2015. szeptember 18., péntek

35. // Szemtelen és aranyos egyszerre.

Hiii,
Awwww, Harry baby bátyja és családja VÉGRE megjelenik. :3 Itt sem ússzák majd meg konfliktus nélkül szereplőink. :D Oh, és végre egy kisebb "titkot"/okot is megtudhattok, illetve, majdnem az egészet. ;) Majd még erre is tervezek egy külön részt, haha. Új blogom első fejezetét ITT megtalálhatjátok. Remélem, hogy ez a rész és az új történet is elnyeri tetszéseteket. :) Jó olvasást. xx

// Peyton Hollingsworth

Néhányan azt mondják, hogy egy kapcsolat képes a sok veszekedéstől megerősödni. Minél több dolgon mennek keresztül együtt az emberek, annál jobban bíznak a másikban és annál kevesebb dolog állhat közéjük. Egy részem hitt ebben azonban a másik nem.

Xanderrel egyszer sem volt komolyabb vitánk, még is minden rendben volt. Szorosabb volt a barátságunk, mint azt valaha el tudtam volna képzelni. Aztán ott volt Harry és vele nem egyszer akadt már össze a bajszom. Noha nem volt semmi nagy, eget rengető dolog. És mindegyik kisebb vita egy megmagyarázhatatlan szinten közelebb húzott minket egymáshoz. Oly annyira, hogy már a barátnőjének mondhattam magam.

És ez furcsa volt. Álmaimban mindig volt esélyem nála, viszont való életben néha még rá nézni is féltem, hiszen mindig elpirultam. És bár történtek dolgok köztünk; kisebb érintések, csókok. Ezeket mind csak egy fellángolásnak tudtam be. Nem akartam többet beleképzelni a dolgokba, hiszen könnyedén csalódhattam volna.

Csak, mint amikor a csengő felrázott az álmaimból. Sejtettem, hogy Harry nem fog felkelni, és nem azért, mert lusta – nos, részben – hanem mert valószínűleg ezer méter mélyen aludt. Este még hallottam, amint nevetgélt, de hogy is van a mondás? Aki éjjel legény az legyen nappal is. Bruh, arra várhattam volna. Így hát, mivel tudtam, hogy nekem kell rendezkednem, még mielőtt kiléphettem volna a szobámból magamra húztam a köntösöm. Nem vagyok egy nagy szívlelője a darabnak, de mivel időm és őszintén kedvem sem volt melltartót húzni, inkább összekötöttem a darabot és megkíméltem a látogatót egy mellbemutatótól. 
Útközben bekaptam egy rágót is, melyet alaposan összerágtam, amíg kinyitottam az ajtót. A meglepettség minden formája az arcomra ült, amikor szembesültem Harry bátyjával, és menyasszonyával. Kezeikben egy-egy kislány feküdt. 
- Sziasztok, gyertek beljebb – álltam el az útból mosolyogva, és amikor beléptek, bezártam az ajtót – Uh, Harry alszik. Ha gondolod, akkor felkeltem vagy te is megteheted. 
- Ha nem baj, akkor inkább hagynám, hogy aludjon. Tegnap sokáig fent volt – mondta nevetve Trenton – Sajnálom, ha felkeltettünk. 
- Semmi gond – válaszoltam és beletúrtam a hajamba, hogy legalább egy kicsit jobban nézzen ki. Azonban mivel ez sem segített rajta, inkább összefogtam egy hajgumival, amit a nappali asztaláról szedtem fel – Uh, adhatok valamit inni esetleg? 
- Egy pohár víz jól esne – szólalt fel Lennon azt hiszem? Nem emlékszem tisztán a nevére, de abban biztos vagyok, hogy L betűvel kezdődik.
- Persze, mindjárt hozom. 
Végül két pohárral és egy üveg ásványvízzel mentem vissza a nappaliba, gondolván a srácra is. Őszintén meglepett, hogy a házban voltak. Gyerekekkel. Basszus. Akkor kezdett leesni igazán a dolog. Tisztában voltam azzal, hogy jegyben voltak, de sosem hittem volna, hogy Lennon terhes lenne.

