2015. szeptember 4., péntek

29. // De erről senkinek nem kell tudni.

Hiii,
Harry baby szemszög! Wuh, igazán régen volt már, nemde? :D És amikor elkezditek olvasni, hamar rájöttök majd, de azért már most elmondom, hogy ez leginkább egy kan-rész. :D Semmi Heyton nincs benne, well, talán a végén egy picurka. :3 Tulajdonképpen szerettem ezt a részt írni, csak úgy, mint a többi Harry szemszögeset. :D Van valami benne, ami izgalmassá teszi. :D Ahhhh, köszönöm a 3 kommentet, a 34 feliratkozót és a sok-sok oldalmegjelenítést. :3 Imádom visszahallani a véleményeiteket. :) Jó olvasást. Xxx

// Harry Styles

A fekete hajú srác éppen megpróbálta elrúgni a labdát előlem, azonban mielőtt esélye lehetett volna rá, Louisnak passzoltam, aki egyenesen kapura lőtt. Ez után Mr. Russel elkiáltotta magát, miszerint ideje lefutni három kört. Ez csak azt jelentette, hogy a mai edzésnek vége. Niall jelent meg mellettem, akivel átbeszéltük a mai edzést, futás közben csak úgy, mint az elmúlt öt napban.

Dublin nagyszerű hely volt; legalábbis ezt úgy mondom, hogy a szállásunkon, éttermeken és a foci pályán kívül mást nem láttam eddig. De mivel Niall innen származott, tudtam, hogy rossz hely nem lehet, hiszen sosem fogta be a száját. Még egy kisebb verseny is kialakult köztünk, hiszen ő minden erejével azt állította, hogy Írország a legjobb ország.

Úgy tűnt, hogy megint elbambultam, hiszen kis híján elestem, amikor Niall meglökött. Nevetése keveredett az enyémmel melyet néha egy-egy trágár szó szakított meg. 
- Csak nem Peytonról álmodozol? – vonogatta a szemöldökét, szemtelen vigyorral a száján. 
- Nem – válaszoltam őszintén, de ő ezt persze nem hitte el – Komolyan mondom! Most az egyszer tényleg igazat mondok. 
- Jól van, hiszek neked – nevetett tovább – Beszéltél már vele hétfő óta? 
- Üzenetben – válaszoltam – Nem igazán van ideje, legalábbis ezt mondta, mikor megcsörgettem, aztán le is tette. 
- És mi van veletek? Együtt vagytok, vagy mi? 
- Komplikált, azt hiszem. Még mindig nem tud Miáról amúgy. 
- De azt megemlítetted neki, hogy Lisa és Mia barátnők voltak. Nagyon ügyes vagy – veregette meg a vállam, amint szarkazmustól csöpögő megjegyzése elhagyta a száját, majd lelassítottunk és bementünk az öltözőbe – Szegény lány totál meg van keveredve. 
- Tudom. És el akarom neki mondani, de nem tudom, hogyan. 
- Bízol Peytonban?
- Igen, de nem erről van szó. Őszintén, te hogyan mondanád el neki? Héj, Pay, volt egy barátnőm, akinek elmondtam, hogy…
- Elég legyen a locsi-fecsiből, srácok – kiáltotta el magár Mr. Russel, amikor belépett az öltözőbe – Fél óra múlva indul a busz, szóval igyekezzetek. Fél órátok lesz elkészülni a szálláson, után enni megyünk. 
- Mikor kapunk időt városnézésre? – kérdezte Niall – Ha már itt vagyok, jó lenne meglátogatni néhány rokonomat. 
- Holnap. Egész nap lesz rá időtök, ugyanis rátok fér egy kis nyugalom. Azonban holnap után egy reggeli edzés után, irány haza. Na, igyekezzetek.

**

Úgy éreztem, hogy majd kipukkadok, miután betoltam az általam rendelt kaját. Niall még a sült krumpliján nyammogott, Josh is még tömte magába a kaját. Liam a telefonján lógott, hasonlóképpen, mint én. Meglepő volt, hogy Zayn nem jött velünk, hiszen ő is egy csapatban játszik, de mindenki figyelemmel volt arra, hogy ő még mindig Párizsban volt valami rajz kiállítás miatt, ahova a rajztanárok szereztek jegyeket.

