2015. október 9., péntek

44. // Kihozod belőlem a legrosszabbat és a legjobbat.

Hiii,
Damn, 5 oldalas lett a rész lol. Bár a végére kiderül, hogy miért. ;) Nem akartam levágni, hiszen terveztem, hogy ebben a sztoriban, részletesebben fogok ilyen dolgokat leírni. Legalábbis próbálkozom vele. :D Az, hogy sikerülni fog, egy másik történet. Bízom abban, hogy nem lett túl elnyújtott esetleg kevésbé érdekes, szóval nyugodtan fejtsétek ki a véleményeiteket, ugyanis várom őket - még ha negatívak is haha. :D Szallll, ennyi lenne, lol. Izgulok, hogy mit gondoltok majd a részről. :D Jó olvasást. Xxx

// Harry Styles

„I don't care what people say when we're together
You know I want to be the one who holds you when you sleep
I just want it to be you and I forever
I know you wanna leave
So come on baby be with me so happily”

Többször is elénekeltem Niallnek, mire ő megtalálta a helyes hangokat a gitáron. Mikor végre sikerült neki, megpróbáltuk együtt, és a mosoly, amely az arcunkra kerekedett, mindent elmondott. Később Liam is csatlakozott hozzánk, egy füzettel a kezében. Miután leült a fotelba, a kezembe dobta azt, majd felé biccentett, így kinyitottam. Tele volt szövegekkel, és az első volt az, ami megragadta a figyelmem.

„You don't understand, you don't understand
What you do to me when you hold his hand
We were meant to be but a twist of fate
Made it so we had to walk away”

Elkezdtem dúdolni, Niall pedig szinte azonnal ráérzett az ütemre.
- Ez jó – mondtam halkan, egyet-kettőt biccentve – Mikor írtad? 
- Nem rég – sóhajtott fel – Danielle… tudod, a lány, aki tetszik. Nos, pasija van. 
- Basszus. Sajnálom, haver – megpaskoltam egy kicsit a sípcsontját, tekintve, hogy az volt a legközelebbi testrésze, ő meg csak megvonta a vállát.
- Nem lep meg igazból. Ki ne lenne oda Daniellért? – ironikus kérdését csend követte, később ő törte meg – Mindegy is. Szóval, akkor mire is kell neked ez a dal? 
- Az énektanárom felírta a nevem erre a szarra, amit a suliban rendeznek. Éneklős baszás. És elő kell állnom valami saját szerzeménnyel, így jobb jegyet kapok majd. Lehetek egy kisebb csoporttal is, és hogyha ők is énektagozatosok, akkor az ő jegyeik is feljebb emelkednek majd. De egyre közelebb jön az időpont, és egyre inkább megy el tőle a kedvem. 
- Miért? – kérdezte ezúttal Niall – Hallod, fellépek én veled. Rángatjuk magunkkal Liamet is – kacsintott az említettre – Megkérdezzük Louist? Esetleg Zaynt? Plusz mintha azt mondta volna Josh, hogy dobol. Kész is lenne a banda. 
- Nem azzal van gond, hogy fel kell lépni – mondtam – Sőt, fasza lenne, hogyha sikerülne összehozni mindenkit, hiszen nagyot szólnánk. Lehet, hogy tudnának segíteni, megírni a számot is? 
- Üzenek Joshnak, Zaynt elintézi Liam, Louisval meg neked kell beszélni. Vagy Peytonnak? 
- Peyton… nem hiszem, hogy ráérne – jegyeztem meg keserűen, mire mindkét srác értetlen tekintettel nézett rám és várták, hogy folytassam – Mostanában még rám sincs ideje, nem hogy magára, vagy tegyük fel Louisra. 
- Oh, a színdarab miatt? – kíváncsiskodott Liam és én bólintottam válaszul – Nos, mindannyian tudjuk, hogy mennyire sokat jelent neki ez az egész, így érthető. Azonban nem szabadna túl terhelnie magát. Nem szabadna, hogy engedd neki.
- Igen, tudom, csak hát… annyira makacs! Nem szeretnék veszekedni vele. De, ha mit tudom én, elkoboznám egy délutánra a tankönyveit és jegyzeteit úgy érzem, komolyan megsértődne. És azt sem akarom. E mellet pedig próbálok minél jobban segíteni neki. Azt már sikerült elérnem, hogy esténként ne a könyvek felett bújjon, hanem megnézzünk egy jó filmet, aztán pedig menjen is aludni. Persze, attól még felkel hajnali négykor, hogy folytathassa a tanulást, csak hát, emiatt meg több liter kávét termel be. És utálja a kávét! Ah, sehogy sem jó ez! – túrtam a hajamba. 
- Csinálni kellene akkor valamit közösen. Mondjuk, az este elmehetnénk szórakozni. És mindenképp magunkkal rángatnánk – ajánlotta fel Niall.
- Kizárt, hogy velünk jönne. Most is a szövegét tanulja, felolvassa, memorizálja, és komolyan, a múltkor rám kiáltott, mert éppen a nagy monológja közepén vittem be neki teát. 
- Akkor totál bekattant – mondta Liam, hangja elkeseredetten hangzott.
- Igen, valahogy így is mondhatjuk. Mindegy, fejezzük be a dalt, aztán pedig megyek is haza, és valahogy kirobbantom a sok könyv és jegyzet közül.