Se perc alatt átöltöztem, miután felszaladtam az emeletre és gyorsan fogat is mostam. Bekukkantottam Harry szobájába, ahol ő az ágyon, a hasán feküdt, kiterülve, mint a Nagy Alföld, mit sem foglalkozva azzal, hogy vendégeink vannak. Jobban mondva neki. Mert nem hiszem, hogy engem jöttek meglátogatni. 
- Peyton? – eléggé megijedtem, amikor a nevemet hallottam a szobából. Nem csak azért, mert sötét volt, hanem mert egyáltalán nem számítottam rá – Gyere ide, kérlek. 
Igazából kérni sem kellett volna, hiszen már csak két lépés választott el az ágyától. Álmosan nézett vissza rám, ajkain egy halvány mosoly volt. Jobb kezével felém nyúlt és lassan lehúzott maga mellé, míg végül el nem feküdtem mellette.
- Mhm, jó illatod van – motyogta amint arcát a nyakamba fúrta – Haragszol még a tegnapi miatt? 
- Tegnap sem haragudtam rád, Harry – válaszoltam csendesen, ajkaimat egy sóhaj hagyta el – Csak tudni szeretném, hogy ki az a lány. Valószínűleg sokat jelentett neked. Lehet, hogy még most is érzel iránta valamit, nem? 
- Nem. Persze, hogy nem – szólt közbe azonnal – Úgy értem. Igen. Mármint, évekig ő volt a mindenem. Aztán kilencedikben végre elhívtam egy randira. Miután befejeztük a középiskolát, minden elromlott. De nem szeretek róla beszélni, mert félek, hogy elrontja azt, ami most van. De kérlek, értsd meg, hogy ő már nem számít. És nem azért nem mondom el, ami történt, mert nem bízok benned, hanem mert nem érzem lényegesnek. 
- Jól van, mindegy – rengeteg kérdésem volt, de inkább magamban tartottam őket. Nem csak azért, mert Harry folyamatosan cirógatta a karomat, és ez elterelte a gondolataim, hanem mert a testvére lent volt a nappaliban – Készülj el. Vendégeid vannak. 
- Oh? Oh! Trenton? 
- Igen – kuncogtam el magam amint észleltem, hogy végig járta őt a megvilágosodás – Szóval igyekezz. 
- Itt vannak a lányok is? 
- Ühüm. Olyan kis édes pofák az ikrek – áradoztam egy ördögi mosollyal az arcomon, hiszen meg volt az esély arra, hogy Harry még nem látta őket.
- Megvársz, amíg fogat mosok? Nehogy már te előbb pesztrálhasd az unokahúgaim, mint én. 
- Ha nem sietsz, én lemegyek – nevettem el magam, mire ő szinte kipattant az ágyból – Mióta alszol te melegítőnadrágban? 
- Tegnap be akartam menni a kórházba, de Trent azt mondta, hogy inkább maradjak itthon és majd ma bejönnek. Hát szépen elaludtam. 
- Oh, értem. Mindegy. Igyekezz! 
Nem kellett látnom őt ahhoz, hogy tudjam, megforgatta a szemeit. Néha már úgy viselkedik, mint én. Bár én inkább meg sem szólalok, hiszen én meg átvettem az ő stílusát. Szerintem így már egyelőek vagyunk. Aztán csak úgy, a semmiből felém mászott az ágyon, kezeivel a fejem két oldala mellett támaszkodott és lassan megcsókolt. Idővel lejjebb ereszkedett a könyökeire, így kényelmesen át tudtam fogni a nyakát a kezeimmel. Többször megszakította a csókot, hogy kisebb puszikkal lepje el az ajkaim, melyek miatt mindig kislányos kuncogások törtek fel belőlem. 
- Mindjárt jövök – mondta, mielőtt egy utolsó puszit nyomott volna a számra. 
Miután elment, egyedül éreztem magam. Aztán mintha valami bekattant volna nálam, az agyam azt kezdte el diktálni, hogy nem függhetek Harrytől. A saját magam embere vagyok, és ki kell bírnom nélküle. Sosem szerettem volna senkitől sem függeni, ez alól Harry sem volt kivétel.

