2015. október 21., szerda

49. // Csupán nem akarom, hogy összetörd az öcsémet.

Hiii,
Uhhhhh, ne utáljatok meg nagyon miután elolvastátok a részt, jó?! :D Személy szerint, ez az egyik kedvencem, bár úgy gondolom, hogy jobban is megírhattam volna. Igazából a tartalma az, ami közel áll hozzám, ugyanis tudni illik, imádom, ha a karakterek veszekednek vagy érzelmileg bántják egymást. Lol. :D Bár ez még nem olyan durva. Pedig szerettem volna valami jó kis szívfacsaró valamit írni but nem hiszem, hogy összejött. :c Mindegyis. :3 Itt is lenne az utolsó előtti fejezet. Woahh. Furcsa ezt leírni damn. But nem is húzom az időt. :3 Jó olvasást lovliezzz. Xx
P.S.: Boldogságos születésnapot kedves anyósomnak, Annenek. ^^♥

// Peyton Hollingsworth

Úgy éreztem, mintha minden összedőlt volna. Nem csak én és az érzéseim, gondolataim. Hanem az emberek is körülöttem. Azok, akikre a legjobban szükségem volt azokban a percekben. Xander felfedte egyik titkát, melyről eddig senki nem tudott, Harry pedig felfújt egy olyan dolgot, amelyhez konkrétan semmi köze nem volt. Vagyis, én úgy gondoltam akkor, később viszont rá kellett jönnöm, hogy eléggé nagy szerepet játszott benne.

Xanderben egy kis részem csalódott, hiszen úgy tudtam, hogy mindent megosztottunk már egymással. Titkokat, emlékeket, célokat. Erre kiderült, hogy ő elrejtegetett egy nagyobb részt az életéből. Hogy is van az a mondás? Oh, igen, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Xander túlságosan megértő barát volt, és én mindvégig csukott szemmel bíztam benne. Átverve éreztem magam, noha próbáltam megérteni az ő okait is. Próbáltam az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Azonban tudtam, hogy személyesen kellett rendeznünk a dolgainkat. Csak hogy egy pofonban részesíthessem a mondandója után.

Harry pedig… mondjuk úgy, hogy totálisan bekattant. Nem tudtam, hogy fültanúja volt a telefonbeszélgetésemnek és konkrétan mindent hallott, csak rosszul értelmezte a helyzetet. Így miután kiosztott, elviharzott és egyedül maradtam a szobájában. A szavai folyamatosan ellepték a gondolataim és képtelen voltam megválni tőlük. Végül rájöttem hogy részben igaza volt. Bár nem kellett volna faképnél hagynia. Meg sem hallgatta az én mondandómat!

