2015. október 7., szerda

43. // Legyünk együtt bizonytalanok.

Hiii,
Heyton és a srácok Coachellán vannak!!!!! :3 Aw. Egyik kedvenc részem lett. :D És bár már csak 7 rész van vissza, azok is a kedvenceim közé tartoznak és remélem, hogy nektek is tetszenek majd. ^^ Mint mindig, véleményeitekre most is kíváncsi vagyok. ;) Jó olvasást. Xx

// Harry Styles

Éreztem, amint elöntött a büszkeség, a vágy, a szeretet, amint az akkor előttem ülő lányra néztem. Barna hosszú haja göndören keretezte gyönyörű arcát, fején egy vörös rózsásával kirakott hajpánt akadályozta meg, hogy a haja a szemébe jusson. A homlokát, középen, bár közelebb az orrához, egy felragasztható kis ékszer díszítette, szemeit egy napszemüveg mögé rejtette. Fehér felszerelése, kiemelte barna, napsütötte bőrét és kedvem lett volna elfektetni őt a füvön csak, hogy esélyem lehessen végig csókolni testének minden egyes pontját. Ennek gondolatára, mocskos vigyor húzódott az ajkaimra, s ugyanakkor egy teljesen másik kis világba vonultam. Egy helyre, ahol azt tehetek a lánnyal, Peytonnal, amit csak akartam. Nem voltam egy erőszakos ember, ha a szexről volt szó, azonban még engem is sokkoltak a saját gondolataim, amikor azon járt az agyam, hogy mennyi féleképpen tudnám elérni, hogy ő is és én is jól érezzük magunkat.

- Töröld le azt a vigyort a képedről, Styles! – kisebb csapás érte a gyomrom, fejemet a jobb oldalra fordítottam, szinte azonnal. Jared állt mellettem, komoly arccal, szemei azonban mosolyogtak – Legalább előttem ne vetkőztesd le. Így is eléggé elengedte magát. 
- Igen, én is észrevettem – egy aprót bólintottam, aztán megint Peytonra néztem. Vagyis csak szerettem volna, hiszen ő közben felállt és Xanderrel beszélt – És tudod, meglepett. Mindig azzal jön, hogy kövér és egyszerűen nem tudom a fejébe magyarázni az ellenkezőjét.
- Ahogy nézem, szerintem sikerült – nevette el magát – Nem hiszem, hogy magától felöltözött volna így, szóval gratulálok. 
- Nincs mihez gratulálnod – vontam meg a vállam, kezeimet zsebre tettem, majd megindultunk a többi srác és Peyton után – Ha ő nem látja azt, amit én és megannyi hímnemű itt, akkor rá kell ébreszteni a dolgokra. Őszintén nem hittem az elején, hogy ennyire bizonytalan a külsőjével kapcsolatban, amikor először találkoztam vele. 
- Hogy érted? 
- Eléggé különleges személyiség, tudod? Mármint, nem mindennapi. 
- Harry. Értem – cüccögtem aztán megforgattam a szemeim. Lehetetlennek véltem, hogy elmagyarázzam. 
- Úgy hittem, hogy mert ő ilyen, akkor is magabiztos, amikor a testéről van szó. 
- Milyen ilyen
- Hát… olyan. 
Jared felnevetett, aztán leintett a kezével, mutatván, hogy abba hagyhatom a magyarázkodást. 
- Szerintem inkább menj, és mutasd meg azoknak a kanos alakoknak ott – mutatott egy csoport srác felé, akik igen feltűnően bámulták Peytont amint Evannal ugrált a zene ütemére – Hogy a húgom a te csajod, mert őszintén, inkább visellek el téged, amint megdugod fejben, mint sem őket. 
Amúgy kérnie sem kellett volna, elég lett volna, ha felkelti rájuk a figyelmem. Még egy pillantást vetettem Jaredre, aki magabiztosan vigyorgott rám. Így hát, felvéve a leglazább oldalamat, a szemeim elé csúsztattam a napszemüvegem és oda araszoltam Peytonhoz. Direkt mentem lassan, mutatva a többi srácnak, hogy nem vettem őket észre, amint a csajomat bámulgatták.

