2015. szeptember 13., vasárnap

33. // Mit gondolsz, ki vagyok én?

Hiii,
Ahhh, nem hiszem, hogy számítani fogtok arra, ami történni fog a rész végén. :3 Bár ki tudja. :D Remélem, nem lesz/lett lapos, sablon vagy valami, mert igazából gondoltam másra is, ahogy megírhattam volna, de már mindegy, nem igaz?! Csak remélem, hogy nem fogom megbánni, amiért így írtam, lol. Köszönöm a 36 feliratkozót njsakjsoaks imádlak titeket.:3♥ Még valamiiiiii. Mostanában nem tudom mi van velem, de minden szabad időmben új sztori ötleteken gondolkodom, és ahhh, meg van, hogy mi lesz a következő történet. :) Az első fejezet már meg van belőle, but először szeretném felépíteni a sztorit, és csak utána kitenni a prológust meg ilyeneket. :3 However, IDE kattintva megnézhetitek a blogot. :3 Remélem tetszeni fog a design, a történet meg megint. :D Na, de erről a blogról majd később, hiszen még Heyton a fő dolog. :3 Jó olvasást. xxx
P.S.: BOLDOGSÁGOS SZÜLETÉSNAPOT AZ ÉN EGYETLEN ÍR BABÁMNAK♥♥! NEM HISZEM EL, HOGY 22 ÉVES A KICSI SZÍVE. :')♥♥

// Peyton Hollingsworth

Vicces volt elnézni, ahogy Matt szaladt a futógépen. Nem ment gyorsan, de ő még is képes volt kis híján elesni. Ekkor még nem igazán nevettem, azonban mielőtt leszállt volna, nem állította le a gépet, így hát akkor majdnem hanyatt esett. Én jót szórakoztam rajta, és ami még jobb volt, hogy ő is többször elnevette magát a bénaságán.

Körülbelül egy órája lehettünk az edzőteremben, az nap Harry nélkül. Azt mondta nem volt kedve bejönni ma, így hát csak ketten mentünk. Noha nem igazán tűnt fel a hiánya. Matt tökéletesen elszórakoztatott. Bár szerintem nem én voltam az egyetlen, aki nevetett rajta. Volt egy idősebb néni is, nem messze tőlünk, aki minden erejével próbálta eltakarni az arcát, amikor látta, hogy az öcsém elesett, elbotlott, esetleg totál hülyét csinált magából.
- Holls, mikor fejezzük már be? – nyöszörgött Matt a földön ülve, egy üveg vízzel a kezében – Mennék már a Madame Tussaudsba. 
- Harry azt mondta, hogy egy óra fele lesz itt értünk. Még van egy óránk addig. 
- Nos, mehetnénk enni. Éhes vagyok.
- Akkor még is minek edzetünk most? – kérdeztem nevetve.
- Fogalmam nincs – vonta meg a vállát – Egy, amiben biztos vagyok, azaz, hogy lefürdök ugyanis úgy megizzadtam, mint egy ló. 
Azzal fel is kelt ültéből, majd az öltözőbe ment. 
- Első alkalommal látom itt – szólalt fel valaki mögöttem, így szinte azonnal megfordultam.
- Oh, jó napot Mrs. McAdams – mosolyogtam az idős nénire, akivel már mondhatni haverok voltunk. Mióta Harryvel edzőterembe kezdtünk járni, minden alkalommal találkoztunk Mrs. McAdamszel – Igen, ő a kis öcsém, és a hetet velem és Harryvel tölti. 
- Gondoltam – nevette el magát – Merre van a kis barátunk? Harry? 
- Nem volt kedve edzeni – vontam vállat – Helyette jött az öcsém.
- Oh, értem – mosolyodott el – Mindenestre add át az üdvözletem a fiúcskának. 
- Persze – feleltem s felvettem a vizesüvegem a földről – További jó edzést, Mrs. McAdams.
- További szép napot, Peyton!

