2015. október 4., vasárnap

42. // Őszintén, magabiztosan és büszkén.

Hiii,
Végre megismerhetitek Xandert. :3 Már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz róla a véleményetek.:3 Na, és persze kiderül hogy Harry baby miként reagál majd imádott Peytonunk érzelmi kirobbanására.:D És hát mint mindig, most is meg kell osztanom a másik történetemet szóval..:3 Kukkantsatok be ha szeretnétek: Distance :) Jó olvasást. Xxx

// Peyton Hollingsworth

Lefejtettem a karjaim Harry körül, aztán a többiekre néztem. Mindenki arcán ott csücsült a meglepettség, de amikor felvont szemöldökkel néztem Xanderre, ő elkiáltotta magát, hogy ki kér tortát. Halk, remegő sóhaj hagyta el a számat, amint visszapakoltam az ajándékokat a szatyrokba. Míg Eleanor felvágta a tortát, néhányan kimentek a kertbe, hogy folytassák a grillezést, ezért én megindultam az emeletre a csomagokkal.

Istenem, akkora balfasz vagyok! Miért kellett csak így kimondanom? Hogy a fenébe sikerült kicsúsznia ennek a számon? Harry biztos, hogy nem érzett úgy irántam! Hiszen azok után, ami történt vele és Miával, nem hiszem, hogy ilyen gyorsan képes lenne újra szeretni. Vagy talán igen? Nem vagyok én valami szerelemszakértő, hogy tudjak az ilyen dolgokról...

Becsuktam magam mögött a szobaajtóm, míg bevittem a szatyrokat, aztán leültem az ágyamra és végül elfeküdtem. Kezeimmel eltakartam az arcomat, és folyamatosan ismételgetni kezdtem az egyetlen kérdést, melyre mindennél jobban tudni szerettem volna a választ; miért? Mindig is tudtam, hogy egy szerencsétlen, elesett teremtmény vagyok, de hogy ennyire? Egy kis részem megalázva érezte magát, amiért elmondtam Harrynek, hogy szeretem. Mert hát így van, nem?

