2015. október 2., péntek

41. // Totális idióta.

Hiii,
ajdskdlashjk 30, 000 oldal megtekintés. :3 Nem is tudok mit mondani, szóval remélem, hogy tetszeni fog a rész. :) Személy szerint imádtam írni. :3 Jó olvasást. Xxx

// Peyton Hollingsworth

Ha legalább ötször nem pofozgattam és tapiztam át Xandert vagy kértem meg valakit, hogy csípjen meg, akkor egyszer sem. Hihetetlennek tűnt, hogy ott állt előttem. Mindenkire számítottam, csak rá nem. Képtelen voltam felfogni, hogy ott állt előttem azzal az idegesítően boldog, széles, szeretetteljes vigyorral az arcán. Tíz hónap alatt nem változott semmit az arcmimikája, a parfümje, amit használt, az öltözködési szokásai is megmaradtak. 
Miután vagy fél órán át csak ültünk a földön és ölelgettük egymást, nagy nehezen felkapartuk magunkat onnan és a nappaliba mentünk. Addig igazán nem is tűnt fel, hogy kik érkeztek a legjobb barátom oldalán. Meglepett, amikor megláttam Louist és Eleanort a kanapén ülni, tőlük nem messze pedig Jaredet és Travist. A másik három srác nem volt jelen, és ez egy kicsit elszomorított, de nem tehettem semmit az ellen, ha dolguk volt. Örültem, amiért ők ketten jelen voltak, még ha néha fájdalmas is velük lennem.

Jared magára vonta a figyelmet, mint mindig, amikor emberek veszik körbe. 
- Szóval, indulhat a parti? – megvillantotta híres-nevezetes vigyorát, mely tele volt szórakozottsággal, amely egy nem sokára huszonhárom éves sráchoz, talán túl sok. De aztán eszembe ötlik apa, és rájövök, hogy kiköpött olyan, mint ő szóval így már kevésbé sokkoló a helyzet – Grillezünk? Vagy mi lesz? – kérdezte újra, mikor senki nem válaszolt neki. 
- Grillezünk! – bólintott Harry és elindult a kert felé, én pedig, szinte automatikusan indultam meg utána – Peyton, ha enni akarsz, akkor segítened kell! Fóliázz be zöldségeket!
- Micsoda? – pördültem meg a tengelyem körül, Harry meg gödröcskésen vigyorogva rám kacsintott. Krisztusom! A gyomromban a saját kis pillangórajom életre kelt, még ha nem is tudtam róla, hogy léteztek.
Frappáns visszaszólaláson gondolkoztam, miközben elindultam felé. Ő eközben belemélyedt a grillsütő tanulmányozásában, még nyelve is kicsúszott a szája oldalára, annyira koncentrált. Kedvem lett volna nevetve lefotózni és beállítani háttérképnek. Őrült vagyok! Háttérképnek Peyton, komolyan?
- Na, tessék Holls, hozzáláthatsz a munkához – rakott le egy tálcát elém Jared, rajta alufóliával, majd a földre egy zsák krumplit – Mit grillezünk még Harry?
- Erm – pillantott fel – Cukkinit.
- Cukkinit? – vontam fel a szemöldököm – Nahh – torzult grimaszba az arcom, mire Harry felnevetett. 
- Nagyon finom a grillezett cukkini.
- Ne már! A krumpli sokkal jobb. Hagyma?
- A krumpli tele van szénhidráttal, és hizlal – kacsintott – A hagymától meg büdös lesz a szád. Nem is emlékszem, ki mondta ezt nekem. Meg azt, hogy utána nem csókolna meg senkit… De csak is a te kedvedért, megcsináljuk! 
- Hé, Holls! Ne aggódj a szénhidrát miatt! Biztos vagyok benne, hogy Harry segíteni fog ledolgozni a felszedett kalóriákat! – Travis is rám kacsintott, én pedig megforgattam a szemeim. Miért kacsintgat mindenki rám?
- Nos, ebben van valami igazság – egyenesedett fel Harry, mire rögtön felé fordítottam a fejem.
Kajánul vigyorogva pillantott először a röhögő Jaredék felé, akik a házba tartottak, aztán pedig rám. Mikor a két okos Tóni eltűnt a láthatárról Harry megindult felém. A gyomrom görcsbe rándult, és a szívem hevesen kezdett dobogni. Atyavilág, mire készül?