**

Matty menthetetlen volt. Úgy értem, alig álltunk meg egy bábunál, ő már a következőnél volt! Felfogtam, hogy izgatott volt, és minél előbb a 3D-s mozi részhez szeretett volna elérni, mert én is alig vártam már. De azért szívesen végig néztem volna a viaszból készített hírességek mását, egy lassabb tempóban. 
- Holls, tedd magad hasznossá, és készíts rólam és a jövendőbelimről egy képet, kérlek – nyomta a kezembe a telefonját, majd beállt Rihanna mellé. 
Arcára széles mosoly rajzolódott, ahogy karját a bábu dereka köré tette és várta, hogy elkészüljön a remekmű. Valahogy nem lepett meg, hogy ez volt az egyik hely a pár közül, ahol megálltunk. 
- Jó, akkor most mindjárt jön elvileg Kate, szóval állj készen – értesített, s búcsút vett Rihanna bábujától. 
Aztán hirtelen Harry jelent meg mellettem, kezembe még egy telefon került, majd ezúttal ő állt a csaj mellé. Nevetés hagyta el a számat, de végül lekaptam őket. Utána Matt is visszaállt, így a hármukról is csináltam néhányat. Hihetetlen, hogy mindketten mennyire oda vannak Rihannáért. Szinte másik híres nő szóba sem jöhet, vagy versenyezhet a barbadosi énekesnővel. Bár nem hibáztatom őket; Rihanna tényleg az egyik legszebb nők közé sorolható.
- Átmegyek ma Niallékhez, oké? – öcsém kérdése már inkább egy kijelentésbe torkollott, bár így is-úgy is meglepett. 
- Wow, kösz, hogy szólsz róla – nevettem el magam, kicsit még mindig meglepődve – Még is mikor beszéltél vele erről? És velem? 
- Niallék benne vannak. És még vasárnap beszéltük meg, hogy ma átmegyek, mert Liam vett valami új játékot és ki szeretném próbálni velük. 
- Oké, felőlem – adtam meg magam, egy halk sóhajjal kísérve – Ott is alszol? 
- Nem hiszem, hogy aludni fogunk – nevette el magát, nekem pedig a szemeim elnyíltak egy pár másodpercre, noha szerintem Harry is hasonlóan reagálhatott a kétértelmű válaszra – Most mi van?
- Haver, szerintem kétszer is meg kellene gondolnod, hogy mit hogyan fejezel ki – mondta végül Harry, s megütögette az öcsém vállát egy öntelt mosollyal az arcán.
- Oh! – nevetett fel Matt, majd mutatóujjával felénk intett, ajkaira fél oldalas mosoly kunkorodott – Piszkos gazemberek! De én úgy értettem, hogy valószínűleg egész este játszani fogunk. 
- Oké, így már jobban hangzik.
- Mintha te nem mondanál kétértelmű dolgokat, Holls – forgatta meg a szemeit, könyökével egy kicsit meglökött – Na, mindegy. Új feladatod van. Egy-kettő! 
Ez alkalommal én forgattam meg a szemeim, amikor rájöttem, hogy hol voltunk. Matt azonnal beállt Kate Middleton mellé, ezer wattos vigyorral, csak úgy, mint Rihanna mellett. Nem vesztegettem az időmet, sőt, amikor Harry is a bábu mellé állt, plusz dolgom volt. Noha nem bántam, ha ők jól szórakoztak, akkor már megérte eljönnöm velük.

Egy és fél óra alatt végül végig jártuk az egész helyet, majd beültünk a 3D-s filmet megnézni. Nos, azt hiszem szavak nélkül is el tudtam mondani, hogy az a rész volt a kedvencem.  A boldog sokk, már ha van ilyen, az arcomra ékelődött s néhányszor el is mosolyodtam. Aztán mikor kiértünk az épületből és Harry kocsija felé indultunk, a szám be nem állt. Nem izgatott, hogy a fiúk is ugyanazt látták, mint én. Elmondtam, hogy én miként éltem meg. És furcsa módon egyik sem szólt bele, hanem csak hallgattak és néha felnevettek.

