2015. szeptember 20., vasárnap

36. // Nem szeretek osztozkodni.

Hiii,
Oohhhhhm ez a rész eléggé fűtött lesz, legalábbis a vége. ;D Remélem, hogy készen álltok egy kis akcióra, lol. Nem igazán vagyok otthonos az ilyen dolgok leírásában, de minden tőlem telhetőt megpróbáltam. :D Bízom benne, hogy nem lesz nagy beégés haha. :D Köszönömmmm a 37 feliratkozót, angyalok vagytok. ^^♥ Kíváncsian várom a véleményeiteket. ;D Jó olvasást. Xxx
P.S.: Ha gondoljátok, és még nem tettétek, akkor kukkantsatok be az új blogra. Keddenként érkeznek a részek, és remélem, hogy legalább annyira megszeretitek majd, mint Heytonékat. :)

// Peyton Hollingsworth

Fel sem tűnt, hogy mennyire hiányzott Niall és Liam a mindennapjaimból az elmúlt hétben, egészen addig, míg nem találkoztunk az iskola parkolójában. Mindegyikünknek volt valami mondani valója, így az esetek többségében, egymás szavába vágtunk. Bár ez sem rontotta el a jó kedvem, ahogy annak a gondolata sem, hogy az egyetemen kellett lennünk.

Angolon nem csináltunk sok mindent, ezért Niallel folyamatosan beszélgettünk. Matekon is se perc alatt készen voltam mindennel, aztán harmadik óraként megint egy angol nem igazán tett be, hiszen laza volt. A nap eléggé gyorsan elment ahhoz képest, hogy egy hétfői nap volt és már csak akkor esett ez le, amikor a kis padon ültem és néztem, ahogy a fiúk fociztak.

Időközben gondoltam arra, hogy beszélhetnék Xanderrel, de mivel nagy volt az időeltolódás, inkább elvetettem ezt az ötletet. Ha ő aludt, akkor én tudtam volna vele csevegni, ha én aludtam, akkor ő ért rá. Egy kész, ördögi forgás volt az egész és legszívesebben felültem volna egy repülőre, hogy meglátogathassam. Hiányzott. Túlságosan is. Mikor elmentek, nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom érezni a hiányát, de tessék. Csodálom, hogy ennyi ideig kibírtam. És csak belegondolni is abba, hogy pár nap múlva nélküle fogom megünnepelni a tizenkilencedik születésnapom egy kicsit, elszomorít.

Felsóhajtottam, amikor már vagy negyed órája egy magamban ültem a pályán majd a bejárat felé indultam. Harry valószínűleg már elkészült annyi idő alatt és mivel nem akartam megváratni, volt, hogy néha velük indultam meg be. 
- Mi van veled, Napsugár? Elfáradtál? – Harry ajkaira mosoly rajzolódott amint hüvelykujjaival végig simította a bőröm a szemeim alatt.
- Ezt én is kérdezhetném tőled – mondtam vigyorogva, kezeimmel körbeöleltem a derekát.
- Tudod, Lisa ma beszélt velem angolon – közölte hirtelen – Azt kérdezte, hogy boldog vagyok-e veled.
- Uh, ez… nos. Érdekes. 
- Az – bólintott egyet – Főleg az, amikor azt mondtam neki, hogy igen. Az a lány tényleg mindent megpróbált annak érdekében, hogy jobb kedvre derítsen engem, amíg összejártunk. És hát gondolom rosszul esett neki, amikor azt mondtam, hogy neked még egy ujjadat sem kell mozdítanod. 
- Még jó. Nem szeretek sokat mozogni.
- Mondd csak el nekem, miért vagy ennyire lusta? – kérdezte kacarászva s kezeit elvette az arcomtól majd elhúzta az enyéimet a háta mögül, hogy összefonhassa az ujjainkat. 
- Passz – vontam vállat, ahogy megindultunk kifele és őszintén elgondolkodtam a kérdésén – Amúgy meg ne mondd ezt! Járok veled edzőterembe! 
- Oké, ez igaz. De ezen felül nem sok mindent csinálsz. 
- Ha csak nyavalyogni fogsz emiatt, akkor elmondom, hogy teszek a véleményedre – szóltam közbe – Ha nem tetszik valami, akkor nem kell velem lenni. 
- Tudod, hogy nem így értettem, Napsugár.
- Én csak mondom – és ezzel igazából lezártnak tekintettem a témát. 
Így hát azt hittem, hogy az úton majd csendben leszünk emiatt, de szerencsére ez nem történt meg. Ez előtt még sosem beszéltünk a suliról, szóval egy kicsit meglepett, hogy Harry felhozta a témát. 
- A tanár azt mondta, hogy eléggé sokat fejlődtem matekból. Említette, hogy jó volt az, hogy velem voltál órákon és segítettél. 
- Harry, nem vagy te buta. Csak nem figyelsz órán – kuncogtam el magam – Tökéletesen megértesz mindent, csak kell egy kis bíztatás és odafigyelés. 
- Akkor még jó, hogy vagy nekem. 
- Hát, szerencsés vagy – mentem bele a játékba, persze ő csak elnevette magát és kiszállt a kocsiból.

