2015. október 14., szerda

46. // Mintha te annyira ártatlan lennél, nem igaz?

Hiii,
Szóval, egy kicsit félrenéztem, ugyanis ebben a részben még nem igazán jelenik meg Gemma. :D Majd az ezutániban. ^^ Félreértés ne essék, tudom, hogy Gemma nem ilyen valóéletben, plusz semmi bajom nincs a lánnyal, elvégre a sógornőm lesz szóval.. ;D De komolyra fordítva a szót, tényleg nem ilyennek látom, az itteni személyisége csupán a történet miatt lett így felépítve. :) Jó olvasást. Xx

// Peyton Hollingsworth

Nem igazán tudom, talán szerencsésnek kellett volna magam érezni, amiért Harry nővére, Gemma nem ugrott rám egy pillanatban sem? Bár ez lehet annak köszönhető, hogy a két Styles srác közül, az egyik mindig  velem volt. Vagy Lennon. Néhány pillanatban Cameront, a bátyám barátnőjét láttam magam előtt, máskor totálisan úgy viselkedett, mint Trenton.

Miután az összes vendég elment, mi voltunk az utolsók, akik leléptek a helyszínről. Eztán egy kis autókázás után, megérkeztünk egy igazán otthonos kis házhoz. Kisebb volt, mint az, ahol éltem Manchesterben, de mikor belülről volt esélyem megnézni a helyet, sokkal nagyobbnak bizonyult. Két külön fürdőszobát tartalmazott a ház, illetve volt még egy, amely Anne és Robin szobájából nyílt. Mi voltunk Harryvel az utolsók, akik lefürödtek mely azt jelentette, hogy csendben kellett lennünk, hiszen voltak, akik már aludtak. Nos, hát nem jött össze. Minden második percben megállíthatatlanul kuncogni kezdtünk, a legidiótább megszólaláson, vagy csak úgy a semmi miatt.