Pay háttal állt nekem, így könnyedén át tudtam ölelni a derekát. Egy pillanatra megijedt, aztán amikor fejét oldalra fordította, és hátra nézett, arcán egy hatalmas mosoly terült el. Percek alatt viszonoztam. Megfordult az ölelésemben, karjait a nyakam köré fonta aztán lábujjhegyre emelkedve ajkait az enyémekhez érintette. Elmosolyodtam, oldalasan, mely őt kuncogásra késztette. Szavaim megállíthatatlanul hagyták el az ajkaim; egyszerűen csak túl igaz volt és imádtam, amint reagált nekem.
- Szeretlek, Peyton – szemei az enyémekbe fúródtak, melyek csillogtak, az arca kezdett rózsaszínné változni, és amikor ujjai a hajammal kezdtek el játszani, végképp tudtam, hogy zavarban volt. 
- Mhm, tíz.
- Huh? 
- Tízedére mondtad a mai napon, hogy szeretsz – oldalra biccentette egy kicsit a fejét, ajkaira játékos vigyor ült. Wow, valóban ennyire ragaszkodó és idegesítő lennék? – Bár nem mintha nem élvezném, amint megformálod a szavakat a csókolni való ajkaiddal. 
- Csókolni való ajkaimmal? – felvont szemöldökkel néztem rá, ő meg csak rám kacsintott.
- Aha, na, most vegyél fel a hátadra, kérlek. Úgy érzem, hogy a lábaim lassan lerohadnak. 
- Kérésed számomra parancs, Napsugár – hátat fordítottam neki, ő pedig a vállaimra helyezte a kezeit. 
Háromig elszámoltunk, majd ugrott egyet és az én tenyereim szinte azonnal érintkeztek a fenekével. Finoman megszorongattam egy kicsit, mire ő felsikított aztán elnevette magát. Kezeit összekulcsolta a mellkasom előtt, fejét a vállamon pihentette és néha-néha megcsókolta a nyakamat. És hozzá kell fűznöm, hogy imádtam, amiért ennyire kényelmesen érezte magát a társaságomban és nem ijedt meg a kisebb intim érintésektől.

Aztán hirtelen eszembe jutott a nap, amikor Peyton egy teljesen ismeretlen oldalát mutatta meg nekem. A szobámba robbant, az ölembe mászott és eszeveszett csókcsatát kezdeményezett. Tele volt vággyal az egész, a mai napig úgy emlékszem mindenre, mintha csak tegnap lett volna. Amint lelökött az ágyra, aztán fölém mászott és végig csókolta a mellkasom és egyre lejjebb ment rajtam. Frissen élt bennem a kép, amint lehámozta rólam a boxerem, a kezei közé vette a férfiasságom aztán addig húzta az agyamat, míg életem egyik legnagyobb orgazmusát át nem éltem. Ha egy órán keresztül nem kényeztetett, akkor se meddig. Egyszerűen nem fért a fejemben akkor, és most sem, hogy miként volt képes elérni azt, hogy csupán a kezeitől ennyire jól érezzem magam. Úgy értem, mi lesz velem, ha a száját is beveti? Mert amúgy szerintem képes lettem volna elmenni már csak attól, amikor a csípőjét nekem dörgölte az elején, de mivel Peyton egy igazán ravasz nőszemély, nem engedett a vágyaimnak. És visszagondolva a történtekre, egyáltalán nem bánom. Csak abban reménykedem, hogy tudja, ezután már sokkal nehezebb lesz ellenállnom neki és már csak hetek, napok kérdése, míg magamévá teszem őt.