Így miután ő elment, én feleslegesnek láttam azt, hogy egyedül maradjak. A nappaliban az idősebbik Styles és családja fogadott, táskákkal a bejáratban. Kérdőn néztem rájuk, s megkérdeztem.
- Merre mentek? 
- Haza – adott választ Lennon, mosolyogva – Dolgoznom kell már este, valamint az ikreket el kell vinnünk a védőnőhöz, hogy megkaphassák a kötelező oltásaikat. 
- Oh, értem – bólogattam – Uh, nos, lehet, hogy illetlenség és talán nem is esik, útba szóval nem igazán tudom, hogy miért is kérdezem meg.
- Ki vele – nézett rám Trenton egészen komoly tekintettel.
- Csak, err, arra gondoltam… vagyis… el tudnátok vinni egy darabig? 
- Mármint hova? Londonba? – kérdezte.
- Mhm – hümmögtem és idegesen játszottam az ujjaimmal – Uh, nem muszáj, csak egy kérdés volt.
- Valami baj van? Miért nem Harryvel mész vissza? 
- N-nem – ráztam meg a fejem – A helyzet az, hogy holnap után van egy előadásom és ma próba van. De Harry elviharzott valahova, szóval nem igazán tudom, hogy mikor ér vissza, és nem szeretnék többet késni.
- Próbáltad hívni? – Lennon kérdésére megráztam a fejem, mutatván, hogy nem.
- A telefonja az ágyán van, így felesleges is lett volna. 
- Öt perc múlva indulunk – értesített Trenton – Segítek bepakolni, oké? 
Ajak harapva bólintottam és megindultunk az emelet felé. Éreztem, hogy a srác többet tudott, mint azt én szerettem volna. És azzal is tisztában voltam, hogy beszélni fog velem. Így amikor ő leült Harry ágyára és csak bámult rám miközben én előkaptam a táskámat Harry szekrényének aljáról, tudtam, hogy az idő eljött. Uh, wow, igazán dramatikus vagyok. Nem csoda, hogy e felé a szakma felé hajlok. 
- Tényleg le szeretnél lépni? Csak úgy? – felsóhajtottam, hangosan, rápillantottam Trentonra, aztán folytattam a pakolást – Mit fogsz csinálni, ha hazaérsz? 
- Valószínűleg letusolok és rohanok próbára. Miért, szerinted még is mi a francért akarok hazamenni? 
- Hogy elkerüld az öcsém? – kijelentése inkább kérdéssé alakult és szavai hallatán fegyelmeznem kellett magam, hogy a válaszom ne legyen flegma. 
- Nézd, fogalmam nincs, hogy miért gondolod azt, hogy kerülném az öcséd. Meg amúgy is, hogyan tudnám? De mondd meg, hogyha útban vagyok és nem tudtuk hazavinni – mondtam csendesen – Megértem.
- Nem erről van szó – rázta meg a fejét Trenton aztán felsóhajtott és elterült Harry ágyán – Csupán nem akarom, hogy összetörd az öcsémet, érted? 
- Elhiheted, hogy nem áll szándékomban. Sosem gondoltam erre, mint egy lehetőség. Annál nekem többet jelent. Bár reméltem, hogy ezzel tisztában vagy. És hogy ő is. Mindegy. Mit akarsz tudni? Azt hogy miért ment el? Nos, teljesen félre értett egy telefonbeszélgetést. Azt hitte, hogy megbántam azt, hogy összejöttem vele és hogy majd szakítani fogok vele. Ezért hát ő megfogta magát, és idézem, „Elmegyek, mielőtt egy újabb lány a padlóra küldene. Úgy látszik, hogy sosem elég az, amit teszek másokért. Azt hittem, hogy te más vagy.” Aztán elviharzott, mintha minden oka meglett volna rá. 
- Milyen telefonbeszélgetést értett félre? 
- Xanderrel beszéltem és Harry mindent hallott. Persze, ahogy ő tette össze a dolgokat, rosszul jött ki minden és ő ezen felhúzta magát, aztán elrohant. 
- Xander? 
- Ő a legjobb barátom. Vagyis, remélem. Eléggé rosszul váltunk el meg minden, szóval nem tudom.
- Rosszul váltatok el? – kíváncsiskodott tovább – Hogy érted? 
- A telefonon, az előbb. Tudod, nem akarom szapulni a húgod, de elég sok szarba belelóg a keze. 
- Igen, tisztában vagyok vele – motyogta – Ezúttal mit tudtál meg róla, ami miatt egy életre eleged lett belőle? 
- Fogalmam nincs, hogy mit csinált, azonban tudom, hogy Xandert mindenféle rosszba belerángatta és totál ideges vagyok, amiért ő ezt eltitkolta előlem, és amiért a nővéred ennyire felelőtlen. Arról nem beszélve, hogy Harry azt sem engedte meg, hogy levegőt vegyek mielőtt lelépett volna. 
- Gemma nehezen viselte, amikor a szüleink elváltak. Tulajdonképpen ekkor került egy olyan társaságba, ami egészen lehúzta őt. Valószínű, hogy ekkor került valamilyen kapcsolatba a haveroddal. 
- Akkor sem kellett volna elengednie magát! Xandert magával húzni meg megint nem kellett volna! 
- Figyelj, ez mind a múltban történt. El kell engedned valamint el, kell fogadnod, hogy mind ez megtörtént. Hiszen ez a hiba tette őket azzá, amik, akik ők ma. Bizonyára neked is van egy olyan múltbeli eseményed, mely valamilyen szinten átformált. Ha pedig nincs, akkor szerencsés vagy. 
- Rengeteget piszkáltak – válaszoltam halkan, teljesen elmerengve azon, amit Trenton mondott – A suliban, úgy értem. Kitúrtak, szavakkal bántottak. Mindig csak a fiúkkal voltam. Valamiért a lányok ellenségként tekintettek rám, és így én is rájuk. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy nem engedtem, hogy befolyásoljanak. Vagyis, nem teljesen. Hiszen felhúztam magam köré egy bizonyos falat, melyet eléggé nehezen engedtem le… nos, addig, míg Harry az életembe nem lépett. Olyan volt, mintha egyszerűen csak lerombolta volna mindet, és mint egy porszívó, úgy szívta befelé az újabbnál-újabb embereket az életembe. 
- És az egy rossz dolog? Úgy értem, Harry mindig is egy olyan személy volt, akiből csavarni lehetett a pozitívumot, a boldogságot. Aztán ezt Mia elvette tőle. De mióta veled van, újra a régi. És gondolom, tudod, hogy mennyire tökölős kiszedni belőle az érzéseit, azonban olyan, mintha neked sikerülne. 
Ezután csendben maradtam és folytattam a pakolást. Harry szavai megbántottak, szóval nem akartam még csak rá gondolni sem. Amint megvoltam mindennel, Trenton kivette a kezemből a táskát, aztán előttem lépdelve lement. Lennon már a kocsiba ültette az ikreket, s ő középen ült. Azt mondta, hogy egyszerűbb lesz nekem kiszállni az anyósülésről, mint hogy ki kelljen verekednem magam a babaülések közül.

