2015. augusztus 30., vasárnap

27. // Josh Devine.

Hiii,
Aw, az eleje a résznek egy kicsit szomorú meg minden, de aztán teljes fordulatot vesz minden. :3 Újabb- nem újabb szereplő kerül majd a történetbe, de csak mert nem éreztem a sztorit egésznek, hogyha nem említem meg őt, esetleg ki hagyom teljesen. :D ÉS HOLY SHIT. Ez az utolsó augusztusi rész! Wtf man. :'( Olyan gyorsan el ment ez a nyár. :c De nem siránkozom többet, itt az új rész. :D Jó olvasást. xx

// Peyton Hollingsworth

Szinte veszekedtem magammal belülről, hogy ne tegyek olyan megjegyzést, ami még lejjebb húzhatta volna Harryt. Pedig higgyétek el, lett volna mit mondanom. Helyette csak folytattam az összepakolást. Felkapcsoltam a villanyt, miután az összes gyertyát elfújtam és visszatettem őket a dobozukba. A terítővel nem sok mindent lehetett csinálni, ezért csak belepakoltam a virágszirmokat, összehajtottam, majd a kukába dobtam őket. A tányérokkal fogalmam nem volt, hogy mit kellett volna csinálni. Spagetti volt bennük, a poharakban meg vörösbor. Inkább csak félre tettem őket, aztán megmostam a kezem.

Harry ekkor már nem volt a konyhában, hanem a nappaliban ült és bámult maga elé. Fejét felém kapta, amikor levettem a cipőmet és készültem felmenni az emeletre.
- Peyton, kérlek, maradj – szólt utánam rekedtes hangján, mely libabőrbe bújtatta a testem. 
Egyrészt szerettem, ha a nevemet mondta, mert az akcentusával még ennyi idő után sem tudtam betelni, és mert a szavai hatással voltak rám. Szinte manipulált velük. Ez pedig eszembe juttatta a napot, amikor mesélte, hogy az a srác azt mondta neki, hogy manipulálja a tanárokat. 
- Harry, inkább töltsd az idődet Lisával. Nem szeretnék veszekedni többé. 
- Légy szíves, csak beszéljük át. Nem akarok haragba lenni veled. Fáj, hogyha ennyire hidegen viselkedsz velem. Azok után, ahogy elérted, hogy erősebb érzéseket tápláljak feléd, nem hiszem, hogy képes lennék továbbra is rosszba lenni veled. 
- Tudod, a szavak nem érnek semmit, ha üresek. 
- Szóval ennyi volt? Tényleg végleg feladod a helyzetünket? 
- Miért kell ennyire megnehezítened mindent? – mutató és hüvelykujjaim közé fogtam az orrnyergem miközben lefelé néztem és mélyeket lélegeztem – Értsd meg, hogy holnap már úgy is újra veszekedni fogunk. 
- Mi van, ha nem? 
- Oké. Tudod mit? Csak mondd el, amit szeretnél, hogy tudjak menni, aludni. 
- Én… Peyton. Nem megy. Nem tudom, hogyan kellene elmondanom. Félek, hogy elhagysz. Félek, hogy elrontok mindent ezzel. Ha már nem történt meg... – megtörtem. Ott és akkor megtörtem, akármennyire is szerettem volna kitartóan játszani a jégkirálynő szerepemet, egyszerűen kettéhasadt a szívem, amikor meghallottam a hangját, mely tele volt szomorúsággal. 
- Figyelj, nem tudom, hogy mi a fene történik most veled, de nem rontottál el semmit. 
- Nézd meg mi lett velünk – suttogta – Nézd meg mit csináltam. Sosem tudok semmit jól csinálni! Egy kész csődtömeg vagyok. 
- Harry, ehhez kettő ember kellett. Te és én. Mindketten elbasztuk, de ez rendben van. A veszekedések talán túl gyakoriak, de ez az, ami szorosabbá tesz minket. Klisé, nem klisé, így van. És kérlek, ne becsüld alá magad. Nem szeretem, ha a hozzám közel álló emberek azt hiszik, hogy nem elég az, amit letesznek az asztalra. 
- A nővérem még is ellenem fordult – mondta – Tudom, hogy nem büszke rám. Nem bízik bennem, így inkább nem foglalkozik velem. Szinte nem is létezek számára. 
- Magadra koncentrálj. Magadat próbáld meg büszkévé tenni. Ha ez sikerült, akkor más ne érdekeljen. Tudd, hogy te mindent megtettél, amit csak tudtál. És ha ezek után mások még mindig nem vesznek figyelembe, ne foglalkozz velük. Itt az idő, hogy magadat helyezd előnybe, és ne másokat. 
- Még téged se? – nézett rám hatalmas, zöld szemeivel mely elérte, hogy a szívem egy fordulatot vegyen a mellkasomban. 
- Még engem sem – ráztam meg a fejem – Nem érem meg. Te, azonban igen. A legfontosabb ember, akinek az életedben kell lennie, az te magad vagy. 
- És ha nekem te vagy a legfontosabb? 
- Akkor nem tudom – mondtam halkan, fejemet lehajtva – Figyelj, mi lenne, ha elmennénk aludni és majd holnap beszélnénk erről az egészről? 
- Ugye megígéred, hogy beszélünk holnap? És nem csak azért mondod, hogy megszabadulj tőlem? 
- Persze – mosolyodtam el – Na, menjünk, mielőtt még leégetsz valami mást is a házban. 
- Amúgy veled szerettem volna tölteni az estét, nem Lisával. Ha esetleg megfordult volna a fejedben a dolog – vallotta be miközben az emelet felé indultunk, ő mögöttem jőve – Amikor azt mondtam, hogy szakítottam vele, akkor tényleg így történt. Jó volt vele lenni, mert addig sem gondoltam rád. Úgy értem, gondoltam rád, csak nem egész nap. Tudod, szívás végig élni úgy egy napot, hogy tudod, minden esélyed meg lenne arra, hogy azzal legyél, akivel szeretnél, de túl gyáva vagy ahhoz, hogy megtedd a lépést. 
- Ha rólam van szó, akkor tudd, hogy nem kell így érezned magad. Tudod, hogy szívesen töltöm veled a szabadidőmet. 
- Ez azt jelenti, hogy aludhatok ma veled? – ajkain pimasz mosoly húzódott, az előbbi érzelmes kis beszélgetésünknek pedig nyomva veszett. Felvont szemöldökkel néztem rá – Na, kérlek! Olyan régen aludtam veled! Mikor is? Még karácsonyi szünet előtt, amikor női bajaid voltak és nem tudtál elaludni. 
- Igen, mert akkor vészhelyzet volt. 
- Kérlek-kérlek-kérlek! Peyton! Ez is vészhelyzet. Most estem túl egy szakításon. 
- Oh, ez igaz – mentem bele a játékba – De tudd, hogy még mindig dühös vagyok rád. Nos, egy kicsit. 
- Mennyiszer kérjek még bocsánatot? – biggyesztette le az ajkait, kezeivel körbe ölelte a derekam s akármennyire is szerettem volna távol lenni tőle, nem volt bennem annyi, hogy ellökjem magamtól – Ígérem, hogy többször nem fogok csak úgy eltekinteni fölötted, rendben? 
- Miért kellene elhinnem? 
- Mert mondjuk, szexi vagyok, ha hordom a piercingem? 
- Jó, ez egy fair pont – bólintottam rá – De ha megbocsájtasz, akkor lefürdenék. 
- Oké – vigyorodott el – Ki szobájában alszunk? 
- Nem egyeztem bele az együtt alvásba – kacsintottam rá, aztán megfordultam és a szobámba indultam.

