2015. szeptember 9., szerda

31. // Elrontanám a barátságunkat.

Hiii,
Jared & haverjai visszatérnek!!! Oh, és Matt is! :3 Elounor is feltűnik majd, illetve Evan & Peyton fog még egy kicsit lelkizni a rész végén. :3 Ettől függetlenül, Heyton is jelen lesz, szall ne higgyétek azt, hogy megszabadulhattok tőlük. :3
Asdfghjkl köszönöm a 35 feliratkozót, a sok pipát és oldalmegjelenítést. :3 Tartsuk fenn a jó munkát. ;D Jó olvasást! Xxx

// Peyton Hollingsworth

Tizenegy óra körül lehetett az idő, amikor Harryt sikerült végre kiüldöznöm a házból, hogy menjen és szedje fel az öcsémet a vasútállomásról. Én addig a bátyámra és az idióta haverjaira vártam, teljesen elkészülve. Az utolsó pillanatba, át tettük a grillezést Niallékhez, hiszen nekik nagyobb volt a hátsó kertjük, mint a mienk melyből kifolyólag kényelmesebben fogunk elférni, és nem kell nyomorognunk.

Fél órával az után, hogy Harry elment, kopogás ütötte meg a füleimet. Így mikor a bejárati ajtóhoz igyekeztem, s kinyitottam azt, egy huszonéves kan csorda állt előttem, idióta vigyorral az arcukon. Szinte egyszerre akartak megölelni, így végül az lett belőle, hogy majdnem hátra estem. 
- Basszus, Travis, nekem ennyire azért nem hiányoztál! – nevettem el magam miközben eltoltam magamtól a srácot, ugyanis nem szeretett volna elengedni.
- Héj már! Nem voltam ott az idei újévi bulin és akkor már nem is hiányzok? 
- Bizony ám – mondtam hirtelen komolyra váltva, s a többi srácra néztem – Rátok is vonatkozik.
- És… hol van Harry barátunk? – kíváncsiskodott Ethan, szemöldökeit fel-le vonogatva.
- Ch – megforgattam a szemeim aztán hátat fordítottam nekik és a nappaliba trappoltam. Hogy még hitelesebb legyen a „sértettségem” a cipőm sokat segített abban, hogy hallható legyen a dübörgésem. 
- Ugyan már, kislány – jelent meg hirtelen mellettem Evan – Tudod, hogy nekem tényleg hiányoztál. Én vagyok a kedvenced, nem igaz?
Nem zavart, mikor leült mellém. Én ugyanúgy előre meredtem, összefont karokkal. 
- Nem rossz ez a pecó – lépett beljebb Ryan is, ahogy feltérképezte a helységet – Látom már is tele van a hely gyertyákkal meg képekkel. 