Felkaptam a fejem, amikor valaki megállt mellettem és megköszörülte a torkát. Louis nézett vissza rám, s nem sokkal később így szólt. 
- Beszélhetnénk? – kérdezte és az ajtó felé biccentett a fejével.
Kitoltam magam az asztaltól, majd követtem őt az étterem kijárata felé. Mikor megálltunk egy kijelölt résznél, ahol lehetett cigizni, ő meggyújtott egy szálat, majd rám pillantott.
- Szóval, te és Peyton? 
- Erm, elnézést? – úgy éreztem magam, mintha egy rendőrségi kihallgatáson lettem volna, pedig csak egy pár évvel idősebb srác állt előttem – Mi van velem és Peytonnal?
- Együtt vagytok, vagy sem? 
- Miért érdekel? – kíváncsiskodtam, s automatikusan a számban lévő karika után kaptam a fogaimmal. Újabb megszokás – Úgy tudtam, hogy barátnőd van.
- Jól vagy informálva – bólogatott, ahogy szívott egy slukkot a cigarettájából majd kifújta a füstöt és nézte amint elszállt a levegőben – De ez nem mentesít fel az alól, hogy megválaszold a kérdésem. Tehát? 
- Komplikált – böktem ki végül, ugyanazt, amit Niallnek is.
- Mindketten oda vagytok egymásért, miért lenne komplikált? Még a vak is látja, hogy szerelmesek vagytok. Vagy nem? – érdeklődött amint egy kicsit oldalra döntötte a fejét, felvonta a szemöldökét, s lassan összefonta a karjait a mellkasa előtt.
- Uh, nem igazán – válaszoltam percekkel később, újra meghúzva a fogaimmal a piercinget – Barátság extrákkal, inkább. De nem történt semmi komoly köztünk. 
- Tervezel lefeküdni vele? – ha ittam volna, ezer százalék, hogy megakadt volna a torkomon a folyadék. Még is ki ő, hogy ilyeneket kérdezzen? 
- Honnan a sok kérdés? 
- Talán nem vagyok Peyton legjobb haverja, talán még barátok sem vagyunk. Azonban a lány sokat jelent a barátnőmnek. Ezért ha valami történne Peytonnal, Eleanor valószínűleg szívére venné. És nincs arra szükségem, hogy két lány szenvedjen egy srác balfasz léptei miatt. 
- É-én… miről beszélsz, Louis? 
- Csak ne okozz neki több fájdalmat. Szenvedett eleget a sok idióta emberrel a múltban. 
- Persze, nem is állt szándékomban – válaszoltam azonnal – Lehet egy kérdésem? 
- Halljam.
- Honnan ismered Peytont? 
- A szülei tartottak egy vacsorát, ahova meg lettünk mi is hívva. Tulajdonképpen így találkoztam Eleanorral is. Egyéb kérdés? 
- Mikor volt ez a vacsora? 
- 2009 körül, azt hiszem. Honnan a sok kérdés? – ismételte meg a kérdésemet, melyet én tettem fel pár perccel ezelőtt. Megforgattam a szemeim, aztán felsóhajtottam – Alig egy éve laktok együtt, de már úgy viselkedsz, mint ő. Mindegy. Van még kérdésed? 
- Peyton azt mondta, hogy nem vagytok jóban, és te is megerősítetted ezt. Miért érdekel akkor, hogyha történik valami köztünk vagy sem? 
- Mint mondtam, a hülyeséged Eleanort is érintené, és nem akarok feszültséget senki között. 
- Csak ennyi miatt érdekel a hogy léte? – kérdezgettem tovább, s ő felsóhajtott, mielőtt beleszívott volna a cigijébe. 
- És mert a bátyjával jóban vagyok, aki megígértette velem, hogy a húga után nézek néha. De erről senkinek nem kell tudni. Még Peytonnak sem. Világos? 
- Igen, persze – bólogattam, hogy megerősítsem a szavaim.
Ezután elnyomta a cigit, ellépett előlem és bement az étterembe. Louis eléggé kiismerhetetlen volt. Míg otthon voltunk, nem igazán volt baja velem. Úgy értem a suli után való edzéseken. Mikor ott is beszélt Peytonnal, olyan volt, mintha utálták volna egymást. Most pedig azt mondja, hogy Jared kérésére figyel a lányra? Habár én sem bíznám a lányom, vagy testvérem egy olyan elbaszott fiúra, mint jó magam.

