2015. október 18., vasárnap

48. // Sosem meséltem, mert nem tartottam fontosnak.

Hiii,
Omfg. A végén remélem, hogy az a mondat egy hatalmas plot twist lesz számotokra. :3 Vagy ha nem is hatalmas, akkor legalább meglepődtök vagy valami lol. De csak mert örültem a fejemnek amikor kitaláltam és végre leírhattam. :D Oh guuuuuuuuuys már csak 2 rész & epilógus van hátra. :( És ebben a két részben még történni fognak dolgok, so készüljetek. :3 Már várom a reakciókat. :D
Shameless promo: Distance. Hahahaha, nem hagyhatom ki egy rész közzétételénél sem. :D Na, de jó olvasást babiesss. Xx

// Peyton Hollingsworth

Nevetve ültem le a székre, a kis pékségben, ahol ezelőtt már egyszer jártam. Harry otthonosította magát, és kiszolgált engem és magát is. Miután leült velem szembe, két-két fánkkal a tányérokon én szinte rávetettem magam az édességre. Amint beleharaptam, szinte képes lettem volna elolvadni. A régen ízlelt aroma édesen simogatta a nyelvemen lévő ízlelőbimbókat és egyáltalán nem lepett volna meg, ha élvezetemben furcsa hangok hagyták volna el a számat. Amikor Harry a kézfejével eltakarta a száját, már biztos voltam abban, hogy lebuktam. És persze szóvá is tette.
- Komolyan el fogsz élvezni egy fánktól? – felemelve a jobb kezem, bemutattam neki és tovább nyammogtam az édességen.
- Inkább menj, és dolgozz – intettem a fejemmel a pult felé – Mióta összeköltöztünk, nem igazán hozod a házhoz a pénzt, hallod-e.
- Na, mert te igen – szemeit egy vékony kis vonallá préselte, míg rám nézett, ajkain pimasz vigyor csücsült, aztán beleharapott a csokis fánkba – Mellesleg beszélgettem egyik nap az edzőterem főnökével. 
- Valóban? 
- Mhm. Megemlítette, hogy van egy szabad helye, és hogy a nyáron tudnék ott dolgozni. Mivel leginkább a futópadon edzek, vagy boxolok, felajánlotta nekem. Azt mondta, hogy naponta lenne egy-két csoport, akiknek kellene tanítanom pár box mozdulatot és óránként kapnék érte tíz fontot. 
- Csak tízet? Meddig tartanának az edzések? 
- Körülbelül két óra. És ha legalább egy csoportom van, az már lenne húsz, ami azért nem rossz. Ha meg csávókat kellene edzenem, azok valószínűleg tovább bírnák, tehát több pénz. 
- Ahogy gondolod – vontam meg a vállam.
- De még Májusban mondta Mr. Russel, hogy idén lesz esély arra, hogy kisebbekkel focizzunk, tanítsuk őket. A biztonság kedvéért felírtam a nevem, lehet, hogy inkább oda megyek.
- Hát, melyikhez van több kedved? Szerintem a focit kellene elvállalnod, mert lenne esélyem látni téged kicsikkel és nem hiszem, hogy tudod, de ez az egyik gyengeségem – vallottam be zavartan, bár tekintetem folyamatosan a fánkon tartottam és a kifolyó csokit piszkáltam az ujjammal – De a boxolás is jó lenne. Úgy értem, ki ne örülne, ha izzadtan, kifáradtan, egy szál atlétában látná a barátját? 
Harry felnevetett a mondandóm hallatán, lazán megrázta a fejét és így szólt.
- Hihetetlen, hogy mindig van valami mondani valód és képes vagy elérni vele, hogy az addiginál is jobban beléd szeressek.  
- Erről vagyok híres – negédes mosoly kunkorodott az ajkaimra s kacsintottam egyet. 
- Harry! – elkaptam a fejem az előttem ülő srácról és tekintetemmel a felénk közeledő idős nénit kezdtem el nézni. Arcán mosoly kunkorodott, szemeivel engem és Harryt nézte – Oh, sajnálom, nem akartam félbeszakítni a randevút.
- Ugyan, semmi gond, Barbara – mondta Harry, annak ellenére is, hogy semmi köze nem volt ennek a kis fánkozásnak egy randevúhoz. Igaz? – Miben segíthetek? 
- Tényleg nem szeretnélek megzavarni titeket, csupán arra gondoltam, hogy beállhatnál egy kicsit a kassza mögé, mint anno? – ujjait összekulcsolta a combja előtt és úgy várta Harry válaszát. Bár mielőtt a srác megszólalhatott volna, Barbara gyorsan közbe szólt megint – Csupán csak pár órára kellene. 
- Peyton? – ajak harapva néztem vissza Harryre, aztán lopva Barbarára pillantottam. Végül rábólintottam a dologra, de, csak mert halálosan kíváncsi voltam arra, hogy Harry miként fog kinézni egy csinos, vörös kis kötényben.

