2015. augusztus 23., vasárnap

24. // Hiányzol a mindennapjaimból.

Hiii,
Ahahahaha, már alig várom, hogy kitehessem a következő részt! Igazából ez sem lett olyan nagyon rossz, ha eltekintünk Harry köcsög lépése felett az elején, mert hát a végén újra egy cuki pofa lesz belőle. :D A szerdai résszel kapcsolatban annyi mondani valóm van, hogy lehetséges a csúcsás. Kedden megyünk haza, és fogalmam nincs, hogy mikor érünk haza.:/ Oh, és belegondolva, lehet, hogy ez lesz a legutolsó rész Magyarból! :O Nade, nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! Xxx

// Peyton Hollingsworth

Egyre többet lógtam Niallel, és egyre kevesebbet Harryvel. Voltak olyan hétvégék, amikor úgy döntöttem, hogy a másik két sráccal töltöm, így Harry egyedül maradt. Vagyis én így tudtam. Míg nem egy vasárnap este haza mentem, és a nappaliban találtam őt és Lisát, szorosan egymáshoz bújva. Rájuk sem köszöntem aznap este, hanem egyenesen a fürdőbe mentem, majd miután ott végeztem már az álmaim között is találtam magam. Lehetett akármilyen nehéz is, minden alkalommal emlékeztetnem kellett magam arra, amit Niall mondott. Minden, ami összetartott érzelmileg és testileg, az Liam, Niall és néha napján Zayn volt. Ha ők nem lettek volna, akkor tényleg megmaradtam volna egy magamba és az akkori helyzetemet elnézve, nem lett volna kecsegtető.

Úgy éreztem, mintha Harry megváltozott volna. Reggelente még együtt mentünk az egyetemre, de hazajönni már külön. Én a legtöbbször sétáltam, ki kellett ürítenem a fejem, s ez volt az egyetlen esélyem erre. Igazából szerintem Harry azt sem vette észre, hogy nem jelentem meg minden fociedzésen, de ha még is, akkor nem miatta. Uh, oké, talán miatta legfőképpen. Olyan volt, mintha teljesen eltávolodtunk volna egymástól, egy ember miatt, aki történetesen Lisa volt. Messze áll tőlem az, hogy szétszakítsak két olyan embert, akik boldogok együtt, de amikor már két hete folyamatosan, szinte mindennap nálunk volt a lány, úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban eldurranhat az agyam. Harry már ebédnél is alig volt velünk, így úgy hittem, hogy legalább otthon tölthetek vele egy kis időt. Nos, kiderült, hogy nem, hiszen Lisa minden alkalmon kapott és ide tolta a fenekét. A kanapén szerintem nem is ültem az elmúlt hónapban.

Homlok ráncolva hallgattam Liam ötleteit, melyek Harry születésnapi partija körül forogtak. Őszintén nem szerettem volna benne részt venni, plusz nem hiszem, hogy akárki észre is vette volna a munkámat. Így inkább csak egyet értettem mindennel, és ha kellett, akkor beszereztem egy-két dolgot, de főbb ötletet nem adtam. Nem is egyszer kérték ki a véleményem, kérdezvén, hogy Harrynek vajon tetszene-e, mire én csak rábólintottam mindenre, ami nekem bejött és elutasítottam minden mást, ami nem. Ami azt illeti, nem terveztem megjelenni. Mivel hosszú hétvégére esett a születésnapja Harrynek, arra gondoltam, hogy esetleg hazamehetnék, így legalább nem lenne még esélye se senkinek arra, hogy elráncigáljon. Természetesen ezt nem említettem senkinek. Ostoba lettem volna. A végén még az utamba álltak volna, arra meg semmi szükségem nem volt.