Eléggé elmerülhettem a kis visszaemlékezésemben, hiszen csak akkor eszméletem fel, amikor megéreztem Peyton fogait a nyakamba vájni. 
- Héj, mit csinálsz? – kérdeztem egy kicsit hangosabban.
- Végre – horkantott fel – Azt hittem, hogy soha nem fogsz észrevenni.
- Mit szeretnél, baby? 
- Valami fagyit, de te csak mész előre, mint a tatárok. 
- Nem mondhatod, hogy nem élvezed, amint a hátamon lehetsz, és nem kell sétálnod.
- Ne forgasd ki a szavaim, szépfiú. 
Peyton eztán navigálni kezdett engem, de persze eléggé bénán csinálta, hiszen olyan volt, mintha sosem akartunk volna elérni a fagylaltos kocsihoz. Aztán amikor meghallottuk zenélni a kocsit, egymásra néztünk és szinte egyszerre kezdtünk el futni. A versenyt természetesen én nyertem, amiért nekem kellett fizetnem a fagyikat, de szerintem akkor is kiveszekedtem volna magamnak, hogyha Peyton nyert volna. 
- Ah, ember, annyira örülök, hogy nem kell mennünk hétfőn suliba – tekintetem többször is megakadt Peytonon, amint belenyalt a fagyijába és nem tudom, hogy csak képzeletben, vagy való életben is, de biztos vagyok benne, hogy valahol igen is felnyögtem a látványtól. Szégyen vagy sem, totálisan beindított amint nyalta a jeges édességet, pedig semmit nem csinált. 
- Én is – értettem egyet – Csupán alig várom már, amint Mr. Russel leszedi a fejem, mert kihagytam a csütörtöki és pénteki edzést és a hétfőit is kifogom. 
- Majd kibeszéllek – közelebb lépett hozzám, míg a szavak elhagyták ajkait, bal kezével körbeölelte a karomat aztán rám vigyorgott – Vagy csak megmondjuk, hogy a fesztivál fontosabb volt, mint az iskola. 
- Van benne igazság – nevettem el magam. 
- Oh, Evan kérdezte, hogy lenne-e kedved elmenni ma este sétálni? Tavaly is voltunk, és egy csomó mindent találtunk. 
- Merre sétáltatok ti? 
- Körbesétáltuk az egész kócerájt és találtunk tök sok parfümöt, karkötőket meg minden szart amit az emberek elhagytak. Ryan talált magának egy Apple tabletet, aztán azóta is azt használja. Arról nem beszélve, hogy mennyi óvszert hagynak el az emberek. Röhejes. De leginkább az a része, hogy bontatlan a doboz, szóval szerintem nem egy lány hagyta el lehetségesen terhesen ezt a helyet. 
- Az szép. És hát, felőlem rendben van. Nincs semmi ellenvetésem, szóval menjünk.

**

És hát, amikor arra került a sor, hogy sétálni menjünk, nem csak holmikat találtunk, hanem részeg embereket is. Két órája sétálhattunk már és tömérdek műanyag üvegbe rúgtam bele, persze akaratlanul, és el kell, mondjam, nem volt a legkellemesebb. Tudván, látván, hogy néhány üvegben hányás volt, párszor elkapott a rosszullét. És hát Peytonnak is igaza volt, minden szanaszét volt dobálva. Kezdve a parfümöktől a ruhadarabokon át a vécépapírig minden. Ide kellene, hogy jöjjenek a hontalanok, ugyanis ezer százalék, hogy mindent sikerülne beszerezniük.

Ethan minden második dolgot megpillantgatott magának, és ezt eléggé viccesnek találtam. Hiszen simán megvehetné a boltból, újonnan. Ugyanakkor egy részem megérti őt, hiszen érdekesebb, és valamilyen szinten jobb az, ha ingyen van valami olyanod, amiért amúgy milliókat kellene fizetni, nem? Mint ahogy Ryan is tette tavaly… ahelyett, hogy megvette volna, talált egy tabletet magának. Praktikusak az ilyen séták.