Negyed órával később újra belépett a szobába. Kihúzta a függönyeit, kinyitotta az ablakot és mikor a világosság beszökött a helységbe, felvette a földön heverő térdnadrágját. Eleve úgy jött be, hogy volt rajta egy tank top, így csak azt rántotta fel magára.
- Fekszel még vagy jössz le? – kérdezte tőlem mosolyogva, mire én felkeltem az ágyból, bár jobban bejött volna az első opció. 
- Te is megnöveszted a hajad és összefogod egy gombócba, mint Trenton? – érdeklődtem kíváncsian, ahogy a kezemmel beletúrtam a hajába. Vagyis az aljába. Ami igazából alig ment, hiszen nálam még mindig magasabb volt. 
- Azt szeretnéd? – nézett rám mosolyogva és én megvontam a vállam – Nem tudom. Majd meglátjuk. 
- Ha igen, akkor totálisan ugyanolyan leszel, mint ő. Nos, majdnem. 
- Még jó – horkantott fel – Elvégre a bátyám. 
Ezután olyan volt, mintha Harry egy kisgyerekké változott volna. Amint meglátta a két kislányt, akik Trenton ölében feküdtek, azt hittem, hogy el fog olvadni a látványtól. Említette már, hogy oda van a kisgyerekekért, de hogy ennyire…

Órákon keresztül nálunk voltak Trentonék. Nem mintha én bántam volna. Idő közben a két Styles gyerek persze lelépett a Mc Donald’sba és négy teli szatyorral tértek vissza. 
- Tudod – kezdte Trenton mielőtt bekapta volna a szívószálat és ivott volna az üdítőjéből – Apa megmondta, hogy egyszer csak összejöttök. 
- Szerintem rajtunk kívül mindenki tisztában volt ezzel – nevetett fel Harry – Úgy értem, ötven-ötven százalék esély volt arra, hogy az útjaink egybe folynak. Elvégre, egy fedél alatt élünk. Előbb-utóbb megtörtént volna. 
- Nem értem Gemma miért ennyire ellenszenves – rázta meg a fejét az idősebbik Styles – Csak mert volt egy kis afférja a bátyáddal, szerintem attól még nem kellene téged ennyire lenéznie.
- Tessék? – adtam hangot magamnak, miután Treton befejezte a mondani valóját – A bátyámnak volt afférja a ti tesótokkal? 
- Még régebben történt – vont vállat és az ölébe vette az egyik lányát – Gemma totálisan ki volt akadva, amikor megtudta, hogy a bátyádnak új nője lett. 
- Oh, nos, erről nem tudtam – vallottam be – Szóval, ezért nem bír engem Gemma? 
- Igen.
- Nem. 
Válaszolta egyszerre a két srác, mire Lennon elnevette magát és megrázta a fejét. Én pedig csak értetlenül ültem a kanapén. Először is meglepett, hogy Jarednek köze volt Harry tesójához, aztán pedig nem értettem, hogy Gemma miért nem kedvelt engem. Mármint, nem is találkoztam még vele? 
- Trenton, kérlek – sóhajtott fel Harry gondterhelten – Lehetne, hogy kizárjuk ebből Gemmát? Mostanában amúgy sem pendülünk egy húron. 
- Woah, álljunk csak meg egy pillanatra! – előrébb dőltem ültemben, ajkaimat egy tehetetlen kacajféleség hagyta el – Én vagyok az oka annak, amiért nem jössz ki jól a nővéreddel? – kérdeztem Harrytől személyesen, ahogy rá pillantottam. 
Hezitált, mielőtt válaszolt volna. Tekintete elsiklott mellettem majd szinte azonnal vissza. Nyelt egyet, aztán egy aprót bólintott. Én pedig elveszettnek éreztem magam. Nem értettem semmit. 
- Hűha – szólaltam fel végül, arcomon elterült a szórakozottság. A szemeim elnyíltak, ahogy magam elé meredtem és egy kisebb fújtatást hallattam – Ilyenkor mit kellene mondanom? Talán sírnom kellene? Tehetetlen vagyok. Várj. És ez mind azért van így, mert te jóban vagy Jareddel? Szóval így akkor kihat rám is az utálata? 
- Peyton, nem utál csak… nem ismer, és azt hiszi, hogy jobbat érdemlek nálad – nyögte ki végül én pedig már nem tudtam, hogy miként kellett volna reagálnom. 
Fejfájást okozott a nővére. De még csak nem is ismertem! 
A csendet Ava sírása törte meg, aki Lennon karjaiban pihent. Valószínűleg ő is érezhette a feszültséget és nem hibáztattam szegény kislányt. 
- Elnézést, mindjárt jövök – motyogtam a szavakat gyorsan amint felkeltem a helyemről és a nappali mellett található mosdóba igyekeztem. 
Magamra zártam az ajtót, majd a vécére ültem. Miért tett szomorúvá az, hogy Harry tesója nem kedvelt? Nem szabadott volna elérnie nálam ezt a hatást. Általában teszek az ilyen dolgokra. De akkor megütött valami, amikor Harry megerősítette, hogy a nővérének bizony nem jövök be.