**

Fejben tökéletesen elterveztem mindent. De ugyanakkor tudtam, hogy valóéletben egy örökkévalóságig fog tartani, amíg elérem, amit akarok. Mikor hazaértem, csendesség uralta a házat. Ez meglepett, hiszen még csak két óra volt, és úgy hittem, hogy Peyton hangjától fog zengni minden. Lerúgtam magamról a barna, kicsit elkopott csizmám és az emelet felé indultam. Elsőnek a szobájába indultam, és meglepődtem, amikor nem találtam őt ott. A padló tele volt papírokkal, tollakkal és müzlis zacskókkal. Halk sóhaj hagyta el a számat, amint visszacsuktam az ajtaját és az én szobám felé indultam. Abban bíztam, hogy ott lesz, ha még sem, akkor remélhetőleg Eleanorral tölti az idejét, a házon kívül.

Az ajtómat kinyitva megint csak a nagy semmivel találtam szembe magam. Igaz, míg egyik részem azt mondta, hogy valószínűleg nincs itthon, a másik azzal traktálta tele a fejem, hogy bizony egy fedél alatt vagyunk, csupán meg kell találnom. És hát inkább a másodikra vonatkozva, benéztem a fürdőmbe, de az üres volt. Ezt meg ismételtem Peytonéval is, és amikor a helységet halk pityergés töltötte be, vegyes érzésekkel indultam meg a tusoló felé és nyitottam ki az ajtaját, melyet belepett a pára. Peyton ott ült, a földön, összekuporodva, csurom vizes ruhában. A szívem összeszorult, sírni támadt kedvem. Főleg amikor pirosra duzzadt szemeivel rám nézett, ajkai remegtek. A víz szerencsére nem folyt a tusolófejből, így amikor kezeimet felé nyújtottam, teljesen száraz maradtam. Percekig csak nézett a szemembe, aztán felsóhajtott és nagy nehezen felállt a segítségemmel. Egy törülköző után nyúltam, mely oldalra volt készítve, és mielőtt még maga köré tekerhette volna, a testemnek csapódott az övével, és szorosan átölelt. Ötletem nem volt, hogy mi történt vele, mi ment keresztül a fején. Csupán annyiban voltam biztos, hogy nem tetszett ez az egész. A hátára terítettem a törülközőt, államat a vizes hajára helyeztem, és visszaöleltem. Jéghideg volt, és nem hiányzott az, hogy megfázzon, így pár perc után eltoltam magamtól és kihúztam őt a fürdőből.

Fél órával később, Peyton már száraz ruhákban, sokkal nyugodtabban engedte, hogy megszárítsam a haját. Néhány halk „bocsánat”, „sajnálom”, „semmi baj”, „köszönöm” kifejezéseken kívül, más nem igazán hangzott el közöttünk. És igazából nem bántam. Nem akartam felzaklatni, de ugyanakkor halálosan tudni szerettem volna, hogy mi történt. 
- Gond van a tanulással? – végül is csak megkérdeztem, halkan, amint Peyton a karjaim között feküdt az ágyban, a takaró melegségében. Szerencsére, akkor már nem vacogott annyira. 
Azonban választ nem kaptam. Még közelebb húzódott hozzám, arcát a nyakhajlatomba temette, kezeit összekulcsolta a mellkasa előtt. Felsóhajtottam, aztán a jobb kezemet a derekára helyeztem és simogatni kezdtem a ruhán keresztül. Ha nem akart beszélni róla, akkor nem erőltethettem rá.