Kopogás törte meg a rám települő csendet, nem sokkal később pedig ki is nyílt az ajtóm. Harryre számítottam, helyette Xandert kaptam. És igazából hálás voltam, amiért ő jelent meg. Arcán szerény mosoly ült, tekintete ugyanakkor hatalmas kérdőjeleket tartalmazott. 
- Tehát kibújt a szög a zsákból, zoknifej? – halkan felnevettem, és megráztam a fejem. 
Xander ezt a becenevet akasztotta rám még évekkel ezelőtt, hiszen szemei elé került az egyik kiskori képem. Egy sapkát viseltem, de olyan volt, mint egy zokni, és mivel anno az volt a kedvencem, szinte mindegyik téli képen viseltem. Ez ötletet adott Xandernek, és azóta velem ragadt a becenév. 
- Hülye tett volt, nem igaz? – kérdeztem ironikusan aztán folytattam – Hogy lehetek ennyire balfasz? Tuti, hogy ő nem érez így. Legalábbis most még nem. 
- Honnan veszed, Holls? Nem látsz a fejébe, és ismerlek már annyira, hogy tudjam, sosem beszéltél vele arról, hogy mit érzel vagy, hogy ő mit érez. 
- Feljött már köztünk néhányszor a múlt. Tudod, ami történt velünk. És akkor volt szó az érzelmekről.
- Az más, Peyton. Mint mondtad, az a múlt. A jelenről tuti nem esett szó. És őszintén nem lep meg, hogy te voltál az első, aki kimondta. 
- Mert? 
- Mindig is egy őszinte csaj voltál, egyben a legrosszabb titoktartó. Ha elmondtam valamit, pár órán belül, már visszahallottam vagy a tesóidtól, a szüleidtől, Eleanortól vagy az én családomtól. De visszatérve a témára, szerintem ez teljesen rendben van. Folyamatosan azt kellett hallgatnom, vagy éppen olvasnom, hogy Harry mennyire helyes, mennyire édes és a többi, szóval éreztem, hogy nem sokára kibukik belőled. 
- De, ah! – hirtelen a szemeim elkezdtek bekönnyesedni így a fejem a párnámba nyomtam.
- Na, mondjad. Itt vagyok. Hallgatlak – éreztem, amint lefeküdt mellém, kezével végig simított a hátamon – Peyton. Tudod nagyon jól, hogy mi lesz, ha magadban tartod az érzéseid, a véleményeid. 
- Csak… – szipogva töröltem meg a szemeim aztán feküdtem az arcom oldalára, így szemben voltam Xanderrel – Olyan sokat jelent nekem Harry, és, ez néha megrémiszt. Annyira kedves, és mindig oda figyel rám. Azt érezteti velem, mintha csak én léteznék a világában, és nem tudom, hogy ezt hogyan éri el. Minden időmet vele akarom tölteni, de ugyanakkor nem. Azt mondja, hogy szeret velem lenni, de aztán végignézek magamon, és… egyszerűen csak nem tudom felfogni, hogy mi tetszik neki rajtam. Dagadt vagyok, és annyi jobb csaj van nálam, ő még sem hagy el engem. 
- Hé-hé, lassíts le egy kicsit – hüvelykujjával megtörölte szemeimet, ajkaira mosoly kunkorodott – Nagy levegő, zoknifej. Mikor jól érzed magad, folytasd. 
- Harry tele van hibákkal, de mintha kezdeném őket teljesen elfogadni és megszeretni? Ugyanakkor pedig tökéletesnek látom. Minden lány álma. És… azt hiszem, szeretem őt. Nem! Tudom, hogy szeretem őt. 
- Miért nem mondtad eddig el neki? Tudod, nem ismerem régóta, talán csak egy pár órája, legalábbis személyesen. De tisztában vagyok azzal, hogy odáig van érted. Elvégre, ide repültetett engem, csak hogy veled legyek a szülinapodon. 
- Hogy érted? – kérdeztem kíváncsian, míg megtöröltem az orrom aztán szipogni kezdtem, és felhúztam egy kicsit azt. 
- Eleve jöttem volna. De mielőtt meg tudtam venni a repjegyet, vagy valami, kaptam egy ismeretlen számról egy hívást. Hát, felvettem, tekintve hogy Angliából jött, aztán lehet, hogy te voltál az egy új kártyáról vagy valami. Nem kicsit sokkolt le, amikor bemutatkozott, aztán elmondta, hogy már minden meg van, csak ki kell nyomtatnom a jegyet, melyet, elküld az e-mail címemre, ha megadom neki. Szóval, mondhatni ingyen jöttem ide. 
- Igen – kuncogtam el magam – Engem sem enged soha fizetni. Na, jó, egyszer megengedte, hogy fizessek a mekiben, de csak azért, mert már mi voltunk a soron és nem akarta, hogy hisztit rendezzek. 
- Igazi úriember. 
- Az – értettem egyet vele vigyorogva – Uh, és, meddig maradsz? 
- Szombatig, aztán vasárnap reggel hatkor már megy a gépem. De úgy is találkozunk tizenkettedikén, a fesztiválon, úgy hogy ne lógasd nekem az orrod, miután lelépek. 
Néhány percig csak bámultam az arcát, és mosolyogtam. Hihetetlennek tűnt, még akkor is, hogy ott volt velem és újra kiönthettem neki a szívem, úgy, hogy tudtam, hogy ő sosem ítélkezne felettem vagy a döntéseim felett. 
- Nagyon örülök, hogy itt vagy – osztottam meg vele a gondolataim miközben közelebb mentem hozzá.
Jobb karomat átdobtam a derekán, fejemet a mellkasához közel tartottam. 
- Örülök, hogy itt lehetek – válaszolta majd ő is átölelt – Megígértem a tizenkettedik születésnapodon, hogy attól a naptól kezdve, egyet sem tölthetsz el nélkülem. Szerintem eddig jó munkát végeztem. 
- Kiváló munkát végeztél, Micimackó.
- Oh, kérlek, minden más nevet, csak azt ne! Évekkel ezelőtt volt! Anya kényszerítette rám azt a jelmezt! 
- Szerintem vicces volt – megvontam a vállam, amint felültem és újra csináltam a copfom – Főleg hogy semmi köze nem volt a Halloweenhez. 
- Még szerencse, hogy kicsik voltunk. Akkor nem volt annyira égő, mint most. 
- Ugyan már, én imádom azokat a képeket meg videókat.
- Bah, menjünk inkább le és együnk. Szerintem már készen van minden. Plusz valahol elhagytam a sörömet. 
- Mit kezdjek Harryvel? – pillantottam rá, amikor már kinyitotta volna a szobaajtómat – Félek, hogy ezután már nem akar hozzám szólni, rám sem nézni. Türelmesnek kellett volna lennem, a francba is! Azok után, hogy a volt nője átbaszta, nem hiszem, hogy olyan, hű de egyszerű neki egy párkapcsolat.
- Szerinted miért kezdett bele a tietekébe? Azért, mert újra szeretné próbálni. Talán sok volt neki az, amit odalent mondtál, de hidd el nekem, hogy pár nap és visszamondja. Csinálj úgy, mintha mi sem történt volna. Ha rákérdez, beszéljétek meg és kész. Nem kell bolhából elefántot csinálni, jó? 
- Azért maradj velem mindig, oké? Legalább addig, míg feltérképezem, hogy milyen kedve van.

