2015. szeptember 23., szerda

37. // Lehet, meggondolom magam, és innentől Hercegnőnek hívlak majd.

Hiii,
Oké, szóval, lehet, hogy ez az egyik nagyon-kedvenc részem. Már ha ez egyáltalán értelmes, lol. De komolyan. Nem csak azért imádom, mert Harry szemszög, hanem úgy alapból. Amikor írtam, akkor is alig vártam, hogy végre feltehessem. :3 Szóval nagyon bízom abban, hogy nektek is tetszik majd. ^^ Mint mindig, most is meghirdetem Distance nevezetű történetemet, mely nem rég nyitotta meg kapuit. :D A második rész már fent van, szóval ugorjatok át és olvassátok el, ha szeretnétek. :) Jó olvasást. xxx

// Harry Styles


Peyton pihegése, pirospozsgás arca és szégyenlős mosolya elég volt ahhoz, hogy tudjam; élvezte. A rakoncátlan nyögéseiről, kérleléseiről nem is beszélve. Meg arról, hogy kis híján megfulladtam, amikor a lábait a fejem köré szorította s csípője megállás nélkül szeretett volna érintkezésbe lépni a számmal, hogy többet kapjon. Nos, most már legalább ezt is tudom. Peytont egyszerű kielégíteni, ha tudod, hogyan kell. És azt hiszem, elsőre nem voltam annyira rossz. Legalábbis remélem.