**

Felriadtam, amikor az álmom főszereplője leesett a szikláról és a mélybe zuhant. Utoljára akkor álmodtam ilyesmit, amikor még anyuékkal éltem, és beteg voltam. Hajlamos vagyok arra, hogy amikor lázas vagyok, hasonló rémálmok gyötörnek, és sosem akarnak befejeződni. Bár valamilyen úton sikerül kirázódnom belőlük annyira, hogy felkeljek.

Amikor oldalra fordultam, az ágyat üresen találtam magam mellett. Megdörzsöltem a szemeim, aztán elnyomtam egy ásítást és a hajamba túrtam. Felkeltem az ágyból, majd a résnyire nyitott ajtót kijjebb tártam. Teljes sötétségbe borult a folyosó, ami egy kicsit megzavart, hiszen még délután aludtunk el Peytonnal, most meg már este lenne? Óvatosan elszambáztam a lépcsőig, majd lassan lépkedve a fokokon egy idő után, végre leértem. A konyha felől hallottam zörgést, szóval oda indultam. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, amint megpillantottam Peytont, nekem háttal. Érkezésemre nem reagált semmit, lehet azt sem tudta, hogy ott voltam. Helyet foglaltam a bárpultnál, és vártam, hogy befejezze a tenni valóit.

Percekig csak néztem őt, miután leült, és kanalazni kezdte a müzlit. Zavart, hogy nem nézett fel rám. Furcsa volt, mert úgy éreztem, mintha a vadóc énje, melyet sikerült egy kicsit kicsalogatnom belőle a fesztiválozásunk alatt, és előtt természetesen, visszabújt volna a kis barlangjába. 
Fel sem eszméltem, amikor már nem ült előttem, hanem a mosogatónál állt és tisztította a tányérját. Peyton világéletében utált mosogatni, szóval megint nem értettem, hogy mi a faszt csinált. Dühített, amiért kerülte a társaságom.

Felálltam, és oda sétáltam hozzá. Éppen akkor zárta el a vizet és miután megtörölte a kezeit, a feneke alá nyúltam a kezeimmel és egészen a székig cipeltem őt. Többször is rám morgott, ami megnevettetett, néhányszor rácsapott a karomra is, azonban nem érdekelt. Miután győzedelmesen felültettem őt a bárszékre, szétnyitottam a lábait és közéjük álltam. Amikor megint lefelé nézett, ujjaimmal az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, így egyenesen velem szemben volt. Ahogy megbizonyosodtam arról, hogy nem fog eltekinteni, kezeimmel megtámaszkodtam a pulton, mely mögötte volt. Idegesen kezdtem harapdálni a számat belülről, míg vártam, hogy mondjon valamit. De úgy tűnt, hogy csendességével büntetett valamiért. Emiatt összeszorult az állkapcsom és mély levegőt vettem.
- Pay, nem.. kérlek, mondd el mi történt! – kérleltem őt halkan, a vonásaim megpuhultak – Úgy érzem, mintha kizárnál valamiért. Csináltam valamit? 
Megrázta a fejét válaszul, tekintete újra könnyesedni kezdett. 
- Fejezd be! – szóltam rá kicsit erélyesebben, mire ő egy kicsit meghátrált ültében – Mitől lettél ennyire puhány? Miért sírsz ennyit, baby? Mi a faszt csináltam, ami ennyire elszomorított téged? Az egyetemen basztatnak? Szólalj már meg, a kurva életbe! Nem tudok mit tenni, hogyha csendben ülsz, és arra vársz, hogy kirázzam a kisujjamból a problémáid!
- Talán azért nem mondok semmit, mert nem akarlak a problémáimmal terhelni! Talán azért nem mondok semmit, mert nem kell, hogy elítélj a gondjaim miatt! Talán csak egyedüllétre van szükségem, oké?! 
- Peyton, a barátnőm vagy! A te problémáid, az enyémek is. Én ugyanúgy fogok velük foglalkozni, mintha a sajátjaim lennének. Talán még jobban is! És hogy elítéljelek miattuk? Tényleg így ismertél meg? Aztán egyedüllétre van szükséged? Wow! – erőltetett nevetés hagyta el a számat, amint összefontam a karjaimat a mellkasom előtt – Mikor volt az utolsó alkalom, hogy megcsókoltál? Mikor volt az utolsó alkalom, hogy elmentünk valahova, kettesben? Oh, ha jól emlékszem, még múlt hónapban volt, amikor a fesztiválon voltunk! Azóta minden napod egyedül töltöd, a szobádban! Sajnálom, de ennél több egyedüllétet nem tudok neked biztosítani. Ma még el is mentem itthonról, hogy tudj tanulni, amikor legszívesebben összetéptem volna a jegyzeteidet és elégettem volna a könyveidet!