- Elvégre, itt lakok, nem? – néztem rá egy egészen rövid pillanatra, majd felkeltem a kanapéról – Örülnék, ha nem piszkálnád – vettem ki a kezéből a vanília illatú gyertyát és visszahelyeztem oda ahol volt – Miért kell hozzányúlnod minden alkalommal mindenemhez? 
- Mi ütött beléd, kicsike? – Travis jelent meg mellettem, finoman meglökte a vállam, míg összevont szemöldökkel nézett engem – Talán szarban vagytok Harryvel? 
-  Tényleg, mi van veletek? Azóta sem jöttetek össze? – csatlakozott a beszélgetésbe Jared, s megjegyzésén mindegyik srác nevetni kezdett. 
- Nem, nincs semmi velünk. Dobhatnánk a témát? Oh, és lehetőleg normálisan viselkedjetek Liaméknél. 
- Mi? 
- Nem nálunk lesz a parti, hanem egy másik srácnál, ugyanis nekünk kicsi a hátsókertünk. 
- Megnézhetjük? – kérdezte Evan, noha már félig kint volt az üvegajtón. 
- Uh, azt hiszem – egyeztem bele, majd a fiúk után mentem. 
Ethan leült a hintaágyba, majd szinte azonnal magára vonta a figyelmünket a kommentjeivel.
- Biztos vagyok benne, hogy ide ki szoktál jönni és csak álmodozol a dolgokról. Vagy. Itt szoktatok smacizni Harry haverunkkal, igazam van? 
- Oh, szerintem csinálnak itt mást is, haver – szólalt fel a másik ökör, Travis, s mikor közelebb ért hozzá, lepacsiztak egymással. 
- Miért kell nektek mindig a szexről beszélni? – mindegyikük felém fordult, míg én az ajtófélfának dőlve néztem őket.
- Hát, mivel nincs aktív nemi életünk, valahogyan el kell nyomni a frusztrációt – felelte okosan Ethan – Miért, te hogy bírod? 
- Tudod, én tökéletesen meg vagyok nélküle.
- Oh, igen, a szüzek bírják, mert még soha nem próbálták. Azonban ha egyszer megtörténik veled is, hidd el, rákapsz az ízére és függője leszel – kacsintott rám, ahogy elment mellettem. 
- Nincs kedvem erről beszélni – feleltem halkan, megfordultam és bementem a házba.
Szex függő. Minden akartam lenni, csak az nem. Rossz emlékek kötnek ehhez a témához, és eddig akármennyiszer jött fel a téma, próbáltam elnyomni magamban a történteket, de mikor Ethan belekezdett és nem hagyta abba, úgy éreztem, hogy nem bírom sokáig. Nem szeretek velük komolyan veszekedni, ezért inkább csak leléptem. Ha maradtam volna, és ellenkeztem volna, lehet, hogy ordibálásba torkollott volna az eleinte még vicces társalgás.