**

Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy minden, amit csinálok, az a jövőm alapozása. Nem engedhettem meg magamnak, hogy Daisy nyafogása visszatartson a próbán. Elég volt azt hallgatnom, hogy mennyire neki kellett volna megkapnia a főszerepet, merthogy ő sokkal előbb megtanulta a szöveget, mint én. De akkor az átlagnál jobban bosszantott.

Éreztem, ahogy az egész testem átjárta az idegesség. Semmi kedvem nem volt próbálni, noha nem hagyhattam ki, már csak két nap volt az előadásig. Sokkal inkább feküdtem be volna otthon Harry ágyába egy melegítőben és az ő pólójában, fagyit zabálva. Bántott a veszekedés Harryvel, az pedig még jobban, hogy nem engedte, hogy megmagyarázzam a dolgokat. Nem tudom, mi okot adtam rá, hogy így kiboruljon, majd burkoltan azt mondja, hogy csalódott bennem. Annyira jól megvoltunk náluk, és ezzel a kis semmiséggel elrontotta az egészet! Még megmagyarázni sem engedte a helyzetet! Nem tudtam a próbára koncentrálni, folyton a veszekedést játszottam le magamban újra és újra. 

Mrs. Holt végül hazaküldött. Azt mondta, hogy lehetetlen velem kezdeni akármit is, így inkább menjek haza és pihenjem ki magam. Niallt hívtam fel végül, hogy jöjjön el értem. Nem csak azért, mert egyedül éreztem magam és nem akartam sétálni, hanem mert már sötétedett is és ki nem állhattam, ha egyedül kellett lennem a sötétben, az utcákon. 
- Izgatott vagy a péntek miatt? – érdeklődött Niall bár tudtam, hogy igazából a Harrys ügy érdekelte. Viszont míg ő nem hozta fel, addig én csak hálás voltam neki, amiért hallgatott ezzel kapcsolatban. 
- Fogjuk rá – sóhajtottam, tenyeremmel pedig megdörzsöltem a szememet – Bár már várom, hogy vége legyen és elkezdődjön a nyár. Akkor végre mehetek már Görögbe és szerintem haza sem jövök Szeptemberig.
- Oh, ember, vinned kell magaddal – nevetett fel – Kell egy kis szín.
- Felőlem jöhetsz – vontam meg a vállam mosolyogva – El kell majd a társaság abban a hatalmas nyaralóban.