Folyamatosan csitítgattam Harryt, míg kijöttünk a fürdőből, hiszen nem volt képes abba hagyni a nevetést. Aztán mikor neki ment a kisasztalnak, amelyen egy virág volt, a szám elé kellett tennem a kezem és magamba kellett fojtanom a nevetésem. Harry nyöszörgött és káromkodott ez pedig még mulatságosabbá tette az egészet. Amikor végre beértünk a szobájába, ő azonnal elterült az ágyon. 
- Soha többet nem fürdök veled – jegyezte meg vigyorogva – Egyáltalán lefürödtél te vagy csak röhögtél? 
- Héj! Igen is lefürödtem! És ne mondj olyan dolgokat, amiket úgy sem fogsz betartani. 
- Ah, azt hiszed, hogy nem fogom kibírni? – kérdezte felvont szemöldökkel, amikor leültem mellé.
- Nem hiszem, hanem tudom. Mielőtt eljöttünk volna otthonról, akkor is belementél.
Rám bámult, és nem szólalt meg percekig. Nem igazán értettem, hogy miért lett ennyire csendes, azt hittem, hogy volt valami az arcomon. Így miután azt kezdtem el összevissza tapogatni, ő a csuklóim után nyúlt és a szájához emelte őket.
- Nincs rajtad semmi, Napsugár – mosolyogva néztem őt, amint puszikkal hintette el az ujjbegyeim aztán a tenyeremet – Csak olyan furcsa, még is jó azt hallani, amikor azt mondod, hogy otthon, és a londoni házra gondolsz. 
- Aw, ez édes – az arca rózsaszínné változott és a tenyereimbe bújt, így nem láthattam zölden csillogó szemeit – Harry? 
- Hmm? 
Mielőtt még feltehettem volna a kérdést, fejben már megválaszoltam saját magamnak.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy laktál-e már barátnőddel ezelőtt, és itt Miára gondoltam. De közben leesett, hogy valószínűleg nem. Elvégre, miért költöznél ki tizenhat-tizenhét évesen? 
- Na, és te? Laktál máshol, vagy csak Manchesterben? 
- Csak Manchesterben – ujjait összefűzte az enyémekkel pár pillanatra, aztán a hátára fordult és az ölembe feküdt – Ah, ne. Már megint? 
- Mi az, hogy már megint? Ch, még jó, hogy a csajom ölébe fekszek, amikor akarok
- Szóval az ölembe fekszel, de nem fogsz velem fürdeni? Jó. Akkor majd keresek mást. Valakit, aki fürdik velem és lefekszik velem, amikor akarok.
- Mhm, sok szerencsét kívánok a kijelöltednek – zavartan néztem rá, ő pedig folytatta – Nem hiszem, hogy képes lesz kielégíteni téged, plusz azt sem fogja tudni, hogy hol szereted, ha megcsókolnak. 
- Na, mert te tudod mindezt? – persze, hogy tudja Peyton! Hát nem emlékszel azokra a túlfűtött pillanatokra?
- Én igen is tudom mindezt. 
- Had halljuk – feljebb nyomtam magam az ágyon, így a hátam neki tudtam támasztani a falnak. Harrynek ez nem tetszett, hiszen így lecsúszott a feje az ölemből, de később visszamászott. 
Összefont karokkal vártam, hogy válaszoljon.
- Az egész tested remegni kezd, hogyha megcsókollak itt – mondta amint ráült a csípőmre és ajkát a fülem mögötti kis részre helyezte – Arról nem beszélve, amikor ezt csinálom – fogai belemélyedtek a bőrömbe, a lélegzetem hirtelen elakadt a torkomban – De gondolom majd az új partnered is kitapasztalja ezt. 
- Nyugodj meg, az új partnerem újabb dolgokat is kitapasztal majd.
- Mint például? – vigyorgott rám mindent tudóan.
- Mhmm, majd ha kitapasztalta őket, talán leszel olyan szerencsés, hogy megosztja veled. 
- Nem kell, hogy megossza őket velem – vont vállat – Ismerem már a tested. És egészen jól tudom, hogy mire hogyan reagál.
- Valóban? – igazából fogalmam nem volt, hogy ez az egész beszélgetés hogyan alakult ki, vagy, hogy merre tartott, de élveztem, amiért ennyire felhőtlenül beszélgettünk a testemről és arról, hogy mit képes vele csinálni. Vagy talán ez túlságosan abnormális? Élvezni az ilyen dolgot? Arról nem beszélve, hogy az előbbi kis akciójától különös érzés keletkezett a hasam aljában és a lábaim akaratlanul is összeszorítottam. 
- Bruh, Peyton. Tényleg azt hiszed, hogy nem ismerlek? Baby, ezek az ajkak már minden egyes testrészeden jártak – mutatott a szája felé – És igazából kedve lenne egy újabb felfedező túrát tenni, de figyelemmel vagyok a családtagjaimra. Tudom, hogy képtelenek lennének aludni a hangos sikolyaid miatt. 
- Valaki nagyon biztos a dolgában.
- Mintha te annyira ártatlan lennél, nem igaz? – e megjegyzése hallatán elpirultam kicsit, mire ő felkuncogott, megpuszilta az arcom aztán lefeküdt mellém – Te kapcsolod le a villanyt.
Barázdás homlokkal néztem végig, amint ő betakarózott nyakig, lehunyta a szemeit és szélesen elmosolyodott. Végül, egy sóhajjal kísérve, felkeltem az ágyról és leoltottam a villanyt. Mielőtt azonban visszafeküdhettem volna az ágyba, voltam olyan szerencsés, hogy belerúgtam az ágy szélébe, vagy lábába. Igazából azt sem tudtam, hogy mi volt az, bár nem mintha érdekelt volna, hiszen a fájdalom, amely a kislábujjamtól áradt több figyelmet kapott tőlem.
- Haha, balfasz – motyogta Harry mire megütöttem egy kicsit a vállát. 
Hátat fordítottam neki és az ágy szélére csúsztam, mire ő felmorgott. Karjával utánam nyúlt és addig húzogatott és bökdösött, míg nem felemeltem magam a matracról és mellé dobtam magam. Erre persze feljajdult, de végül átölelte a derekam, arcát a tarkómba fúrta, mely először elég kényelmetlen volt, de végül hozzám szoktam. Harry mondott még valamit, de sajnos már nem tudtam kivenni pontosan, hogy mi volt az, ahhoz pedig túl lusta voltam és fáradt, hogy megkérdezzem.