Világ életemben imádtam a tengerparton sétálni, ezért amikor Peyton feldobta az ötletet, én voltam az első, aki kislányos módon, szinte sikongatva belement az ötletbe. Erre Xander csak annyit mondott, hogy kettesben hagynak minket, had szerelmeskedjünk és mielőtt még valaki azt hinné, hogy egy kedves gesztusnak szánta, el kell, szomorítsam azt a pár embert, hiszen a lehető legtöbb gúnyt, cinkelést belevitte a hangjába. Persze ezt mind csak baráti ágon.

Déjà vu kerített hatalmába, amint a parton sétáltunk Peytonnal bár mielőtt még megszólalhattam volna, ő megtette helyettem.
- Emlékszel, amikor Görögországban is este mentünk el sétálni, és szerencsésen beleléptem egy kagylóba? 
- És semmi áron nem szerettél volna visszamenni a szállásra, mert azt hitted, hogy elrontanád a nyaralásom. De mint már akkor is mondtam, szerintem az volt az egyik legjobb, amit család nélkül töltöttem. 
- Biztos, hogy nem csak azért mondod, hogy ne legyen bűntudatom? 
- Peyton. Fejezd be – szóltam rá nevetve – Tudod nagyon jól, hogy imádtam veled és a bátyádékkal tölteni az időt. 
- Csak baszogatlak – oldalával nekem jött, miközben halkan kuncogott és mivel váratlanul ért, elvesztettem az egyensúlyom – Ezt azért, mert beleharaptál a tortámba még anno.
- De utána visszaadtad, és összekented az arcom a cuccos kezeddel! 
- És? – kezeimmel az övéi után nyúltam, tenyereim a csuklói köré fontam és közelebb vontam őt a mellkasomhoz – Na, most kellene a világ legédesebb barátjának lenned és megcsókolnod.
- Ugyan miért tenném? – szórakozottan vártam, hogy kitaláljon valami furfangos visszaszólást, mint az esetek többségében.
- Azért, mert nem tudsz nélkülem meglenni, és mert imádsz. És mert… uh, mert tökéletes vagyok és a családom imád téged és már az esküvőnket tervezik.
- És-és-és-és. Napsugár, nincs másik szó a szótáradban, csak ez? – mosolyom csak szélesedett, amikor ajkait lebiggyesztette és megpróbált egy szomorú képet felvenni. 
Percekkel később meg már képtelen voltam egy helyben tartani magam.

Tenyereim Peyton nyakára helyeztem, ajkaim az övéi ellen mozogtak, később pedig nyelveink harcoltak a dominanciáért. Meglepett, amikor megéreztem a kezeit becsúszni a fehér atlétám alá és a derekamat kezdte el cirógatni, majd idővel áttért a hasamra is. Éreztem, amint megfeszült egy kicsit az izmom, de amint ujjbegyeivel lassan simogatni kezdte a területet, a kemény érzés megszűnt. Ajkaimmal később letértem az állára, majd állkapcsára is. Elmosolyodtam győztesen, amikor Peyton ajkait újból és újból egy elégedett sóhaj hagyta el. Tudtam, hogy az egyik legérzékenyebb pontja, az állkapcsa végződésénél volt, a fülcimpája alatt egy kicsivel. Fogaimmal szívni kezdtem a bőrt, mire ő a felsőtestemnek feszült, körmeit a bőrömbe vájta. Istenemre esküszöm, hogy nem akartam ennyire túlfűtött csókcsatát, csupán pár édes puszira gondoltam. De aztán Peyton mellett sosem ment a megállás. Lehetett szó akármiről.