**

Miután kettőnkre maradt a pékség, az emberek szinte betódultak. Alig volt egy szabad percünk arra, hogy az újból kisütött pogácsákat vagy fánkokat kihozzuk hátulról. Persze én ezért Harryt szapultam, hiszen a vásárlók nagy része, fiatal lányok voltak. Alap, hogy idetódulnak, ha egy olyan szex isten, mint Harry a pult mögött áll és kiszolgálja őket. Csodálkoztam, hogy képet nem kértek tőle. 
- Hogy bírtad te ezt régen? Folyik a víz rólam. Olyan helyeken is, ahol szerintem nem kellene – panaszkodtam, miután kiszolgáltam két lányt. 
- Nos, régen nem volt ilyen nagy a forgalom. Pár óra alatt legalábbis fele ennyi mindent adtunk el, és nem egyedül voltam. 
- Héj, segítettem ám! – megcsaptam a vállát, mire ő csak rám vigyorgott.
- Baby, a kasszánál álltál, én meg rohangáltam fel s alá, mint akinek kukac van a seggében. 
- Na, és? Nagy munka ám! Főleg, hogy semmit nem értettem pár órája a kasszákhoz. 
- Látod? Minden nap tanul valami újat az ember – mondta, s leült a székre – Azonban most rajtad áll a sor, hogy kiszolgáld azt a három srácot.
Ráncolt homlokkal néztem rá, aztán az ajtó fölött lévő izé csilingelni kezdett majd a pulthoz léptek. Már éppen kérdeztem volna, hogy mit adhatok, amikor Harry ujjait megéreztem az enyémekkel egybe fonódni. Visszanéztem rá, s szembe találtam magam széles vigyorával. 
- Hé, csinos hölgy – felkaptam a fejem, hiszen valószínűleg nekem lett címezve a megszólítás, nem Harrynek. 
- Helló, mit adhatok? – kérdeztem monoton hangon, erőltetett mosollyal az arcomon. Nem szerettem, ha ennyire feltűnően, nagyképűen flörtöltek a srácok. 
- Mhm, egy pogácsát és egy estét veled – rám kacsintott, vagyis gondolom, hogy a béna próbálkozásával ezt szerette volna elérni.
- Neked mit adhatok? – fordultam a másik felé, s ő már normálisabban válaszolt. Miután átadtam nekik és a kassza felé indultam, elkértem tőlük az árat aztán a srác, amelyik először szólított meg, így szólt.
- Ha esetleg unatkoznál, ezen a számon elérhetsz – fél oldalas mosollyal az arcán csúsztatott egy papírt felém a pulton, mely azonnal el is tűnt onnan.
- Nem hiszem, hogy unatkozni fog – Harry mély hangja tele volt magabiztossággal, míg szavait a fiúnak intézte. Kezei közé vette a papírt, aztán széttépte – Ha még is így lenne, majd én elszórakoztatom. 
Megforgattam a szemeim amint elléptem Harry mellől és ezúttal én ültem le oda, ahol ő volt. Most komolyan, miért kellett elrendeznie helyettem? Annyi jó kis megszólalást kitaláltam már közben, de persze egyiket sem tudtam elhasználni, mert jött Harry, és megmentette a világot. 
Percekkel később, már előttem guggolt, kezei a combjaimon voltak.
- Ugye tudod, hogy nem kell hősködnöd? – végül ránéztem, pontosabban bele a szemeibe, melyek folyamatosan engem bámultak.
- Csak nem hagyhattam, hogy az a kis nyavalyás a barátnőmmel flörtölgessen! 
- Szerinted nem tudtam volna megoldani magamtól? 
- Feltűnt egyáltalán neked, hogy mennyire megbámult?
- És akkor mi a fasz van? Harry, téged lányok bámulnak meg a nap huszonnégy órájában. Nem is egy! Mikor hallottál engem sipákolni miatta? Egyszer sem. És miért? Mert nekem van valamim, ami nekik nincs. Az pedig te vagy. Tudom, hogy a nap végén úgy is én megyek veled haza, én alszok el veled, neked mondom el, hogy szeretlek, szóval mi a frásznak kiakadni azon, hogyha valaki megbámul? Kérlek, engedd el egy kicsit magad. 
- Oké, igazad van. Sajnálom. De akkor sem tetszett, ahogy még a telefonszámát is megadta, előtte meg úgy beszélt veled, mint egy olcsó szexszel. 
- Szeretem, amikor védelmezőállapotba váltasz, nem erről van szó. Jól esik, hogy kiállsz mellettem meg minden, de néha csak próbáld meg elfogadni, hogy engem nem érdekel a többi srác. Te vagy az, akit szeretek, te vagy az, aki számít – mindketten elmosolyodtunk, tenyereimbe fogtam puha arcát és megcsókoltam – Szeretlek, Harry. 
- Imádom, ha te mondod ki először – vigyorgott mielőtt újra előrébb hajolt volna és ajkait az enyémek ellen nyomta – Én is szeretlek, Napsugár.