A perverzség még mindig ott játszadozott az arcán, ami miatt újra, meg újra görcsbe rándult a gyomrom, ahogy egyre nagyobb léptekkel közeledett felém. Hátradőltem a műanyagszékben, és kapkodva szedtem a levegőt. Jesszusom, miért volt ilyen hatással rám minden alkalommal?! 
Megállt előttem, aztán lehajolt, két kezét a szék egy-egy támlájára rakta, térdei az enyéimnek értek.
- Travisnek elég jó ötletei vannak – mondta és fejét kicsit baloldalra biccentette.

Szerencsére nem kellett megszólalnom, mert Harry lázasan megcsókolt. Erősen nyomta ajkait enyéim ellen, az én kezeim pedig rögtön átölelték a nyakát és göndör fürtjeibe vándoroltak. Ujjaim köré csavartam egy tincset, miközben ellenállni próbáltam tökéletes énjének, mámorító csókjának, és nyelvének, mely egyre csak bejutást szeretett volna nyerni. Végül igen gyengének bizonyultam, mert ajkaim elnyíltak, mire felmorgott, elengedte a szék karfáit, megfogta a kezem, majd felrántott ülő helyemből. Kezeimet ezután visszarakta nyaka köré, az övéi pedig a hátamon keresztül a derekamra csúsztak le és megszorította azt. 

Azt sem vettük észre, mikor vendégeink feltornyosultak az ajtóban, élen Eleanorral és Louisval. Mögöttük állt Xander, majd Jared és Travis. 
- Eh, én mondtam nektek! – szólalt meg egészen hangosan Travis, mire Harry elvált tőlem, bár az arca még mindig nagyon közel volt az enyémhez. Dögösen elmosolyodott, az én arcom pedig megint felforrósodott huncutul csillogó szemeitől. 
- Szóljatok, mikor lépjünk le – indult meg felénk Jared kaján vigyorral az arcán. 
- Most akkor ki fog grillezni, ha Harry Peytonnal van elfoglalva? – kérdezte Eleanor szemtelenül mosolyogva. Ha nem lettem volna ennyire zavarban, akkor tuti ráöltöm a nyelvem. 
- Majd Travis! Ő mondta a perverz beszólását, amitől Harry kanos lett! – mutatott előbb bátyám barátjára, majd a még mindig hozzám eléggé közel álló, göndör hajú, zöld szemű srácra. 
Ezek nem tudnak leszállni a témáról? 
- Hő, nem vállalom! – tartotta fel a kezeit – Nem én tehetek róla! Styles, fogd vissza magad! 
- Sajnálom, de egy olyan bombázó közelében, mint Peyton eléggé nehéz nemet mondani a kis haveromnak! – Harry megvonta a vállát, kezeivel közben a férfiassága felé mutatott. Nos, a nadrágja valóban egy kicsit nagyobb volt, mint alap állapotban. 
- Eh, itt vagyok ám én is, és mindent tökéletesen hallok – lóbáltam meg a kezem a levegőben, mire mindenki, szinte egyszerre rám pillantott. 
- Igen, tudjuk, Napsugár – jobb kezével közelebb húzott magához, ajkai csókot leheltek a hajamba, mely amúgy szerintem már akkor bűzlött a füsttől. 
- Aw, hallottátok?! – Eleanor kis híján felsikított, amint a szavak elhagyták a száját, ugrándozott is aztán Louis karjába kapaszkodott – Napsugárnak hívta! 
Elnevettem magam, aztán szépen lassan mindenki más is csatlakozott. Nem hiszem, hogy meglepett akárkit is a furcsa viselkedése – uh, talán Niallt, Liamet és Harryt.