Szóval, ha már megemlítettem, akkor nem hiszem, hogy sok értelme van tárolgatni az emlékeket. Az egyik csaj a főiskolán házibulit szervezett és Xanderrel elmentünk. Aztán persze nekem mosdóba kellett mennem így a fürdő után kutattam. Csak hogy amikor azt megtaláltam és beljebb léptem, a kádban találtam egy lányt és egy eléggé részeg srácot. Tisztán látszott, hogy a csávó ráerőltette magát szegény lányra, és rosszul is éreztem magam miatta. Később, amikor segíteni próbáltam a lánynak, a srác kis híján engem is berántott a kádba, aztán benyúlt a felsőm alá és ha egy másik fiú nem lépett volna akkor be a fürdőbe, akkor lehet, hogy más dolgok is történtek volna. Azóta az eset óta, nem igazán vagyok otthonos abban, hogy sokáig erről a témáról beszéljek másokkal.

- Holls! – időm sem volt felfogni, hogy mi történt, csak amikor a velem egy magas öcsém nekem csapódott és karjaival szorosan átölelte a derekam.
- Öcskös, most vagy te nőttél meg vagy én mentem össze – jegyeztem meg nevetve, ahogy karjaimmal átöleltem a nyakát – És wow, mi ez az új frizura? 
Eltoltam magamtól egy kicsit, majd beletúrtam fekete hajába. Oldalt fel volt nyírva, és felül pont annyi volt meghagyva hogy be lehessen lőni zselével. De szerencsére ott és akkor zselémentes volt a feje. 
- Kapnak rá a csajok – kacsintott rám és egy pimasz mosoly körbeölelte az arcát.
- Engem miért nem köszöntötök soha így? – Jared jelent meg mellettünk, aki lepacsizott Mattel, majd egy szokásos, egy-karos ölelésbe vonta az öcsénket – És most már komolyan! Hol van Harry? 
- Itt vagyok-, itt vagyok! – Harry hangja töltötte be a házat, s nem sokkal később egy hatalmas mosollyal az arcán jelent meg mellettem – Jared, haver, mi újság? 
- Wow, tesó, mióta van a piercing? – kérdezte nevetve a bátyám, amint átölelte a lakótársam. 
Eközben már a többiek is bepárologtak a kertből, majd köszöntötték Mattet és Harryt. 
- Mi van öcsi, beköltözöl a nővéredhez? – érdeklődött Evan, mire Matty bólintott.
- Itt töltöm a hetet – vont vállat miközben helyet foglalt a kanapén – Nincs jobb dolgom amúgy sem, plusz anyuék sem látták rossz ötletnek. Így legalább azt csinálnak, amit akarnak. Csendben dolgozhatnak. Nos, az irodában. Az ágyban szerintem hangosak lesznek.
A másik hat srác felnevetett Matt szavai hallatán, én pedig csak a vállába boxoltam.
- Ne legyél már ennyire tiszteletlen anyuékkal szemben! – dorgáltam meg, és szinte éreztem, amint mindenki megforgatta a szemét a szobában.
- Szerinted ők nem beszélik ki a mi nemi életünket? 
- Ők a szüleink, te meg egy kis taknyos vagy. Semmi közöd ahhoz, hogy mikor fekszenek le, vagy mikor nem. Neked amúgy is a tanuláson kellene gondolkodnod, nem azon, hogy mennyi csajt döntesz meg. Most leszel nyáron tizenhét, maradj magadnak. 
- Matt, szerintem kétszer is gondolod meg, hogy maradni akarsz-e vagy sem – röhögte el magát Travis – Nem egyszerű egy olyan lánnyal bírni, akinek éppen havi baja van. 
- Argh, menthetetlen kan csorda! – jelentettem ki és nem érdekelt, hogy mennyire tűntem óvodásnak, sípcsonton rúgtam Travist.
- Bazdmeg, Peyton! – kiáltott fel a srác – Ez fájt!
- Örülök neki – mosolyogtam rá negédesen, míg belülről ördögien nevettem. Imádtam látni, ahogy mások nyomorogtak, haha – Ha kell, akkor adok még egyet.
- Oké! – mondta nevetve Harry – Szerintem induljunk. Niall most üzent, hogy Louis és Eleanor megérkeztek már. 
- Louisék is ott lesznek? – szólalt fel hirtelen Ryan – Atyavilág, remélem Eleanor valami rövidnacit vesz fel.
- Atyavilág, remélem, Louis elveri a feneked, ha rajta kap, amint megbámulod a csaját – utánoztam a srácot, mire ő csak bemutatott nekem.

Nevetéssel reagáltam, majd mindannyian megindultunk kifele. A konyhából még gyorsan felvettem a telefonom és napszemüvegem, így nem vettem észre, hogy Harry megvárt. Édes mosolya az arcára rajzolódott mialatt felém lépkedett. Tenyereit az arcomra csúsztatta, majd váratlanul megcsókolt. Lassú volt, játékos. Puha ajkai elkápráztattak, úgy, mint minden alkalommal ezelőtt. Miután elhúzódott, apró puszit nyomott a halántékomra és átölelt. 
- Hiányoztál, Napsugár.