Gyors tusolás után felvettem a pizsamám és elterültem az ágyamban. Halvány mosoly kúszott az arcomra. Megint jóban vagyunk Harryvel, de félek, hogy lesz valami, ami megint bajt okoz majd kettőnk között. Percekkel később, gondolataim főszereplője benyitott a szobámba. Csupán egy boxer volt rajta, ezzel rálátást engedett a felsőtestére. 
Mivel nem szerettem az ágyam szélén aludni, átdobtam magam a fal mellé. Ez persze nem tetszett Harrynek, hiszen ő is a fal mellett szeret aludni, de hát ez van. Ő jött az én szobámba, szóval én állítom a szabályokat. 
- Totálisan elcsesztem a matek tesztet – osztottam meg vele a gondolataimat, halkan, míg a hátamon feküdtem és a plafont bámultam – Remélem, anyuék nem fognak róla hallani. 
- Egyszer az életben becsúszhat egy rosszabb jegy – motyogta álmosan, melyet egy ásítás követett – És higgy nekem, mindenki tudja, hogy okos vagy. Pay? 
- Mondd. 
- Bent maradsz velem holnap edzésre? 
- Eddig is ott voltam.
- Igen. De nem miattam. És szeretném, ha megint azért maradnál bent, hogy utána hazajöhessünk együtt. 
- Majd meglátom.

Ezután már nem beszélt egyikünk sem. Én már majdnem álomba merültem, amikor ő megmozdult mellettem az ágyban, és egy pillanatra azt hittem, hogy kimegy, de amint megéreztem karjait magam körül, megnyugvás járt át. Nem voltam benne biztos, hogy melyikünknek kellett jobban ez az együtt alvás, de semmi esetre sem bántam.