A fiúk a grill köré csoportosultak, felnyitottak pár üvegsört, míg mi Eleanorral leültünk krumplit és cukkinit felvágni és fóliázni. 
- Szerinted így jó? – kérdeztem Eleanort, félbeszakítva csacsogását, miközben a művemet figyeltem. Jókora adag fóliát pocsékoltam el, mire sikerült az elsőt becsomagolnom. 
- Ez egy mutáns krumpli? – kerekedtek el a szemei. 
- Nem, ez egy normális burgonya, mint a tiéd – mutattam a kupacra, amiket már ő megcsinált. 
- Te eddig mit csináltál? – kérdezte oldalra biccentve a fejét. 
- Hát ezt! – mutattam a brutálisan becsomagolt zöldségre. Túl lusta voltam én ehhez, nem is értettem, miért mentem bele ebbe az egészbe. 
- De ez kétszer akkora! 
- Ja, az csak a fólia – legyintettem, mire El az ajkába harapott. 
- Mutasd meg Harrynek! 
- Jó! – álltam fel, és a fiúk mellé andalogtam – Harry – kezdtem szempilláimat rebegtetve, megnyújtva az „a” betűt. 
- Igen, baby? – kérdezte és testével felém fordult, ám tekintete még mindig a grillen volt. 
- Ez így jó lesz, ugye? 
Szemeivel először az enyémekbe nézett, később pedig feltérképezte a kezemben lévő kis csomagot. Amikor tekintetével újra engem pásztázott, ajkaira ugyanakkor egy fél oldalas mosoly húzódott. Még sötétzöld szemei is nevettek, azonban nem engedte meg magának, hogy a hangja ránk vonja a figyelmet. 
- Pay, mi ez? – biccentett a krumplira és belekortyolt a sörébe – Én azt hittem, hogy te tudsz főzni. 
- Uh, akkor, jó lesz így vagy nem? – kérdeztem fel vont szemöldökkel mire ő felém nyújtotta az üvegét, és amikor megfogtam ő elvette a kezemből a csomagot. 
Beletelt egy pár percbe, míg leszedte róla a szürke alufólia rétegeket majd a kezében tartott egyet, a többit a földre dobta. Miután becsomagolta, visszaadta nekem. 
- Amúgy meg direkt csomagoltam be úgy. Eleanor rá kényszerített, és Jared is. És most Eleanor amúgy ki van akadva, mert én eddig ezzel az egyel baszakodtam, ő meg megcsinált vagy tízet. 
- Vagy azért csináltad így, mert tudtad, hogy El ide küld hozzám és amúgy nem jöttél volna? 
- Ugyan kérlek. Miért ne jöttem volna? – pillantottam rá vigyorogva – Nem félek azoktól – biccentettem a fiúk felé, akik hangosan nevetgéltek és beszélgettek. 
- Feljössz velem a telefonomért? – kérlelő tekintete szinte másodpercek alatt hatott rám, bár mielőtt akárhova mehettünk is volna, visszavittem Eleanornak a krumplit. 
- Na, mit mondott? Tetszett neki? – vigyorgott fel rám. 
- Kicsomagolta és ez lett belőle – az ölébe akartam dobni, de ő helyette elkapta – Mindjárt jövünk.