Komisz mosoly kerekedett az arcomra, amikor láttam Peytont az alsóneműje után nyúlni majd a lehető legsebesebben fel is húzta azt s megismételte ugyanezt a nadrágjával is. Volt bennem egy löket, mely nem engedte, hogy csendben maradjak, szóval még jobban zavarba hoztam a magatehetetlen lányt.
- Élvezted, Napsugár? – élveztem nézni, amint nem tudta, hogy mi tévő legyen. Egek, egyszerűen csak imádtam, hogy zavarban volt miattam – Csak mert én igen és megismételném akármikor. 
- Ha ezzel arra akarsz utalni, hogy szeretnél valamit cserébe, akkor…
Mondata befejezetlen maradt, engem pedig hirtelen ütött meg a felismerés.
- Dehogyis! – ellenkeztem azonnal – Nem azért elégítettelek ki, mert szeretnék valamit cserébe. 
- Hát akkor? – megnevettetett, de ugyanakkor elszomorított, hogy azt hitte majd ráerőltetem azt, hogy viszonozza – Minden fiú szeretne valamit cserébe egy ilyen eset után. 
- Nézd – sóhajtottam fel és mivel még mindig előttem állt, az ölembe húztam. Bal karomat a dereka köré fontam, a másik kezemmel pedig az övé után nyúltam és összefontam az ujjainkat – Nem azért ujjaztalak meg, mert szeretném, ha a gatyámba nyúlnál. Persze, biztos vagyok benne, hogy jó lenne. Basszus, több mint jó. De nem kényszerítelek semmire. Azért történt meg az, ami, mert szerettem volna, hogy megtörténjen. És nem ellenkeztél, plusz mindketten élveztük – a fejét erre lehajtotta, mely elárulta, hogy az arca elvörösödött. Ezen halkan felkuncogtam és egy gyors puszit nyomtam az arcára – Ne kezdj el itt nekem bujkálni, Napsugár. Az előbb még a combjaid közé voltam szorítva. 
- Harry, kérlek – nevetése mosolygásra késztetett és ezzel együtt a mellkasomra dőlt. Bal kezem, mely eddig a csípőjét fogta körbe, ekkor már a vállain pihent.
- Oké, abba hagyom – adtam meg magam – Meddig leszünk holnap a szüleidnél? És mikor indulunk? 
- Ameddig szeretnél, és amikor szeretnél. Nekem mindegy. 
- Ebédre megyünk, nem? 
- Aha. De nálunk sosincs időben kaja, szóval akármikor elindulhatunk. 
- Mi lenne, ha ott aludnánk? – dobtam fel az ötletet mire Peyton csak kuncogni kezdett – Mi baj van ezzel? 
- Te nálunk szeretnél aludni? – kérdezett vissza, mintha félre értette volna elsőre.
- Igen. Talán nem kellene? Vagy nem szabad? 
- Nem erről van szó – felelte – Csak meglepett. 
Kisebb csend telepedett ránk ezután. Mindketten elmerülhettünk a gondolatainkban, hiszen amikor feleszméltem, és megszólaltam, Peyton is megijedt egy kicsit.
- A születésnapod pont egy suli napra esik – jegyeztem meg halkan, ujjaim fel-le járkáltak a karján.
- Szünetünk van Április első hetében, Tarzan. 
- Valóban?
- Ühüm. És különben is, honnan tudod, hogy mikor van a szülinapom? 
- Nem gondolod, hogy kicsit gáz lenne, ha nem tudnám a csajom szülinapját? Totálisan beégnék. 
- Uh, ez igaz – kuncogott – De ne tervezz semmi extrém dolgot. Nekem elég, ha itthon maradunk és pizzát eszünk. Vagy fagyit. Esetleg kínait vagy mekit. 
- Torta? 
- Még azt sem kell csináltatnod – ez meglepett, bár nem mondtam rá semmit – Nem szeretem, ha az emberek körül ugrálnak a szülinapomon. 
- Miért?
- Nem szeretem, amikor az emberek csak azért vesznek észre, mert a szülinapom van, tudod? Úgy értem, miért nem tudnak meglepni ajándékokkal az év többi napján? Miért mindig csak Április negyedikén? De még csak ajándék sem kell. 
- Szeretnél egy másik tetkót a szülinapod előtt? – kérdeztem nevetve – Akkor azt nem negyedikén kapnád meg, hanem mit tudom én, elsején, vagy valami. Utána még negyedikére is veszek neked valamit? 
- Nem kell semmit venned, Harry. Tetkó sem kell másik. Tűfóbiám van, rémlik még? 
- Akkor te minek vettél nekem órát ajándéknak? És azokat az ingeket, amik tele vannak furcsa mintákkal? 
- Miért ne? – kérdezett vissza – Mint mondtam már a bulin is, el sem akartam menni. Utána meggondoltam magam és rájöttem, hogy nem állíthatok be egy partira üres kézzel. De mivel nekem nem lesz partim, neked nem kell sehova menned ajándék nélkül. 
- Jó, de ha lenne bulid, vagy valami. Mit szeretnél? – kíváncsiskodtam – Van valami, amire már hónapok óta vágysz? 
- Hát, már mennék valami tengerpartra. De ez ne adjon neked ötletet arra, hogy valami korai nyaralásra vigyél. 
- Fenébe! – bosszankodtam játékosan – Pedig ezt szerettem volna, csak nem voltam benne biztos, hogy tetszene. 
Felnevetett majd felállt az ölemből és elhagyta a nappalit. Nehezebb volt a szülinapi meglepetésére gondolni, mint bármi másra. Legalábbis akkor. Azonban oltárian jól jött, hogy holnap megyünk a szüleihez. Hiszen így legalább lesz esélyem megkérdezni az öccsét, hogy mi lenne a legjobb ötlet. Vagy ha esetleg olyan jóba kerülök a szüleivel, akkor őket faggatom ki egy kicsit.

**

Apun kívül, nem igazán volt miért Manchesterbe járnom, még is tökéletesen elnavigáltam magam a városban. És ezen még magam is meglepődtem. Általában elkeveredek, annyira, hogy képes vagyok elhagyni a várost is és még csak fel sem eszmélek addig, míg az autópályán vagyok és a kék táblákon nem látom a helynek a nevét.

Peytontól közben megtudtam, hogy melyik utcában laknak, és se perc alatt oda értünk. A kapuk kinyíltak, amikor a kocsival elé álltam, melyet a lány mellettem azzal magyarázott, hogy megüzente az öccsének, hogy itt vagyunk, ő pedig kinyitotta számunkra a szerkezetet.