**

Sosem gondoltam volna, hogy Niall képes időben elkezdeni főzni. Bár, ami leginkább kiemelkedett, és megmosolyogtatott, az volt, amikor az egyik kedvencemet készítette majd szolgálta fel nekünk. 
- Na, hogy érzed magad, Pay? – villantotta meg fogszabályzós mosolyát Niall – Az öcséd lecserél téged. Ráadásul rám. 
- Örülök, hogy lecserél. Túl sokat volt velem – sóhajtottam fel – Kell egy kis szabadság tőle. 
- Sajnálom, hogy közbe kell szólnom, de van egy hely, ahova be kell ugranom – adott hangot magának Harry is – Jössz, Peyton? 
- Aha – mosolyogtam rá – Mint mondtam, kell a távolság Mattől. 
- Hé! Nem vagyok annyira rossz! – ellenkezett az említett – Nos, legalább is nálad rosszabb nincs. 
- Igen, biztos, hogy veled megyek – bólogattam és felkeltem a kanapéról ahova evés után leültünk – Hasta la vista baby! – intettem feléjük és már az ajtónál is voltam, hogy felvehessem a cipőmet. 
Miután elköszöntem Liamtől és Nialltől, még annak ellenére is, hogy messze akartam lenni az öcsémtől, egy szoros ölelésbe húztam. Nem tudom, hogy honnan jött a hirtelen gondoskodás és féltés. Talán csak a gondolata annak, hogy Matty nem anyuékkal lesz estére, és nem is velem vagy Jareddel, furcsa volt. Viszont bíztam a két srácban, akik áthívták őt magukhoz, szóval egy kicsit megnyugodtam.

Körülbelül egy órája lehettünk úton Harryvel, de nem akarta elárulni, hogy hova is mentünk. Ha kérdeztem, azt mondta, hogy majd meglátom és azonnal elcsavarta a témát. A harmadik után már feladtam, és csak olyan dolgokról kérdezgettem, amik mindig is fúrták az oldalamat. Mint például, hogy miért kék az ég, vagy, hogy miként alakul ki a kisbabák szeme mikor megfogannak. Látni lehetett Harry arcán, hogy már elege volt a bugyuta kérdéseimből, de mivel nekem túlságosan is elfoglalta az agyamat a dolog, nem álltam le. 
- Peyton, komolyan, honnan a frászból tudjam ezekre a választ? Mit gondolsz, ki vagyok én? Valami tudós? 
- Csalánra pisáltál vagy mi van veled? – kérdeztem felvont szemöldökkel, egy kicsit erélyesebben – Bármit mondok, mindig lehurrogsz. 
- Csak mondtam, hogy nem tudom a választ az idióta kérdéseidre. Emiatt nem kell felhúznod magad.
- Nos, én veled ellentétben igazán nyugodt vagyok – állítottam a tényeket – Azonban te igen feszültnek tűnsz. Történt valami?
- Nem – válaszolta egy kicsit halkabban, száját egy sóhajt hagyta el – Csak remélem, hogy minden jól fog elsülni ma. 
- Hogy érted? – néztem rá kérdő tekintettel bár nem vártam, hogy majd megválaszolja. Minden kérdést került, ami a mai nappal volt kapcsolatos. 
- Emlékszel, amikor kis híján felgyújtottam a konyhát? 
- Nehéz lenne elfelejteni – mosolyodtam el fél oldalasan – Bár ennek mi köze van a dologhoz, ami zavar? 
- Arra is emlékszel, hogy mit mondtam? Hogy miért csináltam? 
- Merem feltételezni, hogy Lisának – feleltem bizonytalanul.
- Nem egészen.
- Egy kicsit felhúztam magam a dolgok láttán, szóval bocsáss meg, de nem emlékszem tisztán arra, amit akkor mondtál. Szóval? Megosztod velem, vagy a kis ujjamból kell, kirázzam? 
- Azt mondtam, hogy veled akartam tölteni az estét. Egy totális fasznak éreztem magam, amiért annyiszor megbántottalak a sok veszekedéssel, és mert eltávolodtam tőled Lisa miatt. Egy vacsorával szerettem volna jóvátenni a helyzetet. Vagyis csak egy kicsit enyhíteni a dühöd irántam. De nem egészen úgy alakult, mint szerettem volna.
- Nem voltam rád dühös, csak rosszul éreztem magam – vallottam be – De ez már a múlté, nem érdekel. A lány nincs többé a képben és te is visszatértél a régi önmagadhoz. Ez minden, ami számít.
- Igen, tudom. 
- Hát akkor? Ugye nem fogsz egy étterembe vinni? Tudod, hogy nem vagyok nagy rajongója a flancos helyeknek. 
- Ah, ne már! Most elrontottad a meglepetésem! – tisztán kivehető volt, hogy viccelt, és ez megmosolyogtatott. Szerettem, amikor ilyen volt. Kevésbé, amikor szomorú vagy ideges – De amúgy tudod jól, hogy sosem vinnélek oda az akaratod ellenére. 
- Még jó – kuncogtam el magam. 
- Figyelj, ha nem tetszik, akkor mond majd el, rendben? Se perc alatt hazamegyünk és elfelejtjük, hogy valaha is az eszembe jutott a dolog.
- Ne becsüld ennyire alá az ötleted.
Arcomra egy mosoly csúszott, ahogy jobb kezemmel végig simítottam a vállán. Nem igazán tudtam, és nem is akartam megállítani a kezemet, amikor a tarkója felé indult és az ujjaim a hajával kezdtek el játszani. Nem tűnt úgy, mintha zavarta volna, sőt mi több, szerintem még élvezte is. Legalábbis a vigyorából erre következtettem.