**

Még jó magam is meglepődtem, hogy mennyire gyorsan eltelt a napom az iskolában. Szinte fel sem tűnt, amikor Harry kézen ragadott, berángatott magával az öltözőbe, ahol csak mi voltunk, majd utolsóként jelentünk meg a pályán. 
- Szerinted mennyire dühös Mr. Russel, amiért késtem? – pillantott rám vigyorogva, míg kiszedte a szájából a piercinget, majd a kezembe nyomta – Csak hogy vissza tudjam tenni azonnal, ahogy vége az edzésnek. 
- Addig még is hova tegyem?
- A zsebedbe mondjuk? – villantotta meg újból az ellenállhatatlan mosolyát, s ezt követően tenyerét a nyakamra simította majd gyorsan szájon puszilt – Ma jön valami új edző, szóval toppon kell lennem. 
- Csak nem lecserélik Mr. Russelt? 
- Nem hiszem – vonta meg a vállát – Elvileg csak megnézi, hogy hogy állunk meg minden. Lehet, beáll ő is játszatni, és ha a három másik suli közül ez tetszik neki a legjobban, akkor ide fog jönni kisegítő tanárnak. 
- Ah, olyan jó lenne, ha David Beckhamről lenne szó – szólaltam fel hirtelen, széles mosollyal az arcomon.
- Szóval David Beckham, mi? – nézett rám összeszűkített szemekkel, ördögi vigyorral az arcán. 
- Mhm. Jó pasi, nem? 
- Ezt most komolyan meg kell válaszolnom? – kérdezte nevetve, aztán mielőtt válaszolhattam volna, egy mély hang megtette ezt helyettem.
- Nem. Éppenséggel futnod kellene a köröket a többiekkel – szólt rá Mr. Russel, amin nevetnem kellett. Leginkább Harry pirosodó arca miatt. 
- Igen is, edző bá! – mondta bátran, amint szalutált és megvárta, amíg elment – Ah, néha nem értem, hogy miért is csinálom ezt az egészet.
- Hogy olyan tested legyen, mint Beckhamnek. 
- Hát persze – nevetett fel s újra megcsókolt – Li… mindegy, megyek. 
Szerény mosoly játszadozott ajkain, amint még egyszer rám nézett, majd elkocogott. Ezt egy végső jelnek vettem, majd a kis pad felé igyekeztem – a szokásos kis helyemre.