Mint ahogy számítottam arra, a ház hatalmas volt. És gyönyörű. Pedig akkor még csak kívülről láttam. Éreztem magamon Peyton tekintetét, azonban én csak az épületet bámultam, ami előttem volt. Percekkel később kiszálltunk a kocsiból és mire én megfordultam, Peyton már az öccsét ölelte át. Miután Matt elengedte nővérét, felém indult meg s Jared is kilépett a házból hogy köszöntse mindkettőnket. 
- Anyuék totál lázban égnek miattatok – nevetett fel Matt – Basszus, anya még ki is sminkelte magát.
- Oh, miattam igazán nem kellett volna – jegyeztem meg kissé zavartan, fogaimmal azonnal az ajak piercingem után kapva. 
- Aw, mitől vagy ennyire zavarban, Harry? – Jared ökle találkozott a vállammal egy laza ütés formájában.
- A halálomba készülök bele sétálni – viccelődtem. Vagyis csak próbáltam. De mikor Matt felnevetett, tudtam, hogy nem volt annyira rossz. 
- Elbújhatsz a szobámban, ha nagyon megijedsz a félelmetes szüleimtől – biztos voltam benne, hogy Peyton direkt baszogatott, legalábbis mocskos vigyora erre engedett következtetni. Nem sokkal később egyik kezét a vállamra tette, lábujjhegyre állt és megpuszilta az arcom – Csak hogy félj annyira. 
Megforgattam a szemeim majd utolsóként elindultam én is a házba.

Az előtér hatalmas volt. Azonban nem volt időm körül nézni, hiszen ahogy beljebb mentünk, rálátást nyerhettem a nappalira, mely ugyancsak méretes volt. Fehér bőrkanapé és egy-két fotel helyezkedett el az asztal körül. Plazma tévé díszelgett a falon, megtoldva képekkel. Gondolom, családi fotók lehettek. 
- Mosolyt fel, szépfiú! – szinte azonnal Peytonra néztem, aki mellettem állt és szerintem ő maga sem tudta, hogy meg fogja-e a kezem, hiszen többször is megérintette az ujjaim, de mindig elhúzta. 
- Essünk túl rajta – kifújtam a tüdőmben felgyülemlett levegőt, kezemmel az övé után kaptam és én kulcsoltam össze az ujjainkat – Uh, vegyem ki a piercinget vagy..? 
- Miért kellene kivenned? – kérdezett vissza mosolyogva – Hagyd csak bent nyugodtan. 
- Csak azt gondoltam, hogy úgy illedelmesebb lenne? – Pay csak nevetett – Oké, mindegy, menjünk.
Peyton rám mosolygott, és megindultunk valamerre. Idővel kiderült, hogy a konyhába igyekeztünk, ahol az anyja állt. Hirtelen izzadni kezdtek a tenyereim és egy csomó keletkezett a torkomban. Miért izgultam ennyire? 
- Anya, ő itt Harry. Harry, ő itt Jade. És még mindig kínos vagyok, amikor be kell mutatni az embereket egymásnak, szóval valaki oldja a hangulatot. 
- Oh, Peyton! Így nem illik bemutatni valakit! – rázta a fejét Jade amint megdorgálta a lányát és a csípőjére tette a kezeit – Örvendek a találkozásnak, Harry. 
- Részemről a szerencse – mosolyogtam fel a nőre, aki kiköpött olyan volt, mint Peyton. Az nap már sokadára lepődtem, meg amikor egy ölelésbe vont. 
- Ha gondolod, akkor Peyton körbe vezethet, mert az ebéd még nincs kész – tekintete folyamatosan a mellettem álló lányon volt, bár a végén egy rövid időre rám pillantott és elmosolyodott. 
- Menjünk akkor – sóhajtott fel Peyton így mivel én álltam a kijárathoz közelebb, megindultam. 
Azonban Jade mondott valamit a lányának, ami megnevettette és ez engem is megkönnyebbüléssel töltött el belülről.