Mivel egyikünknek sem füllett a fogához az, hogy főzzünk, ezért míg én átöltöztem a szobámban, ő meg rendelte a szokásos pizzát. Esélyes, hogy a futár már kívülről tudja a lakcímünket. A nappaliba érve, szemeim elé került Harry, aki a kanapén folyt szét, a fekete játékkonzollal a kezében, míg várta, hogy a tévé bekapcsolódjon. Felvont szemöldökkel, apró fél oldalas mosollyal néztem rá, amikor felém nyújtotta a kezét. Végül megadtam magam, és vele szemben, lovagló ülésben, az ölébe csüccsentem. Karjaimat a nyaka köré tekertem miután kényelmesen elhelyezkedtem. 
- Nem akartam rád erőltetni a Miás dolgot – szólaltam meg percekkel később miközben Harry becsúsztatta az egyik kezét a pólóm alá és simogatni kezdte a derekamat – Csak úgy érzem, mintha tudnom kellene róla, hiszen mindenki más tisztában van a helyzettel. 
- Niallön kívül nem igazán tudja senki. Uh, talán még Liam – elmosolyodtam és bólintottam egy aprót – És tervezem neked elmondani, bár nem tudom, hogyan. 
- Ezután nem fogom felhozni többet – biztosítottam róla amint az ujjaim a hajával kezdtek el játszani – Először azt mondtam, hogy nem nyaggatlak majd róla, utána megint felhoztam. Szóval most tényleg megpróbálok bekussolni.
- Jó lesz, ha végre lakatot teszel a szádra, Napsugár – vigyorgott rám – Na, most viszont le kellene szállnod rólam vagy valami, mert nem fogom látni a tévét. 
- Tudtad, hogy Matt megdöntötte a rekordod? – kérdeztem kíváncsian, amikor megfordultam és láttam, amint betöltődött a játék.
- Nem csodálom – nevette el magát – Az öcséd a tévé elé született. 
- Oh, ne aggódj, tudom!

Nem csak Harry, de én is beleéltem magam a játékba, pedig csak néztem. Nem igazán tudtam, hogy miként sikerült egy verekedős játéknak lekötnie engem, de legalább elmondhattam, hogy ez is megtörtént.

**

Az emberek mosolyogva hagyják el az iskolát minden pénteken, mert tudják, hogy utána két nap szabadság mely tulajdonképpen egyenlő a bulizással. Nos, néhány ember számára. Én egyike voltam azoknak, akik vigyorogva ültek be a kocsiba egy hajmeresztő hét és fárasztó edzés után. Úgy értem, a fiúk számára fárasztó lehetett, mert én csak elnézve őket folyamatosan ittam és haldokoltam. De hát ez nem újdonság gondolom. Tehát, a jó kedvem okát a tökéletes jegyeim keltették létre. Felhúztam magam minden tantárgyból, amiből kellett, így végre újra sínen volt a tanulmányom. Mint említettem már ezelőtt, számomra sokat jelent az, hogy mit produkálok az iskolában, hiszen így juthatok el a lépcső legtetejére.