Az edzés olyan fél órája mehetett, amikor a tanár egy kupacba hívta a fiúkat, majd miután váltottak pár szót, lesétált a pályáról. Ezt követően négy srác is megindult felém, három közülük Liam, Niall és Harry volt. A negyediket sajnos nem ismertem fel messziről. Amint azonban elém értek, bemutatták nekem az újoncot. 
- Pay, ő itt Josh Devine. Josh, ő itt az egyetlen lány, aki nem haverkodik lányokkal, Peyton Hollingsworth – mutatott be minket egymásnak Liam.
- Örülök a találkozásnak – mosolyogtam rá, majd felé nyújtottam a kezemet.
- Szintén – kezet ráztunk, aztán Niall mellém ült, a másik két srác meg a földre. 
- Hol van Zayn? – kérdeztem rá végül, hiszen egész nap nem láttam a srácot – Bejött egyáltalán? 
- Párizsban van a rajz tanárjával meg egy-két gyerekkel az osztályából. Kirándulásféleség – magyarázta Liam, és ez eszembe juttatta, Mrs. Holtot, aki szintén beszélt valami ország látogatásról. 
- Oh – mondtam – Na, és hogy tetszik a suli, Josh? 
- A rosszabbik felével, emberileg, találkoztam. Rossz helyre tettek be – nevetett fel, s csatlakoztunk hozzá. Valóban voltak elviselhetetlen diákok – De ezen felül minden király. Nagy álmom volt, hogy bekerüljek ide. 
- Mikor is érkeztél pontosan? Csak mert még nem láttalak erre felé. 
- Nem rég költöztem Londonba a barátnőmmel, és e hónap elején kezdtem volna a sulit. De mivel nem voltak meg a szülői aláírások és miegyebek, ezért várnom kellett. 
- Első éves vagy? – folytattam a kérdezősködést. 
- Eredetileg harmadikos lennék most. De a sok költözés miatt össze-visszajártam minden hova. Volt, hogy hónapokig magántanuló voltam, aztán betettek egy rendes iskolába, Amerikába, mert a szüleim azt hitték, hogy biztosan ott maradunk. De aztán a munka hívta őket Olaszországba, így megint magántanuló lettem. Rá három évre visszajöttünk Angliába, Bournemouthbe ahol sikerült befejeznem a két éves főiskolát, tizenhét évesen. Utána át kellett mennünk Walesbe, természetesen a szüleim munkája miatt. Én maradtam volna itt, de nem voltam tizennyolc szóval el is felejthettem. Ott kezdtem el az egyetemet végül, majd kihagytam egy évet, és utána mentem a második évemre. Tavaly még Karácsony előtt azonban leültem beszélni a szüleimmel, miszerint én nem szeretnék tovább költözni ide-oda a világban, mert nem találtam sosem a helyem. Miután Hollyval összejöttünk, tényleg nem akartam elhagyni Angliát. Belementek az ötletbe, segítettek házat találni itt, Londonban, és onnantól már minden simán ment. 
- Wow. És hogy kerültél akkor ide be? Online fejeztél be minden tanulmányt?
- Igen – bólintott.
- Uh, minden elismerésem a tied – kuncogtam el magam – Tehát akkor mennyi idős is vagy? Ha nem bánod a kérdésem.
- Huszonegy leszek idén Júliusban. 
- Wow – mondtam újra – Nem furcsa, hogy nem egy korosztályban vagy velünk?
- Őszintén? Nem. A magasságommal pont beleolvadok a mindennapokba, az életkoromról meg senki nem tud. 
- Igaz. 
Ezután Harry gondolt egyet, szétnyitotta a lábaimat, majd háttal nekem, közéjük ült. Fejét hátradöntötte, szemeit lehunyta, bár ez sem volt elég figyelemelterelés arra, hogy ne lássam az önelégült mosolyt elterülni az arcán. A kezeim vizesek lettek, amikor beletúrtam a hajába de Niall volt annyira édes, hogy egy törülközőt az ölembe dobjon. 
- Gyerünk, felkelni! – ordította el magát az edző, mire éreztem, hogy Harry összerándult. Nem csak én ijedtem meg, haha – Srácok, itt az ideje, hogy találkozzatok az esetleges kisegítőnkkel. 
Egészen addig a pillanatig fel sem néztem a tanárra, csak mikor már előttünk állt pár méterrel. A szám elnyílt, és azt hittem, hogy sikítva fogok körbe-körbe szaladni félmeztelenül. 
- Louis? – kérdeztem elvékonyodott, meglepődött hangon, bár inkább hangzott egy sikításnak, mint sem egy kérdésnek. 
- Peyton? – ismételte utánam, ugyanolyan hangon, ördögi vigyorral az arcán. 

4 megjegyzés:

  1. AHAHAHA KLHFLKGSKAJSDJA
    SZIAAA, MEGJÖTTEEM, NEM SZABADULSZ TŐLEEEM!
    Soo sorry, hogy csak ma írok, but tegnap nem voltunk itthon egész nap:D
    Umm, imádtam a részt! Tudtam, hogy Hazza az egészet Paynek szánta, und majd meghaltam én is a szomorú fején:( mármint amit ugye elképzeltem lol:D
    Kövi részben remélem megbeszélik akkor, mi is van köztük, mert ahh, imádom ezt a viszonyt köztük, but zavar, hogy nem tudom, hogy mi is van akkor. Und téged ismerve szerintem még húzod ezzel egy ideig az agyunk, bár ajánlom, hogy ne!:D
    Hm, új szereplő, én örülök neki!:3 Josh nagyon édes srác, und így kerek a történet.:D Und imádnám Lout, meg Luxot is, ha felhoznád.:3
    UND LOUIIIIS.
    OH LOL, IMÁDOM A HÜLYE FEJÉT, REMÉLEM MARAD A SULIBAN MEG MINDEN!:D:3
    KÜLÖNBEN AÉSLJDSKHD HEYTON LÁVOLOM ŐKET:3

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami a kapcsolatukat illeti, minden rendben van velük, mint olvashattad. :D Megbeszélték a dolgokat, szall minden visszatért a régi kerékvágásba. :) Lolz, igazából Louisra gondoltam, amikor írtam, hogy nélküle nem lenne kerek a történet, but obviously Josh is elég nagy szerepet játszik a bandában meg minden. :3♥ Én is gondoltam arra, hogy Lou & Lux tűnjön fel, de sosem sikerült a megfelelő pillanatot megtalálnom arra, hogy ez megtörténjen. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Nagyon cukik!!!!!!!!!!! A Louis-os sztori végét már nagyon várom!! Most már kb.100-adszorra olvasom el, de nem lehet betelni vele :) Türelmetlenül várom a következő részt!!!
    All the love R <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, örülök neki, hogy tetszett a rész. :) A következőt pedig már olvashatod is. :D

      ♥xx

      Törlés