**

- Peyton – morogni és forgolódni kezdtem, amikor már sokadjára hallottam a nevemet. És nem is lett volna vele baj, hogyha nem a fülembe suttogtak volna – Baby, ideje kiszállítani magad az ágyamból. 
Magamra húztam a takarót, nyakig, szemeimet összeszorítottam és megpróbáltam tovább aludni. Csak hát nem ment. És ebben Harry eléggé nagy akadály volt. Testével rám feküdt, elhúzta az arcom elől a takarót és puszilgatni kezdett.
- Gyerünk már, Pay! Éhes vagyok és arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valami reggelit a többieknek?
- Idő? – kérdeztem rekedtesen, bár szinte rögtön megbántam, hogy megkérdeztem.
- Fél hét.
- Baszódj el, Styles – megpróbáltam lelökni magamról, de sajnos rántotta magával a takarót is – Mi a faszt csinálsz te ilyen korán, már megbocsáss? 
- Erm, megpróbáltam felébreszteni a világ legszebb lányát? 
- Akkor kicsit eltévedtél, Rómeó – megdörzsöltem a szemeim és mindannak ellenére, hogy ő volt az oka a felkelésemnek, és igazából nem is szabadott volna hozzábújnom, felé fordultam és elrejtettem az arcomat a mellkasában – Miért kellett ilyen korán felkelteni? 
- Kidobott az ágy olyan hat óra körül. Fogat mostam, átöltöztem aztán visszajöttem hozzád. Nézegettelek percekig, ahogy aludtál, aztán meguntam és megpróbáltalak felkelteni.
- Örülj, mert sikerült – morogtam aztán felsóhajtottam és felültem – Ahahah, olyan fáradt vagyok, Harry! 
- Ne nyavalyogj már, mert a végén rosszul fogom érezni magam, amiért felkeltettelek.
- Szóval még nem érzed magad rosszul miatta? Pedig kellene! 
- Napsugár, shh! Felkeltesz mindenkit a rikácsolásoddal – megforgattam a szemeim és néztem, ahogy az ajtó felé sétált – Miután összeszedted magad, gyere a konyhába. 
Ezután még tíz percig az ágyban feküdtem és próbáltam rá venni magam arra, hogy ébren maradjak. Végül inkább elkezdtem készülődni, ugyanis csak pillanatok kérdése volt, és sikerült volna visszaaludnom.