- Tudod, azon gondolkodom, hogy ott hagyom a fociedzéseket. Túl sok időt vesz el az életemből. 
- Túl sok időt vesz el az életedből? Ezt hogy érted? – kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Idén, utolsó nap, beszéltem az igazgatóval és megkérdeztem, hogy felvehetnék-e még egy tantárgyat plusznak. Tekintve, hogy Szeptembertől nem kell minden nap bemennünk majd, én arra gondoltam, hogy azokon az üres napokon, én még is bemennék és tanulnék. Az egyetlen lehetőség számomra, az ellátás volt, azaz főzés. Szóval belementem. Viszont már idén alig volt kedvem edzésekre járni, szóval szerintem kilépek a csapatból. 
- Oh. Értem.
- Amúgy sem mentünk versenyekre se semmi. Egyszer utaztunk el, akkor is Dublinba, hogy valami kiváló edzővel focizhassunk aztán ennyi. Jó volt meg minden, de nem igazán köt már le. Azt vettem észre, hogy inkább tanulnék, mint sem fociznék. Eleinte jó volt, elvette a felesleges gondolataim. 
- Persze. Én is előrébb teszem a tanulást. Fontos, hogy normális jövőt alapozz meg magadnak, hiszen egyetem után már a saját magad embere vagy – kezdtem bele a monológomba, de Niall nem szólt közbe, csak várta, hogy befejezzem, hiszen úgy tűnt, mintha érdekelte volna – Úgy értem, a szüleid ott lesznek, mint a támaszod, de nem lesz ugyanaz. 
- Hm, így van – bólogatott – Bár ez nem jelenti azt, hogy örökre kizárom a focizást az életemből. Annyira azért még nem utáltam meg. 
- Kell valami, ami a földön tart – nevettem el magam – Aztán persze ott lesz a feleséged és talán gyerekeid, akik magadnál tartanak, ha esetleg el szeretne nyelni a sikeresség. 
- Na, jó lenne már ott tartani – motyogta – Sokkal egyszerűbb lenne minden, nem gondolod? 
- De, valóban – értettem egyet – Nem kellene párkapcsolatok miatt aggódni. Tudnám, hogy minden este ott lesz valaki, aki csak rám fog várni. Vagy éppen a gyerekeinkkel lesz, míg én dolgozom vagy fordítva. 
- Ne aggódj, előbb-utóbb elérünk odáig is.
- Bah, nem tudom, hogy örüljek-e vagy ne – mondtam amikor Niall felparkolt a kocsi feljáróra és a nyitott kapu által láttam amint Harry fekete Range Rovere ott parkolt a szokásos helyén. 
- Csak… beszéljetek? Hagyd, hogy lehűtse magát. Mielőtt elmentem érted, beszéltem vele. Tömören elmondta, hogy mi történt és szerintem is hülyeség volt, amit csinált. De mindketten tudjuk, hogy mennyire érzékeny lélekkel rendelkezik. Főleg ha olyan emberről van szó, aki sokat jelent neki. 
- Hát, ha nem hűti le magát, kap egy jobbost. Aztán egy ballost. 
- Héj, azért ne ütögesd a haverom, oké? Csak ha megérdemli.
Felnevettem aztán megforgattam a szemeim. Imádtam, amint Niall képtelen volt választani, hogy ki pártján álljon. Én a helyében Harryét fogtam volna, hiszen őt jobban ismerte, de aztán rólam van szó, szóval alap, hogy képtelen választani. Jól van Peyton, tudjuk, hogy oda meg vissza vagy magadért, nem kell mások orra alá dörgölni. Valószínűleg tisztában vannak vele. Ha meg nem, akkor most már biztos.