Negyed órával később egy fesztivál szerűségnél találtam magunkat. A parkoló tele volt, hangos zene ütötte meg a füleimet és persze sok-sok ember jelent meg előttem. Miután Harry bezárta az ajtót, mellém lépett és bár eléggé tétován, de a kezem után nyúlt és maga után húzott. Akkor még mindig nem volt fogalmam arról, hogy mit is kerestünk ott. 
- Harry? 
- Mindjárt oda érünk – mondta még mindig rejtélyesen. 
Én csak rábólintottam, bár nem láthatta, hiszen háttal volt nekem. Percekkel később megálltunk, s mikor mellé értem tekintetem végig futtattam a székeken, amelyek egy még üres színpad előtt voltak elhelyezve. Éreztem közben, ahogy Harry nézett, és várta a reakcióm. 
- Uh, mi is fog történni most? – kérdeztem miközben egy kicsit bután éreztem magam. Fogalmam nem volt arról, hogy mi lesz majd. 
- Liamtől hallottam erről a kis fesztivál féléről. Azt mondta, hogy ma lesz egy színdarabféleség. Ilyen izé, amit szeretsz, tudod – magyarázta idegesen; tisztán látszott rajta hogy zavarban volt – És mivel nem akartam megint elő állni egy unalmas, sablon ebéddel vagy vacsorával, arra gondoltam, hogy esetleg elhozhatnálak ide – elhalkult a végére, szemeivel ő is végig pásztázta a helyet – De ha nem szeretnél itt maradni, hogy megnézzük a műsort, akkor körbejárhatjuk a helyet. 
- Milyen műsort? 
- Uh, Hamupipőke. 
- Még szép, hogy maradunk! – jelentettem ki magabiztosan – Imádom Hamupipőkét! A kedvenc Disney filmem a Szörny RT mellett szorosan.

Fél órával azután, hogy elfoglaltuk a helyünket, a színdarab elkezdődött. Minden egyes percét ámulattal néztem, és nem egyszer szerettem volna én is fellépni a színpadra, hogy én is benne lehessek a darabba. Kiskoromtól kezdve oda és vissza voltam a színészkedésért, így ahol csak tudtam, mindig kaptam az alkalmon. Aztán ahogy idősebb lettem, valamiért komolyabban kezdtem el látni a dolgot ezért félre tettem egy kicsit az álmodozást, és ezerszázalékosan a tanulásnak szenteltem magam. Sikeres szerettem volna lenni. Azt szerettem volna, ha az emberek magamért ismernek, és nem azért, mert a családom valaha is elért valamit az életben.

Szinte mindenki állva tapsolta meg a színpadon álló, beöltözött embereket. Tényleg nagyon jó volt a műsor, és nem akartam elmenni onnan. Azonban Harrynek más ötletei voltak. Egy hangulatos, mindennapi kis ebédlő fele indultunk. Ez különösen tetszett, hiszen mint említettem már előbb, nem vagyok oda a puccos éttermekért, bár elviselem, ha muszáj. 
- Van valami oka, amiért ide jöttünk vagy ez is csak egy része a kiengesztelésnek? – kérdeztem halványan elmosolyodva, ahogy leültem az egyik székre és közelebb húztam magam az asztalhoz. 
- Uh, igen. Mármint, egy része az engesztelésnek – nevetett fel zavartan miközben ő is leült velem szembe – Néhány pillanatban még mindig rosszul érzem magam, ha arra gondolok, hogy mennyi időt töltöttem Lisával, helyetted. Elvégre nem foglalkoztam veled, sőt mint mondtad, kitúrtunk téged a házból – mélyet lélegzett majd lassan kifújta a levegőt és meghúzta a piercinget a fogaival. Említettem már, hogy mennyire szórakoztató volt nézni amint játszott az ékszerrel? – Aztán szépen el is csesztem a vacsorát és ráadásul neked kellett feltakarítani a rendetlenséget utána. De persze van egy másik oka is annak, amiért ennyire meg szerettem volna valósítani ezt az egészet. Sokat gondolkodtam az elmúlt hónapokban és akármennyire is szerettem volna elnyomni a fránya érzéseim, szinte megfojtottak. Pár emberrel beszéltem erről, de egy sem támogatott ebben. Noha ez nem állított meg semmiben, hiszen itt vagyok és te is. Sőt, még az egyik legnagyobb félelmem is magam mögött hagytam. Mert hát nem hiszem, hogy lett volna más választásom. Azonban úgy gondolom, hogy miattad megérte. És bár tudom, hogy béna ötlet, talán nem is tetszik majd neked, de ez volt az utolsó reményem, mert nem akartam, hogy sablon legyen az egész este. Megértem, ha te nem szeretnél semmit, vagy valamiért gyorsnak találod…