Valaki megböködte a karom, mellyel kirántott a gondolataim sokaságából. Később rá kellett jönnöm, hogy Niall volt az, s fejével a bejárat felé intett. Harry állt ott, széles mosollyal az arcán, és találjátok ki mi történt! Felénk jött! Hihetetlen, igaz? Hát még sem felejtette el azokat az embereket, akikkel az elején volt jóban. 
- Sziasztok! – köszöntött minket, s míg én csak intettem felé, mindenki más eldünnyögött egy hellót – Err, Pay, beszélhetnénk négyszemközt?
Sóhaj hagyta el a számat, s mielőtt felálltam, Niallre néztem, aki egy biztató mosolyt küldött felém. Miért ennyire pozitív? 
- Miről lenne szó? – kérdeztem semlegesen, melyet végül egy halvány mosollyal próbáltam meg elnyomni. Nem akartam, hogy akármit is sejtsen. 
- Szerinted egy séta a tengerparton nem túl klisé? Aztán egy ebéd vagy vacsora a Frank & Benny’sben? 
- Miért tőlem kérdezed ezt?
- Tudod, hogy érdekel a véleményed – vont vállat – Szóval? 
- Fogalmam nincs. Tényleg. Ha szerinted rendben van, és ezt akarod, akkor csináld. Mi állít meg benne? Meg szerintem nem a hely a lényeg, hanem hogy kivel vagy. 
- Igen – értett egyet – Azt hiszem, igazad van. Tudtam, hogy hozzád mindig fordulhatok! 
Arcomon egy szelíd mosoly terült el, s aprót bólintottam. Sejtettem, hogy kiről volt szó, de nem akartam belegondolni a dolgokba. Túlságosan fájt volna. Fájt volna? Lehet nem is az, hogy ezzel a lánnyal volt kapcsolata, hanem hogy engem közben teljesen elfelejtett. Még hogy én vagyok az első választása minden körülmény között? Kérlek, Niall, látható, hogy ez nem igaz. 
Azonban egy kicsit meghökkentem, amikor karjait körém fonta s mellkasára vont. Hiányzott az ölelése, szóval nem löktem el magamtól. Plusz az eléggé furcsán nézett volna ki, és szinte azonnal kérdésekkel bombázott volna. Magyarázkodni meg nem akartam. Úgy is csak azt kérdezte volna meg, hogy féltékeny vagyok-e és ha igen, akkor miért, mert, hogy nincs mire fel. Mondhatni megelőztem egy olyan beszélgetést, ami kínos lett volna és nem mellesleg felesleges.

**

Éreztetek már fizikai fájdalmat? Amikor mindent megtennétek, hogy azzal az egy emberrel legyetek? Oh, nos, had mondjam el nektek, én éppen így feküdtem az ágyamban, magzat pózban, Harryről ábrándozva. Uh, ez túl furán hangzott. De gondolom, értitek, hogy miről beszélek. A hónap azon részéhez érkeztünk el, amikor egy héten keresztül minden nap, minden órájában megkérdezem vagy magamtól, vagy valaki mástól, hogy miért is születtem nőnek. Általában eltűrtem a görcsöket, melyet ez az idióta menzesz váltott ki belőlem, de aznap úgy éreztem, mintha le akarna szakadni a hasam és a női részem. De nem csak ez, hanem óránkként kellett a mosdóba járnom, szóval nem volt egy leányálom az egész.

Gondolom nem lesz meglepő, ha azt mondom, hogy egyedül voltam otthon. Hiszen lakótársam hol máshol lehetett volna, mint a házon kívül, az újdonsült barátnőjével!? Ami a legjobb, hogy a csajnak valamiért nem vagyok szimpatikus. Nem mutatja ki, hiszen nem szokott rám nézni, viszont ha meg is teszi, akkor szinte eléget a szemeivel. Igazából szórakoztató. Elég könnyen fel lehet húzni, ellentétben velem. És ezt lehet, hogy ő is észlelte, hiszen akárhogyan lóghatott Harryn, csak mosolyogni tudtam. Bocsánat, kárörvendően vigyorogni.