Mikor Peyton csatlakozott hozzám, egyből az emelet felé indultunk. Megannyi ajtó volt a felső emeleten, mi még is az egyik legmesszebbinél álltunk meg. 
- Mielőtt bemegyünk, nézd el a kuplerájt – kuncogott Peyton amint egyik kezét a kilincsre tette, lenyomta azt majd az ajtó kitárult – Huh, úgy látszik, anya kitakarított. 
A szoba fehérben és barna színekben pompázott és ez egy kicsit az én otthoni szobámra emlékeztetett. Tágas volt a szoba, tele szekrényekkel és egy íróasztallal, melyen vagy tíz üres vagy félig elégetett gyertya helyezkedett el. A baloldalon helyezkedett el még két ajtó, valószínűleg az egyik a fürdő lehetett? A másikkal kapcsolatban nem voltam biztos. Esetleg gardrób? Erkély is volt a szobában. Mikor elmentem mellette, tökéletesen ki lehetett látni a hátsó kertre, ahol egy hatalmas beépített medence foglalt helyet és egy kicsit messzebb tőle egy kisház. 
- Lehet, meggondolom magam, és innentől Hercegnőnek hívlak majd Napsugár helyett – elnevettem magam amint leültem az ágyára és el is dőltem rajta – Ez a hely hatalmas. A Londonban lévő szobád ennek a fele. 
- Tudom és hiányzik is – éreztem amint leült mellém, kezét a combomra tette – Fogalmam nincs, hogy hol van apa. Lehet a munkahelyén. 
- Hétvégénként is? 
- Élmunkás. Na, de milyen itt lenni? A szobában, ahol felnőttem? Igaz, elég sok átalakításon esett át, de sok emléket őriz. 
- Amennyit láttam belőle, azt engedte elárulni, hogy fasza kis lakásotok van. És szívesen ide költöznék. 
- Oh, ha ezt a két lüke meghallaná, szerintem sikerülne meggyőzniük anyut és aput hogy ide cuccolj. 
- Matt és Jared? – kérdeztem bár sejtettem, hogy a „két lüke” megjegyzés őket illette.
- Igen. Odáig vannak érted, ami őszintén nem lep meg – hatalmas mosollyal az arcán fordult felém.
Kaptam az alkalmon és a karjánál fogva lejjebb húztam magamhoz. Apró csókot hintettem imádnivaló ajkaira, mire elmosolyodott, s míg bal kezén tartotta magát, a jobb tenyerét az arcomra simította. Persze kellemes perceinket megszakították, mint az esetek többségében. 
- Itthon van apa és kész a kaja, gyertek – Matt hangját szinte azonnal felismertem az ajtó túloldaláról.

**

Úgy gondoltam, hogy majd minden kínos lesz és senki nem fog megszólalni, csak bámulni a másikra azt asztalnál. Míg Mark átöltözött az emeleten, a nappaliba ültünk le és leginkább Jade bombázott el kérdésekkel. Megkönnyebbülés volt számomra, amikor megkért, hogy tegezzem, mert ha magázom, akkor sokkal idősebbnek érzi magát, mint amennyi. És igazából úgy éreztem magam, mintha egyedül maradtam volna, hiszen míg én normálisan, még is kissé otthonosan ültem a kanapén, Peyton az öccse ölébe dőlve hallgatta a beszélgetést, mely köztem és az anyja közt folyt le. Néha persze ő is, és a másik két testvére is beleszólt, így olyan volt, mintha megmentettek volna és volt esélyem levegőt venni a folyamatos mesélés közben.