Mielőtt még visszamehettem volna, a srácok megindultak kifele, Mr. Russellel az élen. Mikor kinyitotta a kis busz ajtaját, elsőként szállhattam be, így esélyem volt az ablak mellé kerülni. Niall kérdő tekintettel nézett rám, mire egy halvány mosolyt küldtem felé, mutatva, hogy minden oké. Pedig nem így volt.

Teljesen összezavartan éreztem magam. Arról nem beszélve, hogy Dublin mennyire idegen volt nekem, és sehova nem tudtam elmenni, ahol magamban lehettem volna. Meg nem mintha az edző megengedte volna, hogy elmászkáljak és majd valamikor másnap térjek vissza. Valószínű, hogy azonnal haza küldött volna. Mely valójában nem lett volna olyan rossz.

Egy részemet felette Peyton hiányossága. Ezelőtt nem éreztem még ilyen erős hiányérzetet iránta, így nem tudtam, hogy mit akart ez a bugyuta érzés ott és akkor. Az elmúlt öt napban tökéletesen meg voltam, viszont abban a pillanatban csak beszélni szerettem volna vele. De nem tehettem. Csütörtök volt, iskola nap szóval elképzelhető volt, hogy az íróasztala fölött görnyedt és tanult. Mint mindig. Ez egy olyas fajta tulajdonsága, amire nekem is szükségem lenne. Mármint, ha kell, akkor tanulok, de egy óránál tovább nem bírok egy dologra koncentrálni. Sőt, abban az egy órában sem tanulok folyamatosan, hanem fürdök, eszek, néha gépezek és így nem sok mindent tanul az ember, nem igaz?

Niall, Liam és én kaptunk egy három ágyas szobát, melynek örültem. Ők ketten mindig biztos pontot jelentettek számomra. Amikor visszaértünk, én az ágyra dobtam magam, Liam a fürdőbe ment, Niall pedig még Joshal beszélt az ajtónk előtt. 
- Mit beszéltél Louisval az étteremnél? – felemeltem a fejem, csak hogy lássam, amint Niall belépett a szobába.
- Peytonról érdeklődött.
- Oh? Van valami, amiről tudnom kellene? 
- Nem, nincs. Csak kérdezte, hogy együtt vagyunk-e. És hogy tervezem-e megbántani valamint ágyba vinni. 
- Hiszen nincsenek is jóban?! 
- Én is azt hittem – nevettem fel, ahogy magam előtt láttam fintorogni Peytont mikor Louis utoljára beszélt vele – De úgy tűnik, hogy a srác régebb óta ismeri, és akármennyire is vannak egymás ellen, Louis védi Peytont. 
- De ez jó, nem? Elvégre mindketten tudjuk, hogy mennyire lehúzod magad, mint embert, személyiséget, tehát nagy az esélye, hogy rántod magaddal szegény lányt is. 
- Nem hiszem, hogy egy legjobb havernak ezt kellene mondani.
- Mindketten tudjuk, hogy mondhatok akármit, úgy is leszarod – nevette el magát, és valljuk be, igaza volt – Bár ha Payről beszélek, akkor fordul a kocka.
- Igen, mert ő… mert ő Peyton. 
- Wow, ez aztán igazán kielégítő válasz – horkantott fel ahogy a combomra csapott – Említettem már, hogy a lány teljesen az ujjai köré csavart téged? 
- Nem is egyszer, szóval hálás lennék, ha befejeznéd.
- Amíg nem veszed észre magadtól, addig nem látom végét ennek, bocs Styles. 
- Én igen is észre veszem, csak…
- Mi csak? – vágott azonnal a szavamba, s én megforgattam a szemeim.
- Nem ilyen egyszerű ez, Niall – sóhajtottam fel, mellyel párhuzamosan kinyílt a fürdő ajtó, s feltárt egy vizes mellkasú Liamet, kinek alsó felét egy sötétkék törülköző védte.
- Micsoda lelkizés megy itt, kérem szépen – arcára fél oldalas mosoly húzódott, ahogy a táskájához indult, ledobta a törülközőjét majd felrántott magára egy boxert. Ezután ledobta magát az ágyamra, amely rugózni kezdett a matrac miatt – Csak nem egy barna hajú, barna szemű lányról van szó, akinek becses neve Peyton Hollingsworth? 
- Ugye sosem lesz egy nyugodt napom? Mondjuk egy olyan, amikor nem basztattok vele – kérlelően néztem rájuk, míg ők szemkontaktust létesítettek, és telepátiával megbeszéltek valamit.
- Harry. Miért szakítottál Lisával? – kérdezte csendesen Liam, ahogy felkönyökölt az ágyra és azon tartotta meg a testsúlyát. 
- Ő hirtelen akart sokat. Én meg… nos, nekem abnormális volt, hogy már a második hét után le szeretett volna velem feküdni. Úgy értem, meg sem csókoltam! Egyszer sem… ő szeretett volna, de mindig elhúzódtam, mint egy kínos tinédzser srác. Plusz csak Peytont kerestem a lányban. 
- Tinédzser vagy és kínos, szerintem éppen ezért tetted amit – röhögött fel Niall, s Liam csatlakozott hozzá majd öklöztek egyet.
- És eléggé szar munkát végeztél Peyton helyettesítésében – kontrázott rá Liam – Lisa egyáltalán nem olyan, mint Pay.
- Na, jól van, tudjátok mit? Megyek, lefürdök, addig hűtsétek le a golyóitokat – forgattam meg a szemeim vigyorogva – És lehetőleg ne az én privát életem beszéljétek, ki ha lehet. 
Mindketten felnevettek, amikor becsukódott mögöttem az ajtó, de nem bántam. Így legalább békességben tudtam letusolni, és elmerülni a gondolataimba.