Xander mögött mentem végig, mély levegőket vettem és próbáltam nem rá izgulni a történtekre. Megpróbáltam nem hibáztatni magam, megpróbáltam úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Azonban amikor megláttam, és ő is engem nézett, azt hittem, hogy ott elájulok. 
Váratlanul, nyilalófájdalmat éreztem a lábamban, és amikor lenéztem, Xander hatalmas lába eltakarta az enyémet. 
- Hülye fasz – morogva toltam el magamról, ő meg csak nevetett aztán felvett egy papírtányért az asztalról, melyen egy szelet torta pihent. 
Felvette a tálról, majd a szám felé irányította azt és addig nem hagyott békén, míg bele nem haraptam. 
- Ember, hogy lehet így tortát enni? – kérdezte vihogva, egyik kezében a sütivel, másikkal a hasát fogva – Az orrod, az arcod, az állad tiszta krémes. 
- Ha belenyomod a pofámba, akkor szerinted mit tudnék csinálni? Felszippantani az orromba? 
- Mekkora lenne már! – pár pillanatra lekomolyodott, aztán újra nevetni kezdett – Ha egyszer leiszod magad a sárgaföldig, megcsináltatom veled és levideózom. 
- Még jó, hogy nem iszok alkoholt, igaz? – vigyorogtam rá győztesen, és megtöröltem az arcom egy zsepivel, melyet idő közben elvettem az asztalról.
Kisebb csevegésünket megszakították, és nem igazán tudtam, hogy örültem-e neki vagy sem.
- Hogy érzed magad? – Harry mosolyogva pillantott rám, aztán Xanderra – Eleanor azt mondta, hogy nem vagy jól? 
- Oh, minden rendben – válaszoltam – Csak felvittem a csomagokat aztán Xander feljött és beszélgettünk. 
- Elnézést – legjobb barátom megáldott egy mindent tudó tekintettel, Harryre rá vigyorgott, aztán eltűnt köreinkből. 
- Sajnálom, hogy csak úgy rád rontottam fél órája. Nem gondoltam komolyan, csak kicsúszott. 
- Szóval nem szeretsz? – kérdezte semleges arckifejezéssel.
- Nem úgy értettem – szabadkoztam azonnal – Csak rosszkor mondtam el, tudod? Úgy érzem, hogy rád erőltettem az érzéseim, holott tisztában vagyok azzal, hogy mennyire új ez neked meg minden. Néha talán tényleg gondolkodnom kellene, mielőtt pofázok. 
- Napsugár, nem történt semmi – mosolya hirtelen tört utat magának gyönyörű ajkain, melyeket órákkal ezelőtt még vidáman, szenvedélyesen csókoltam – Nem zavar, hogy meggondolatlanul hadoválsz, mert néha csak így tudom belőled kiszedni a dolgokat. Mint például, hogy hogy érzed magad. 
- Akkor nem vagy mérges se semmi, amiért elkotyogtam az egyik titkom? 
- Miért lennék? Dehogyis! Mindketten tudjuk, hogy nem vagy a legjobb titoktartó. És tudod mit? Örülök, amiért te mondtad ki először. Egy kis részem rettegett attól, hogy esetleg a történelem megismétlődik. Noha tisztában vagyok azzal, hogy te közel sem vagy olyan, mint Mia. Valamiért még is bennem volt ez a félelem. Azonban most, úgy érzem, hogy őszintén, magabiztosan és büszkén állíthatom, hogy ugyanannyira szeretlek, mint te engem. Ha nem jobban – vigyorgott – És ami azt illeti, így jobban belegondolva, szerintem én igen is jobban szeretlek, mint te valaha fogsz engem. 
- Lehetetlen, Tarzan – ráztam meg a fejem aztán szorosan megöleltem.
Harry felnevetett, amikor a hasam furcsa hangokat kezdett el kiadni, majd nem sokkal később, már a kertben is találtam magam. Jared egyik kezében egy sült hús volt, a másikban egy krumpli és két pofára tömte magába a kaját. Travis ugyanígy nézett ki, Louis hasonlóan, annyi eltéréssel, hogy ő tányérból evett.