Gyorsan rendbe raktam Harry ágyát, mielőtt elhagytam volna a szobát. A ház csendes volt, csak a sercegést lehetett hallani, de azt is csak akkor, amikor már a konyhába értem. 
- Már azt hittem, hogy visszaaludtál – válasz helyett csak felsóhajtottam, karjaimat a dereka köré fontam és a hátára hajtottam a fejemet – Senki nincs még ébren? 
- Passz.
- Mm, Peyton? Mikor is lesz, azaz előadás, amiben részt veszel? 
- Pénteken. 
- Most pénteken? – hümmögtem válaszul s ő megfordult.
- Miért? 
- Csak mert akkor lesz, azaz éneklős izé, amire felírta a tanár a nevemet. 
- Éneklős izé? – kérdeztem értetlenül, ugyanis egyáltalán nem voltam tisztában azzal, hogy miről beszélt. És ezért egy kicsit rosszul is éreztem magam – Sosem említetted.
- Uh, igen – fogaival a piercingje után kapott, melybe teljesen bele voltam buzulva, főleg, amikor játszott vele, végül folytatta – Nem nagyon tudtalak kirángatni a házból, beszélni sem tudtam veled, hiszen folyamatosan tanultál szóval…
- Oh, Haz, sajnálom – hangom hirtelen mélyebb lett, lassabb és tele volt megbánással. Újra átöleltem őt, később elhúzódva tőle pedig lábujjhegyre álltam és szájon pusziltam – Nem akartalak akkor sem kizárni, de felgyülemlett a sok tanulni való és nem akartam hátra maradni semmiben. 
- Haz? 
- Ez maradt meg abból, amit mondtam? – úgy néztem rá, mint aki nem hitte el az egészet, számat egy erőltetett nevetés hagyta el.
- Mhm – bólogatott – Nem igazán vettem magamra, ami történt. Vagyis, de. Szar érzés volt, hogy eltoltál magadtól, de tudtam, hogyha ellened megyek, akkor megutáltatom magam veled. Arra meg nem volt szükségem, hogy veszekedjünk vagy valami. De ez már hónapokkal ezelőtt történt, miért rágódsz ezen? 
- Mert úgy érzem, hogy nem beszéltük át azt a dolgot és csak úgy kibukott most belőlem.
- Nos, most már gondolod, hogy átbeszéltük? 
- Ha nem haragszol rám? 
- Napsugár, hogy tudnék haragudni rád? – elmosolyodott s ekkor bal gödröcskéje mélyebben belefúrta magát az arcába, mint a jobb – Nincs olyan dolog, ami képes lenne arra, hogy ellened fordítson.
Elmosolyodtam a szavai hallatán. Tenyerei a derekamra csúsztak és közelebb húzott magához majd ajkait az enyémek ellen nyomta. Szája finoman masszírozta az enyémet, később nyelvével végig szántott az alsó ajkamon s bejutást nyert. Mint mindig, akkor is dominanciáért harcoltunk s mikor ráharaptam a nyelvére, elhúzódott tőlem. 
- Na, gyere már vissza! – nyaka köré fontam a karjaim és megpróbáltam lehúzni őt magamhoz, azonban ő csak lebiggyesztett ajkakkal nézett rám – Nem akartalak megharapni! Harry! 
- Hagyjál! – elfordult tőlem, karjait összefonta a mellkasa előtt és álmorcosan bámult maga elé – Mindig csak bántasz! És kinevetsz! 
Ezen tényleg nevetnem kellett. De csak azért, mert igaza volt. Bár nem mintha fordítva nem így lett volna.
- Reggelt, fiatalok! – mindketten az ajtó felé fordultunk ahol megjelent Trenton, az egyik kicsivel a kezében – Mi folyik itt? 
Erre a kérdésre persze egymás szavába vágva kezdtünk el magyarázkodni, a kislány pedig nevetve kezdett el tapsolni apja kezében. Ezután a figyelmemet rá irányítottam, Trenton pedig a kezembe adta. 
- Eh, ez kínos de… 
- Ava – válaszolt és mosolygott rám még azelőtt hogy befejezhettem volna a kérdésemet. 
Felültettem a kislányt a pultra, amely a konyha közepén volt, de egy pillanatra sem engedtem el. Puszikkal leptem el az arcát mely hangos kacajokat váltott ki belőle és kicsiny kezecskéjét az arcom két oldalára helyezte és néha megütögette azt. 
- Na, öcskös, mikor jön a baba hozzátok? – Trenton hangja felkeltette a figyelmem, arcán egy szemtelen mosoly pihent amint Harryt kérdezte. Több mint valószínű, hogy én dadogva válaszoltam volna a kérdésre, azonban barátom eléggé magabiztos volt a dolgában.
- Idővel – nevette el magát Harry, és őszintén meglepett a válasza. 
- Hagyjuk magára a két Styles testvért, rendben? – a figyelmem-visszafordítottam Avára, s ő kis kezeit összeütve tapsolni kezdett megint. Amint az ölembe vettem a kislányt, a nappaliba indultam vele ahol helyet foglaltam a kanapén majd a combjaimra ültettem.

Perceken keresztül játszottunk, idővel a tévét is bekapcsoltuk. Ava a hátával a mellkasomnak dőlt és úgy néztük a mesét, mely szerintem engem jobban lekötött, mint őt. Szerettem kisgyerekekkel lenni, főleg babákkal. Volt valami bennük, ami elkobozta az összes gondolatom és egyszerűen csak jobb kedvre derítettek. Az olyan pillanatokban tényleg mindent megtettem volna azért, hogy Ava a saját kislányom legyen, azonban tudtam, hogy nem lennék még kész a gyerekvállalásra. Jó volt eljátszani a gondolattal, és igazán élveztem a bébiszitterkedést de először egy stabil életet kellett biztosítanom magamnak. Meg egy olyan barátot, férjet, aki ugyanúgy készen áll a családalapításra, mint én. Belevágni eszetlenül egy ilyen dologba, igazán sok problémát képes kreálni.