Niall hamar elment, igazából nem is vettem észre, hogy már legalább öt percre csak álltam és bámultam a hatalmas, fekete, luxusautót, melynek Harry Styles, a srác, aki éppen haragudott rám, volt a tulajdonosa. Halványlila gőzöm nem volt, hogy miért féltem bemenni a házba, ahol már kicsit több mint egy éve éltem. Talán csak maga a gondolata Harrynek rémisztett meg. Azonban valamikor csak sikerült eltalálnom a bejárati ajtóig és sikeresen át is léptem a küszöböt. 

Csendesség helyett azonban a nappaliból jövő videojáték hangja köszöntött. Nem tetszett, de nem állhattam egy örökké valóságig az előtérben, meg amúgy is hallhatta amint bejöttem a házba. Mihelyst levettem a cipőimet, a falhoz rúgtam őket aztán megálltam a kanapé mellett. Harry nem nézett fel, tekintetét a tévé képernyőjére szegezte. Mivel észleltem, hogy csöndességével fog büntetni ki tudja meddig, megfordultam és elhagytam a helységet. 

Azután, hogy letusoltam, Niall volt az első, akinek üzentem. Mikor mondta hazafelé, hogy eljönne velem Görögországba, én komolyan gondoltam. Így hát lebeszéltem vele egy időpontot, mire ő azt mondta, hogy elintézi a repjegyeinket. Belementem a dologba, hiszen Niall totál izgatottnak tűnt az egész nyaralás miatt. Később újra rám írt, hogy Liam is jönne velünk és őszintén nem volt vele bajom. Harry egyszer sem jutott eszembe, míg a két sráccal lebeszéltem a kis nyaralásunkat. Lehet azért, mert teljesen lefoglaltak és ennek azért örültem. De így volt jó. 

Miután átrágtuk magunkat minden fontos és nem fontos információn, megbeszéltük, hogy taxival megyünk a repülőtérre. Pénteken, szinte azonnal a szereplésem után, már megyünk is. Aztán valahogy Eleanor is megtudta, ezért csatlakozott a kis beszélgetésünkhöz. Később kiderült, hogy Niall adta hozzá a lányt a csoportbeszélgetéshez. Ő is annyira fel volt dobva az ötlettől, mint mi hárman. Azon csodálkoztam, hogy nem kérdezte meg, hogy Harry miért nem jön, vagy mi van vele, viszont sejtettem, hogy a téma nem marad szótlanul. Lena volt annyira furfangos, hogy mindig mindent a legvégére hagyott. Persze, a tanulás kivétel volt. Néha úgy gondolom, hogy mindezt tőle tanultam, hiszen egy részem mindig is felnézett a lányra és egy amolyan példaképként tekintettem rá.

10 megjegyzés:

  1. HA NEM BEKULNEK KI
    ESKUSZOM SZITCSAPLAK FU
    KEDVENC PAROSOM ERRE SZETCIMBALOD OKET, NYAAAA:(
    EZ IGY NEM LESZ JO
    AJJJ MAR NA:(
    MOSTMEG AZERT IS KIABALOK, ES FU MEGSE NYUGSZOK PENTEKIG.
    ARGH.
    OLEL(AHA, NEM) - CSOKOL(AHAHAH, NEM)
    LACE, FU.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. HAHAHAHAHA. :D Sajnálooooom :( But az egész sztori nyugalmas volt meg minden so gondoltam, hogy miért ne tegyek be egy ilyet a vége felé?!:3 Aw, kedvenc párosod? Aw. :3♥ Azért remélem tetszett a rész hahaha. :D