Belépve a házba, a füstszag megint megcsapta az orrom és nem tetszésem egy morgással tettem hallhatóvá. Harry csak halkan kuncogott, míg mellettem jött, majd a lépcsőnél előre engedett. 
- Miért is kellett feljönnöm veled? 
- Hogy ne legyek egyedül? – nézett rám mindent tudóan – Ki tudja, hogy mikor támadnának rám a szellemek. 
- Ah, bárcsak elvinnének – nevettem el magam és ő egy álmérges tekintettel nézett rám – Ne nézz így, mert árt a szépségednek az idegesség. Ha továbbá is ráncolod a homlokod, kész barázda lesz. 
- Tudod, eléggé necces volt Xandert ide rángatnom – jegyezte meg nevetve és bár a téma totálisan eltért az eddigitől, nem zavart – De aztán egy kétórányi esdekelés után, végül sikerült minden. 
- Látod, még ő sem tudott ellenállni a bájaidnak – kacsintottam rá, ezúttal én. 
Mielőtt mondhatott volna valamit, a telefonja megcsörrent, amiért az első sorban jöttünk. Elnézést kért, aztán felvette a készüléket. Magára szerettem volna hagyni, azonban a karom után nyúlt, visszahúzott magához és leült az ágyra, majd megpaskolta a mellette lévő helyet. 
- Szia, anya – arcára mosoly kerekedett, amint köszöntötte a vonal túlsó felén lévő személyt. 
Egészen elbambultam, míg ő beszélgetett. Sokszor térképeztem már fel az arcát, amikor előbb elaludt, mint én, vagy amikor én előbb keltem fel. Bár olykor mindig nyugalmas volt, békés. Amikor viszont ott ültem mellette, többféle reakcióját is meg tudtam figyelni. Mint például ahogy felhúzta egy kicsit az orrát, vagy éppen az ajak piercingjével játszott. Az ujjait is ropogtatta, vagy a gyűrűjeit piszkálta s utána az ujjaimmal kezdett el játszani. 
Percekkel később eszméltem már csak fel, akkor is csak azért, mert már az ágyon feküdtem, ő meg felettem volt. Lágyan csücsörített ajkakkal pásztázta végig az arcom, csak úgy, mint én az övét. 
- Anya boldog szülinapot kívánt – osztotta meg velem mosolyogva, mutatóujjaival végig simított az arcom két oldalán – És azt mondta, hogy helyette is öleljelek meg, szóval… 
Nyögés hagyta el a számat, amikor Harry rám dobta magát. Bár amikor rá szóltam, ő csak annyit mondott, hogy rám „engedte” magát. Ajkai gyorsan megtalálták a nyakamat, melyet édes csókokkal lepett el. 
- Azt is mondta, hogy kezdj el hízelegni helyette? – kérdeztem nevetve, ujjaimmal mindennek ellenére a hajába szántottam. 
- Nem – motyogta, ajkait egy halk kuncogás hagyta el mely miatt meleg lehelete végig siklott a bőrömön – De szeretnék, és a szülinapod van, ami azt jelenti, hogy mindennek körülötted kell forognia. Bár nem mintha egy normális napon nem szeretném, hogy felhőtlenül boldog legyél, mert az minden vágyam, hogy mindig mosolyogva lássalak. 
- Oh, ne, meg akarsz siratni, igaz? 
- Nem feltétlenül – ajkain édes mosoly csücsült, amikor elhúzódott tőlem – Na, menjünk le, mert ha jól emlékszem, még nem láttad a tortákat? 
- Ja, igen. Miért van három? Miért nem tudtatok megegyezni? 
- Ne rinyálj, inkább szedd a kis sonkáidat és induljunk. 
Aztán persze kikönyörögtem magamnak, hogy vegyen fel a hátára, és bár először nyavalygott, sikerült rá vennem a tipikus „ma van a szülinapom” kifogással. 

Mikor leértünk, már mindenki a nappaliban ült, a torták az asztalon voltak, lefedve. Niall pattant fel elsőnek, és azt kántálta, hogy ő lesz az első, aki átadja nekem az ajándékát. Miután helyet foglaltam a fotelben, amely középre volt tolva, Niall felém tolta a tortát az asztalon, majd levette róla a dobozt. Elnevettem magam a látvány láttán. Egy hamburger volt, amelynek tetején jó pár különböző féle dolog volt megtalálható és mind cukorból – gondolom – volt elkészítve. Volt rajta telefon, sült krumpli, egy pár Converse dorkó is, és a közepén pedig egy Harry marcipán bábú. Eztán Niall még a kezembe nyomott egy csomag, öt különféle illatban pompázó gyertyát mielőtt megölelt volna.
Liam tortája következett, melyhez hozzá tette, hogy nem szeretett volna tiszteletlen lenni, amiért a képen, mely igazából máz volt a torta tetején, csak ő, én, Niall és Harry voltunk rajta. Körülötte ugyancsak olyan marcipán/cukordíszítők voltak, mint a tortán, melyet Nialltől kaptam. Pluszba, ő még a kezembe nyomott egy kisebb dobozt, melyet felnyitva, egy pár fülbevaló, nyaklánc és karkötő került a szemeim elé.
Bátyám és Travis természetesen idén is Coachella jegyeket adott, melyet nem győztem megköszönni, főleg amikor kijelentették, hogy Harry is velünk jön majd. Április 12, 13, 14 itt jövünk!
Xander mint mindig, idén is meglepett, és kicsit túlzásba esett, hiszen egy polaroid kamerát kaptam tőle. Őszintén nem vártam el tőle, hogy hozzon akármit is, mert a jelenléte volt a legnagyobb és legjobb ajándék, amit kaphattam.
Louis és Eleanor idén is együtt vettek nekem ajándékot, amivel nem volt bajom, sőt örültem neki. Amikor azonban Eleanor előhúzta a Victoria’s Secretes szatyrot a kanapé mellől, megannyi „hú”-zás hangzott fel a szobában.
Aztán a végére maradt Harry. Klisé, nem igaz? Vigyorogva adott át nekem egy nagy szatyrot, melyben több becsomagolt dolog is volt. Az első, amely a kezembe akadt, természetesen a legnagyobb volt. Szinte rácuppantam a dobozra, vagy akármi is volt az, és széttéptem a csomagoló papírt rajta. Szemeim elé került egy könyv, melyet kinyitva temérdek fénykép bukkant fel az oldalakon. Dátummal voltak megtoldva, illetve kisebb szövegekkel. A könyv tele volt velem, Harryvel, a szüleimmel, a testvéreimmel, a srácokkal, Eleanorral. Gyorsan átlapoztam a kis fotókönyvet, aztán félre tettem, és Harry karjai közé futottam. 
- Annyira csodálatos vagy és annyira szeretlek, hogy azt szavakba önteni nem tudom! 
Aztán éreztem, amint nem csak ő feszült meg egy kicsit, hanem a levegő a nappaliban is a szavaim után. Gratulálok, Hollingsworth! Egy módja annak, hogy egy totális idiótát csinálj magadból. Sok szerencsét ahhoz, hogy kibeszéld magad ebből…