**

Mondtam már, hogy a sétálás a rémálmom? Atya világ, Louisnak igaza volt. Peyton lesz belőlem lassan. De komolyan… reggel tíz óra óta talpon voltunk, Niallel az élen. Én, Liam és Josh alig tudtuk fenn tartani a szőke srác iramát, hiszen egyik utcából a másikba rohantunk nem beszélve a boltokról. Néhány pillanatban a nap folyamán, megkérdeztem a srácokat és magamat is, hogy Niall valóban fiú volt-e.

Két óra fele betértünk egy étterembe, ahol túlságosan alulöltözöttnek ítéltem el magam. Dorkó, kék farmer térdnadrág, fehér trikó, egy kék kockás ing, kalappal és napszemüveggel nem hiszem, hogy egy divatos étterembe illendő öltözet. De hát egyszer él az ember, nem igaz? És a többiek sem néztek ki flancosabban, szóval nem éreztem magam annyira különcnek. 
- Mivel ez az utolsó napunk itt, én azt mondom, hogy rendeljünk mindenből – dobta fel az ötletet Niall, melyet Josh támogatott. Azonban én és Liam csak a fejünket ráztuk – Hát jól van. Akkor majd én és Josh jól fogunk szórakozni, míg ti éhen maradtok. 
- Ha nem lesz más, akkor csórunk a ti kajátokból. Na, bumm! – szólalt fel Liam s az Ír srácra kacsintott, aki csak bemutatott neki. Még valami, ami nem való egy olyan étterembe, ahol éppen voltunk. 
- Peyton tuti enne velünk – nézett felém ördögi mosollyal Niall, azt gondolván, hogy ezzel fel tudott húzni.
- Oh, igen, száz százalék! – folytatta Josh – Az a lány tud enni! És milyen jó alakja van! 
Később már Liam is beszállt a cukkolásomba, nekem pedig tűrnöm kellett. Hiszen nem volt más választásom. Részben élveztem, de örültem volna annak is, ha abba hagyták volna.

Még órákkal később is bent ültünk, egy-egy pohár sör mellett, amikor az asztalon lévő telefonom villogni kezdett, majd a képernyőn megjelent Peyton neve és egy kis részlet az üzenetéből.