Éjfél felé járhatott az idő, de mi még mindig kint ültünk a kertben és beszélgettünk. Fogalmam nincs, hogy honnan, de Niall talált magának egy gitárt, és néha-néha elkezdte pengetni azt. Nem lepett meg, amikor Harry és ő dalra fakadtak. Azonban később, amikor Liam majd félénken ugyan, de Louis is kieresztette a hangját, szerintem nem csak én voltam az, aki elámult azon, hogy mennyire jól szóltak együtt.

Niall minden alkalommal egy másik számot kezdett el játszani; először egy igen ismerős szám szólalt fel, és Louis énekelni kezdett. Amikor a refrénhez ért, leesett, hogy Valeriet énekelt. Egy szám, melyet megannyiszor hallottam már tőle, de csak úgy, hogy dúdolta vagy éppen nagyon-nagyon halkan mondogatta a szövegét. Utána Niall kezdett rá és a Stereo Hearts akkordjait szinte azonnal felismertem. Halkan dúdolni kezdtem, aztán amikor már belejöttem, abba maradt és helyette egy másik számot kezdett el játszani. Torn. Harry rögtön énekelni kezdett, az én szemeim egyből ráugrottak. Mellettem Louis és Liam foglaltak helyet, így Harryre tökéletesen ráláttam, és basszus. Azt hiszem, totálisan belé estem! Lehunyt szemekkel énekelt együtt a srácokkal, én pedig megbabonázva figyeltem ezt az angyali teremtés előttem, akit a barátomnak mondhatok. Igazából még mindig teljesen hihetetlen, hogy együtt vagyunk. És hogy viszont szeret.

Hajnali kettő lehetett, amikor Liam, Niall, Louis és Eleanor lelépett, mondván, hogy kényelmesebb, tágasabb lesz, hogyha ők hazamennek. Én persze fejben már kitaláltam, hogy hogyan férnénk el, de mivel túl makacsak voltak, inkább felhagytam az ötleteléssel.

Xander befoglalta a vendégszobát, hiszen két napig úgy is oda fog szorulni, Jared és Travis pedig megkapták a nappaliban lévő, kihúzható kanapét. Harry felajánlotta, hogy átjön hozzám aludni és akkor ők ketten mehetnének az ágyába, vagy legalább az egyikük, de inkább otthonosan megágyaztak maguknak a nappaliban.

Nutellás kenyeret majszoltam a konyhában, amikor Jared csatlakozott hozzám. Mielőtt azonban leülhetett volna, a hűtő felé biccentettem.
- Vedd már ki nekem az epret, kérlek – míg ő teljesítette kérésem, lenyaltam az ujjaimról a csokit majd a tenyereim segítségével összeszedtem a morzsát a pultról és a mosogatóba dobtam – Ah, köszönöm. Uh, meg tortát is kellene enni, nem? 
- Nehogy megromoljon, mi? – kérdezte nevetve, mire bólintottam, s ő cselekedett. Ha valamiben biztos voltam, akkor az az volt, hogy Jaredből tökéletes szolga válhatna. 
- Héj! Évek óta én mondom ezt! Hogy merészelted kivenni a számból a szavakat? A szülinapomon!? 
- Nyugalom, Holls. Túl leszel rajta – kacsintott rám amint levágott két szelet tortát aztán a maradékot visszatette a hűtőbe. Még jó, hogy sikerült rábeszélnem Liaméket és Louisékat, hogy vigyék el a másik két torta maradékát, különben tuti nem fértünk volna el a hűtőben. 
- Emlékszel, amikor Matt szülinapján én mondtam ezt, és nem ő? – bólintott – Emlékszel, mi történt, Jared Tyler Hollingsworth? 
- Igen, emlékszem, Peyton Tia Hollingsworth. Emlékszem. 
Amolyan „szokássá” vált nálunk, hogy a születésnapunkon, késő este még tortázunk, de előtte azt az okot használjuk erre, hogy nehogy megromoljon. Természetesen én kezdtem, aztán utána Jared és Matt is rákapott. Aztán Matt egyik szülinapján, én mondtam helyette, és másnap eltörte a hüvelykujját. Én például mai napig nem tudom, hogy miként sikerült neki. 
Amint befejeztük az evést, elpakoltunk. Elköszöntem a két sráctól, akik még egyszer boldog szülinapot kívántak, majd az emeletre érve, Xanderhez mentem. Ő már rég aludt, persze érhető volt az utazás miatt. Csodáltam, hogy addig kibírta, míg lefürdött. Harry nem okozott meglepetést, amikor az ágyamban feküdt, lehunyt szemekkel és mélyeket lélegezve aludt. Mikor befeküdtem mellé, éreztem, amint arrébb ment és közelebb húzott magához, majd újra elhelyezkedett és mindketten elaludtunk. 