6 megjegyzés:

  1. Most miért idióta?? Mivan??!! Nem értem én ezt. :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem így szerette volna elmondani Harrynek, hiszen sokan voltak körülöttük meg minden. :D Meg hát Payről van szó..:D

      ♥xx

      Törlés
  2. Hi !
    Szerintem nem idiota , csak meg gondolatlan ... Mert szerintem nem az a baj , hogy ezt kimondta , hanem az , hogy ennyi ember előtt mert ugyebár. szerintem. ezt kettesben kellett volna elmondani , de szerintem. ez az ő szintükön már alap lenne ... De nem baj ! Ez a rész is valami
    szuper lett mint a többi , de nagyon várom már a következő részt , úgyhogy szerencséd van , azért , mert nagyon elfoglalt leszek a hétvégén (díjugratás országos bajnoksák ) ezért hamar el fog telni , mert különben egész végig neked irogatnék komikat , hogy siess... ♥‿♥. (͡° ͜ʖ ͡°). ( ͡o ͜ʖ ͡o)
    All the love , R ♥♡★☆♛♕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Peyton valóban meggondolatlan néha viszont ha nem lenne ilyen, akkor sok dolog nem történt volna meg a történet folyamán. :)
      Igazán?! Sok szerencsét. ^^ A következő, azaz vasárnapi rész, csak rád fog várni. :)

      ♥xx

      Törlés
  3. BECCSUUUUUUUUUUUUU
    ÉLJSDhKDLFHAGJS
    ÚJ KEDVENC RÉSZ
    AZ A 41.
    ÚRISTEN IMÁDOM
    ELEVE NAGYON VÁRTAM MÁR EZT A RÉSZT, HISZEN EGY RÉSZÉT ÉN ÍRTAM, HIHI:3 ÉS EBBŐL KIFOLYÓLAG TUDTAM, HOGY TELE LESZ HEYTONNAL♥
    HEYTOOOOOOOOOON
    HARRY AÉDKLÉJlDL,JGASH OLYAN ÉDES
    ÉS A TÖBBIEK
    NIALL, LIAM, LOUIS LÉWHGQWWQ♥
    AZ AJÁNDÉKOK ALDSJASGJA
    ÉS A TORTÁK OMFG
    BUT HARRYÉ NEM DERÜLT KI, HOGY MILYEN LETT, HA JÓL ÉRTELMEZTEM, UGYE?
    KIT ÉRDEKEL, EDDIG LEGJOBB RÉSZEK EGYIKE♥♥
    ÉS PEYTON AKLDHÉLSKDHAG
    MEG XANDER OMFG
    ÉS ÚIRTSEN PEYTON AZT MONDTA HARRYNEK, HOGY SZERETI
    KIMONDTA, HOGY SZERETI
    JÉZUS MÁRIA SZENT JÓZSEF!
    PEYTON HOLLINGSWORTH KIMONDTA
    KIMONDTAAAAA
    azt mondta Harrynek, hogy szereti, omfg:3♥
    CUPPANÓS, IMÁDLAK♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahahahaha. :'D Omfg. Nevetek. :D Örülök, hogy tetszett és ne szóld el magad. :D Lesz még másik kedvenc részed. :D Lehet, hogy a következő. :3

      ♥xx

      Törlés