat – Tehát, miért érdekel? 
- Harry erről a lányról mesélt az elmúlt két napban – böktem ki végül, és istenemre esküszöm, hogy nem akartam utálatosan válaszolni, még is eléggé flegma stílusban jött ki belőlem – Elvileg együtt vannak éneken meg minden. 
- És ez téged zavar, mert…? – megvontam a vállam, nem volt mit mondanom – Azért, mert haverkodik más lányokkal is, nem jelenti azt, hogy te nem érdekled már őt. 
- Tudom, csak… olyan különlegesen beszélt erről a lányról és nem tudom. 
- Pay, biztos, hogy nem vagy féltékeny? 
- Miért lennék? Kellene, hogy az legyek? Úgy értem nincs köztük semmi. Én sem vagyok együtt Harryvel. Azt csinál, amit akar. Csupán, csak ahogy beszélt erről a lányról, úgy éreztem, hogy… nem is tudom. Egyedül maradok talán? 
- Emiatt sosem szabadna aggódnod – felelte – Harrynek fontos vagy, sosem tudna rólad elfeledkezni. Egyedül meg megint nem maradsz. Itt vagyok én, Liam és Zayn. Meg Liam plátói nője. És akár hiszed, akár nem, Harry is. Azért, mert egy kicsit neki áll csajozni, nem kell megijedni. Te ugyanúgy maradsz neki az első választása, a biztos pontja, a támasza és a többi. Harry sosem tudna téged csak úgy elhagyni. Ezt jól jegyezd meg. 

6 megjegyzés:

  1. LIAM PLÁTÓI NŐJE SÍROKXDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
    LIAM PLÁTÓI NŐJE ÉN VAGYOK:3
    Peyton szenvedését az iskolában TELJESEN átéreztem, vannak ilyen napjai mindenkinek:( but jól jönne, ha mondjuk lenne egy Harry, és azt terjesztenénk rólunk, hogy együtt vagyunk, meg ugye, Liam, Zayn és Niall se jönne rosszul:( de ha nem, hát nem:(
    lol Niallt teljesen eltudom képzelni, hogy megröhögtet egy egész osztályt:D
    eleve reggel óta idióta vigyor ül a fejemen ugye a videoklipp miatt, but ez a rész alatt csak szélesedett, és komolyan nem bírom abba hagyni a vigyorgást. körülbelül úgy, mint Pay az előző részben:3
    Nagyooon imádtam, főleg a végét, ahw:3
    loveeee♥

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia Payne

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lolz. :D Persze, hogy te vagy a plátói nője. :3 HAH, én is örülnék, ha lenne Harry velem lenne. :(((( Meg lenne egy Niallöm, Liamem és Zaynem. :( ÉS EZ A VIDEÓ CSAK MÉG JOBBAN ELÉRTE AZT, HOGY SZENVEDJEK AMIÉRT NEM ISMERHETEM ŐKET. :'(

      ♥xx

      Törlés
  2. Harry videóját én is megnéztem volna xDD Peyton csak nem féltékeny?? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, szerintem mindannyian hahaha. :D Ah, ki tudja? Elvégre mondta, hogy nincs oka féltékenynek lennie, hiszen nincsenek együtt. ;) De ki tudja. :D

      ♥xx

      Törlés
  3. Hát hát, már egy csók sem maradhat titokban?!:D Szegény Peyton azért kicsit rossz lehet neki hogy mindenki róla beszél. Még ha nem is bánta meg azt a csókot. De közben meg az is rossz lehet hogy Harry erről a bizonyos Lisaról beszél úgy ahogy. És tuti hogy Pay féltékeny csak nem meri bevallási magának és tuti hogy Niall érzi ezt. Amúgy. Elfogadnám Niallt barátnak. Nem kell hogy a pasim legyen csak álljon úgy mellettem mint Pay mellett. Én azzal teljesen meg lennék elégedve:D jaj és a videó... hát így jár aki nem tudja hol a határ :D lélekben pacsiztam egyet Peytonnal amikor megmutatta neki.
    Na meg az hogy Harry nem tudná otthagyni őt. Remélem ez így is fog történni és rájönnek hogy kellenek egymásnak ;)

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyton már most tudja, hogy az egyiknek jobban kell a másik, mint fordítva. :D Lol, lehet ennek semmi értelme nem volt. xd
      Peyton féltékeny.. hmm, meglehet. :D Azonban szerintem mindketten tisztában vagyunk, és Nialler is, hogyha Harryről van szó, akkor ő totál megváltozik. :D És hát had ne vallja már be Harry legjobb haverjának, Niallnek, hogy féltékeny. :D Hiába esküdtek meg egymásnak, hogy köztük marad. :D Én amúgy Niallt egy kis pletykafészeknek képzelem való életben is. :D Szóval nem ilyen nagy dolgokat árul el, hanem minden kisebb dolgot. :D

      ♥xx

      Törlés