4 megjegyzés:

  1. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOH MEIN GOOOOOOOOOOOOOTT
    AŰÉÁKLJDÉHLGAFSDGAHJSKLÉJAKSJFH
    HARRY STYLES
    ÚRISTEN SZERETIK EGYMÁST JÉZUSOM VÉGRE
    OMFG DE ÉDESEK VOLTAK JÉZUSOM
    ÉS LAKHDSGAH XANDER DE ARANYOS VOLT, NAGYON BÍROOOM :3
    PEDIG IDK MIÉRT ÉN ÚGY HITTEM, HOGY LESZ VALAMI XANDERBEN AMI MIATT NEM FOGJUK BÍRNI, VAGY VALAMI.
    BUT ÉALJSKDAJGD OLYAN ÉDES
    ÉS NEHÉZ ASHTONNAL ELKÉPZELNI:D MÁRMINT ÉN FEKETE HAJJAL KÉPZELEM EL, ORR PIERCINGGEL MEG MINDEN:D BUT ADLÉSAJFHA XANDERT BÍROM NAGYON :3 AMÚGY AZON IS CSODÁLKOZTAM, HOGY HARRY NEM FÉLTÉKENY. VAGY HOGY NA IDK LEHET VANNAK OLYAN GONDOLATAI, HOGY MI VAN, HA PEYTON JOBBAN SZERETI XANDERT, MINT ŐT, MEG MINDEN, BUT AHH NEM IS KELLENEK EZEK A GONDOLATOK!:3
    ALIG VÁROM A KÖVI RÉSZT:333♥
    CUPPANÓS:*♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. AWW TUDOM TUDOM TUDOM. Alig vártam, hogy végre fent legyen ez a rész is. :3 És így elolvasva a komid, szerintem már te is készültél rá hahaha. :3
      Ah, szerintem tök egyszerű elképzelni Xandert Ashként. :D Mikor gondolkodtam azon, hogy ki játssza majd őt, Ash tökéletes karakterként jutott eszembe. :D
      Oh, és Harrynek talán eszébe jut, but én nem említem meg bc eszembe sem jutott mikor írtam hahaha. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Hi !
    Bocsi , hogy ilyen későn , de ez valami fantasztikus lett :) És mint az előző részben említettem , ez már .szerintem. alap lett volna , hogy Harry is szereti Pay -t... De , őszintén megmondom , hogy valamiért én drukkolok a balszerencse miatt (talán azért , mert legurul a lépcső , és eltöri a lábát , akkor Harrykém biztos szállítaná is a korházba ...és utána ápolgatná is ... :P ) Ez eddig messze a kedvenc részem ...de .szerintem. Xander kicsit túl Niallös lett ... Mármint a viselkedése , a kedvessége , a vigasztalása ... Olyan mint , amilyennek Niallel írtad le ...
    All the love , R ♡♥ ★

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugyan, semmi gond. :) A lényeg, hogy írtál és hogy tetszett. ^^ Ouh, valóban? :( Nem terveztem pedig. Mármint, tudtam, hogy Xander normális lesz, és nem fog Paybe szeretni, mint ahogy a legtöbb fanfictionben a legjobb haverok. Ah, damn. :( Kajak nem akartam, hogy akármelyik szereplő is hasonló legyen, but oh well. :( Remélem, hogy ennek ellenére is jó benyomást keltett Xander és persze Niall is, valamint ez után nem fogod kevésbé szeretni a történetet. :)

      ♥xx

      Törlés