- Fenébe, Styles! Ha nagy nyomot hagytál, a tenyeremen cipelve kínállak fel téged a srácoknak, ha visszaértünk. 
- Azért ennyire ne osztozkodj másokkal – mosolyogtam rá negédesen, ő szemeit forgatta, aztán akarata ellenére is megcsókoltam megint.
- Bah, elég volt a nyáladból – undorodott fejet próbált vágni, de végül elnevette magát. 
- Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy elkél egy kis őrület az életembe? Még akkor, amikor az első heteket töltöttük Londonban.
Pár percig csendben maradt, úgy tűnt, hogy gondolkodott. És igazából nekem is egy kis időbe telt, míg eszembe jutott.
- Oh! Amikor nagyon rámenős voltam, és tudni akartam minden kis részletét az életednek? Mikor mondtam, hogy majd több bukkanó vagy mi a faszom lesz az életedbe miattam? 
- Nem emlékszem pontosan arra, amit te mondtál, bár rémlik valami.
- Emlékszem, persze. Miért kérdezted? 
- Nyálas vagy sem, te vagy az a bukkanó, azaz őrület az életemben. És örülök neki, amiért te vagy az, és nem más. 
- Nem is engedném, hogy más legyen helyettem – kézfejével elsöpörte a haját a válla felett aztán rám kacsintott – Azonban komolyra véve a szót, én is örülök, amiért összesodort veled az élet. Nem hiszem, hogy itt tartanék az életemmel, ahol most vagyok, ha nem lennél.
- Ezt még is hogy érted? 
- Talán senki nem látja, néha még én sem. De olykor, leginkább esténként, mielőtt elaludnék, eszembe jut, hogy mennyire megváltozott majdnem minden az életemben. Sokkal többet vagyok emberek között, mint ezelőtt. Sokkal bátrabb vagyok? Vagyis, ha veled vagyok. Esetleg valamelyik fiúval. Olyan, mintha megtanítanál élni? Fogalmam nincs, valószínűleg hülyeségeket beszélek.
- Ugyan, Napsugár – kezemmel átöleltem a vállát, s közelebb húztam magamhoz majd megcsókoltam a feje tetejét – Én is ugyanilyen vagyok néha, úgy hogy legyünk együtt bizonytalanok. 

6 megjegyzés:

  1. ASDFGHJKL DE ÉDES RÉSZ OMFG
    KANOS HARRY, NAGYON BÍROOM:D TÖK JÓL LEÍROD ASDJHSGA
    ÉS PEYTON RUHÁZATÁT MEGNÉZTEM VOLNA POLYVOREN:(
    ÉS AKLDHSAGJ HEYTON OLYAN ÉDESEK VOLTAK ÉS OMFG A VÉGE TETSZIK A LEGJOBBAN EZ A MONDAT ANNYIRA JÓ.
    MOSTANTÓL HA ELKAP EGY FÉLÉVBEN EGYSZER A HÜLYESÉG, MISZERINT ÉN JOBBAN ÍROK MINT TE(LOLXDDDDDDDDDD) OLYANKOR MAJD BEMÁSOLOM NEKED EZT A MONDATOT!!:)
    VÁROM A KÖVIT:3♥
    CUPPANÓÓS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahm thank god. :D Azt hittem, hogy totál kínos lett meg minden, but akkor jól van. :3 Kajak? Nekem az utolsó mondat nem jön be egyáltalán. :'D

      ♥xx

      Törlés
  2. AHHHHHH, GOSH
    CSAK A ROOMATES MIATT VÁROM A SZERDÁKAT, LOLZ.
    ANNYIRA IMÁDOM, HOGY NA!:D
    IGEN, KIABÁLOK, ÉS?
    WAAAAAAAH. TÚL JÓ, OKÉ.
    ölel-csókol,
    xxLace.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awww, örülök, hogy ennyire tetszik. ^^♥

      ♥xx

      Törlés
  3. A mi kicsi Harrynk kanos :D :D Ismételten perfect részt kaptunk. :3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az bizony. :3 Köszönöm. ^^

      ♥xx

      Törlés