Aztán olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Peyton leugrott a székről, elém állt, karjait a nyakam köré fonta, hogy lehúzhasson magához és megcsókolt. Erősen, szenvedélyesen, mérgesen. Mikor el akartam tolni magamtól, és megkérdezni, hogy még is mi a frász ütött belé, felugrott, lábait a derekam köré csavarta, én pedig automatikusan nyúltam a combjai alá és tartottam meg. A csók mocskos volt, tele volt mérgességgel. Az első dolog, ami az eszembe jutott, egy kiadós dühös szex volt. Azonban tisztában voltam azzal, hogy Peyton nem állt készen semmi ilyenre. Legalábbis sosem mondta, hogy így lenne.

- Kihozod belőlem a legrosszabbat és a legjobbat. És utállak, amiért képes vagy ennyire feldühíteni! Éppen ezért nem úszod meg a híres-nevezetes dühös szexet sem! – szavai életre keltettek, egy kicsit megrémítettek. Főleg amikor a gondolataim fő témáját engedte meg, hogy halljam a szájából. 
Ott és akkor nem gondoltam semmire. A tőlem telhető legjobban megindultam vele az emeletre, és amikor a lépcsőkhöz értünk, két oldalra ki kellett tennem a kezeim. Az egyik a falon simult végig, a másik a korlátot fogta, hogy ne essünk el. Peyton rám csimpaszkodott, ajkai folyamatosan a nyakamon járkáltak. 
Másodpercek alatt beértünk a szobámba. Én kerültem alulra, Peyton a derekamra ült. Csípőjét folyamatosan az enyémhez dörgölte, ajkai a nyakamat kényeztették, néha rá is harapott a bőrömre. Torkomból felszakadt egy mély morgás, amikor szívni kezdte az állkapcsomon lévő bőrt. Kezeim közre fogták a csípőjét, mely megállíthatatlanul mozgott, ujjaim a bőrébe mélyedtek. Azoknak is nyoma marad holnapra. Éreztem, amint egyre keményebb és keményebb lettem oda lent, és nem bírtam tovább. Igaz imádtam, hogy ő dominált, nem hagyhattam rá mindent. Ha már ezt akartuk csinálni mindketten, akkor had élvezzem ki én is!

Felültem, mire ő egy kicsit megtántorodott. Kezeimmel a felsője aljához nyúltam aztán a szemeibe néztem. Ő egy aprót bólintott, és nekem ennyi kellett ahhoz, hogy megszabadítsam őt az anyagtól. Fekete melltartója tökéletesen kiemelte melleit, melyekre kedvem lett volna ott és akkor rácuppanni. És hát nem is vártam sokat; tenyereimbe fogtam őket és finoman megszorongattam őket. Halk sóhaja csak ösztönzött arra, hogy ott tartsam a kezeim, ajkaimmal a mellkasát kezdtem el csókolgatni. Később már a matracon feküdt, kezeimmel a két oldalán támaszkodtam.