      ♥xx

      Törlés
  2. Wooooow imádtam:)
    Komolyan lehet h ez abnormális, de imadom a balhékat, :"""""D
    Kovi részt :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. OMG ÉN IS IMÁDOM ŐKET HAHAHAHA. :D Kár, hogy csak egyet írtam bele, ami nagyobb volt, igaz? :( But Heytont már az elejétől kezdve szerelmesre akartam soooo. :3 Pénteken jön. ^^

      ♥xx

      Törlés
  3. NAJOLVAN
    EDDIG NEM KOMMENTLETEM (SORRY:() DE MOST FHU MUSZALY VOLT
    NEHOGY MAR SZETMENJENEK
    AHH
    HEYTON:(
    MOND, HOGY HEPPI LESZ MINDEN
    ARGH:(
    HU MOST HARAGSZOM
    MERT WAA
    NAJO
    MEGHALOK
    SZOVAL REMELEM PENTEKEN EGY BEKULOS RESZ LESZ MERT FHUUU:(
    LUV(NAJO MOST NEM), AURORA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, örülök, hogy így írtam, hiszen így legalább kommenteltél hahaha. :3 Nem mondok semmit a végéről, boldog lesz-e vagy sem, majd kiderül pár napon belül. :3 Oh, igen, pénteken és az epilógusban minden kiderül. :3
      Ahahaha, imádom ezeket a LUV(NAJÓ MOST NEM) kis aláírásokat hahaha. :D

      ♥xx

      Törlés
  4. mi a picsa
    te ezt mégis hogyan képzelted kedves Úrnőm?
    tudom, hogy imádsz balhézni, DE KÉRLEK, NE HEYTONT CSAPD SZÉT A TÖRTÉNET VÉGÉN MERT KICSINÁLLAK
    komolyan mondom megöllek, ha nem heppí end
    BUT
    TALÁN MÉGSEM ÖLLEK MEG
    MERT HA NEM HEPPÍ END
    AKKOR
    TUDOD
    MI
    VÁR
    RÁD
    HESTELLE
    UTÁN
    :3
    azt hittem hogy Gemmával lesz még egy oltári veszekedés, but :c
    ÉS AH OLYAN GONOSZSÁG EZ HARRYVEL SZEMBEN
    MÁRMINT HOGY ITT TERVEZGETIK A NYARAT MEG MINDEN
    ÉS Ő RÁ MEG NEM GONDOLNAK
    MÁRMINT
    ÉN NEKEM TUTI NAGYON ROSSZUL ESNE, HA LIAM, MEG A SRÁCOK NÉLKÜLEM SZERVEZNÉNEK NYARALÁST, MERT PONT ÖSSZEKAPTAM LIAMMEL:(((
    OMFG BOLDOG SZÜLINAPOT ANNEEEE!♥
    CUPPANÓS♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. AHHHHH. Imádom, amiért ennyire kiakadtatok mert összeveszett Heyton. :3 Ah, nyugodj meg, Hestellet is fogom még kínozni minden lehetséges módon. :3 Illetve, megpróbálom majd. ^^ Fejben már tökéletesen meg van minden. :D Gemmaaaaaaa. :3 ah, írtam volna még vele is veszekedést, but szerintem egy Heyton konfliktus elég volt ide. :3 Oh, Harry baby most megérdemli, amiért kihagyják meg minden. :3 Amúgy is vannak más haverjai egyetemen, azokkal el lesz majd hahaha.:D

      ♥xx

      Törlés
  5. NA NEM ILYET NEM JÁTSZUNK!!!!!!!!!!!
    LEGYEN HAPPY END A VÉGE MERT HA NEM MEGKERESLEK ÉS MEGVERLEK xDDD

    Puszi. :) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahahahahahahaha. :D Lesz akkor egy pár órás utad, mire ideérsz haha. :D Várlak majd a repülőtéren vagy ha autóval jössz akkor Doverben :'D

      ♥xx

      Törlés