Egészen délután kettőig voltunk a pékségben, hiszen akkorra már visszaért Barbara. Mikor hazaértünk, ebéd várt már ránk, melyet Trenton készített. Az asztalnál ült Lennon, kinek kezében helyezkedett el az egyik kislány, Trenton, és Gemma, akinél a másik baba volt. A levegő hirtelen feszült lett, azonban Harry a vállamra tette a kezét és maga mellett terelve vezetett el az asztalhoz. 

- Mi jót főztél? – kérdezte Trentontól miután mindketten leültünk. 
- Uh, leves. Nem mondtátok, hogy mi legyen, szóval gondoltam ez lesz. Anya valószínűleg úgy is el akar majd menni, enni, míg itt vagyunk. 
- Kérsz, Pay? – pillantott rám mosolyogva Harry, s én bólintottam – Mindjárt itt vagyok.
Miután felállt az asztaltól, megint mindent csend vett körül. Lennon egy bíztató mosolyt küldött felém, szóval végül én kezdeményeztem beszélgetést.
- És, mit csináltatok, míg mi nem voltunk itthon? 
- Gemms elvitte az ikreket sétálni, addig én és Trenton összepakoltunk és megfőztünk. Igazán semmiség – válaszolt mosolyogva Lennon – Milyen volt a pékségben lenni? 
- Másodjára voltam ott, és ah, egyszerűen imádtam! – lelkesedtem – Be is álltunk a pult mögé, mert Barbarának el kellett mennie, szóval mi vettük át a boltot. Vicces volt. 
- Látod? Peyton tud örülni neki! – kezdte álfelháborodottan Trenton amint Lennonra nézett, majd rám – Én is elvittem a pékségbe, hiszen én is dolgoztam ott és Lennon, veled ellentétben alig várta, amíg el nem hagytuk azt a helyet! 
- Nem tetszhet mindenkinek – vontam vállat s rá mosolyogtam a lányra.
- Látod? Peyton megért! – nevetnem kellett a hasonló szóhasználaton. 
Aztán tekintetem Gemmára tévedt, és egy kicsit megilletődtem. Nem bámult engem, de néha-néha megilletett egy semleges arckifejezéssel. Végül félretettem a makacsságom, és annak ellenére, hogy lehet, nem kellett volna hozzászólnom a lányhoz, megtettem. 
- Gemma, képzeld, láttam a képedet a falon a pékségben – felkapta a fejét, szemeivel szinte a lelkembe látott aztán egy aprót bólintott – Eléggé hasonlítottál már akkor is anyukádra – próbálkoztam tovább, ő azonban csak hümmögött. 
Mivel nem mentem semmire, inkább hagytam az egészet, s Harry ekkor már belépett a konyhába. Lehelyezte elém a tányért, mely tele volt ínycsiklandozó levessel és egy kanalat is adott. Elmotyogtam egy „jó étvágyat” aztán leszegett fejjel betermeltem az ételt. Kevesebb, mint öt perc alatt el is tűntettem azt a tányérból, így felkeltem és a mosogatóba tettem a tányért. Utam egyenesen az emelet felé vettem, Harry szobájába majd ledőltem az ágyra. Telefonom csörgése zavart meg abban, hogy mélyebben elmerülhessek a gondolataimban. Amint felvettem a készüléket, Xander szinte azonnal letámadott.
- Eltörtem a kezemet! – mondta sürgetően – Kibaszottul eltörtem a kibaszott kezemet! 
- Nos, neked is szép jó reggelt, délelőttöt, délutánt, estét, hajnalt – válaszoltam nevetve – És mi az, hogy eltörted a kezed? Hogyan? Melyiket? Hogy lehetsz ilyen balfasz? 
