2015. szeptember 30., szerda

40. // Ördögi körforgás.

Hiii,
Awawawaw! Sok-sok Heyton pillanat, egy kicsit komolyabb Nialler is megjelenik majd a részben, valamint egy fontos személy Peyton életében.:3 Már régóta várom, hogy feltehessem az ezután érkező részeket, szóval remélem, hogy tetszeni fog. Oh, és még valami. Az előző résznél sokan mondtátok, hogy másra gondoltatok. Szóval, hogy nem az fog történni, hogy Harry mesélni kezd a múltjáról meg minden. But senki nem fejtette ki bővebben, hogy mire gondolt. :D Sooo, ha gondoljátok, akkor megoszthatjátok velem eme rész alatt. ^^ Most pedig lehet, hogy egy kicsit lelombozlak titeket, but... ez után a rész után, még 10 rész lesz és epilógus. Tudom, hogy váratlan, de nem igazán tudtam, hogyan kellene felhozni a dolgot. :( De ez még messze van, szóval élvezzétek csak Heytont. :3 Jó olvasást. xxx

// Peyton Hollingsworth

Túlzás lenne azt mondani, hogy sokkolt minden szó, amit Harry kiejtett a száján? Csak mert szerintem egy órán keresztül nem tudtam megszólalni. Emiatt egy kicsit rosszul is éreztem magam, hiszen meg szerettem volna sajnálni Harryt, meg szerettem volna ölelni. Egyszerűen csak el szerettem volna venni tőle azokat a borzalmas emlékeket, érzéseket, amiken keresztül kellett mennie egy lány miatt. Basszuskulcs, egy lány miatt került depresszióba.

Harry. Depresszió.

Nem. Egyszerűen csak nem tudtam a két főnevet egy mondatba tenni. Lehetetlen, hogy azaz élettel teli, vidám, mindig mosolygós fiú ilyen lélekfacsaró dolgokon ment keresztül! A szemébe röhögni valakinek miután elmondják az érzéseiket? A legundorítóbb dolog, amit valaki valaha tehet. Még ha Harry egy totális köcsög lett volna vagy valami. Sőt, még akkor sem! Még akkor sem érdemli meg senki, hogy ilyen dolgon menjen keresztül egy olyan ember miatt, akit szeret. Tök mindegy, hogy mennyi idős, mit tud a szerelemről.

Észre sem vettem, hogy elsírtam magam. Nem drasztikusan, de megeresztettem jó néhány könnycseppet. És akkor Harry nem volt ott, hogy letörölje őket. Ugyanis ő is totálisan el volt veszve a saját kis birodalmában. Ahogy előre meredt, és csak kizárta a külvilágot, nem voltam biztos abban, hogy cselekednem kellett volna vagy nem. Végül saját magam ellen mentem, felkeltem a kanapéról és elé léptem. Ekkor szerencsére már rám nézett. Elvettem a kezeit az öléből és oda ültem helyette. Két kezét a derekam köré fontam, az enyémekkel körbe öleltem a nyakát és szorosan megöleltem. Remélvén, hogy ezzel össze tudom ragasztani a szétesett darabjait.

Kényszerítettem magam arra, hogy összezárjam a szemeim, a kezeim is ökölbe szorultak. Fájt a szívem Harryért. Ő annyira édes és jóindulatú egy ember, sosem érdemelné meg azt a poklot, amit megjárt egy lány miatt. Először azt hittem, hogy nem értem az egészet. Úgy gondoltam, hogy nem nagydolog az, ami történt vele. De amikor csak csendben ültünk és visszapörgettem a fejemben a hangját, mely tele volt fájdalommal, veszteséggel és talán még szégyennel is, felfogtam, hogy számára ez igen is nagydolog volt. Mia volt az első nagy plátói- nem plátói szerelme és az a lány kihasználta őt. Mint ahogy Harry is mondta, a csicskása, a kutyája lett annak a lánynak. Olyan szintekre ereszkedett a lány miatt, amelyekre sosem lett volna szabad.