Ava az ölemben ülve hirtelen felnevetett, kicsiny kezével a tévé képernyője felé mutogatott. Spongyabob komolyan magyarázott valamit Patrciknak és ez igazán tetszett az ölemben ülő kislánynak. Percek elteltével azonban nyafogni kezdett, és bár először azt hittem, hogy csak a figyelmemet szerette volna, igazából a pelusa volt tele. Mikor felemeltem, hogy megszagoljam pelenkán keresztül, rájöttem, hogy nem volt egy okos húzás. Végül felkeltem vele a kanapéról és az emelet felé igyekeztünk. Egyenesen Trenton szobáját céloztuk meg, melynek ajtaján kopogtam egyet-kettőt, s később Lennon jelent meg előttem. Mosolyogva hívott beljebb, és mikor elmondtam neki érkezésünk okát, ő csak nevetve vette volna át tőlem a kislányt. Azonban én nem engedtem, hiszen én magam szerettem volna csinálni, melyet ő megköszönt és tovább foglalkozott Graceszel. 

5 megjegyzés:

  1. ALDSKSJGHFAÍSVJÍAS
    BECCSUUUUUUUUUUUU
    QŐŐLHEÉDWOGRw
    OKÉ OMFG
    OKÉ SZÓVAL CSAK KEZDEM AZ ELEJÉN
    ÉLKXFSAFHJLÉDCKGJDSGAKJNFLSD
    HEYTON HEYTON HEYTON
    HETYON
    ((MIÉRT NINCS ETTŐL NAGYOBB BETŰMÉRET???????))
    LAÉKJHS NAGYON ÉDESEK VOLTAK OMFG
    ÉS LOL IMÁDTAM AZT A PÁRBESZÉDET ESTE AMIT FOLYTATTAK:D OLYAN JÓL MEGÍROD EMBER:((
    ÉS AHH FOLYTATHATTAD VOLNA AZT A KIS DOLGOT OTT
    MÁRMINT
    Arról nem beszélve, hogy az előbbi kis akciójától különös érzés keletkezett a hasam aljában és a lábaim akaratlanul is összeszorítottam.
    PEYTON MOST KIELÉGÍTETLEN MARADT
    :((((((((((((((
    ÉS ÚRISTEN FÉL HÉTKOR FELKELTENIXDDDDDDDDDDDDDDDD
    EZ EGY TÖK NORMÁLIS DOLOG, MÉGIS OLYAN JÓ ÖTLET:3
    ÉS OMFG IMÁDOM A KISBABÁKAT JÉZUSOM DE ARANYOS LEHETETT PEYTON AVÁVAL
    OMFGGG NAGYON VÁROM A KÖVETKEZŐ RÉSZT AH
    CUPPANÓS♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. MIKOR VISSZAOLVASTAM A RÉSZT VOLT KEDVEM FOLYTATNI AZT A RÉSZT. But ezek szerint, amikor eleve megírtam, nem igazán. :D Amúgy én kajak kinézem Harryből, hogy képes lenne felkelteni félhétkor, csak mert neki egy fantörpikus ötlete támadt. :D♥ Rúgnám is hátsóba, but nem panaszkodnék ha úgy keltene fel. :D Inkább visszarántanám az ágyba. :3 Aw, örülök, hogy tetszett az Ava & Pay rész. :3

      ♥xx

      Törlés
  2. Hi !
    Ez a rész is szupi lett , és én is teménykedek mégegy (legább) Styles babában :P Én szerintem nem baj , hogy nem folytattad a zt a ,, bizonyos" részt , ez így perfect ( úúúúh , azt is de várom már !!!! *_* ) Gemma szerintem biztos jó sógor nő lesz ..nekeeeeeeeem ! Nem osztozkodok !!!
    All the love , R ♥♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. UI.: bocsiiiii a helyes írási hibák miatt , tudod , telóm . :(

      Törlés
    2. Aw, örülök, hogy tetszett. :) Styles baba.. hmm, kiderül. ;) Ugyan, semmi baj, megértem én helyesírási hibákkal is. :D

      ♥xx

      Törlés