**

Harry, Matt és én Harry kocsijával mentünk elől, míg az öt ökör mögöttünk jött. Az öcsém sok mindent kérdezett Niallről és Liamről, még akkor is, ha már találkozott velük tavaly. Mikor megkérdeztem, hogy nem lesz-e neki furcsa újra látni őket, nem beszélve Eleanorról és Louisról, nagy menően azt válaszolta, hogy mióta megszületett, erre a pillanatra várt. Azonban amikor Harry leparkolt a srácok háza előtt, Mattből egy kis nyuszi lett. Így hát Harry elkezdte egy kicsit piszkálni, mire összeszedte magát, és újra magabiztosan jelent meg mellettünk. 
- A kedvenc Hollingsworth fiaim! – Louis egy hatalmas ölelésbe vonta Jaredet és Mattet, direkt kihangsúlyozva, hogy a kedvencei – Oh, és a brigád másik fele! – nevette el magát, ahogy köszöntötte a másik négy fiút – Aztán itt van a két selejtes, akik együtt élnek. És sajnálom Peyton, hogy ezt kell hallanod, de Harry még mindig elviselhetőbb, mint te. 
- Ne hogy azt hidd, hogy miattad jöttem – horkantottam fel és megforgattam a szemeim – Na, tűnés az utamból. Látni akarom a kedvenceim
Niall jelent meg percekkel később a nappaliban, arcán széles vigyorral. Tipikus, kényelmes, szoros, szeretetteljes, Niall Horan féle ölelésben részesített. Igazából imádtam az öleléseit. Volt benne valami különleges. Liam is csatlakozott a családias hangulatunkhoz, így már hárman ölelkeztünk. Míg nem hallottuk meg a többiek hangját, és jelentek meg percekkel később. 
- Woah, mikor lett a húgom ennyire felkapott a fiúk körében? – adott hangot magának Jared először. 
- Oh, hát persze, Louis kedvencei. Liam, Niall, ő itt a bátyám Jared. Azok ott – mutattam mögé – Evan, Travis, Ethan és Ryan. Valamint a kis öcsém, Matty. 
- Még két Hollingsworth – nevette el magát Niall – Jöjjenek ide uraim! – szinte mindegyiket megölelgette, Liam ugyanígy. 
- Ah, végre megjöttek életeim srácai! – Eleanor felé fordultunk, akinek kezei az arca két oldalához volt tapadva.

Miután megtörtént a nagy találkozás, végül kimentünk a hátsókertbe, ami igazából sokkal nagyobb volt a mienknél. De ezt azt hiszem, már említettem. Egy nagy, műanyag asztal volt felállítva a napellenző alatt, melyen papírtányérok és műanyag poharak, villák, kések voltak elhelyezve, körbe pedig székekkel volt telerakva. Halkan még a zene is szólt.

A hangulat pedig kezdett beindulni. A fiúk nem ittak sokat. Nos, Niall kivételével. Ő lenyelt vagy hat-hét sört, de nem rúgott be totálisan. Matt sokat beszélt Harryvel, vagy éppen Liammel, aminek örültem, hiszen nem érezte magát kívülállónak. Louis természetesen a bátyámmal és annak haverjaival volt szinte folyamatosan, néha Eleanor is csatlakozott hozzájuk. Így történt az, hogy én csak nevettem és hallgattam, amint Niall marhaságokkal tömte a fejem. Be volt csiccsentve, így a jó hangulat garantált volt. Meg amúgy is. Ha az ember belekerül a srác zónájába, nevetés nélkül nem tűnik el onnan.