Igaz, hogy lendületben voltam, de biztosra kellett mennem, hogy Peyton valóban ezt akarta. Úgy értem, az első együtt létünk legyen egy vad szex? Aztán mintha ő csak a gondolataimban olvasott volna, magától tolta le a nadrágját aztán nyúlt az enyém után. Lerántotta rólam a melegítő anyagú térdnadrágom és még helyettem is eldobta a szoba másik felébe. 
- Semmi lassúság, semmi szeretkezés! – hangja komoly volt, magabiztos és parancsoló. 
Haptákba vágtam magam, mire ő megforgatta a szemeit én meg elkuncogtam magam halkan. Ez alatt ő akaratosan tolta le rólam az alsónadrágom, én meg nem győztem kikapcsolni a melltartóját. Míg én azzal baszakodtam, ő megvált az alsóneműjétől és imádtam, amiért ennyire nyitott volt és egyáltalán nem szégyenlősködött. Őszintén azt vártam, hogy totálisan vörös lesz, és majd takargatja magát.

Kihúztam az éjjeliszekrényem fiókját, ahol egy doboz óvszer pihent, majd kivéve egyet, feltéptem a zacskót és felgörgettem magamra. Peyton szemeit ellepte a vágy, csak úgy, mint az enyémeket. Noha meglapult bennem egy kis félelem. Ő ezt valószínűleg láthatta, hiszen hezitáltam, így szinte azonnal fölém kerekedett és már benne is voltam. Mindkettőnk lélegzete elakadt, a szemeim lehunytam és élveztem, amint meleg falai körbeöleltek. Kirázott a hideg, amikor Peyton nyolcas alakban kezdte el mozgatni a csípőjét, a fogaim az alsó ajkamba mélyedtek majd akaratlanul is elváltak egymástól, amikor egy elégedett nyögés szakadt fel belőlem.

Magam alá fordítottam a lányt, és kegyelmet nem ismerve kezdtem el lökni magam. Fél úton azonban ő is felemelte a csípőjét, így a kettőnké találkozott félúton. Ez mindkettőnkből kezelhetetlen sóhajokat váltott ki. A testünk szinte egybe olvadt, a vad mozgástól, az ágyam fejtámlája többször is találkozott a fallal. Egy váratlan pillanatban Peytonból kiszökött egy kéjjel teli, hangos nyögés mely szinte zene volt füleimnek.
- Meg vagy – suttogtam a fülébe, amint megtaláltam az érzékeny pontját és onnantól kezdve csak arra ügyeltem, hogy újra- meg újra eltaláljam. 
Lökéseim még mindig erőteljesek voltak, ahogy ő azt kérte. Kezeivel folyamatosan a hajamat túrta, vagy éppen a karjaimat, hátamat karmolta. Nyögései egy pillanatra sem álltak le, sőt, talán még nőttek is, amikor ajkaimmal a mellét kényeztettem, a másikat pedig a kezemmel masszíroztam.

Együtt értünk végül a kielégülés csúcspontjára. Meglepett, de jól esett. Amint ráfeküdtem a testére, éreztem, amint remegett és kiélvezte az orgazmusát. Csak úgy, mint én. Egy idő után végül leszálltam róla és kihúzódtam belőle. Lehúztam magamról a gumit, majd egy zsepibe csomagoltam és a kukába dobtam. Peyton szemei le voltak hunyva, amikor ránéztem, arca nyugodtabbnak tűnt. Újra egy zsepiért nyúltam és megtöröltem Peytont, mire ő felütötte a fejét és értetlenül nézett rám. Bruh, nem hagyhattam, hogy ott fetrengjen az örömében, vagy talán azt kellett volna tennem? Miután azt is a kukába dobtam, magunkra húztam a takarómat és közelebb bújtam a barátnőmhöz. 