Egy váratlan pillanatban, trappolás ütötte meg a fülemet. Ez csak azt jelentette, hogy Harry megjött. Csak úgy, mint a havi bajom, hahaha! Párszor hallottam, amint csapkodott, majd nem sokkal később ki nyílt a szobám ajtaja. 
- Beszélhetnénk? – kérdezte halkan, mire csak bólintottam – Jól érzed magad? 
- Aha, minden rendben – válaszoltam, bár közel sem voltam rendben – Mi történt? Miért vagy ilyen ideges? 
- Te tudtad, hogy Lisa és Mia barátnők voltak? Édes istenem, hogy nem tűnt ez fel nekem? Hiszen még szóba is jött köztem és Mia között a lány, én pedig vakon belesétáltam a hálójába! 
- Kezdésnek, azt sem tudom, hogy ki az a Mia. Nem beszélve Lisáról. A csaj ki nem állhat engem, szóval én minek törődjek vele? Semmi közöm hozzá. És még is milyen hálóról beszélsz? Már dobott is? 
- Nem – sóhajtott fel – Odáig nem jutott el. Miáról kezdett el beszélni, mintha nem is tudná, hogy ki vagyok. Pedig hidd el, tudatában volt. 
- Harry, ki az a Mia? – kicsit feljebb kellett emeljem a hangom, tekintve hogy alig vett észre – Mindenkitől ezt a nevet hallom, vagy Lisáét. Semmi nem világos. Az sem, hogy miért választottad azt a lányt, helyettem. De ez egy teljesen más téma.
- Milyen lányt választottam helyetted? – hangja sebezhetőnek hangzott és ez kikanalazott egy darabot a szívemből. Tekintete is mintha ellágyult volna, és úgy nézett rám, mint aki nem hitte el, amit hallott – Sosem választottam senkit helyetted, Pay. 
- Oh, igazán? – kérdeztem erőltetetten felnevetve – Akkor még is mi a francért kerülsz két hete? Megértem, hogy barátnőd van, és örülök, amiért boldog vagy. De tudod sosem gondoltam volna, hogy majd csak úgy, egyik napról a másikra elfeledkezel rólam. A fiúkat meg sem említve. 
- Mennyiszer mondjam el, hogy nem választottam Lisát helyettetek?
- Nekem hazudhatsz, ha akarsz, de magadnak ne – mondtam – Az elmúlt két és fél hét alatt mennyi időt töltöttél velünk? Mennyiszer jöttünk együtt haza? Mert, hogy reggelente még közösen megyünk, az rendben van, és az is, hogy semmit nem szólsz hozzám egész úton. De az, hogy azt a nőt még egyszer ide hozd, nem oké! Mennyiszer kérdezted meg, hogy átjöhet-e? Én egyre sem emlékszem. Elhiheted, hogy nem lett volna vele bajom. De az, hogy kitúrjon a saját házamból, szerintem egy kicsit pofátlanság.
- Sosem túrtunk ki innen – védekezett azonnal, én pedig nem akartam ordibálni, így egy mély levegőt vettem – Te mentél el mindig. Az elmúlt két hétvégét is Liaméknél töltötted! 
- Na, mit gondolsz, miért? – kérdeztem kíváncsian, míg egy mindent tudó, gonosz, kissé feldúlt fél oldalas vigyor csúszott az arcomra – Azért, mert itt nyalakodtatok és bocsássatok meg, de nem volt kedvem a szerelmes megjegyzéseiteket hallgatnom! 
- Ha tudjuk, hogy ott vagy, akkor abba hagytuk volna.
- Harry! Éppen erről beszélek! – végül is csak felemeltem a hangomat és őszintén nem lepett meg. Tényleg ennyire vak volt, vagy csak tetette? – Nem vettél észre. Sehol! Semmilyen körülmények között! Lisa teljesen elfoglalta a mindennapjaid!
- Nézd, nem veszekedni jöttem…
- Igazán? Nekem úgy jött le, mert mást nem igazán csináltunk az elmúlt tíz percben! – említettem már, hogy mennyire szeszélyes tudok lenni, ha női bajaim vannak?
- Én csak szeretném, ha az a valami, ami köztünk volt, újra elő jönne – vallotta be halkan, mintha félne a válaszomtól, reakciómtól – Hiányzol a mindennapjaimból. De esküszöm, hogy egy pillanatig sem szerettelek volna a háttérbe szorítani. Csak… Lisa annyira szokatlan volt. Mia után nem igazán volt más barátnőm. 
- Igen, jó lenne, ha visszatérne az igazi éned, ugyanis jelenleg meg tudnálak pofozni.
- Azért azt ne tedd – kuncogta el magát s megdörzsölte a szemeit – Szóval? Jól vagyunk megint?
- Eddig sem voltunk rosszban. Te voltál az, aki agyba-főbe egy csajjal lógott, de befejezem! – emeltem fel a kezeim magam elé, amolyan védekezésképpen, amikor láttam, hogy felsóhajtott és rám akart szólni – Ha te is találsz időt a kedvenc lakótársadra. Ha még az vagyok. 
- Persze, hogy az vagy – mosolyodott el végül – Ami azt illeti, te vagy az első számú csajom itt, így nem értem, hogy tudtad ezt elfelejteni.
- Mintha olyan sokszor említetted volna, igaz? 
- Pay, mi lenne, ha félre tennénk a huzakodást, és inkább valami hasznosat csinálnánk? Péntek van, és ez alkalommal nincs kedvem elmenni, inni, Lisa meg nem fog átjönni, több okból kifolyólag. 
- És, mire gondoltál? – kíváncsiskodtam miközben összehúztam magam amint éreztem, hogy folyik, aminek folynia kell oda lenn. Mikor lesz már vége? 
- Uh, minden oké veled? – kérdezett vissza, összevont szemöldökkel, még mindig az ajtómnál állva.
- Persze – nyögtem ki nagy nehezen, aztán egy eléggé feltűnő, hamis mosoly kúszott az arcomra – Van zacskós levesünk? Csirkés, lehetőleg? 
- Fogalmam nincs – nevette el magát – Azt szeretnél enni? Ha nincs, akkor elmegyek a coopba, és veszek. 
- Én addig összeszedem magam és valószínűleg már egy doboz pizzával várlak majd a nappaliba, amire az elmúlt fél hónapban nem ültem le egyszer sem, és nem tudom, hogy biztonságos-e. 
- Oh, kuss, Hollingsworth! – forgatta meg a szemeit, majd megfordult és kiment a szobámból. Aztán én is megpróbáltam, de ugyanakkor, mint ha megindult volna egy lavina, úgy éreztem, hogy leszakad az alhasam, és ott a földön elvérzek. Túl dramatikus vagy, Peyton. Állj le! – Biztos vagy benne, hogy teljesen jól vagy? 
- Harry, elmondtam már kétszer, ha nem háromszor, hogy minden a legnagyobb rendben van velem. Csupán az anyatermészet néhány pillanatban úgy dönt, hogy baszakodik egy kicsit velem. 
- Aw, ha visszajöttem, akkor összebújhatunk a kanapén? 
- Te és az összebújás? – pillantottam rá fájdalmaim között – És azon a kanapén? Amin annak a lánynak a segge ült? Lefertőtlenítetted te azt? 
- Peyton, kérlek – sóhajtott fel – Na, pár perc és itt vagyok. 
Az ajtó csapódásának hallata után, egyedül maradtam. Bár nem sokáig, hiszen a telefonom csörögni kezdett, Liam nevével ellátva. 
- Ugye tudod, hogy elnéztük a dátumot? – támadt le azonnal a kérdésével, és bár nem láthatta, a homlokom ráncba szaladt, és vártam, hogy folytassa – Ma van elseje! 
- Ami azt jelenti, hogy…? 
- Ma van Harry születésnapja! – bökte ki végre – Én totál arra emlékeztem, hogy szombat. Mit csináljunk? 
- Nos, lehetne úgy tenni, mintha elfelejtettük volna. Ez valószínűleg majd szarul esik neki meg minden, de holnap meg lesz a buli, nem? Minden meg lesz magyarázva és ő is rá jön, hogy nem lett elfelejtve, csak meglepetés parti lett csinálva a számára. 
- Jó, oké, igaz – sóhajtott fel megkönnyebbülten – Anya most hívott, és mondta, hogy adjam át Harrynek, hogy boldog szülinapot én meg kis híján elájultam. 
- Azért ennyire komolyan ne vedd – kuncogtam el magam – Mellesleg ő sem említette nekem.
- Beszéltek már? – hümmögéssel válaszoltam – Akkor jól van. Várjunk csak! Ugye nincs veled egy szobában? 
- Nem, elment a boltba, ugyanis zacskós leveshez van kedvem és nincs itthon. Talán rendelek pizzát is.