Társaságra leltem, bár akkor nem Niallben, hanem Evanben. Arcán mosoly volt, amikor leült a mellettem lévő székbe. 
- Helyzet? – pillantottam rá a szemüvegem mögül, aztán belekortyoltam a málnámba. 
- Gondoltam megnézem mi újság – vont vállat – Mi van veled meg Harryvel? 
- Miért érdekel mindenkit ez a téma? – kérdeztem bosszúsan és egy sóhaj hagyta el a számat.
- Szívem, mindenki látja, hogy megváltozol, ha egy légtérbe kerülsz vele. És mint mondtam tavaly, amikor nyáron Görögben voltunk, a srác szemei felcsillannak, és úgy mosolyog, mint egy idióta, amikor meglát. Ha csak nem jobban, mint fél évvel ezelőtt.
- Ami azt illeti, van valami kis izé köztünk – vallottam be halkan, ahogy a műanyag poharam szélét kezdtem el piszkálni – Nem tudom, hogy mi, szóval ne is kérdezd.
- Csókolóztok meg ilyenek? – kérdezte ő is ugyanolyan csendesen, mint ahogy én beszéltem az előbb, s én bólintottam – Nem gondoltál még arra, hogy beszélj vele róla? 
- De, viszont nem akarok. Elrontanám a barátságunkat. 
- Miért? Hogyan? 
- Ha esetleg lenne is valami köztünk, aztán szétmennénk, nem lennénk már ugyanazok. Nem akarok az ellensége lenni, nem akarok egy fekete lyuk, egy sötét emlék lenni számára. 
- Ugye tudod, hogy nem kell semmin változtatnotok, ha összejöttök? Úgy értem, mit csinálnátok másképpen? Talán lefeküdnétek? Esetleg azt mondanátok a másiknak, hogy szeretlek? És különben is, ha nem működik, akkor normálisan megbeszélitek és maradtok haverok. Harry normális srác, megértené. És tudom, hogy te is okos vagy, szóval biztos vagyok benne, hogy ki tudnátok találni valamit. 
- Mikor te mondod, akkor sokkal egyszerűbbnek tűnik.
- Pay, te vagy az, aki komplikálttá teszi az egészet. Harry lenne a legboldogabb, hogyha megnyílnál felé. Tudod, egész nap rajtad volt a szeme. Beszélhetett akármennyit velünk, az öcséddel, vagy Eleanorral, mindig biztosra ment abban, hogy te jól vagy. 
- Muszáj erről beszélnünk? – halk sóhaj hagyta el a számat, hiszen nem akartam erről beszélni.
- Én csak jót akarok – mosolyodott el – És mint az egyik pótbátyád a sok közül, hiszen van egy pár, azt akarom, hogy boldog legyél. 
- Gondolod, hogy Harry mellett az lennék? 
- Nem gondolom, hanem tudom. És nem lennél, hiszen már az vagy. Tudod, azóta, hogy kiköltöztél a családi fészekből olyan, mintha sokkal több élet lenne benned. Harry jó hatással van rád, te pedig Harryre. 
- Ez olyan nyálas, Evan – kuncogtam el magam.
- Kikérem magamnak! – nézett rám összevont szemöldökkel – Én romantikus vagyok, nem nyálas! 
- Reménytelen romantikus inkább. 
- Mondod te.
- Kettőnk közül ki az, aki oda van a romantikus filmekért? 
- De én legalább felvállalom – kacsintott rám és igaza volt.
Akármikor, akárki társaságában képes volt betenni egy nyálas szerelemtől csöpögő filmet, csak mert azt szerette volna nézni. A haverjai mindig cinkelték miatta, de nem értem miért, hiszen ők is ugyanúgy végignézték Evannel és volt, hogy ők is elsírták magukat. Természetesen ennek szemtanúja lehettem, és a kép, amit készítettem az öt srácról a kanapén, kisírt szemekkel, azóta is sértetlenül pihen a telefonomon, és a gépemen. 

6 megjegyzés:

  1. Szia!!!
    Nagyon cuki rész lett... De ez nekem qkkor is rövid .. És Heyton páros kicsit kevesebbet jelent meg de imádom !!!!! :) =) XD :P Kijelenthetem , hogy ez is egy Per-fect rész !!! Illetve azt is hogy türelmetlen vagyok !!!
    All the love ,R

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen? Pedig minden rész 4 oldalas.:D Kivéve, ha átlógok az 5.-be mert annyira belejövök az írásba.:D
      Aw, örülök, hogy tetszett és hogy ennyire várod a folytatást! Hidd el, előbb itt lesz péntek, mint azt gondolnád. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. AÁÉDJLSHAPÍ PEYTOOOOOOOOON
    AWWW NAGYON TETSZETT A RÉÉSZ♥
    IDK MIÉRT IMÁDTAM PAY HANGULATÁT
    ÉS A SRÁCOOOOOOK
    ÚGY BÍROM MINDET:DDD
    UND HEYTOOOON.
    ALÉJDSKASH♥♥♥
    OH, VÁROM A KÖVETKEZŐ RÉSZT!:3

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) És mint mondtam egyel feljebb Rékának is; a péntek hamarabb itt lesz, mint gondolnánk. :D ((Vagyis remélem lol))

      ♥xx

      Törlés
  3. Annyirra imádom,mikor Louis meg Peyton szivajták egymást. :D :D Várom a következőt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, na igen, én is. :D Pénteken jön a kövi. :3

      ♥xx

      Törlés