Az ebéd egy szokásos húslevessel kezdődött, mely merőben eltért attól, amit anyu készített mindig. Ezen felül finom volt, talán finomabb, mint amit otthon valaha is ettem. Majd amikor Mark és Jade elkezdték behozni a tálakat a konyhából, Jade így szólt.
- Harry, remélem, szereted az oldalast, ugyanis a fiúk ezt kérték, de nem voltam biztos abban, hogy neked ízleni fog…
Elmosolyodtam amint hallottam a nőt össze-vissza beszélni, hiszen olyan volt, mintha Peytont láttam volna magam előtt.
- Mindent megeszek, amit elém tesznek, szóval add csak! – rövid nevetés hagyta el az ajkaim.
- Ez a családba való férfi! – ütögette meg a vállamat Mark, és bár alig, de hallottam, amint Peyton azt motyogta; kezdődik. 
A nyál összefutott a számban amint megláttam az oldalast, a sült krumplit és egy kis tálban mellette a gravyt. Azonban mikor megláttam a kést és a villát a tányér két oldalán, egy rövid időre összevontam a szemöldökeim aztán yolo alapon megvontam a vállaim. A kezembe vettem egy hús csíkot és enni kezdtem, amikor is megéreztem magamon több tekintetet. Lassan felemeltem a tekintetem és kissé ijedten néztem szembe Jareddel. 
- Err… ehetek villával és késsel is, ha kell?! – kezdtem mentegetőzni szinte azonnal, mire Mark a saját keze felé biccentett, mutatva, hogy nem kell aggódnom, ő is úgy eszi, mint én. 
Emiatt egy kisebb megnyugvás járt át, percekkel később pedig Peyton kezét éreztem meg a combomon. Amikor rá pillantottam, szélesen mosolygott, majd ő is folytatta az evést.

8 megjegyzés:

  1. Oldalas meg sült krumpli. Most megkívántam. :D Meg van a vasárnapi kaja. :D A részt természetesen imádtam mint mindig :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lol örülök, hogy meg van az ebéd haha. :D Szerintem nálunk is az volt, amikor ezt a részt írtam, szóval. :D Örülök, hogy tetszett. :3

      ♥xx

      Törlés
  2. akslhjahf:3
    Heyton:3333333
    HEYTON:3
    HEYTOOOOOOON:3
    oh, kicsit sem vagyok a rajongójuk, dehogy!
    Imádom, hogy a részek után mindig fültől fülig érő vigyor ül a számon☺
    Arra számítottam, hogy Pay szülei olyan őrültek lesznek, mint a legutóbbi részben, amiben szerepeltek, but gondolom még nem mutatták ki nagyon a foguk fehérjét, szall esetleg következő részben?:D Majd meglátjuk!:D
    Hazza szemszög, kedvencem mindig tudod.:3♥

    Cuppanós:D♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, imádom, hogy ennyire imádjátok Heytont. :D És annak is, hogy jó hangulatba hoznak a részek. :3 Igazából gondoltam arra, hogy valami vadabb kis jelenetet teszek be, but azért mutassuk már be, hogy normálisak is tudnak lenni, nem csak eszetlen, jófej szülők. :3 Oh, lol, az Estelle-féle köszönés hahaha. :D

      ♥xx

      Törlés
  3. Waaa 😍😍
    Eszméletlen lett😀😀 mondjuk jöhetne egy kis balhé 😂😂😂ez igy túl romantikus 😇😇

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :) Ne aggódj, idővel lesznek kisebb gubancok. Ezek a részek csak azt mutatják, hogy mennyire erős a kötelék köztük és mi egymás. :D

      ♥xx

      Törlés
  4. Szerintem meg , ez így pont jó, de , jajj de pervez vagy te Styles !!! ;)
    És szerintem nem vagyok egyedül azzal , hogy nekem is hozhatnának a kajából :) és szegényke , amikor kézzel kezdte el enni , na én akkor szakadtam :) :D :P Gyorsan kövit !!
    All the love , R♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenkinek kell egy kis perverz Styles az életébe, nem igaz?! :D Oh, lol, ennyire meghozta a kedveteket? :D Holnap jön a következő. ^^

      ♥xx

      Törlés