- Na, eléggé vad volt és dühös? – kérdeztem vigyorogva s ő elmosolyodott. Köszönöm istenem. 
- Mhm – aprót bólintott, szemeit lehunyva – Sajnálom, hogy egy totális picsaként viselkedtem veled. Túlterheltem magam a sok tanulással, talán nem kellett volna. 
- Semmi baj, Napsugár. Örülök neki, hogy sikerült elterelnem legalább egy fél órára a gondolataid. 
- És azt sem gondoltam komolyan, amikor arra céloztam, hogy elítélnél dolgok miatt – suttogta – Tudom, hogy nem vagy olyan. Bocsánat. 
- Nem vettem magamra, baby. Tisztában voltam azzal, hogy szeszélyes hangulatodban voltál. Bár eléggé megrémültem, amikor sírva találtalak a fürdőben. 
- Kellett valami, amivel ki tudtam ölni magamból a sok stresszt. De nem sikerült. 
- Na, és a szex segített? – kérdeztem elvigyorodva, bár ő nem láthatta, hiszen csukva voltak a szemei. Ujjai a bőrömön táncikáltak. 
- Sokat – válaszolta, arcára mosoly kunkorodott és halványan elpirult. Legalábbis amennyire láttam, hiszen valahogy levertük a kislámpámat az éjjeli szekrényről és a földről világított – És megismételhetnénk holnap. Mondjuk lassabban vagy valami. 
- Wow – nevettem el magam – Már is követező menet?
- Bajod van vele? – kérdezte nevetve, és éreztem, amint a régi Peyton kezdett visszatérni – Ha igen, akkor megyek és keresek mást, aki szívesen lefekszik velem.
- Nem-nem és nem! Senki, ismétlem senki nem nyúl hozzád, rajtam kívül. Csak én láthatom a gyönyörű tested – suttogtam a fülébe, mire kirázta őt a hideg és lazán megcsapta a mellkasom.
- Aludjál, mert holnap nem hagylak pihenni – motyogta, aztán ásított egyet. 
Pillanatokon belül elaludt így volt esélyem felkelni mellőle egy kicsit. Kihúztam a lámpát a konnektorból, így nem kellett oda mennem hozzá és kikapcsolnom. A sötétség szinte azonnal átvette az uralást a szobában. Visszatakaróztam, közelebb bújtam Peytonhoz és egy idióta mosollyal az arcomon hunytam le a szemeim. Most már ezen is túl vagyunk. 

6 megjegyzés:

  1. Először gondolkodnom kellett,hogy melyik szám ez de leesett. :D "Valahogy leverték a lámpát a szekrényről" xDD Ez nagyon tetszik. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Örülök, hogy tetszett haha.

      ♥xx

      Törlés
  2. Erre izé ... Hogyis mondjam ..huh ! :)
    All the love , R ♡♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda rövid komment.:( Nem igazán értem lolz. :3

      ♥xx

      Törlés
  3. SÉÁFDJLHKLASJGDLKA
    MI BAJOTOK VAN EMBEREK
    KIBORULÓS KOMMENTET KÉNE ÍRNIA MINDENKINEK
    lol vicc volt, akkor megölne a féltékenység :c
    ÉSÁJFLHqkighwqigpÉÁDLHKGAIEWÍAS,JŐODPFVÍHIWUE
    HAPPILY
    OMFG ANNYIRA IMÁDOM AZT A DALT
    ÉS ÉALJDKAGSDIA LIAM ÍRTA AZ ELEJÉT
    ÉS LÉAHKDJgfhjfd SZEGÉNY LIAM BABY :( GYERE HOZZÁM MEGVIGASZTALÓDNI ÉDES:(♥
    BUT AÉLDJKHAfdag :3
    OLYAN JÓ ÉRZÉS, HOGY ÉN IS SEGÍTHETTEM A RÉSZ MEGÍRÁSÁBAN, LOL:3
    ÉS AHSKJAGHAGJ HEYTON
    OMFG
    ANNYIRA KIBASZOTT JÓ RÉSZ LETT ÚRISTEN
    NAGYOOOON OMFG
    HESTELLE
    JÉZUSOM VÉGRE SZEX
    AH IGEN
    ANNYIRA JÓ LETT OMFG
    ÉS ANNYIRA VÁROM A KÖVETKEZŐ RÉSZEKET
    MARADÉK RÉSZEKET:(
    AÁLJÉDKLSHKGFASHJ
    LEGYEN MÁR SZERDAAAA
    CUPPANÓS♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. TUDOD HOGY CSAK TE VAGY ODA A KIBORULÓS KOMIKÉRT. :D I mean te írod csak őket. :3
      ÉS IGEN AH HEYTON AZ ÁGYBAN VÉGRE. 42 RÉSZ ELTELTÉVEL VÉGRE EZ IS MEGTÖRTÉNT. :D
      Örülök amiért tetszett amúgy. :3 A jövőben megpróbálok több ilyet írni akkor lol. :D
      HOLNAP IS LESZ RÉSZ. :*

      ♥xx

      Törlés