Már rég besötétedett, amikor felkeltem Harry öléből és felé nyújtottam a kezeim. Meglepett, hogy megfogta őket majd felállt. Ezután egyikünk sem mozdult. Csak egymás szemébe néztünk. Más volt. Nem csak a szituáció, a pillanat, hanem maga Harry is. És ez már ezer százalékig biztos volt.
Tenyereit az arcom két oldalára csúsztatta, s én ráhelyeztem a sajátjaimat. Nagyon kicsi féloldalas mosoly kerekedett az arcára, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Ajkai találkoztak az enyémekkel, és akkor a csók is más volt. Mintha több érzelem lett volna benne.

És hát aznap este megint csak együtt aludtunk. Őszintén nem tudom megmondani, hogy mikor volt az utolsó, hogy külön ágyakban aludtunk. Bár nem hiszem, hogy képes lettem volna elaludni nélküle. Peyton, nem függhetsz más emberektől! A saját magad főnökének kell lenned!

**

Harry még mélyen aludt, amikor én felkeltem. Általában, legalábbis hétfőnként, tízkor kezdődnek az órák az egyetemen, és bár nem volt sok kedvem bemenni egyedül, tudtam, hogy meg kell birkóznom a dologgal. Míg öltözködtem, megüzentem Niallnek, hogy ma velük megyek be, ha nem gond, mire ő beleegyezett, hiszen tudta, hogy nem fogok elkezdeni magyarázkodni üzeneten keresztül.

Lehet, kicsit régimódinak tűnhetek, de mielőtt elmentem volna otthonról, írtam egy kis üzenetet Harrynek, mondván, hogy mi a szituáció, és ne aggódjon, bejelentem a recepción úgy, hogy nincs jól ezért a mai napot kiveszi. Eléggé maga alatt volt a tegnapi kis lelkizés után, szóval nem hiszem, hogy sok kedve lett volna emberek közé menni. Főleg úgy, hogy Lisa valószínűleg Miára emlékeztette őt, hiszen egyik nap mondta, hogy ők ketten legjobb barátnők voltak vagy lehet, hogy még mindig azok.

Míg elértünk a suliba a srácokkal, tömören elmeséltem nekik mindent, és egyet értettek velem Harry otthon maradásával kapcsolatban. És hát gondolom, nem kell mondanom, hogy az egész napom lapos volt. Meglátszott, hogy Harry nem volt velünk, de nagy nehezen túltettük magunkat az órákon. Hazafelé Liammel mentem, hiszen neki fogorvoshoz kellett mennie, így nem tudott edzésen maradni. Niall persze aggódni kezdett, hogy akkor hogy fog hazajutni, mire Liam csak azt mondta neki, hogy edzés végére eljön érte.