Beszélgetésünk percekkel később abba maradt, és Harry is megérkezett a levesemmel. Arcán mosoly ült, melyről egy percig sem vettem le a szemeim, hiszen hiányzott. Kérdés nélkül vált meg a cipőjétől, majd a pulóverétől is, indult el a konyhába majd merem feltételezni, hogy előkészíteni nekem a kaját. 
- Átöltözök, és jövök is – értesített miközben átmasírozott a nappalin, fel az emeletre.
Ez idő alatt a holnapi napon gondolkodtam. Nem akartam menni Harry születésnapi bulijára. Ami azt illeti, már eldöntöttem magamban, hogy nem megyek, és ezért Eleanorral lebeszéltem egy találkozót. De most, hogy tisztáztunk egy pár dolgot, lehet, hogy számítani fog Harry a megjelenésemre? Viszont ha még is úgy döntök, hogy megyek, akkor nem mondhatnám le Eleanort!
Kétségbeesetten kerestem megoldást a helyzetre, de minden alkalommal csak egy ötlet ugrott be. Mivel ő nem is tudta, hogy miért találtam ki ezt a hirtelen találkozót, majd csak azt mondom, hogy a segítsége kellett, tekintve hogy tényleg nem vettem semmit Harrynek a szülinapjára, és azért nem állíthatok be üres kézzel. Eléggé ciki lenne, nem?
Így hát gyorsan megüzentem Eleanornak, hogy átmegyek hozzájuk és nem a városban leszünk, így esélyem is lesz elkészülni a partira. Végül teljesen belefeledkezve a hasfájásomba – köszönhetően Harrynek –, végre normálisan töltöttünk el egy kis időt. 