„Nem ismer, és azt hiszi, hogy jobbat érdemlek nálad.”

„Nem ismer, és azt hiszi, hogy jobbat érdemlek nálad.”

„Nem ismer, és azt hiszi, hogy jobbat érdemlek nálad.”

Oh, és mennyire jól hiszi! Nem vagyok semmiben tehetséges, nem vagyok a legszebb sem. Néhányan azt mondják, hogy beképzelt vagyok, hogy túlságosan fenn hordom az orrom, és hogy hónapok kérdése, míg átesek a ló túlsó felére. Magam sem értettem, hogy Harry miért állt le velem. Annyi jobb ember van nálam! És a vicces az, hogy én ezt tudom. Még is meglepetésként ér a mai napig, ha az emberek a fejemhez vágják. Nem kell, hogy kimondják szemtől-szembe, elég, ha csak burkoltan tesznek megjegyzést.

Álljunk csak meg! Mióta is érdekel engem az, hogy mit gondolnak rólam más emberek? Gemma nem ismer, én sem őt. Akkor mit számít a véleménye? Nem kellene, hogy számítson! Istenem, hol van ilyenkor Xander? Kétségbeesetten túrtam a hajamba amint a testemet újra elöntötte a bizonytalanság.

Aztán kopogás. Egymás után több. Tudtam, hogy Harry volt az. Azonban nem tudtam, hogy ki kellene-e nyitnom vagy sem. Elvégre, nem sírtam csak elöntötte a fejemet a sok új információ és elnyomottnak éreztem magam a nappaliban. 
Végül elfordítottam a zárat és az ajtó kinyílt.
- Ugye nem rontottam el? Megint? – hangja csak olyan bizonytalan volt, mint én magam. Miután beljebb lépett, becsukta az ajtót, így egy kicsit privátabbnak tűnt minden – Ha még is így történt, akkor kérlek, ne haragudj rám. Nem kell nekem senki jobb. Tökéletes vagy úgy, ahogy vagy. Nos, nekem legalábbis igen – vallotta be csendesen, arca enyhe rózsaszínné változott. 
- Nem történt semmi – mosolyogtam rá, hátha ezzel egy kicsit meg tudtam nyugtatni. Igazából valamiért örömmel töltött el annak a gondolata, hogy ő aggódott értem – Ha Gemma nem kedvel, az nem jelenti a világ végét. A lényeg, hogy te elviselsz, és szerencsére a másik tesódnak szimpatikus vagyok. Meg a menyasszonyának, ami már csak plusz. 
- Sajnálom – suttogta amint egy szoros ölelésbe vont – Gemma csak túl… nos, úgy érzi, hogy még mindig védeni kell engem mindentől. Mindig is anyáskodott felettem, ami felettébb idegesítő, de ez csak a személyisége. És tudom, hogy nem egy nagy rajongód, de biztos vagyok abban, hogy miután megismer majd, más véleménnyel lesz rólad. 
- Ha valaha is találkozok vele, nem kell aggódnod. Nem fogok egy totális picsaként viselkedni vele. Nos, talán, csak ha a helyzet megkívánja. 
- Napsugár, előbb túl kell élnem az ebédet a szüleiddel – nevette el magát és egy kicsit elhúzódott tőlem – De ugye akkor semmi baj nincs? Rendben vagy, igaz? 
- Miért ne lennék? – kérdeztem vissza felfelé kunkorodó ajkakkal – Minden oké, csupán egy kicsit túlterheltnek éreztem magam. Kellett egy kis egyedüllét.
- Jól van – csókolta meg a homlokom – Ez minden, ami számít. A fontos, hogy te jól legyél, mert őszintén mondom, hogy nem vagyok nagy rajongója a vitáinknak vagy annak, ha magad alatt vagy, amikor alattam is lehetnél – jegyezte meg pimasz mosollyal az arcán mire én csak a szemeim forgattam. Hogy lehet valaki ennyire szemtelen és aranyos egyszerre?