A ház csendes volt, amikor beléptem a bejárati ajtón. Persze, nem vártam, hogy Harry egy hatalmas partit rendez majd, viszont zavart, mert az egész alsó emelet csendes volt. Elsőnek a szobámba mentem, remélvén és gondolván, hogy talán még mindig ott van, azonban a saját szobájában találtam rá. A szoba közepén ült, egy dobozzal a lábai között melyben, ha jól láttam képek voltak? 
- Tudod, én tényleg azt hittem, hogy majd ő lesz a gyerekeim anyja, de belátom, hogy szegény gyerekek megszívták volna azzal a nővel. 
- Harry. Szerelmes voltál. Jónak láttad. Emiatt nem hibáztathatod magad. Az első szerelem mindig benned él majd egy kicsit és ez rendben van. Mint mondtad tegnap tanultál belőle, szóval ne rágódj azon, ami történt. Csak rosszabb lesz. 
- Elég nagy súly esett le a vállamról – nézett rám miután lezárta a dobozt – Nagyon jó érzés, hogy nem kell többé titkolóznom előtted. 
- Köszönöm, hogy elmondtad. Sokat jelent, hogy ennyire bízol bennem. 
- Eddig is bíztam benned, Napsugár – kuncogása zene volt füleimnek, olyan volt, mintha évek múltán most hallottam volna újra – Csak sosem tudtam hogyan kellene belekezdenem. 
- De megtetted, és ez minden, ami számít. Jobban érzed magad, és ez engem boldoggá tesz.
- És, milyen volt a suli? – ajkai felfelé kunkorodtak és felkelt a földről majd helyet foglalt az ágyán – Hogy jöttél haza? 
- Liam haza dobott, mert mennie kellett a fogorvoshoz – közben az ágya felé mentem és leültem mellé – És hát eléggé lapos egy nap volt. Egyikünk sem volt a toppon. Szerintem mindenki megérezte a hiányod. 
- Ne aggódj, holnap már megyek.
- Oh, kirángatlak az ágyból reggel, hogyha nem kelsz fel – nevettem el magam – Viszont, uh, van angol házim. Illetve, csak egy kicsi. Be kell, fejezzem az esszémet.
- Mióta is írod azt a papírt, Napsugár? – gonoszul mosolygott rám, szinte már kárörvendő volt.
- Ez már egy másik, szóval ezt szívtad, Tarzan. 
- Ugye tudod, hogy én itt mindig kedveskedek neked a becenevekkel, te meg mindig ilyen bénákat találsz ki – biggyesztette le ajkait, mire én megjátszva azt, hogy megsértődtem, szinte azonnal felkeltem mellőle.
- Kikérem magamnak! Tarzan igen is egy fasza becenév, oké? Én személy szerint imádom! És tökéletesen illik hozzád! Szóval, örülnék, ha elfogadnád ugyanis nem foglak másként hívni. Talán Harrynek. Vagy szépfiúnak. De ennyi.

**

Ha nem Harry, akkor Niall vagy Liam kérdezgetett folyamatosan arról, hogy mit szerettem volna a szülinapomra. Amikor azt mondtam, hogy nem kell semmi, hiszen nem szeretem, ha körbeugrálnak, és drága dolgokat kapok, mint ha meg sem hallották volna a szavaim, tovább kérdezgettek. Így, végül megadtam magam, és egy tortát kértem mindkettejüktől. Szinte rájuk parancsoltam, hogy ők találják ki, hogy milyen legyen, így legalább az meglepetés lesz.

És hát, mint minden évben, akkor is eljött az Április negyedike. Immáron tizenkilenc éve áldottam meg a világot a létezésemmel és ez egészen szürreálisnak tűnt. Ebben a tizenkilenc évben nem csináltam szinte semmit, csak tanultam. És ha azt nézzük, akkor megérte. Hiszen álmaim egyetemére járok, annak ellenére, hogy sosem hittem benne. Új emberekkel találkoztam, amire megint csak nem számítottam, és eléggé szoros kapcsolatom lett velük. Azonban ezen az úton nem felejtettem el a régieket, mint azt sokan teszik. És azt hiszem, emiatt büszke vagyok magamra.