- Leestem a fáról és a jobbat és nem tudom – adott választ sorban mindegyik kérdésemre – De rohadtul fáj. Először nem gondoltam, hogy eltörött, így nem is mentem be vele kórházba. Azt hittem, hogy csak meghúzódott vagy valami. Aztán két órája, alig tudtam megmozdítani, és a kétszeresére dagadt. Anya kis híján levágta a fejem a késsel, ami a kezében volt aztán elkezdett velem ordibálni és bevitt a kórházba. 
- Én is leordítottam volna a fejed! Hogy lehetsz ilyen béna? – akármilyen komoly szerettem volna lenni, elnevettem magam. Mint mindig, amikor valami komoly szituációba kerülök, és nem szabadna röhögnöm. 
- Ember, tizenkilenc vagyok! Mi a faszért ordítja le a fejem?
- Mert mondjuk a fia vagy? És mert még vele élsz? Addig azt csinál veled, amit akar! 
- Oh, kérlek, mindketten tudjuk, hogyha rajtam múlik, akkor beköltözök hozzátok és most járhatnánk együtt a manchesteri egyetemre. 
- Na, igen – sóhajtottam fel – Jobb lenne minden. Nem kellene megfelelnem minden új embernek.
- Ezt hogy érted? – kérdezte kíváncsian, hangja újra komoly lett – Kinek kell megfelelned? 
- Kinek nem? – kérdésére kérdéssel válaszoltam, halkan felnevettem – Mint mondtam, jobb lenne minden, ha soha nem kerültem volna Londonba. 
- Ez volt az álmod, zoknifej. Mi a probléma? Nem örülsz neki? Bekerültél a kedvenc iskoládba, mi kell még? 
- A régi életem.
- Oké, most hagyd abba a makacskodást és pofázd el, hogy mi bajod van. Ugyanis itt reggel tizenkettő van és álmos vagyok. Egész este a kórházban voltunk.
- Nincs semmi – mondtam halkan miközben a takaró szélével játszottam – Csak elegem van.
- Miből? Basszus, miért kell mindent harapófogóval kihúzni belőled? Esküszöm, hogyha ott lennék, akkora pofont kapnál, hogy a szavak csak úgy ömlenének a szádból utána. 
- Gemma nem fogad el – böktem ki a kerek igazságot – Gemma, Harry nővére. Nem vagyok szimpatikus neki. Azt szeretné, ha szakítanék Harryvel, különben nem fogja vele tartani a kapcsolatot. Én próbálkozom azonban. Nos, próbálkoztam. 
- Gemma Styles? – kérdezett rá mintha nem lett volna magától érthető. Hümmögtem, s ő folytatta – Mindegy, igen? Tovább? 
- Nincs tovább. Nem tűr meg és kész. Nem tudok mit csinálni. Sokkal egyszerűbb volt minden, amikor Manchesterben éltem. Olyan, mintha a világ összes súlya a vállaimra szakadt volna, pedig csak egy személynek nem vagyok, gyere be rózsám. 
- És Harry? Mi van vele? Ha maradsz otthon, vele sem találkozol.
- Lehet jobban jártam volna – nevettem fel tehetetlenül – Nem kellene azon rágódnom, hogy még is miért nem tetszek a nővérének. Még csak nem is ismerem és ő sem engem! 
- Ki véleménye számít jobban. Gemmáé vagy Harryé? 
- Persze, hogy Harryé. De bassza meg! Gemma a nővére, és csak jobban ismeri, mint én! Ha ő azt mondja, hogy nem boldog velem, akkor talán tényleg véget kellene vetni mindennek, nem gondolod?
- Miért hagyod, hogy az agyadba ültesse a hülye szavait? Mikor engedted te meg ezt embereknek? Velem is ez történt, benyeltem, aztán mikor feleszméltem, egy oltári nagy idiótának tűntem.
- Miről beszélsz?
- Sosem meséltem, mert nem tartottam fontosnak. Anya sem tud róla. Senki. Csak én és ő. Undorító, igazából. El sem akarom mondani, de már nincs ki út – hangosan felsóhajtott, perceket várt, aztán megszólalt – Gemma Styles és én megosztunk egy múltban történt eseményt, és… nem vagyok rá büszke. 