Szavai félbe lettek szakítva, amikor a pincér az asztalunkhoz lépett és letett elém egy tálcát, mely le volt fedve egy szürke tetővel. Pár perccel később láttam a szemem sarkából, amint Harry egy aprót bólintott, s a fedő lekerült a tálcáról. Egyáltalán nem azt láttam, amire számítottam. Négy fánk volt elhelyezve; az első hármon különböző szavak, az utolsón pedig egy kérdőjel díszelgett. Lennél a barátnőm?

6 megjegyzés:

  1. Hi !!!! EZ VALAMI ISZONYAT CUKI <3 !!!!!!! ... Na , szóval megint csak nem tudok mit mondani, de most sietek is szóval ez most rövid lesz !! Nagyon vicces volt elképzelni Matty-t ahogy elesik a futó padpn ,de az se volt az utcsók között amikor Rihannával fotózkodtak ... :P Nagyon szipi szupi rész lett, és izgatottan várom az új részt :)
    All the love , R

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lolz, örülök, hogy tetszett. :D Matty egy kis cukipofa, nem igaz?! ^^ Szerdán jön a kövi. :*

      ♥xx

      Törlés
  2. EZAZ!!! Ezt vártam már,hogy mikor jönnek össze. Peyton ugye igent fog mondani?? Mondjon igent!!! :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, igen, egy kicsit elhúztam ezt az egészet, but legalább megtörtént lol. :D És szerdán kiderül minden. :3

      ♥xx

      Törlés
  3. SK,JHJGDDSKJAKHgsajBJVHFD
    OMFG
    VÉGRE
    ÚRISTEN
    JÓ KEZDEM AZZAL HOGY MATT
    ALKHSJGDf
    NAGYON CUKI VOLT, VALAMINT A NÉNIKE, AKI HEYTON ISMERŐSE LETT AZ EDZŐTERMEZÉS SORÁN:D:3
    NIALL BABY AHWWW♥
    XSLJHKDfjzgkaJB HARRYYYYYYYYYY
    TUDTAM HOGY PEYTONNAK TERVEZETT VALAMIT
    AÉSLJDHGJA TUDOD MIT IMÁDOK?:3
    HOGY ENNYIRE EREDETI ÖTLETTEL ÁLLTÁL ELŐ.
    MÁRMINT WOW, SZABADTÉRI SZÍNDARAB?
    FÁNKOKBÓL KIRAKOTT LESZEL A BARÁTNŐM FELIRAT??
    OMFG!
    AJSGDJAFJg
    LEVETTÉL A LÁBAMRÓL
    KOMOLYAN ALSDKHAF
    ODÁIG VAGYOK ÉRTE MEG VISSZA
    OHWWWW IMÁDOOM♥

    JSLAÉDLIGKfasd

    Alázatos&a lábáról levett Rajongód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Loool, örülök, hogy tetszett és ennyire feldobott a rész. :3 Csodálom, hogy eddig kibírtad azt, hogy nem voltak együtt hivatalosan. :D Egyedi? Oh, ez igazán megtisztelő, haha. :D Én úgy éreztem, hogy túl sablon lett, de akkor örülök, hogy így gondolod. :3 ÉS AMÚGY MEGMONDTAM, HOGY AZ ELŐZŐ NEM FOG SOKÁIG A KEDVENC RÉSZED MARADNI. :D

      ♥xx

      Törlés