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett. Imádom mikor Harry szemtelen. Siess a kövivel! Amúgy mi a neve a képen szereplő fiúnak? Nagyon hasonlít Harryre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) A következő vasárnap érkezik, mint általában. :) És sajnos nem tudom. :( Tumblrön találtam ezt a képet róla, de sajnos név nem volt hozzá írva. :/

      ♥xx

      Törlés
  2. Hi !!!
    Ezt a részt is nagyon ájkolom , és biztos nagyon cukik lehetnek a pindúrok , hiszen Styles vér folyik ereikben :) És én azért , eléggé kiváncsi vagyok erre a Gemmával találkotásra ... De drukkolok nekik , hogy ketten átvészeljék ;) Illetve annyit szeretnék kérdezni , hogy honnan jött ez a Gemma-Jared szál ??? Ez a rész is per-fect !! ;) :*
    All the love , R

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gemma idővel megbékél majd a helyzettel.. legalábbis reménykedjünk benne. :D Gemma & Jared egy múltban történt, érzelemmentes kis semmiség volt. Azonban Gemma többet képzelt ebbe az egészbe, és amikor Jared megmondta, hogy neki nem kell több, Gemma valószínűleg összetört és úgy látszik, hogy azóta sem bocsátott meg neki teljesen. Bár azt hiszem, hogy erről lesz egy kicsit bővebb leírás is az egyik részben. :)

      ♥xx

      Törlés
  3. Nagyon imádom! ^-^ Valamiért mindig jobban tetszik Harry szemszöge, az ő gondolataival sokkal jobban egyetértek sokszor. :) puszik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) Valóban? Amúgy én is néha egyszerűbbnek vélem leírni a Harry szemszögeket. :D

      ♥xx

      Törlés
  4. SZEGÉNY BECCSU.
    VÉGIG NÉZI A KOMIKAT, AHOL AZ ENYÉM NEM SZEREPEL, MAJD FELÜLKEREKEDIK RAJTA A BÁNAT, AMI MIATT MÉG ESTELLÉT SEM TUDTA ÍRNI AZ ELMÚLT NAPOKBAN:((
    Én is szomorú lennék, ha nem kapnék saját magamtól komit, lol. OKÉ EZ NAGYON BETEG VOLTXDDDDDDDDDDDDDDDD
    AKHLSGAFDGAUSHKÉLM4
    STYLES IKREK
    AÉLSDJXHSfkaíjcg
    Heytonnak sem ártana két kislány, vagy egy kislány és egy kisfiú, vagy két kisfiú.:3
    Igazából kicsit beparáztam Peyton negatív gondolatainál saját magáról. Remélem ez nem fog folytatódni a további részekben, és minden rendben lesz vele, illetve velük.
    ASdkjskaSKÉ végre valami a múltról! Köszönjük, hogy harmincnégy rész után végre valamit megosztottál velünk!:)
    ÉSÁKDLJkhgkiuklÍ HEYTON

    MIKOR IS LESZ
    AZ
    TUDOD
    AMIT MÁR ELKÜLDTÉL KIS RÉSZLETEKBEN
    ÉS AMIT SZERINTEM MINDENKI NAGYON VÁR
    VAN EGY ÉRZÉSEM, HOGY KICSIT MÉG ODÉBB VAN
    ÖRÜLNÉK, HA MEGCÁFOLNÁD
    PEYTON MOST MÁR IGAZÁN HARRY ALÁ FEKÜDHETNE

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. LOL A KIS ÖNTELT. :D Ah, tudom, jó lenne babás részeket írni lol. :D Ah, Peyton már csak ilyen. :3 Leszarja, amit mások mondanak, de ha valami olyasmiről van szó, akkor kicsit beparázik. :3 De hát ez így van rendjén. :D LOLZ, SZÍVESEN. :D ÉS MÉG MENNYI MINDENT FOGOK ELMONDANI A JÖVŐBEN. :D Vagyis, nem én, hanem a szereplők, but you know. :3 Und fogalmam nincs, hogy melyik részről beszélsz jelenleg. :'D

      ♥xx

      Törlés