6 megjegyzés:

  1. OMFG
    BECCSU
    MIÉRT CSINÁLOD EZT VELEM
    JÉZUSOM
    OKAY IMÁDTAM, A PÉKSÉGES RÉSZT OMFG
    OLYAN CUKIK VOLTAK, ÉS AH PEYTONON MINDIG ANNYIT NEVETEK:3
    ÉS OMFG HARRY KIS FÉLTÉKENY AJKHGDHGASDfj:3333333333♥
    ÉS GEMMA AH
    MIÉRT ILYEN KÖCSÖG:(
    ÉS JÉZUSOM NAGYON REMÉLEM HOGY HARRY SEMMIT SEM HALLOTT PAY-XANDER BESZÉLGETÉSBŐL!!!!!!
    ISMÉTLEM
    SEMMIT
    ((és újból, miért nincs nagyobb betűtípus?))
    ÉS XANDER A BÉNAXDDDDD
    PAY IS NAGYON AGÓDOTT ÉRTE LOL, JÓ BARÁT MÓDJÁN:D
    AJH
    MIKOR LESZ MÁR SZERDA ÚRISTEN
    ÉS SZOMBAT
    HESTELL
    OMFG
    MOST
    NAGYON
    NAGYON
    KICSINÁLTÁL
    HESTELL&HEYTON
    NEM ÉR, HALLOD!
    NAGYON NEM!
    CUPPANÓS♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerdán még jobban kiborulsz majd. :3 Szóval, ha a helyedben lennék, idk hogy várnám-e a részt vagy sem. :D Örülök, hogy tetszett amúgy. :3 Heyton pillanatok meg minden. ^^
      Lol, nem akartalak kikészíteni a részekkel but oh well. :3 Ilyen is kell. :3 Plusz már megszokhattad volna hahahahahahahaha. :D Lol túl sok haha. :'D

      ♥xx

      Törlés
  2. TE MOCSOK
    ITT ABBAHAGYNI
    FUUUU, TE
    AJAAAAAA, DE IMADOM, AJA.
    FU.
    NEM, NEM VAGYOK MERGES.
    lenyugszok a picsaba.
    imadtaaaam💕❤
    olel-csokol
    xxx. Lace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahahaha. :3 És még mennyire leszel mérges a következő rész után. :3 Már várom a reakciód. :D Örülök hogy tetszett amúgy. ^^

      ♥xx

      Törlés
  3. Úgy látom/olvasom,hogy Gemma-t mindenki megb***szta. (már elnézést a kifejezésért xDD)

    Ha befejezted a történetet,akkor elkezdem elölről olvasni. :D :)

    (

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, neeeem. :D Jared létesített vele nemi együtt létet, but Xander nem. :D Őt csak rossz dolgokba rántotta bele, mint például partizás és ilyenek. :) Aw, rendben! :D Mikor olvasod, leírhatod közben a véleményeid, visszamegyek és elolvasom őket hahaha. :D Még válaszolok is rájuk talán. ^^

      ♥xx

      Törlés