6 megjegyzés:

  1. HÁT NE MÁR
    KOMOLYAN AZT HITTEM, HOGY VÉGRE KAPOK VALAMI MAGYARÁZATOT!!
    HOGY HAGYHATTAD AZT LÓGVA, HOGY LISA ÉS MIA??????????
    AÉDLJHSJKGFAJDSLKG BASZD MEG!
    TUDTAM, HOGY KIFOGOK AKADNI!
    HARRYRE MEG MÉG MINDIG HARAGSZOK.
    DE MOST INKÁBB CSAK RÁD MERT KOMOLYAN NEM TUDOM ELHINNI, HOGY NEM FOLYTATTAD.
    MOST AKKOR MI VAN VELÜK?
    SZAKÍTANI FOGNAK?
    ÉS KURVA ÉLETBE MIKOR AVATJA MÁR BE HARRY PAYT MIÁBA????
    OKÉ TÉNYLEG MÉRGES VAGYOK
    NE MÁR, MOST KOMOLYAN!
    MIKOR LESZ MÉG SZERDA????????

    Alázatos&Dühös Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bahahahaha, még várnod kell mire Harry megnyílik. :D Igen, én is sejtettem, hogy kibuksz majd, de hát én élvezem. :3 Aw, Harry babyre meg ne haragudj, ÉS RÁM SE HÉJ!! :D Idk mi van velük. Jóba vannak, nem igaz? Kik fognak szakítani, Lisa & Harry? Majd kiderül. :3 Hun, szerdán nem biztos, hogy lesz rész. Attól függ mikor érünk haza. :D Szerintem legközelebb pénteken lesz, ha addig nem oldom meg valahogy. :DD

      Vigyorgó Úrnőd,
      Queen B.
      ♥xx

      Törlés
  2. Szia! Amikor rákattintottam a blogodra és elolvastam az első részt, azt hittem egy amatőrrel van dolgom és egy sablont fogok olvasni. Pozitívan csalódtam. :) Nagyon ügyesen alakítod a szálakat, mindegyik fejezeted érdekes és izgalmas. Mindig elámulok, mennyi felfedezetlen tehetség van a blogger világában...szóval megnyertél plusz egy feliratkozót. :) sok puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, ez egy igazán frissítő komment volt. :D Nem mindennap kap ilyet az ember, legalábbis nekem eddig nem volt szerencsém. Örülök, hogy a véleményed megváltozott és hálás vagyok az őszinteségedért. :) Bízom benne, hogy a jövőben nem kell csalódást okoznom. :D

      ♥xx

      Törlés
  3. Hát. Azt kell mondjam hogy nem shipelem Harryt és Lisat. Nem szimpi a csajszi. És nem kerülte el a figyelmemet hogy még mindig nem tudjuk ki volt Mia és mi történt velük. Nehogy azt hidd hogy nem vettem észre a tématerelést ;)
    Pay nagyon szigorú. Mármint én értem hogy Harry elhanyagolta meg minden de azért ez a szülinapos téma az elején durva volt. Örülök hogy a végére meggondolta magát. És annak is örülök hogy újra jóban vannak. De már igazán lehetnének kicsit többek is :D Harry bulijára nagyon kíváncsi leszek...

    xxHeni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, szerintem senki nem shippeli őket. :D És igazából Lisa nem egy ellenszenves karakter, de azt hiszem a jövőben erről majd még szót ejtek valamikor. :D
      Peyton.. nos, igen, valóban szigorú, de csak mert hozzászokott Harry folytonos jelenlétéhez és a figyelemhez, amit tőle kapott. Persze, hogy elszakadt nála a cérna, amikor már nem ő az egyetlen, aki Harry központjába került. But Harry baby felszólalt magáért, szóval semmi ok a pánikra. :3 Mia pedig idővel kiderül.. :D

      ♥xx

      Törlés