Igazából az sem tudta elrontani a kedvem, hogy dráma órán, Daisy folyamatosan hozzám beszélt. Minden, ami ellepte a gondolataim, azaz volt, hogy végre minden rendben volt. És az, hogy nem sokára találkozik anya és apa normálisan Harryvel. Úgy, mint a barátom. Mert a barátnője vagyok. Basszus, egy kicsit abszurd, nem? Életemben nem hittem, hogy majd kajak lesz valami köztünk, aztán tessék. 
- Izgatott vagy, Napsugár? 
- Nem kell ordítani, itt vagyok – forgattam meg a szemeim nevetve, amint beléptem a konyhába és szinte azonnal átöleltem a srácot – És igen! Nagyon! Furcsa lesz, hogy velem jössz haza. Végre belépsz a Hollingsworth tanyára. 
- Van egy érzésem, hogy inkább lesz egy palota, mint sem tanya – szólt közbe s arcát egy szemtelen vigyor ölelte körbe. 
- King size ágyam van – rákacsintottam és amint elléptem tőle, kinyitottam a hűtőt – Uh, csinálunk valami sütit? Tudod mit, inkább ne. Úgy sem fogsz segíteni. 
- Ch – cüccögött – Pékségben dolgoztam több mint három évig. Tudom, hogyan kell sütni. 
- Oh, valóban? – kérdeztem felvont szemöldökkel, mutatva, hogy a kihívása elfogadva – Lássuk, mit tudsz, kukta. 
- Napsugár, reméltem, hogy tudatában vagy annak, hogy jobb szeretem, ha chefnek hívnak. A mai napon ugyanis te fogod betölteni a kukta szerepét. 
- Mire fel? – faggattam tovább, még mindig összeszűkített szemekkel.
- Azt neked kell kitalálnod – lazán megvonta a vállát, s karjait egybe fonta a mellkasa előtt – Szóval? Készen állsz arra, hogy segíts Chef Harrynek? 
- Ugye tudod, hogy chefek a konyhában vannak?
- És mit próbálsz ezzel elmondani? – egymás után érkeztek a kérdéseink, és ez már majdnem megnevettetett. 
- Azt, hogy te pékségben dolgoztál. 
- Oké – mondta – De az nem jelenti azt, hogy nem tudok főzni. Mert tudok, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. 
- Oké – minden erőmbe beletelt, hogy tökéletesen lemásoljam az akcentusát, bár nem tudom, hogy mennyire sikerült.
- Tovább? – megvontam a vállam és nekidőltem a hűtőnek – Mellesleg majdnem olyan volt, mintha magamat hallottam volna. 
- Na, akkor csinálod azt a sütit vagy mi?
- Rendben, kukta. Muffin megfelel? – hümmögtem s ő összecsapta a kezeit – Akkor vedd elő, ami kell, én addig leülök.
- Harry! 
- Nos, így neveztek el, amikor megszülettem. 
- Segítsél már nekem – biggyesztettem le az ajkaim amint megindultam felé és oldalasan az ölébe ültem – Szétnyomlak a kilóimmal, hogyha nem segítesz.
- Nem vagy nehéz, szóval addig ülsz az ölembe, amíg akarsz – villantotta meg hófehér fogsorát egy ellenállhatatlan mosoly kíséretében – Én nem bánom. 
És hát, ami azt illeti, én sem bántam meg. Kuncogásaim néhai halk, szinte felismerhetetlen nyögéseimmel keveredtek, amikor Harry telt ajkai és egy-két pillanatban ajak piercingje találkoztak a nyakam bőrével. Éreztem, amint ő is elmosolyodott s néha megengedett magának egy csendes nevetést is. 
- Feltételezhető, hogy édesebb vagy, mint a süti valaha is lenne – szája ekkor már a fülemnél járt, suttogása tökéletes utat talált a fülembe. Kirázott a hideg, amikor végig csókolta az államat, noha szavai is elég nagy hatással voltak rám. 
Nem volt mindennapi, hogy így beszélt. Tele kéjjel, élvezettel… mocskosan. Persze, megengedett magának egy-két trágár szót és volt, hogy feltűnően flörtölt velem, de ott, a konyhában, a széken ülve, valahogy mintha más lett volna. 
Jobb tenyerem felcsúszott a hajába majd megmarkoltam jó pár mélybarna loknit. Torkát egy mély sóhaj hagyta el, meleg lehelete végig siklott a bőrömön s az egész testem belerázkódott. Ajkai eltaláltak a számhoz, melyet gyors még is finom, puha csókokkal lepett el. 
- Csak nem előléptetést szeretne a kis kukta? – sokként ért, hogy mennyire mély, reszelős lett a hangja egyik pillanatról a másikra. De basszus, élveztem! 
- Így sosem kezdjük el ahh – szavaim egy nyögésbe torkollottak, amikor megéreztem Harry fogait a nyakamba vájódni. Nem fájt, csupán szokatlan volt. 
- Mit nem kezdünk el, Peyton? – szavaival egyszerre cselekedett. Először lehetetlennek véltem, hogy áttegyem a lábam Harry másik oldalára, de végül, valamilyen varázslatos módon, sikerült. 
Kezei rátaláltak a derekamra majd közelebb húzott magához. Így mind én és ő is kényelmesebben ültünk, és amikor ajkai újra rátaláltak az enyémekre, nem kellett kitekernem a fejem, hogy normálisan közel legyek hozzá. Ujjaim a hajával játszottak, bár itt-ott elakadt. Szerettem vele játszani, mert puha volt és egy részem féltékeny volt rá emiatt. És a lábai miatt. Úgy látszik, hogy láb fétisem van, haha.