Harryt egész nap nem láttam, ami egy kicsit elszomorított. Vagyis, reggel még együtt reggeliztünk, aztán olyan tizenegy óra fele elment itthonról. Liam és Niall pedig egy órára lettek áthívva, így még volt egy fél órám, ahol megmaradhattam magamnak. Ez idő alatt hajat mostam, átöltöztem, ettem és kifestettem a körmöm. És hát persze, hogy akkor kellett megérkeznie a két srácnak, amikor még nem száradt meg teljesen a lakkom, és mint minden alkalommal, akkor is rosszul fogtam meg a kilincset és elkentem.
Hangosan felsóhajtottam, mire Liam összevont tekintettel nézett rám.
- Talán nem vagyunk szívesen látva? – kérdezte viccelődve, mire csak megforgattam a szemeim és az aceton után nyúltam, mely ugyancsak a nappaliban lévő asztalon volt. Tudtam, hogy kelleni fog. 
- Minden alkalommal elbaszom a körmeim – osztottam meg vele a problémáim – Mindegy. Milyen tortát hoztatok? 
- Oh, nem-nem! Még nem nézheted meg őket! – szólalt fel Niall is, amint elém állt miután visszajött a konyhából – Amíg nincsenek itt a többiek, addig nem nyúlsz hozzá. Le kell videózni a reakciód. 
- Kérlek, ne mondd, hogy vendégek jönnek és egynél több tortát hoztatok! 
- Nem igazán tudtunk megegyezni. Szóval, hoztam egyet én, egyet Liam és amit Harry szeretett volna neked, csak ő nem tudott érte menni. 
- Három torta? 
- Jaj, ne legyél ennyire feldúlva miatta! Úgy tudtam, hogy szeretsz enni! – Niall meglökött, én meg felmorrantam, hiszen éppen a körmömet festettem újra – Basszus, mi van veled? Miért vagy ennyire szeszélyes? 
- Nincs semmi, oké? – kérdeztem erélyesen ám bár ő nem adta fel. 
- Történt valami veled? Harryvel? Otthon? 
- Nem. Nem történt semmi. 
- Kiakadsz a torta miatt, mióta megjöttünk, szinte csak lenézel minket, amikor mi csak azt szeretnénk, ha boldogan töltenéd el a születésnapod. Ha továbbra is egy totális picsaként fogsz viselkedni, akkor elmegyünk és megmondjuk Harrynek, hogy törölje el a meghívásokat. 
Niall mondandója észhez térített. Tényleg rendetlenül viselkedtem velük. De basszus, egyszerűen csak bosszantott a helyzet. Nem is a helyzet, hanem hogy három tortát hoztak. Így is volt rajtam elég felesleg, nem kellett több, hiszen az edzőterembe való járás is lassan tűntette el rólam a kilókat.

Eddig sosem érdekelt, hogy mit gondoltak az emberek rólam, a kinézetemről. Viszont mióta összekerültem Harryvel, adni akartam magamra, le akartam fogyni, hogy tetszedjek neki. Tessék, kimondtam. Kibújt a szög a zsákból. Hülyének éreztem magam, amiért meg akartam változtatni a kinézetem egy srác miatt, de ha Harryre néztem aztán magamra, egyszerűen csak nem értettem, hogy miért is állt le velem. Oké, hogy szeret velem időt eltölteni, de basszus! Ő annyira helyes! És a teste szálkásított. Az enyém meg egy nagy, hatalmas gombóc. Hogy nézek ki már mellette? És ha már a saját szemszögemből nem tetszik a dolog, akkor az ismeretlenek vajon mit gondolhattak? Teljesen elbizonytalanított a tudata annak, hogy egy másik csaj simán eltekerheti Harry orrát. De ugyanakkor bízom Harryben, és tudom, hogy nem hagyna el csak úgy. De mi van ha mégis? Egyáltalán miért kérdőjeleztem meg a tetteit, ha bíztam benne?
Egy kész ördögi körforgás volt megértetni magam… saját magammal.