„Sajnálom, de nem tudlak felvenni a repülőtéren hajnalban. Vigyázz magadra. Pay xx”

8 megjegyzés:

  1. Ah, ne már:(
    Szóval, új vagyok itt, mármint az eleje óta olvasom a történetet, de több okból nem kommenteltem.
    - facebookrol olvastam, és ahhoz át be kellett volna lépni a guglis profilomba, de éppen csak annyi netem volt, hogy betöltse a blogot.
    - féltem kommentelni, mert az eddigi kommentelőid, olyan regényeket írtak, mint amilyen hosszúak az én részeim! Éppen ezért most, az ENTER használatával próbálom minél hosszabbra nyújtani.
    Oké, szóval és betűvel.
    IMÁDOM, ARRA SZAVAK SINCSENEK, HOGY MENNYIRE. Mindig számolom a napokat, hogy mikor lesz új rész Roommates-en.
    Azon is elgondolkoztam, hogy közelire állítalak, hogy megkapjam az értesítőt, ha posztolsz.
    Mit is akartam mondani még? Ja, igen.
    MI AZ, HOGY NINCS BENNE HEYTON?:(
    Hiányoltam, nagyon, mert a kedvenc párosom, meg blablabla.
    De, wuh, az írásod. Te. Szentséges. Jó. Bicsák. Nem sok példaképem van, de te határozottan közéjük tartozol.
    Annyira utálom ezt. A rész végére tök faszántos kis ötleteim vannak a kommentekhez, de mire rászánom magam, sutty elfelejtem!
    Nem rabolom tovább az időd, köszönöm, hogy megírtad a részt, még ha nem is volt benne Heyton:'(
    Xxx.Lacy❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, annyira meglepett a kommented. :D Imádtam az "Apja Lánya" című sztorid, bár néha voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy ide vagy éppen oda még írhattál volna bővebben. :3 De ez nem az én helyem, hogy ítélkezzek vagy hogy véleményt nyilvánítsak. :)

      Ahahaha, nagyon jó olvasni, tudni, hogy ennyire várod a részeket. :) Ah, nyugalom, lesz még naaaagyon sok Heyton a közeljövőben. ;D Lehet, hogy a végén majd már alig várod, hogy vége legyen a sztorinak a sok szerelmes fejezet miatt. :D

      Példakép? Damn, ezt sem kapom meg mindennap! Én, személy szerint, nem tartom magam annyira nagyon jó írónak, de sokat jelent, amit írtál.:)♥ Bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni. :D

      ♥xx

      Törlés
    2. Na, hagyj. Megyek visítani az ablakba. :') a kedvenc íróm olvasta a történetem. Oké, most haltam meg😂❤

      Törlés
    3. Az egyik blogomon asszem kint is van a sztorid, mint csere. :D That's between me and you our little secret. :3 Ott bizony. :D

      Törlés
  2. MI A FAAAASZ
    ADHSLDGAJS HAZZA SZEMSZÖG, KEDVENCEEEM!
    Tetszett a rész, élveztem, hogy Hazza ennyire szenved Pay miatt!:3 Végre már, hogy egy kicsit ő is érzi a törődést!:D A srácokat imádom, és látszik, mennyire imádod együtt Niallt és Harryt, besztek örökké, haha.:3♥
    A rész végét lógva hagytad, mely megőrjít! Miért van egy olyan furcsa érzésem, hogy Peytonnal történt valami? Eddig nem vártam a vasárnapot, ami nyári szünetem utolsó napja, de most már igen, a következő rész miatt!☺♥

    Alázatos&Türelmetlen Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, Harry eddig is törődött Peytonnal, jobban, mint szerintem ő szeretett volna alapból. :D De szerintem ez Payyel is így van. :D Peytonnal kapcsolatban pedig; nem lesz semmi baja, de ez majd kiderül a következő részből. :*

      Ah, igen, #NarryForever♥♥ De Liam babyt sem felejtem ám el sohasenem. :3

      ♥xx

      Törlés
  3. Szia!
    ez is egy szipi-szupi rész lett, de a végén az az üzi szíven ütött... Ne már!!!!!!!!! Mi lehet neki fontosabb hajnalban mint Harry bogyóm???!?? Szegény gyerek mit szed?? Mert az tuti, hogy én rohanva ugornék a nyakába..
    Összességében, imádtam, imádlak , és megint csak türelmetlen vagyok! Hamar kövit!!
    All the love, R

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, igen, tudom! Én is mindent feladva mennék Harry elé a repülőtérre, ha nekem kellene felvennem őt. :3 Imádnám, ha várnom kellene rá a reptéren, vagy el kellene köszönnöm tőle. Bár ugyanakkor hiszem, hogy kb szétrobbannék a fájdalomtól amikor el kell tőle búcsúzni, de hát emiatt nem igazán kell aggódnom..:(

      Örülök, hogy ennyire várod, izgatott vagy. :3 Vasárnap jön a kövi. :*

      ♥xx

      Törlés