Kissé túlfűtött csókcsatánk végére szerintem nem csak Harry ajkai, de az enyémek is kétszeresükre nőttek. Alapjáraton a srác mélyrózsaszín ajkakkal rendelkezik, de ott és akkor még sötétebbnek tűntek. Kedvem lett volna újra rácuppanni, azonban visszafogtam magam. 
- Nos, ez volt az egyik legszenvedélyesebb smárolás, amiben részem lehetett – Harry szemei csillogtak, az arca pirospozsgás volt, ajkai duzzadtak, csókolni valóak és nevetése élettel teli. 
- Minden csajnak elmondtad, hogy milyen volt velük a csókolózás? – kérdeztem játékosan, ajkaim egy mosolyra húzódtak. 
- Két csajom volt csak, Napsugár – válasza meglepett, és már mondtam is volna valamit, de ő folytatta – Te vagy a harmadik, szóval nem. Az elsővel sosem csókolóztam. Igazából szerintem akkor még nem is voltam tisztában azzal, hogy mit jelentett. Aztán Mia volt a második. De nem fogok róla beszélni, mert valószínűleg kínos lenne, nem igaz? 
- Engem nem zavar, ha a volt csajaidról beszélsz – vontam vállat – Mindegyik a múltban van, így már nem csinálhatnak semmit. Maximum megeheti őket az irigység, mert hát te, édes drága barátom, már az enyém vagy. És nem szeretek osztozkodni. 
- Örülök, hogy ugyanazon az oldalon vagyunk ezzel kapcsolatban – előrébb dőlt a székben és közel hajolt hozzám – Ugyanis én sem szeretem megosztani mással azt, amihez csak nekem lehet közöm. 
Ajkai megérintették az enyémeket, aztán elhúzódott. És ezt megismételte számtalanszor. Így hát, mivel ő játszhatott, gondoltam én is megtehetem. Lassan kezdtem el ringatni a csípőm az övé ellen mely az általam várt reakciót váltotta ki belőle odalent. Nem igazán voltam jártas az intim dolgokkal kapcsolatban, és őszintén, a szüleim sosem tömték tele a fejemet a „szex beszélgetéssel” még is több mindent tudtam róla, mint lehet, hogy kellett volna. Vagy tizennyolc évesen már ultratapasztaltnak kellene lennem? 
- Napsugár, nem-nem hiszem, hogy ez egy j-jó ötlet – halkan elkuncogtam magam amint hallottam nehézkes lélegzetvételét, kezei közben rátaláltak a hátsó felemre. Sosem értettem, hogy a férfiak miért találták szórakoztatónak, ha belemarkoltak a nők fenekébe. De nem panaszkodtam. 
- Akkor is ezt gondoltad, amikor belekezdtél a kis játékodba?
- Ha folytatod, nem fogahhok tudni leállahhni – még engem is meglepett, amikor egymás után több nyolcas formát leírtam a csípőmmel, de úgy látszott, hogy Harrynek bejött. Vagyis ezért nyögdécselt, nem igaz?
- Hát ne állj le – suttogtam a fülébe mire ő felkapott és a nappali felé vitt. 
Ötletem nem volt, hogy mi fog történni. Tisztában voltam vele, hogy nem fogunk lefeküdni. Őszintén hülye lettem volna megadni magam neki. Alig jöttünk össze egy hónapja, hiába ismerjük egymást már majdnem egy éve. Viszont valami elárulta, hogyha nem is történik meg köztünk az a dolog, nem fogunk unatkozni. 

6 megjegyzés:

  1. Hi !
    Nagyon jó ez a rész is .Csak egy bajom van vele .........







    NEM TUDOK MIT ÍRNI !!!! És ez nálam egy súlyos probléma !!
    Türelmetlenül várom a kövi !!!
    All the love , R♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahaha :DD Egy pillanatra megijedtem, de megnyugodtam, miután tovább olvastam. :D Örülök, hogy tetszett. :3

      ♥xx

      Törlés
  2. dlasésájafahligdkdslhaj :3
    HEYTOOOOOOOOON.:3
    omfg rohadtul várom a holnapi részt.:3 Pay szülinaaapja:3
    adsafhg Hazza olyan édesen becézi Payt:3 csodálkozom, hogy Peyton még nem szólt be érte, amiért "túl nyálas", haha:D idk mit írjak még, nagyoon várom a kövi részt!:3♥

    Alázatos Alattvalód,
    Patricia P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lolz. :3 Pay szülinapja még arrébb van egy kicsit, but arra is sor kerül majd. ^^ Mellesleg Peyton is lányból van, így valószínű, hogy odáig van azért, ha Harry baby becézi. :D

      ♥xx

      Törlés
  3. Waaa 😍😍😍imadom*_* varom mar a kovii részt:) amúgy összesen hany részesre tervezed?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett. :) Perceken belül felkerül az új rész, szóval olvashatod is. :D

      ♥xx

      Törlés