- Peyton? Héj, nem akartalak megbántani! – Niall hangja közelebbről hallatszott már, karjait magam körül éreztem – Kérlek, nem gondoltam komolyan, amikor lepicsáztalak. Csak… annyira furcsa téged így látni, és azt hittem, hogy történt valami. 
- Minden oké – mondtam halkan.
- Akkor próbáld ezt meg még egyszer, azután, hogy letörölted a könnyeid – kedves mosolya még inkább elérte, hogy rosszul érezzem magam. A szavai, melyekkel pedig bombázott, már csak a cseresznye volt a tejszínhab tetején. 
- Sajnálom, nem akartam kibukni – ingatag sóhaj hagyta el a számat – Csak kicsit… azt hiszem, túl stresszes vagyok mostanában. 
- Héj, ez rendben van – mondta – Nem kellett volna nekem sem ilyen egyszerűen felkapnom a vizet. Bocsánat.
- Semmi baj – vontam vállat – Kellett, hogy észhez téríts. Szerintem simán kidobtalak volna titeket innen, ha nem váltasz komolyra.
- Akkor jól van. Többet nem akarom bevetni ezt az oldalamat amúgy.
- Nem is kell. Remélhetőleg – mosolyogtam rá – Hol van Liam? 
- Lehet, telefonál, nem tudom – pillantott magam mögé majd vissza rám – Ugye tudod, hogy én mindig itt vagyok, ha kell valaki, akivel beszélhetsz?! Szívesen segítek bármiben. 
- Igen, tudom, és köszönöm. Igazából meg sem érdemellek. Liamet és Harryt se. 
- Oh, hagyjuk már ezt a szarságot. 
Nevetésünk egybe folyt, aztán Liam is visszaérkezett. Mosolyogva ült le és kezdett bele egy beszélgetésbe. Teljesen elfeledkeztünk mindenről, csak a csengő rántott ki mindannyiunkat a kis trécselésünkből. Liam volt az, aki kinyitotta az ajtót és amikor percekkel később sem tért vissza, én és a szőke hajú srác is elindultunk az előszoba felé. 
- Liam? – elkiáltottam magam, mielőtt még rálátást nyerhettem volna a srácra – Mi tartott ennyi… ideig.
Az utolsó szó szinte suttogva hagyta el az ajkaimat, amikor a szemeim és az agyam is befogadta a látványt mely elém tárult. Éreztem, amint a szemeim könnybe lábadtak, remegő kezeimmel eltakartam a számat, mely egy hatalmas O alakká formálódott se perc alatt. 
- Azt hitted, hogy nélkülem ünnepled meg a nagy tizenkilencet? Oh, gyerünk már! Boldogságos tizenkilencedik születésnapot zoknifejű! – a szívem kihagyott megannyi ütemet egymás után Xander hangja hallatán. Kis híján össze is estem, még szerencse, hogy utánam kapott és annyi idő után, végre újra magamhoz ölelhettem a legjobb barátom.

4 megjegyzés:

  1. ALDKHSAJDGSAHGASGHWFKJGA
    OMFG PEYTON SZÜLINAPJA VÉGRE
    AH DE VÁRTAM
    OMFG HEYTON JÉZUUUUSSSS!
    SÉLJFDSFKHJS NIALL BABY:33
    nem szeretem amúgy mikor Pay ilyen bizonytalan :c
    AÉPODSÉIOgÉLSJFHKA ALIG VÁROM A KÖVI RÉSZT MERT OMFG MEGISMERJÜK VÉGRE XANDERT MEG PAY SZÜLINAPJA AHHH:333
    Cuppantós!:*♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yassssss, már én is várom, hogy Pay szülinapja jöjjön meg az utána lévő részek :3 Jó lesz. :3 Vagyis remélem. :D És igen, lassan megismerhetitek Xandert. :3

      ♥xx

      Törlés
  2. (Tegnap nem volt kedvem kommentelni,de most bepótolom :D.)

    Az előző részben én azt hittem,hogy szexelni fognak,mert úgy írtad hogy a várva várt rész. :D

    Végre megismerhetjük Xander-t. *.*

    Komolyan már csak 10 rész? Nem akarod folytatni 2. évadban??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, értem.:D Nos, arra a részre is sor kerül majd. :D Erm, gondolkodtam azon, hogy legyen második évad. Szerettem is volna. Azonban alig lett volna ötletem, hiszen az elején 50 részt szerettem volna mindkét évadban. :D Helyette kezdtem egy új sztorit. :)

      ♥xx

      Törlés